Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)

1934-07-28 / 802. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1934 julius 28. HÉTRŐL-HÉTRE ÍRJA: V. J. A szenzációra éhes polgári lapok oldalas híreket hoznak, a san franciscoi általános sztrájkról. Az általános sztrájk hírei mellett eltörpültek a többi események, sőt még Hitler, Roosevelt, Mussolini is háttér­be szorultak. A san franciscoi általános sztrájk nem csak szenzációt, de a legnagyobb riadalmat vál­totta ki & tőkések között. Szi­vén találta őket, mert a tőké­sek szivét a zsebükön keresztül lehet legkönnyebben elérni. Nem csoda, hogy a nagy pol­gári lapok mind a sztrájk el­len Írnak, azt állitva, hogy San Franciscot az 1906 évbeni föld­rengés óta ekkora csapás nem érte. A két földrengés közt azon­ban sok a külömbség, mert az előbbi a munkások között vég­zett nagy pusztítást, mig a mostani csak a tőkések lábai alatt ingatta meg a biztosnak vélt talajt. Az IWW állandóan hirdeti, hogy az általános sztrájk a leghatalmasabb fegyver még akkor is, a mikor a széttagolt szakszervezetek mondják ezt ki. Az általános sztrájk óriási ereje azonban csak akkor dom­borodik ki, félelmetes ereje csak akkor érezhető teljesen, a mikor azt egy iparilag meg­szervezett munkástömeg gyako­rolja. A san francoscoi sztrájk csak előjátéka az igazi általános sztrájknak. Mert több iparban dolgoznak, a munka abbaha­gyása sem egyszerre történt, a sztrájk irányítása sem egy­séges. De se baj, a fő az, hogy az IWW által hirdetett eszme megértésre talált a munkástö­megek közt és mindig sűrűbben halljuk tőlük, hogy már csak az általános sztrájk segít. Nem sokára azt is megértik, hogy, ehez ipari szervezetre van szükség az IWW-ra. “Az általános sztrájk a mun­kások legnagyobb ágyúja, a mit hála istennek csak ritkán használnak,” írja egy polgári lap. Az igaz, hogy eddig ritkán vette igénybe a leghatásossabb fegyvert, de kilátás van rá, hogy ezt a közel jövőben gyak­ran lesz kénytelen használni. Amerikában, az IWW szer­vezethez tartozó erdei munká­soknak volt a háború alatt ál­talános sztrájkja, a mi megbé­nította a fatermelést. Majd Seattle, Wash, városában volt, a hol napokig teljesen megbé­nította a termelést. A legna­gyobb méretű az angolországi volt, a hol a bányamunkások támogatására sztrájkba léptek a vasúti és tengerhajózási mun­kások, majd ezt követték a többi szakmák is, úgy, hogy két és fél millió munkás sztráj­kolt nyolc napig. A fenti általános sztrájkok azonban csak előcsaták voltak, a végső ütközet majd akkor lesz, a mikor az iparilag meg­szervezett munkásság a bér-1 rendszer eltörléséért fogja meg­vívni az utolsó és legnagyobb általános sztrájkot. Ezen végső harc sikeres megvívására szer­vezi a munkásokat az IWW. A Kenőn, O. hagyma földön dolgozó munkások már egy hó^ napja sztrájkolnak. Sem teror- ral, sem kiéheztetéssel nem tudták őket megtörni. Nemso­kára itt lesz a hagyma gyűj­tés ideje és a munkaadók még egy utolsó kisérletett tesznek a sztrájk letörésére. Elhatározták a munkások ki­lakoltatását, hogy igy kény­szerítsék őket a telep elhagyá­sára, vagy a munka felvételé­re a régi éhbérek mellett, a mi 15—20 cent órabérnek felelt meg. A sheriff már katonaságot kért a terv végrehajtásához. És a “munkás és paraszt kormányért” kiabáló forradal­mi párt, még mindig a farme­rok megmentésén fáradozik, ezeket akarja megnyerni for­radalmi eszmély üknek. Hát csak szervezze őket, oda valók. Fölösleges bizonyítanunk azt, hogy minden vagyont, a mun­kások állítanak elő. A gyára­kat, malmokat, vasutat, mind munkások építették és ők tart­ják üzemben. A tőkések azt állítják, hogy tőke nélkül nem volna ipar. De azt elfeledték mondani, hogy a tőke a munka eredménye, he­lyesebben, a munkásoktól visz- szatartott, elrabolt munkabér. A felhalmozott tőke, a miből a gyárak épültek, a munkásoktól lett elrabolva és igy a munká­soknak joguk van azt vissza venni. A vallásos érzelmű munká­sok nagy része azért idegenke­dik a szervezkedéstől, mert azt vallásállenesnek gondolja. Pe­dig a bibliában is meg van Ír­va, hogy “ a munkás jogos az ő bérére,” igy természetesen jogos ara is, hogy szervezked­jen a magasabb fizetésért. Több mint 40 éve mondta XIII. Leo pápa, hogy “a mun­kásoknak joguk van szervez­kedni magasabb bérekért és jobb munkaviszonyokért.” Bibornok korában mondta a következőket XI. Pius pápa. “A munkásoknak az összetartás és szervezkedés jogos, a hol a munkáskérdéseket megtárgyal­ják és azt meg is védelmezik. A vallás nem kényszeríti őket arra, hogy nehéz gazdasági helyzetüket ne próbálják eny­híteni.” Spaulding érsek igy szólt a bányászokhoz egy gyűlésen. “Munkások egyesüljetek, mert ehez jogotok van. Ez köteles­ségetek. Senki megnem akadá­lyozhat benneteket az egyesü­lésben. A ki ezt tenné, termé­szet adta jogaitoktól fosztana meg benneteket.” Sőt még az újkori modern próféta, Father choughlin is azt hirdette rádión keresztül, hogy “szervezkedni kell a nagy korporációk ellen, mert külön­ben azok csak éhbéreket fizet­nek . a munkásoknak.” Mi meg azt mondjuk a mun­kásoknak, hogy szervezkedjen ne csak a nagyobb fizetés és jobb munkaviszonyokért, hanem a bérrendszer eltörtéseért. Ezt nem ajánlották a fentiek, ért­hető okokból, az IWW nem tö­rődik azzal, hogy milyen a szí­ne, vallása, nemzetisége vagy politikai meggyőződése valaki­nek, csak azt kérdi tőle, hogy kizsákmányolt bérmunkás-e? Ha az, akkor köztünk a helye. Pálinka főzésért hat évre ítélt rab nem rég szabadult ki a Michigan állami börtönből. Munka, pénz és lakás nélkül van. Felkereste az egyik pol­gári lap szerkesztőségét taná­csot kérve tőlük, hogy mit te­gyen. Pénzem nincs, ruhám ron­gyos, lakás hiányában a par­kokban hálok, munkát nem adnak, mert ha megmondom, hogy honnét jöttem, — kiuta­sítanak. A rendőrség egyik helyről a másikra zavar, de ho­vá menjek? A mig a börtön­ben voltam, mindig azt tervez­tem, hogy hogyan fogok majd élni tisztességes munkát vé­gezve. De ez lehetetlen, tisz­tességesen nem lehe télni és azon gondolkozom éppen, hogy onnét veszek, ha kell erővel, a hol sok van. Igaza van a fenti szabad rab­nak. Ma tisztességesen csak nyomorogni lehet. Mert a mun­kások tisztességesek, a minek bizonyítéka a nyomor, a leg­nagyobb bőség közepette. Any- nyira tisztességesek, hogy még a jogos tulajdonukat, a mun­kájuk gyümölcsét sem veszik el. A szemforgató erkölcscső­szök mindig siránkoznak a visszaeső bűnözők tömegén. Itt van a példa előttünk, ki ennek az oka ? A fenti szabad rab munkája után akar megélni és lehetetlenné teszik ezt számára. Az úgynevezett bünhullám- nak a mai rohadt társadalmi rendszer az oka. Változtassuk meg a rendszert, megszűnik a bűnözés. Ázsia titokzatos országában, Tibetben, felépült az első gyár. Az alig másfél millió lakos­sal biró országot 20.00 láb ma­gas hegy koszorú zárja el a külvilágtól, ötezer éven át a lámák és szerzetesek uralták, a kikből ma is több mint 100.000 van. A tibeti nép még soha nem látott automobilt, rádiót, repülő gépet stb. és most hirtelen egy modern gyár épült a lámák misztikus hazá­jában. A gyárban pénzt és ka­tonai egyenruhákat készítenek. Hiába tiltakoztak a lámák, az ipar bevonult Tibetbe is, és ezt hamarosan követi majd a többi. A tibeti, feudális rend­szerben élő munkások is hama­rosan megismerik a modern kizsákmányolást. SZERVEZÉSI ALAPRA: J. Nagy, Akron............... 1.00 M. Juhász, Cleveland..... 1.00 CALIFORNIA! HÍREK ILYEN MUNKÁSOKRA VAN SZÜKSÉGE A MAI TERME­LÉSI RENDSZERNEK. Vagy két hónapja, hogy egy itteni szivargyárban kaptam alkalmazást. Rövidesen arra szó­lítottak fel, hogy lépjek én is be az unióba. Amikor megkér­deztem, hogy milyen uniónak a tagjai ők egyik sem tudott erre válaszolni. Csak annyit tudtak, hogy egy dollár beállá­si dijat fizettek és dollárt fi­zetnek havonta. Úgy az unió, mint a munká­sok megvannak elégedve, az előbbi a befolyó járulékokkal és hogy ezek a munkások sem­miféle akciót nem kívánnak, a munkások pedig, hogy az unió nem kíván tőlük semmit. Dacára annak, hogy az ő mun­kabérük alacsonyabb az unió béreknél. Természetes később meg tudtam, hogy az American Federation of Laborban van­nak. Hárman dolgozunk itt egy- egy teambe. Két rólozó és egy bunch maker. A rólozóknak egyenként 650 szivart kell naponta csinálni és ezeket kell a bunch makereknek ellátni, ötvenkét centet fizetnek a szi­var százáért a rólozóknak. A bunch makerek ennek a felét kapják és bizony erősen dol­gozni kell a nap minden' mun­kaórájában, hogy a 16 dollárt megkereshessük. Ennyit meg kell csinálni, mert aki ezt két hét után nem csinálja meg, azt leteszik, hogy a helyet se foglalja el. Amikor arról beszélek ezek­nek a munkásoknak, hogy kér­jünk több fizetést legalább az unió által megállapított 60 cen­teket, hogy ne kelljen a 16 dol­lárért olyan erősen dolgozni, akkor ők azt válaszolják, hogy ne beszéljek nekik, mert ők megvannak elégedve. Ilyen munkásokkal aztán ne­héz boldogulni és jelenti ez azt, hogy maga a tőkés osztályon kívül, milyen hatalmas ellen­ségünk van még magában a munkásosztályban a tudatlan munkások között. Egy szivargyári munkásnő. BRANTWOOD, CAL. A már említett brantwoodi «ryümölcs szedők sztrájkba be­fejezést nyert. A munkások a 15—20 cent órabér helyett 35 :entet kaptak. Az összes radi­kálisok vagy 200-an kilettek a kis városból zsuppolva. Az ott maradt munkások az 5 dollár lefizetése mellett az American Federation of Labor fizető ala­nyai lettek és ezek gondoskod­tak is arról, hogy mint nagy győzelmet tüntetessék fel a 12 napos harcot. MERCED, CAL. A barack szedő munkások itt is elégedetlenek. A Del Mon­te Co., amelynek hatalmas ül­tetvényei vannak a vidéken hí­rül vette a munkások készülő mozgolódásait és 5 cent javí­tást adott óránként, hogy ezzel is elejét vegye a munkások 40 I centes^ órabér követelésének. A I munkások a napokban döntenek |a sztrájk ügyében.

Next

/
Thumbnails
Contents