Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-12-15 / 822. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1934 december 15. SZILÁNKOK HATSZÁZÖTVENEZER OTTHON MEGMENTÉSE. A reformisták valószínűleg nagy megelégedéssel olvassák Ickes belügyminiszter e jelentését. Ebben a nyavajgó, bom- ló profitrendszerben valóban büvészszámba megy az, aki utat módot talál a szegényember otthonának megmentésére. Hogy is állt a dolog? Mi okozta a munkásotthonok elárverezését. Minden további okoskodás nélkül mondhatjuk: A munkanélküliség. Ez azonban nem szűnt meg, sőt fokozódott. És az NRA mégis talált megoldást. Dicséretre méltó okosak! A dolog lényege ez: Jones, aki szorgalmas ember volt, a hasán, ruháján, szórakozásán alul költve megspórolt pár száz dollárt. Ezt mint első lefizetést egy ház és telek vételére írták. Aztán ezrekre menő adósleveleket irt alá. Ezek az adóslevelek (Mortgage) világosan kimondják, hogy az utolsó részlet kifizetéséig az adóslevél tartójáé az elsőség a birtok tulajdonjogánál. Az ő beleegyezése szükséges eladás, vagy cserélésnél. Bármelyik adóslevél nem fizetése a birtok tulajdonjogát automatikusan az adóslevél tartóra ruházta. Jones évekkel előbb kiesett a munkából. Jones nem tudott lopni, rabolni, csak munkájára támaszkodó tisztességes munkás volt, tehát fizetésképtelen lett. A Jones helyzeténél a legrosszabb az volt, hogy nem egyedül volt. Millió és millió Jonesek azonos helyzetben. Fizetésképtelenségük természetes következménye lett volna otthonuk elvesztése. Mig ez sok esetben mégis történt, a nagy többség helyzetében ezt egy büvészi mozdulattal elkerülték. A kormány nem akarván magára venni a sok otthontalan Jonesek keservét, esetleges ébredését, átirt az adóslevél tartókhoz. Billiókra menő adósleveleket állított ki önmagáról, s ezekkel kicserélte a Jonesek eredeti adósleveleit. Most tehát Jones nem a banknak tartozik, hanem a kormánynak. A kormány pedig a banknak. A bank — eltekintve az elenyésző kis betétek és kisüzletemberek forgalmi tőkéjétől, — a nagytőkések, a pénzemberek ügynökei. Mikor pénzemberekről beszélünk, önkéntelenül Morgan- ékra gondolunk. A nemértőknek elég világosan mutatta a nemrég lefolytatott kongresszusi vizsgálat, hogy néhány ember Morgannal élükön dominálja Amerika sőt Európa pénzügyi manipulációit. Ez a néhány szabb árakat, mozgatja a tőzsdéket, árhullámzások, hitel- viszonyok tetszésük szerint alakulnak. A pénzemberek által elzálogosított kis otthonoknál amint látjuk a kormány vállalta a jótálló szerepét. S ezt a sután lebonyolított pénzügyi műveletet melynek még a hülye munkáspolitikusok is felülnek, nevezik az otthonok megmentésének. KIK É EZEK AZ OTTHONOK. Az aktiv termelő munkások, kik az alacsony fokú termelésnél még mindig dolgoznak valamelyes időt, tartják egy részét. Másik részét pedig a tőkés rendszer sallangjai u. i. gyári és közigazgatási tisztviselők, vagyis azok az elemek, kiknek az utcára való dobása, a tőke öngyilkosságát jelentené. Ezek, hogy látszólagos polgári egzisztenciájukat fentartsák, a részükre engedélyezett, de bármely pillanatban megvonható kényelemért végzik a néhány pénzember milliókat leigázó milliókat pusztulással fenyegető rendvédő munkát. PUSZTULÓ LAKHELYEK. Amerika sajátos építési módja kissé eltérő az európaitól. Gyors és átmeneti. Folytonos tatarozást igénylő. Az utóbbi évek fejvesztettsége a rozoga építmények összeomlásával fenyeget. Maga az NRA statisztikusa mondja: Az amerikai nép tisztességes lakhelylyel való ellátása 750 ezer uj házat kívánna évente a következő tiz évig. Ez nem más, mint beismerése a fentebbi állításunknak. KÖZVETLEN SZÜKSÉGLETEK. A Forbes folyóirat egy kis elmefuttatást ad erről: Egy millió uj lakóhely, de azonnal. Tizenhat millió ház átlag 375 dollárig menő reperálásra vár. Tiz millió mesterséges hűtőre van szükség. Nyolc millió hatszázezer vil- lanyf őzőre. Három millió nyolcszázhar- mincötezer masógépre. Huszonhat ezer vasútkeresztezés veszélytelenné tétele.' Száz ezer mértföld ut kövezése. Uj gépek, villany felszerelések gyárakban 11 ezer millió dollár értékben. És 7 millió uj automobil. Az itt felsorolt szükségletek csak a nagyj át érintik, ahol van még a mindennapi éléshez szükséges ezefaju dolog, amit ma csak elvétve néha, vagy egyáltalán nem élvezhetünk? Mig föltétlenül érezzük a felsorolt szükségletek hiányát; számot vetve a lehetőséggel sajnos, de meg kell állapítanunk hogy: ahoz, hogy otthonunk, lakóhelyünk legyen; ahoz, hogy égető közvetlen szükségleteinket kielégíthessük, kell, hogy megtanuljunk gondolkozni; kell, hogy megértsük az ipari unionisták gondolkodás- módját; az Új társadalom építményét, mely az Ipari Szervezet tervrajzában le van fektetve. Ennek a tanulmányozása az utat és módot önmagától érthetővé teszi számunkra. LOGIKA. Egy tőlünk távollevő érdeklődő orthodox Marxista korában kérdezte Bili Haywoodtól: “ismeri-e a Marx értékelméletét ?” Mire kérdezett habozás nélkül igy válaszolt: “Nem. De ismerem a kapitalizmust.” S—n. SZILVESZTERI BÁL NEW YORKBAN. Az IWW és a Modern Színkör december 31-én, hétfőn este 8 órakor nagyszabású SZILVESZTERI MULATSÁGOT rendeznek a Bérmunkás Otthonban 1351 Third Ave. (77. utca.) Nagy műsor és szinelőadás! Kitűnő zene mellett tánc reggelig. Színre kerül: A MALAC komédia egy felvonásban. Belépő jegy ára 50 cent. Tekintettel a rendkívüli alkalomra, a rendező bizottság örömmel látná a közelvidéki munkástársak megjelenését is ezen a mulatságon. Szilveszterkor a New York és környéki magyar bérmunkások, a Bérmunkás Otthonban találkoznak ahol megjelenésükkel támogatják azt a harcot, mely a munkásosztály részére az igazi uj esztendőt fogja kivívni. Üdvözlettel a rendező bizottság. Örök szerelem... — Sohasem felejtem el ezt a pillanatot. — örökké foglak szeretni... Szomjasan itták egymás ajkáról a suttogva kiejtett szavakat. Szorosan egymáshoz simulva beszélgettek és mohón vallottak nagy szerelmükről. A leány kis filckalapja félrecsu- szott, finoman ápolt szőke haja kibuggyant alóla és félarcát eltakarta. A fiú kalapját maga mellé helyezte a padra; egyik karjával magához ölelte a leányt, a másikkal gesztikulált. Nagy, vörös kezei voltak, kamaszkezek. Az ujjaiba vastag körmöket ágyazott a természet. Eddig csak kerülgették a nagy szavakat. A fiú tudományos előadást tartott a szerelemről, a nőkről. Nagy szakértelemmel beszélt. A leány egyre forróbban suttogta, hogy igen . . . természetesen . . . milyen okos maga! ... A fiú végül teljesen ellágyult saját szavainak zengő muzsikájától és egy vakmerő mozdulattal megcsókolta a leányt. A leány úgy tett, mintha nagyon meg volna lepve. Nem nézett a fiúra. Ernyőjével zavartan piszkálgatta a kavicsos földet és szépen kirajzolta a fiú keresztnevét. A fiú csók után hallgatott. Zavarbajött, nem tudta folytatni a merészen megszakitott előadást. Könnyed akart lenni, de érezte, hogy dadogna, ha újból beszélni kellene. Végül is a leány szólalt meg. ügyesen vitte át a fiút a csók elnémító pillanatain. Úgy érezte, mintha csak önmagának mondaná. — Vájjon hány leánynak mondta már ugyanezt? A fiúnak imponált a gyanúsítás, de azért esküdözni kezdett. — Maga az első. Esküszöm, még nem volt más . . . Legalább ilyen . . . hogy úgy mondjam . . . Zavarodottan elhallgatott. Nem tudta befejezni a mondatot. Kétségbeesetten igyekezett olyan átmenetet találni, amelyből ismét csók lehet. Forró beszélgetések foszlányai cikáztak agyán keresztül, úgy, amint otthon, egyedül már előre kitervezte. Ragyogó hasonlatok, irodalmi nívó. Byronról, Wilderől, Petrarcáról akart beszélni, de most nem jutott eszébe semmi. Milyen szépen elképzelte, pedig a tükör előtt százszor is kipróbálta. A csókot is. Akkor tudta, mit fog mondani. Ragyogó gondolatok, szikrázó elmésség cikáztak át az agyán és mindenekfelett nagyúri könnyedséggel beszélt a tükörcsók után. Ez most más volt. Ez a csók megzavarta, furcsa érzések hatalmába került. Különösen benső remegést érzett és tudta, hogy ha beszélni kezd, csak baj származhat. Csak úgy ösztönösen bugy- gyant ki belőle. — Szeretsz? — Ne tegezz — suttogta a leány és még közelebb bujt hozzá. Már nem volt közöttük lé- legzetnyi hely. Szívdobogásuk áthatolt a ruhájukon. A fiú megfogta a leány kezét és megcsókolta. Először csak az ujjak hegyét, azután a karját. A leány lejjebb hajolt, hogy közelebb legyen a szája. Lehunyt szemekkel várta a következő csókot. A fiú nem vette észre, hirtelen eszébe jutott egy Ady- vers. Halkan szavalni kezdett: — Vagyok, mint minden ember, fenség — Északfok, titok, idegenség. A leány összerándult a nem várt fordulattól. Majdnem haragosan szakította félbe. — Oh, szaval! Olyan feltűnő volt a csalódása, hogy a fiúnak is észre kellett venni. Hirtelen elhallgatott. A váratlan csend még- j óbban megzavarta. A leány leplezetlen érzelmei úgy öntötték el, mint a sziklapartot a tenger tarajos hullámai. Ismeretlen muzsika volt a számára ez a megjegyzés. Hangulat, remény és ígéret volt benne, nagy titkok fátyolét lebbentet- te meg a leány türelmetlensége. Ady, Petrarca és a többiek megsemmisültek benne. A szép szavak muzsikáját ősi, hatalmas, titokzatos szimfónia har- sonáztak benne. Lerogyott az érzések súlya alatt s mint egy vidéki ripacs, térdenállva vallott: — Imádlak! Nem akarok nélküled élni. Ez az örök szerelem! . . .