Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)

1934-08-11 / 804. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1934 argusztus 11. Az orvosi tudományok műhelyéből szervezete szintén teljesit-e na­gyobb energiakiadásokat s igy tart-e igényt fokozott táplálék­felvételre? A problémát régeb­ben nem tudták biztosan meg­oldani, mert a használt vizsgá­lati módszerek nem voltak elég érzékenyek arra, hogy az energiaháztartás kisebb ingado­zásait is regisztrálják. Most azonban a világhírű bostoni anyagcserelaboratóriumban Be­nedikt professzor alapos vizs­gálat tárgyává tette a kérdést A kísérleti egyének teljes moz­dulatlanságban feküdtek a ké­szülékben és közben fejben ne­héz számtani feladatokat oldot­tak meg. összehasonlítva az igy nyert értékeket azokkal, ame­lyeket a kísérletek közötti pi­henési időszakban nyertek, a professzor és munkatársai azt találták, hogy a hosszantartó szellemi munka gyorsabb szív­működést, gyorsabb légzést idéz elő, az egyes lélegzetvételek is mélyebbek, az anyagcsere azon­ban csak igen kevéssé, mintegy négy százalékkal emelkedett. Ezt viszont nem lehet a szel­lemi munka számlájára Írni, mert a fokozottabban működő szív s a légzőizmok teljesítmé­nye fokozza az égési folyama­tokat. A szellemi erőfeszítés tehát nem járván fokozott anyagcserével, nem is igényel a norálisnál nagyobb táplálék­felvételt és igy olyan luxust képez, melyet, minthogy nem kerül pénzbe, még a mai ne­héz időkben is mindenki meg­engedhet magának. Egyetlen érv az IWW ellen Végtagok és hőszabályozás. Az ember lábainak nemcsak az a szerepe, hogy járjon ve­lük, s kezeinek nemcsak az a feladata, hogy megfogja velük a tárgyakat. A test felületének mintegy kétharmadrésze a vég­tagokra esik s igy ezeknek je­lentős szerepük van a hősza­bályozásban is, amely a bőrnek egyik legfontosabb funkciója. Amerikai kutatók megállapítot­ták, ha a külső hőmérséklet emelkedik, ezzel arányban emel­kedik a bőr temperaturája is, hogy a szervezet több meleget tudjon leadni rajta keresztül. A legkisebb emelkedést a hom­lok bőre mutatja, a legnagyob­bat a lábaké. A legfontosabb szerepe e téren a lábujj oknak van. Kimutatták, hogy szoros összefüggés áll fenn a szervezet anyagcseréje és a nagy lábujj hősugárzása között. A foko­zott hőleadásnak szüksége nagy vérmennyiségek áramlását in­dítja meg nyáron a végtagok felé, ezért duzzadnak meg me­leg napokon kezeink és lábaink. Télen viszont takarékoskodni kell melegével a szervezetnek s ezért bizonyos veszélyekkel jár az a divat, mely télen is rövid harisnyában járatja a gyerme­keket, akiknek hőegyensúlya amúgy sem áll igen szilárd lá­bakon. Hatóságilag bejelentendő-e cu­korbaj? Világszerte sok gondot okoz az orvosoknak az a jelenség, hogy noha az insulin felfede­zése óta kezünkben van a szer, amelynek segítségével a dia­betes összes tüneteit el lehet tüntetni a cukorbajosok ha­lálozási arányszáma alig mu­tatott csökkenést. Meythaler szerint ma már nem maga a betegség felelős ezekért a ma­gas számokért hanem a külső körülmények amelyek között a betegek élnek. Négy főokát so­rolja fel a betegség katasztro­fális kimenetelének. Az első az, hogy kedvezőtlen anyagi körül­mények folytán a beteg nem tudja betartani a diétát, vagy nem tudja megszerezni a sza­mára szükséges insulinmennyi- séget. A másik, hogy az orvos nem állítja fel idejekorán a helyes diagnózist, vagy nem írja elő a megfelelő kezelést. A harmadik, hogy a beteg, amig különösebb panaszai nin­csenek, fájdalmat nem érez, nem hiszi el, hogy komoly ba­ja van s ezért nem hajlandó betartani az életmódjára vonat­kozó utasításokat. Végül pedig, hogy amikor a cukorbajos ki­kerül a kórházból ahol anyag­cseréjét rendezték, a megvál­tozott otthoni körülmények kö­zött ismét elveszíti az egyen­súlyt s igy állapota fokozatos romlásnak indul. Mindezen ve­szélyek elkerülésére, Meytha­ler, aki egy bonn-i diabetes- ambulancia vezetője, azt ajánl­ja, hogy tegyék épugy kötele­zővé a diabetes bejelentését, mint a fertőző betegségekét s állítsanak fel országszerte dia- betes-ambulanciákat, amelyek­nek kötelességük lenne állan­dóan felügyelni az igy nyilván­tartott betegek állapotára, elő­írni életmódjukat és távoltar­tani őket olyan foglalkozások­tól, — mint az autóvezetés — melyekben mások számára ve­szélyt jelentenének. Hiába, Né­metországban már csak rendőri bejelentőlap az univerzális gyógyszere minden betegség­nek s azt sem tudják elkép­zelni, hogy valaki hatósági kényszer nélkül életben óhajt­son maradni. A technika vívmányai kipusz- titják a halakat. Hogy a modern technika cso­dái nem mindig befolyásolják kedvező módon az emberek éle­tét, akik dolgoznak velük, élnek közöttük és gyakran meghal­nak általuk, azt már régen tud­juk; azonban sokszor ártatlan állatok is szenvednek miattuk. Richet professzor most a fran­cia tudományos akadémiában rámutatott azokra a súlyos pusztításokra, amelyeket a nyersolajfütésü hajók a ten­geri halak és egyéb élőlények között okoznak. Az igy hajtott jámüvek nyomában mindig vékony petroleumhártya marad a tenger felszínén, amely évről évre vastagabb lesz s különö­sen a nagyforgalmu és kisebb terjedelmű útvonalakon, mint a La Manche-csatorna és az Északi tenger, már jelentős nagyságra tett szert. Az olaj rátapad a halak kopoltyuira s azok megfulladnak, impregnál­ja a tengeri madarak szárnyait, mikor azok a vízbe merülnek; tolláik összecsapzanak s igy kiszolgáltatja őket a hideg okozta halálnak. Osztrigák mil­liói pusztultak már el a beszi­várgó petroleum következtében és Franciaország északi part­vidékei mellett elhajózva, el­hullott sirályok valóságos he- katombiát láthatjuk. Alig né­hány éve annak, hogy az olaj- fütésre áttértek s máris ily súlyosok az általa okozott ká­rok. Néhány évtized múltán az ember és a technika talán ép­pen állatvilágát, mint ahogy a szárazföldi vadaknak nagy része már letűnt a föld színé­ről. Szellemi munka hatása az anyagcserére. Mindennemű testi munka el­végzéséhez szükséges energiát tápanyagok elégetésével szerzi meg a szervezet és igy anyag­cseréje emelkedik. Hosszú ide­ig kétséges volt azonban, hogy a szellemi munka hasonlókép­pen fokozza-e az anyagcserét. A kérdésnek nem csupán elmé­leti jelentősége van, hiszen tud­juk, hogy súlyos fizikai mun­kát végző egyének táplálék­szükséglete kétszer, sőt három­szor akkora is lehet, mint tel­jes testi nyugalom esetén: vájjon a szellemi munkások A sok rágalom és hazugság mellett, úgy az ellenségeink mint a barátaink csak érvet tudnak ellenünk felhozni, mely igaz. Melynek nagy hatása van az átlag emberre, amely miatt nem szaporodhatunk százezres tömegekben most a szervezke­dési láz idején. Ez az, hogy még nem va­gyunk sokan, nem vagyunk számban elég erősek az iparok­ban, nagy ipari városokban. Ezt az érvet hangoztatják a legforradalmibb párthivőktől, az AFofL reakciós tisztviselő- ségén keresztül le a megijesz­tett és munkásairól atyailag gondoskodó munkaadókig. Köz­tük itt Clevelandban Bender, Exelsoiry, National Screw mun­kaadó urai, akik csak azért nem akarják munkásaikat az AFofL- bői az ipari szervezetbe áten­gedni, hogy az AFofL sokkal erősebb mint az IWW. A Bender és Exelsoiry gyár- jában már van, helyesebben mondva volt AFofL, úgy szin­tén a National Screwnál, de miután a munkások felismer­ték a szomorú tényt, hogy a legnagyobb, leghatalmasabb Unió nem adott annyi védelmet, gazdasági előnyt, mint a szám­arányban sokkal kisebb IWW kezdték a hatalmasnak vélt és hirdetett AFofL-t ott hagyni. Mindazon érv igazsága mel­lett, hogy még kevesen va­gyunk, a clevelandi munkásság előtt bebizonyosodott tény az, hogy sokkal nagyobb védelmet adunk és jobb munkaviszonyo­kat teremtettünk azon munká­sok részére, akik az IWW-t vették igénybe, mint azok kap­tak, akik az AFofL sok millió­val rendelkező szervezetét tá­mogatva várták a helyzetük megj avulását. Ez a tény indítja a munkál­tatókat az IWW elleni harcra. Ezért szaladnak az AFofL ve­zérekhez, hogy az IWW ellen segítségül hívják őket. Bender, Exelsoiry, National Screw, Muray Body, sok-sok más gyár tulajdonosai igénybe veszik a munkás Uniónak csúfolt AFofL tisztviselőségét és a forradalmi párthivőkkel egy kórusban fújják, hogy az IWW nincs sehol, ha van is nagyon gyenge. A gyárosok, valamint az AFofL tisztviselősége szívesen részt venne az IWW temetésén, melyet a legforradalmibb párt már többször lerendezett a mi tudtunk nélkül. Ezt a halotti hirt annyira elakarják hitetni a munkássággal, hogy a leg­munkásabb, legforradalmibb pártlapokban egy sort sem ír­tak arról a tényről, hogy Cle­velandban nyolc üzemben az IWW gyakorol üzemi kontrolt, valamint hat sikeres sztrájkot vitt győzelemre, 10—40 % -ig nyert bér javítást, jobb mun­kaviszonyokat a munkásság ré­szére, amit a munkások egész ország szerte megláttak és az­ért hagyják ott az AFofL-t, valamint a legkiabálósabb pár­tot is. A kapitalisták, valamint a forradalmi politikusok nem szá­mítanak arra, hogy egy szer­vezet életrevalóságát nem számaránya bizonyítja, hanem annak helyessége, az idők kí­vánságaihoz való alkalmazkodá­sa, valamint harciassága és az elért sikerek, melyet a munká­soknak kivívott. Az IWW büszkén mutat rá úgy a régebbi mint a jelenlegi aktivitására, valamint mind azon előnyökre, melyet kiví­vott a munkásság részére, mind azon tény dacára, hogy szám­arányban mindég kevesen vol­tunk. A munkásságtól függ, hogy ezek az előnyök mennyivel lesz­nek kibővítve, úgy szintén az is, hogy számarányban is visz- sza vághassunk úgy az AFofL reakciós vezéreinek, mint a for­radalmi kritikusainak, akik már oly sokszor szerettek volna ben­nünket eltemetni. Kis számú tagsággal is sok­kal többett vívtunk ki Cleve­landban mint az AFofL vagy a pártpolitikusok. Tehát segíts te is munkástárs, hogy nagyobb számú tagsággal, harcosokkal még nagyobb eredményt érhes­sünk el minden rágalom elle­nében is. Vi. OLVASD AZ IndustrialWorkert

Next

/
Thumbnails
Contents