Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-12-08 / 821. szám
1934 december 8. BÉRMUNKÁS 3 oldal INSULL"ÁRTATLAN" CHICAGO, ILL. — Nem hisszük, hogy újság olvasó ember előtt ismeretlen volna Sa- muell Insull, akinek a tárgyalása a polgári lapok head line szenzációját képezte az utóbbi hetekben. Az Insull név néhány évvel visszamenőleg hatalmat jelentett nemcsak Amerikában, hanem más világrészekben. Kö- zelebről: Insull volt a feje Chicago és Közép-nyugat hatalmas villamossági vállalatának, melyek valamikor jelentékeny profitot biztosítottak a részvényeseknek. Ahol az In- suli neve szerepelt, azon vállalatok részvényei keresettek voltak a nép minden rétegei között. Pénzemberek, . politikusok, üzletesek biztos befektetést láttak az Insull által irányított vállalatokban és minden kétely nélkül bizták pénzüket Insull és társaira. De nemcsak a kereskedők, hanem a kérges kezű munkások is, akiknek sikerült néhány száz, vagy ezer dollárt össze éhezni, Insull részvényeket kerestek, azon reményben, hogy néhány év alatt pénzük megtöbbszöröződik és ők is független emberek lesznek. Insull látva az osztatlan bizalmat, melyet vele szemben a nép minden rétege tanúsít, merész vállalkozásokba fogott és mint rendszeresen történni szokott, az ő vállalkozása is össze omlott. Konzervatív számítás szerint több mint 120 millió dollár úszott el a kezei között, mely nem az övé volt, hanem a részvényeseké, akik kitüntették bizalmukkal. Amikor a bukás nyilvánosságra kerülése elkerülhetetlen volt, Mr. Inpull kereket oldott és Európába keresett menedéket. Ha az elsikkasztott milliók csupán kis emberektől lettek volna összeharácsolva, valószínűleg senki sem törődött volna Isullal, azonban a vesztesek között voltak distingvált gentle- menek is és igy nem lehetett egyszerűen napirendre térni a sikkasztás felett. Hogy a szöbiztatta és vigasztalta a visz- sza-visszamaradót: — Gyere hát... Ne félj, no, ne félj . . . A vízpart azon a részen éles szögben fordult el. A folyó sodra nekiütődött a szirtnek és hatalmas félkörben leszaggatta a partot. Alant, az ötméteres mélység fenekén sáros habot kavarva forgott a limány. Márton kilépett a meredély szélére és lepillantott. — Zöldár, — mormogta. — Éppen jó . . . Ez aztán elviszi .. . Akkor a kutyát szólította: — Kiskutyám, piszi, piszi... Az eb már sejtett valamit s minden tagja reszketett halál- félelmében. Meghallhatta az örvények hörgését, a habok bugy- borékolását. Ott reszketett ösz- szegöndörödve az öregember lábánál. Az meg csak nyugodtan lenyúlt, hozzá s megragadta az állat nyakán a vastagbőrt. Könyörögve és még utoljára végignyalta a karját. De a vénember szivében nem volt irgalom. kevény Insullt vissza hozzák Amerikába az Egyesült Államok kormányát uszították rá, azon az alapon, hogy az Insull vállalat az Egyesült Államok postáját csalásra használta fel. A hivatalos körök szemében ez elfogatható ok volt és megindították az eljárást Insull visz- szahozatalára. Persze ez nem ment könnyen, mert Insull nem távozott készületlenül, hanem az összeharácsolt milliókból bőven tellett költségekre. Néhány hónapi görögországi tartózkodása napi többszáz dollárt emésztett fel és amikor onnan távozni volt kénytelen még arra is jutott, hogy külön hajót bérelt és azon vitorlázott el menedék helyet keresni. Ekkor azonban ugylátszik a szerencse elenne fordult, mert Törökországba érve, a török kormány rendeletére letartóztatták és kiszolgáltatták az Egyesült Államoknak. Az itteni kormány nehéz ezreseket költött el, hogy vissza hozassa és az “igazságszolgáltatás” elé állítsák. Amikor ez megtörtént, nagy költségekkel hozzáfogott a kormány a vádak kovácsolásához és két hónappal ezelőtt végre megkezdődött a tárgyalás, mely nyolc hétig tartott. A tárgyalás folyamán a 120 millió dollár elsikkasztása, csak másodrendű kérdés volt, a vád inkább az volna ellene, hogy ezen összeg összeharácsolására a postát használta fel. Amint a tárgyalás végével kitűnt az egész nem azért történt, hogy Insullt megbüntessék az ellopott milliókért, hanem, hogy tisztázzák a közvélemény előtt. Nyolc héten keresztül, amig a tárgyalás tartott a polgári sajtó gyúrta a közvéleményt. Megállapították a tárgyaláson, hogy Mr. Insull nem sikkasztó, hanem a “depresszió áldozata.” A nyolc heti tárgyalás után az esküdtek két óra alatt hozták meg az ítéletet, mely szerint Insull “nem bűnös.” Egyébbként az egész tárgya— Hiába! — intette nyugalomra. — Ne ugrándozz, mert most már mindennek vége... Egyetlen erős lendítéssel a levegőbe emelte és hátraszegett derekával is növelve a dobás erejét, kihajította az állatot a mélység fölé. A test lezuhant, a sáros hab összecsapott fölötte és nyomban alámeritette. — Szerbuc — kiáltott utána és vissza akart lépni a meredély széléről. Ebben a pillanatban talpa alatt megmozdult a föld. Egy utolsó, kétségbeesett ugrással talán még megmenthette volna magát, mert azonnal felfogta a veszedelmet. A leszakadó partrész óriási tömege, amelyet ilyen áradáskor alámos és magába omlat a folyó, kezdetben csak lassan mozdul, mint az induló hógörgeteg, vagy a sziklaomlás. Kimeredt testtel, mosolyra torzult szájjal, mozdulatlanul állva maradt a kiforduló földtömeg peremén. A pillanat ezredrésze alatt még átsuhant lás csak komédia volt. Az egyes esküdtek bevallása szerint az ítélet már a tárgyalás második hetében meg volt állapítva és nem velószinütlen, hogy már amikor megkezdték, akkor meg volt állapítva, hogy a végzés csak ilyen lehet. Mi, akik ismerjük a kapitalista igazságszolgáltatást, egyáltalán nem lepődünk meg ezen a döntésen. Még mindig megállja a helyét azon közmondás, hogy egyik holló nem vájja ki a másik szemét. A 120 millió dollár, mely elúszott a keze között még mindig hatalmat biztosit neki és a tárgyaláson ez jött számításba. A vesztesek közül, akiknek még maradt valami, bele nyugszanak a végPhiladelphiában munkásoktató és tanitóhatásu előadást szinte kizárólag csak az IWW szervezete tart. November hó 25-én, délután tartottunk ismét egy igen fontos napirenddel tudományos előadást. Előadóul Fishbein mtársat kértük fel New Yorkból, aki dacára nagy elfoglaltságának a new yorki csoport kiépítésében, mégis készséggel eljött. Mi tudjuk, itt Philában is mily égető szükség van egy- egy ilyen előadásra, a mely szélesíti a munkásság látókörét és felkészülhet a jövőben előforduló társadalmi kérdések megértésére. Az összejött munkások úgy nők mint férfiak minden ülőhelyet elfoglaltak amikor Ro- zenthal mtárs üdvözli a megjelenteket, bemutatja a napirend tárgyát: Hozhat-e előnyt a New Deal a munkásosztálynak. Fishbein mtárs másfélórai előadásában ismerteti, hogy mi is az a “New Deal.” A melynek célja a beteg kapitalista rendrajta a meleg, a világosság és az élet. — Nem érdemes, — suttogta és lehunyta szemét. Egekig felható dübörgéssel szakadt le a partrész. A habok magasra csaptak s hullámtorlaszok ütődtek a szirthez... bömböltek és nyögtek a vizek s az omladék elolvadt, eltűnt a kavargásban. Egy-egy darab utána szakadt még, aztán göröngyök csobbantak be, majd rögöcskék permeteztek alá a frissen hasított sebből. A partokat harapó kígyó sziszegve hömpölygött tovább és borzol- gatta habos sörényét. Valamivel távolabb két rémült vadkacsa riadt fel és robaj os repüléssel menekült át a levegőégen. Lassankint csend lett megint és a partifecskék mit sem vettek észre. A habok tovább csókolgatták a szirteket s a facsucsok fölé emelkedő nap egykedvűen hajigálta le sugárdárdáit a tavaszba anda- lódott gyönyörű világra. zésbe, akik pedig mindent elvesztettek, azok számításon kívül esnek a törvény előtt. A mai rendszerben ez csak igy lehet. A milliós sikkasztok mind ártatlanok és a törvény, ahelyett, hogy büntetné őket védelmébe veszi. Egész másként áll a helyzet, ha egy nincstelent a nyomor kényszerit, hogy néhány dollárt, vagy ennek megfelelő értékű szükségleti cikket tulajdonit el. Ez esetben a törvény teljes szigorral lép fel. Mivel Insull ellen több rendbeli vád van, még több tárgyalás is lesz, azonban ennek végeztével tisztázva lesz és ismét kezdheti a milliók harácsolását, ott ahol elhagyta. szer életének a meghosszabitá- sa, vagy előkészítése az államkapitalizmusnak, a melyet Green az AFofL-el segít a kormány javára. Számokkal igazolja mily óriási mértékben vonul be a modern gép az iparokban pl. az üveg iparban 2 gép 600 embernek a munkáját végzi el, ehez hasonlóan a többi iparokban is. Az államháztartás ma sokkal többet foglalkozik az ipari mint politikai kérdéssel. Európában csupán kormányváltozások vannak, de ipari változás nem történt sehol. Mussolini országában nem lehet a munkásokat elbocsátani, viszont a munkás sem hagyhatja el a helyét, meg van kötve, sztrájk nincs, lehetetlenné van téve az olasz munkásság minden megmozdulása, ugyan ilyen a helyzet Németországban. Itt Amerikában a politikai államháztartás minden egyes munkásnak, egy évben 62 napibérébe kerül. Az életszükségletek árai az utolsó 9 hónap alatt 27 százalékkal emelkedett, a munkabérek pedig általánosságban semmit, kivéve egyes helyeken, ahol a munkások szervezet erejükkel ki tudták azt kényszeríteni. Ismerteti az IWW szervezetet, amelynek alapelve mindinkább beigazolódik a több mint két és fél évtized alatt, mert félreérthetetlenül kimondja, hogy el kell törölni a bérrendszert és nem profitra hanem közszükségletre kell termelni. Fel kell tehát készülnünk és gyakorolnunk az általános sztrájkot, mely megakadályozza a feltörekvő fascizmus minden fajtáját és magát a háborút is. Szervezkedjünk mint a Clevelandiak teszik. A mindvégig tartalmas előadást a legnagyobb figyelemmel hallgatták és tetszésnyilvánítással kisérték, majd kérdéseket intéztek Fishbein mtárs- hoz, ki széles körültekintéssel válaszolt, hogy mindenki előtt teljes egészében tisztázva legyen. Úgy az útiköltséget, valamint a nyomtatványokat is fedeztük. Tudósitó. Tudományos előadás Philadelphiában
