Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-12-29 / 824. szám
1934 december 29. BÉRMUNKÁS 7 oldal A NÉMET ESEMÉNYEK Hosszab idő óta lehetett már látni, hogy a horogkereszt Németországa nem érzi magát valami jól és hogy a közeljövőben változásoknak kell bekövetkezniük. Hogy ez a változás ilyen hamar és ebben a formában jön, az egy kissé meglepte a világot. KÜLKERESKEDELEM. Németország külkereskedelme ebben az évben katasztrofálisan visszaesett. Mig 1933- ban a külkereskedelmi mérleg mintegy 600 millió márkával aktív volt, addig ebben az évben minden hónap passzívummal végződik. Már pedig Németország rengeteg nyersanyagot kénytelen külföldön vásárolni, melynek árát csak a kivitt árukkal tudja megfizetni. De a Hitler kormányzat uralomra jutása, mely főként a keletporosz nagyagráriusok müve volt, súlyos károkat okozott a német külkereskedelemnek. PÉNZÜGYI HELYZET. Ha egy ország több árut hoz be, mint amennyit kivisz, a különbözetet saját már előzőleg fölhalmozott aranyával kénytelen kifizetni, hacsak nincs a külföldről származó más jövedelme. A Birodalmi Bank bankjegyeinek fedezete ilyenformán már csak 2%. Tudni kell azt, hogy Németország mintegy 18 milliárd márkával tartozik a külföldnek s ebben az évben több mint 1 milliárdot kellene fizetnie. Mivel ennek a kötelezettségének nem tud eleget tenni, összehívta a hitelezők képviselőit Berlinbe, hogy velük külön féle engedményekről tárgyaljon. KÜLPOLITIKAI HELYZET. A német külpolitika kimondott célja volt a francia tőkével és az orosz bolsevizmussal való leszámolás, valamint gyarmatbirodalom szerzése. E célra fegyverkezési egyenjogúságot követelt, vagyis másként: fölfegyverzési szabadságot, s ebben az angol tőke támogatására számított. Az angol tőkében meg is van erre a hajlandóság, de csak addig a határig, amig ennek az ambíciónak kielégítése nem fenyeget háborúval. Mert Anglia semmitől sem fél annyira, mint egy háborútól, mely az angol birodalmat szét- mállasztaná. A francia tőke erélyes ellenállása azonban meghiúsította Németország reményeit, mire ez kilépett a Nép- szövetségből. Kétségtelen, hogy ez a lépés eleinte hatalmasan megerősítette Németország külpolitikai helyzetét, de előnyét nem tudta kihasználni, főleg azért nem, mert Olaszország, Németország külpolitikai támogatója, nem követte szövetségesét ezen az utón. BELPOLITIKAI HELYZET. A horogkeresztet a német burzsoázia segítette uralomra. Ezelőtt két évvel a kapitalizmus Németországban a szakadék szélén állott, a választásokon egyre-másra erősödtek a tőkeellenes pártok, amelyek közé jelszavai szerint akkor még a nemzeti szocialista párt is tartozott. A német tőke Hitlert odaengedte a kormányrúdhoz, hogy leverje a szociáldemokrata és kommunista mozgalmakat ; a nemzeti szocialistákkal aztán már könnyebben elbánik a kapitalizmus. Ámbár politikailag a horogkereszt uralkodott, a gazdasági élet vezetése a kapitalista kartellvezérek kezében maradt, mert ez volt a megyezés ára. A nemzeti szocialisták gazdasági nézetei egyébként is az úgynevezett középosztály fölfogásához idomultak és sehogyan se voltak beilleszthetők egy tőkés gazdaság szerkezetébe. De a horogkereszt állambirtoklása sok pénzbe került s' a tőkések is rajta voltak, hogy korlátlan gazdasági hatalmukat bőségesen kihasználják. — Mindez hozzájárult a német gazdasági élet csődjének siettetéséhez és az alsó néprétegek elégedetlenségének növeléséhez. A nemzeti szocialista tömegek lassanWASHINGTON, D. C. — William Green, az American Federation of Labor, a több milliós tagsággal rendelkező szervezet elnöke hosszabb tanácskozást folytatott Roosevelt elnökkel, akitől biztosítékot kért arra nézve, hogy az uj törvényhozás érintetlenül hagyja az NRA 7A pontját, amely a munkások szervezkedési jogát Írja elő. A tanácskozás után Roosevelt elnök a megjelent újságíróknak kijelentette, hogy az átszervezendő NRA érintetlenül fogja hagyni a munkásság eddigi jogait. A hir annyiból lehet fontos az IWW lapjai részére, hogy a több milliós szervezet elnöke a kormánytól kér védelmet, mert nem bízik abban, hogy a szervezkedés jogát és szabadságát a tagsága is kitudná vívni. És tagadhatatlan, hogy Mr. Green jól ismeri szervezetét, amely az ilyen harcokra nincsen berendezve. Erről az elmúlt esztendőben több bizonyságot is adtak és ha az NRA annak idején nem támassza alá ezt a szervezetet, talán már teljes egészében a múltak emlékei közzé sorozná Amerika munkásosztálya. Az AFofL szervezetekben egyre növekvő munkanélküliség következtében Green alázatosan szóvá tette a 30 órás munka hetet is, amely az ipari unionis-J ták felismerésével már rég elkésett a munkátlanság szüntetése részére. ként kezdték észrevenni, hogy a párt vezetői tulajdonképpen a burzsoázia eszközei. Egyedül Hitlerben bíztak föltétlenül, de Hitler környezetét, Göringet, Himmlert, Leyt, stb.-t, Hitler félrevezetésével vádolták. Az elégedetlenség főleg a rohamcsapatok és az ifjúsági szervezetek körében nyilvánult meg, amelyek széles néptömegek vállán nyugvó szervezetek s igy a tömegek elégedetlensége természetszerűleg talál visszhangra náluk. A “MÁSODIK FORRADALOM.” Az elégedetlen rohamoszta- gosok dühe egyformán fordult az ipari burzsoázia, a legitimisták és a nemzeti szocialista párt vezetői, főleg Göring ellen. Hitlerben bíztak. Véleményük az volt, hogy Hitler meg akarja valósítani a programot, de környezete befolyásolja a burzsoázia felé való orientálódás javára. A buzsóázia keresztülvitte azt, hogy a rohamosztagokat egy havi szabadságra küldjék; hogy egy hónap múlva mi lesz velük, azt ezek nagyon jól tudták. A rohamosztagok föloszlatása amellett, hogy egyelőre biztosítja a burzsoázia nyugalmát,, egyúttal a francia Az AFofL kilincselésével szemben a taglétszámban jóval kisebb IWW megmutatta, hogy az NRA rendelkezéseit csak ott veszi tudomásul a munkásság, ahol az javát szolgálja. Ahol ártalmára van, ott tulte- szi magát azon és mint láttuk a Labor Board is meghajlott az IWW határozott fellépése előtt. Az NRA rendelkezése, hogy a munkások olyan szervezethez tartozzanak, amelyet választanak. Emlékezetes, hogy a Draper gyár munkásainak egy része a company uniót majd az AFofL-t választotta, mig a másik a nagyobb rész az IWW-t és az NRA képviselőinek tudomásul kellett venni, hogy abban a gyárban csak azok dolgozhatnak, akik az IWW tagsági kártyájával rendelkeznek. Annyi igaz, hogy az IWW nem kényszeritette ezeket az IWW- ba, de a határozat után önként vették ki a vörös kártyájukat, mert hiszen dolgozni akartak. Az IWW nem kilincsel a kormánynál a szervezkedés jogáért de minden eszközzel azon fáradozik, hogy a munkásokat szervezze, felvilágosítsa, mert a munkások azok, akiket minden jog megilleti. Úgy a kormány, mint a tőkés osztály ezt tudják is és ezért nem szívesen látják az ipari unioniz- mus fokozódó terjedését, az IWW erősödését. közeledés célját is szolgálja, mert a francia tőke a rohamosztagokat mindig katonai alakulatoknak tekintette. Világos volt, hogy ha a rohamosztagok ellent akarnak állni, ezt julius elseje, tehát a fölosztás napja előtt kell megtenniük. Nem kellett tehát külön “spicli” ahhoz, hogy ezt a burzsoázia is tudja. A rohamosztagok vezetői éppen összegyülőben voltak, amikor Göring belenyúlt az eseményekbe. ő maga nem mert közéjük menni, hanem Hitlert küldte. A rohamosztagok vezetői bíztak Hitlerben, — ez a magyarázata annak, hogy olyan könnyen le hagyták magukat szerelni. A többit aztán elvégezte Göring a feketeinges védőosztagokkal és a rendőreivel. A “második forradalmat” a legkíméletlenebb terrorral fojtották vérbe s ezzel a nemzeti szocialista párt végzete beteljesült. Elvesztvén legaktívabb tagjait, egyszerűen a nagyipari kartelek akaratának végrehajtója lesz, vagy pedig megsemmisül. Göringék megpróbálták a császáriakkal való leszámolást is, — persze minél kevesebb sikerrel. Hogy mennyire az ipari burzsoázia akarata győzött s milyen kevés erőt jelent ma már a nemzeti szocializmus Németországban, mi sem mutatja jobban, mint az olasz fasciszta lapok fanyar tartózkodása. Ahelyett, hogy a leghangosabb hurrával üdvözölnék Hitler győzelmét, szemrehányást tesznek neki a kíméletlen terror miatt. A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT. Nem fejezhetjük be az áttekintést anélkül, hogy a szociáldemokrata emigrációra ne vessünk egy pillantást. Már kínálkoznak föl, már lemondanak a forradalomról, csak holmi békés átalakulásról, lehetőleg persze “kiadós” átalakulásról van szó, ahol a szociáldemokrata párt nem akar diktálni, csak bele akar szólni. Már demokráciát se követel, csak “több szabadságot.” Szakszervezeteit se követeli vissza, meghagyja a mai munkafrontot, vagyis a munkásokat, tőkéseket, kisiparosokat együtt egy szervezetben, csak az élére akar néhány szociáldemokrata vezető embert. Mert, ugyebár, ez a fő. Egy kis fizetés olyan hosszú emigrálás után. Hogy nemrégen még “forradalmi demokráciát követeltek és azt különféle füzetekben közhírré is tették? Ki emlékezik már arra? Aztán akkor egy kissé dühösek voltak, de azóta megszelídültek. Annak elenére, hogy tavaly május elsején kitűzték a horogkeresztes zászlót a szakszervezetek székházaira, hogy Wels ur kilépett a II. internacionálé- ból, hogy a szakszervezeteket önként felajánlották a náciknak, hogy még a pénzeiket is visszahozatták Svájcból, hogy a nácik azt is rendben találják, — mégis kiebrudalták őket. Csuda, ha ezek után a forradalmi demokrácia mellett törtek lándzsát? Na de most már hajnalodik s talán megint föl lehet venni az elvesztett üzlet fonalát. — Csak kérdés, lehet-e még? Vájjon a munkások olyan nehezen várják-e őket? megOlvasdaBérmunkást! GREEN NEM BÍZIK A SAJÁT SZERVEZETE EREJÉBEN, A KORMÁNYTÓL KÉR MEGFELELŐ BIZTOSÍTÉKOT
