Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)

1934-07-21 / 801. szám

1934 julius 21. BÉRMUNKÁS 7 oldal SZILÁNKOK I. A KISSEBBSÉG URALMA. Ha véletlenül nem a többség­hez tartoznék, értve a gazda­sági életben alulmaradottak többségét, azzal vádolnám ön­magam, hogy igazolni próbá­lom az elenyésző kissebbség gazdasági uralmát. Alapvető okok: a szerszámok tulajdonjo­ga az, mely megadja a kissebb- ségnek az alkalmat a nagytö­megek életének irányítására. Ha ez a helyzet megváltozik, mint a hogy meg kell változ­nia, nem egyes emberek akara­ta vagy nem akarása követ­keztében, de mint civilizációnk életfennmaradásunk szükség­szerűségeként ; ha életbeosztá­sunk, napi szükségleteink ki­elégítését más formában fogjuk lebonyolítani; ha kiküszöböljük a rengeteg erőfecserlést, mely ma tobzódik társadalmi éle­tünkben ; ha ésszerűen alkal­mazzuk az emberek, minden embernek munkaerejét úgy, hogy alkalma és kötelessége lesz minden munkabíró egyénnek hozzájárulni a termeléshez lét- szükségleteink arányában, még mindig fennáll a kérdés: a kis­sebbség és a többség uralmá­nak kérdése. Bármennyire tudjuk az egyé­ni cselekvés gazdasági irányí­tottságát; bármennyire alászál- litja a gazdasági élet kompli- káltsága, a folyton kollektiviz­mus felé gravitáló mindennapi élet egymásra utaltsága az egyén irányitó szerepét, még­is s talán épen ezen komplikált- ság, a kollektivizmus keresz­tülvitele az, mely feltételez specializált, hatalmas erőket. Ezen specializált, egyénekben összpontosult gigászi erők le­hetnek tiszavirág életűek, rö- vidéletü aktivitásaikból kiszo­ríthatja őket a helyzet növelte újabb, erősebb alkotó erők egyede vagy csoportja, de anélkül, hogy istenítenénk vagy bálványoznánk ezeket a tehet­ségeket, kell hogy tudomást vegyünk létezésükről és kihasz­náljuk, gyümölcsöztessük te­hetségüket. A Steinmetz és hozzá hasonló nagy alkotó erők még a mai fejetlen gazdasági berendezkedésünkben is hozzá járultak a javuláshoz életfor­mánkban. A kutató felszerelve az eddigi kutatások eredmé­nyének ismeretével; a társa­dalom tudomány kutatója spe­cialistája az eddigi korok tö­megmozgalmainak ismeretével, a kutató finom érzékével fel­fedezve annak rugóit, irányát, kihasználásának lehetőségeit uj utakat szab, — mindezekről tu­domást vennünk csak a valóság tudomásul vétele. A kérdés, mely előre tolul: hogyan? A tő­kés, az uralkodó osztály tuda­tában van létezésüknek. Ki­használja a technikust, a tu­dóst. Ezen kihasználás még a legtágabb értelemben véve is csak önző célok előbbre vitelé­ért történik mindig a profit járadékot tartva szem előtt. Vannak technikai dolgok, me­gyek közforgalomba hozása megmérhetetlenül könnyítené, élvezetesebbé tenné az életet, mint modern lakóhelyek építése stb. Az orvosi tudomány biz­tos hatású orvosszerek, orvosi műtétek keresztülvitelének ala­pos ismeretével közegészségi jó­létünket emelhetné, a profit, a haszonnal járó műtét vagy épí­tés azonban mai rendszerünk­ben lehetetlen s igy a népesség nagy hányada odúkban lakik, a betegségek ezer válfajában szenved. így elemezve a dolgot, látjuk, mennyire társadalomel­lenes az elenyésző kisebbség gaz­dasági felsőbbsége. Itt azonban sietünk kijelenteni, hogy az al­kotó erők, a zsenik csupán a véletlenség játéka következté­ben jutnak vagy juthatnak gazdaságilag domináló szerep­hez. A nagy bankár, az ipari mágnás tudása korlátolt; hu­mánus szempontból bírálva jellemét a zérón alul esik. Más­szóval- nem a szellemileg fej­lettekből áll a domináló kissebb­ség. Nem tulzunk, mikor meg­állapítjuk, hogy egész társa­dalmi életünket dominálja egy aránylag alacsony gondolkodá­sú erkölcsileg erősen züllött csoport, kik mellett a Diliinge­rek és Caponeok eltörpülnek gazságban és tömeggyilkossá­gokban. A zsenit, az alkotó erőt ki­szabadítani a tőke kormaiból a feltörekvő munkásság felada­ta. II. így elkönyvelve a jelent ura­ló kissebbség káros voltát, ön­kéntelenül a jövőre gondolunk. Ezen elgondolásunknak alapja indokolt. Ha a történelem lap­jait olvassuk, külömböző or­szágok néptörekvéseit figyeljük, vagy a hozzánk oly közel eső szervezeti életet boncolgatjuk. Elvitázhatlan, hogy országok sorsát mindig egy néhány s a köréjük csoportosult kissebb­ség intézte. Az is tány, hogy vál­tozásokat — egy néhány s a kö­réjük csoportosult kissebbség megértve a kor követelményeit, maguk részére megnyerve a tömegeket — erőszakoltak ki. Példa erre az amerikai polgár­háború és az eddig lezajlott forradalmak. A néhányak ön- feláldozóan, bátran hirdették a változás szükségességét, elein­te kinevették, majd megbotoz­ták, bitófára húzták vagy bör­tönbe vetették őket, hogy ké- sőb újabbak vegyék fel a fél­behagyott munkát. Majd amint a fejlődés közelebb hozta a vál­tozás szükségszerűségét cso­portosultak az uj igék hirdetői­hez, mig egy zökkenés oldaluk­ra hozta a mindig csak maguk­kal törődök tömegét s a nyílt összecsapásnál a néhányak kez­deményezte megmozdulás ara­tott diadalt. Az ezek után jö­vő korszakot a többség ural­mának nevezték el. Ugyanilyen fázisokon megy keresztül a szervezeti élet is. A többség uralma azonban mindig csak névleges maradt. Klikkek, szük- körü csoportok intézték tovább­ra is az országok, a szervezetek ügyeit. Azt mondhatnánk, hogy nagy néptömegek szükségsze­rű együtt élése az ilyen repre- zentális rendszert kikényszeríti. Mig az emberek egymásra utaltsága nem volt igy kifej­lődve, a barbár korszakban, hol kiki felhajtotta, előteremtette mindennapi szükségleteit, a többség hasonszőrű gondolko­dása azonos szokásokat hono­sított meg. A népesedés s az ezt követő állapot, hol az egyé­nek önkéntelenül bele vágtak egymás kenyérkereső alkalmai­ba először, testvérharcot, majd kiegyezést, összmüködést, az okosabbak irányítását váltotta ki. A primitiv korszak vajú­dói átváltozása népközösségge nagyban hasonlított az ameri­kai New Deal próbálkozásai­hoz. Itt is a termelés és szét­osztás fejetlen folyamatában eddig soha nem tapasztalt arányban próbálják igénybe venni a gondolkodók, tanárok, szóval az okosok segítségét. Kétségtelen, hogy ezek között az okosak között már ma is vannak kik segítségünkre le­hetnének egy korszerű beren­dezés felépítésében. Ezeknek ke­zük kötve van. A kapitalista sárkányfejnek porba kell hul­lani, mielőtt hasznosíthatjuk ezeket az alkotó erőket. És mi­vel ezek az erők ma is úgy mint a jövőben nem a kard for­gatásban, de a szorgalmas ta­nulás és elgondolásban specia­lizáltak, igy nem várhatjuk, hogy ők készítsenek vagy hoz­zanak össze bennünket a sár­kány lefejezéséhez. Ez első sorban a mi dolgunk, kik köz­vetlen vívjuk napi harcainkat a rablók hadával. Egész biztos­ra vehetjük a kapitalisták ál­tal ma kihasznált tervezők használhatóságát egy ipari de­mokráciában tehetségüknek olyan arányában, aminőt a mai rendszerben lehetetlen tőlük el­várni. III. URALOMNÉLKÜLISÉG. Hogy az alkotó erőknek sza­bad teret nyithassunk, nyilván­valóan szükséges a gazdasági függőség eltörlése. Lehetetlen­né kell tennünk a társadalmi javak egyesek általi bitorlását. És igy juthatunk el egy olyan életformához, melyben fizikai lehetetlenség lesz egyeseknek a létszükségletek megvonása vagy kontrolja által a milliók sorsát uralni. A többség ural­mának megtévesztő jelszavával egyszer s mindenkorra le kell számolnunk. Az eddig elmon­dottakban próbáltuk kimutatni a kisebbségek nyers erőszak által szervezett hatalmát. Ezzel szemben mi úgy látjuk és ál­lítjuk, hogy a demokráciával kérkedők szava hazug. Mi tud­juk, hogy sok, sok generáció­nak kell még egymást követni e földön, mig a nagy többség annyi intelligenciát szerez, hogy megértéssel, egymás léte­zési jogaink tiszteletben tar­tásával közös társadalmi éle­tet élhessen anélkül, hogy a kényszernek még látszata is eltűnjön. Ezt az ideális korsza­kot azonban a termelőeszközök köztulajdon jogának bevezetése fogja siettetni. Az az elenyésző kissebbség, mely intelligenciáját latba veti ma, hangoztatva a nagy töblí^ ség érdekeiért való szükséges harcot, úgy mint a múltban nevetséges lehet, bitófákkal, börtönnel, kínzásokkal próbál­hatják elnyomni, de mert a fejlődés oldalunkon van, hírnö­kei vagyunk az uj kornak, holt bizonyos, hogy csak idők kér­dése a nagy tömegek megnye­rése, nem azért, hogy egy újabb uralmat teremthessünk, hanem, hogy fizikailag lehetet­lenné tegyük a gyűlöletes "ura­lom” lehetőségét. A speciális tudóssal biró alkotó erőket a közszolgálatba állítva óriási lé­péssel hozzuk közelebb az ideá­lis uralomnélküli társadalom­hoz. Köznapi lakóhelyeink, a természet gyönyöreinek élveze­te, mindennapi élésünk ezáltal a maihoz hasonlítva csodás le­het. Az a művészi, tervező, a gon­dolkodás nagy mestereinek kis csoportja, mely ma a tőke szol­gálatában csonka szárnyakkal röpdös, szabaddá válva min­dennel felérő kielégülést nyer valamennyiünk boldogságában. Röviden összefoglalva: . A mai kissebbség uralma káros, rabláson alapszik. 2. A “demokrácia” hangoz­tatása hazug, félrevezető. 3. Az alkotó erők kissebbsé- ge rabláncokban szenved, ké­pességének csak kis kányadát érvényesítheti. 4. A köztulajdonba vett ter­melőeszközök a mai kissebbség uralmához hasonló állapotot fizikailag lehetetlenné téve egyengeti az útját az egymást megértő uralomnélküli társa­dalmi együtt élésnek. S—n Általános sztrájk készül Oregonban PORTLAND, ORE. — A san franciscoi általános sztrájk rö­videsen ide is el fog érni. A portlandi kikötő munkások szin­tén követelésekkel lépnek fel és a többi unionok azokat támo­gatva még e hétre tervezik az általános sztrájk kimondását. Ez esetben minden forgalom itt iheg fog szűnni. Lépten- nyomon beigazolást nyer, hogy a munkásság legcélravezetőbb harci eszköze az IWW ajánlata az általános sztrájk ha az iga­zán általánosítva van. NYUGTÁZÁS. Előfizetéseket küldtek: Julius 8-tól — 14-ig. G. Nagy, New York............. 1 Z. Révész, Far Rockaway.... 2 J. Horváth, Chicago........... 1 A. Kucher, Pittsburgh....... 1 St. Ehasz, New Brunswick.. 1

Next

/
Thumbnails
Contents