Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-12-01 / 820. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1934 december 1. Önálló gondolkodás, öntudatos cselekvés A társadalmi osztályharc nagy felelősség elé állítja annak harcosait, ha nem sikerül, akkor nem csak életünkkel, szabadságunkkal fizetünk érte, hanem a nagy tömeg átkozó- dása, gyűlölete is kijár a sikertelenség esetén, nem csak a végcél el nem érése esetén, hanem kicsiben egy-egy gyár félig-meddig megszervezett munkásságának a veressége esetén is. Az ilyen átkozódást, gyűlöletet gyakran el kell könyvelnünk éppen azoknak akik életüket, mindenüket áldozzák, a munkásság érdekében. Azért nagyon helyes, hogy most mikor még idő van, mikor még csak gyakorlatozunk mentül helyesebben, tökéletesebben tanítsuk, szervezzük a munkásságnak az intelligens gondolkozásra hajlamos részét. Ezen a téren legfontosabb az önálló gondolkozás, melyből az öntudat, felelősségérzés és az aktivitás származik. Az egyik nagy veszély a munkás mozgalom részére abban rejlik, hogy még az állítólagos munkás pártok is hívőket verbuválnak, vezéreket Ígérgetnek, kész programot, azokat végrehajtó komiszárokat, párt- diktaturát ajánlanak, mely szerint a hívőnek csak tapsolni kell és fizetni a költségeket. Ez még jobban kifizetődik, mint az önálló gondolkozásra, cselekvésre való biztatás, melyet leghelyesebben az IWW igyekszik bele nevelni a munkásságba. De későbben megbosszulja magát, mikor a tömeg a sok ígéret után, a várakozás után nem kapja meg a beigérteket, a jobb sorsot. A tunya munkásság, mely arra volt csecsemőkora óta nevelve, hogy a kész gondolatokat, programokat elfogadja és annak a végrehajtását a vezérekre bízza, sokkal könnyebben bedül az ilyen mindenét magukra vállaló vezéreknek, mert akkor még mindég nem kell a saját fejét használni, nem kell a cselekvés mezejére lépni, a felelőségben osztozkodni. Amint minden szokást, úgy az ilyen gondatlanság, inaktivitás átkos szokását is még lehet törni, fel lehet cserélni az önálló gondolkodás és cselekvés szokásával, melyet megköny- nyebbit az olyan helyzet, mely a gondolkozás folyamatát segíti megindítani, mint a mai munkanélküliség és ezzel járó nyomorúság, bizonytalanság. Az ilyen megindult gondolkozást kell a helyes irányba terelni, megtörni azt az évezredes átkos szokást, hogy mindent készpénznek vegyenek, elhigy- jenek, vezérekre, messiásokra várjanak. Ha a munkásság nem komiszárosukra, hanem önön magára bízza az uj társadalomnak a kiépítését, akkor ha tévedést csinál is, helyre tudja pótolni, a cselekvési szabadság teljesen meg van, de a felelősségben való osztozkodás is mindég szélesebb körben elterjed, igy a siker biztosabb. Ez áll a gyárakban, a mindennapi harcokban, mint a végső felszabadulási harcunkban is. Ezzel kapcsolatban helyén való megemlíteni Drummond- nak egy hii;es mondását: “Aki nem akar érvelni az bigot. Aki nem tud érvelni az bolond és az aki nem mer érvelni az rabszolga.” Az IWW az egyedüli szervezeti forma mely nem a vezérekre és azok helyes vagy helytelen cselekvésére épit, — mely nem ígér — hanem minden egyes tagjától elvárja, hogy önállólag bírjon gondolkozni, erre tanítja, neveli, szoktatja őket, mert csak úgy bir önállólag cselekedni, építeni. Igyekszik ezt az önálló gondolkozást, cselekvést a szervezeten keresztül, kollektive gondolkozás és cselekvés keretei közzé vonni és ezt a munkásság általános szokásává tenni. Hogy ezt elérjük, meg kell inditani az önálló gondolkozás menetét, okot, módot adni annak. Kollektive formát adni, melyre leghelyesebb az üzem- gyülés, ahol minden munkás otthonosan érzi magát, ismerős hozzá mer szólni a tárgyakhoz, ismeri azt, mely közvetlen érinti és alapjában véve a legfontosabb. Az IWW igyekszik megértetni és gyakorolja a mukásság- gal, hogy senki más csak a munkásság tudja önön magát felszabadítani, mely a gyárak szervezésén, ellenőrzésén vezetésén kezdődik. Ahol nagy felelőség vár rá és ha a tunyaság nemtörődömség következtében elbuknak, úgy saját bőrén tapasztalja annak hatását. így gondolkozni, tervezni kell neki, osztozkodni a felelőségben és annak hátrányában vagy előnyében. Saját magára kell támaszkodni, nem várhat messiásokra, vezérekre, mert azok nincsenek ottan vele a gyárban és az ilyen dolgokat ottan, azokkal együttesen kell elintézni, akik ott vannak. Nagyon meg kell fontolni minden lépését, tervét, hogy a munkásság részére megfelelő és könnyen végrehajtható és eredményező legyen, mert ha nem, akkor közvetlen érzi annak visszahatását. Azért nagyon fontos, hogy minden egyes IWW tag, rokonszenvező, öntudatos munkás vessen számot önön magával. Először akarjon, merjen és tudjon érvelni, ez az alapfeltétele az öntudatnak. Amikor megértette, jól átgondolta, hogy mit és hogyan akarunk, el kell határozni, hogy segítünk azt keresztül vinni minden nehézségek dacára is. Ezt először önön magunkkal kell megvitatni, határozni. Amidőn önön magunkat meggyőztük, hogy megtaláltuk a helyes kivezető utat, keresni kell azokat akik szintén gondolkoznak, a közös érdekeink logikus megmagyarázása és megértése után elhatározásra kell bírni, hogy velünk együtt, harcoljon a saját gazdasági érdekeiért mely a mienkkel egyforma, erőnket összevetve, megsokszorosítva, aktivitás és felelősség vállalásával győzelemre visszük közös harcunkat. így közös erővel kell a munkásság mindég nagyobb és nagyobb tömegeinél a gondolkozást, cselekvésre való elhatározottságot, felelősség érzést szokássá tenni. Egyedül képtelenek vagyunk a munkásság alvó tagjait felébreszteni, de ha az ébren levők tizen, százan, ezren rángatják, cibálják, nem engedik újból elaludni, előbb-utóbb telHarcra Munkástárs Munkástársak fel a harcra, itt az idő most csak rajta, összetartás a jelszavunk, ipari szabadság a mi célunk. Nem állunk meg a fél utón, ez nem a mi szokásunk, Nem ismerünk mi félelmet, csak előre! ezt figyeljed. Munkástársak fel a harcra, elérkezett már az óra, Nincs nékünk más veszítenünk mint évezredes rabláncaink, összetartásunk eredménye, a bérrabszolgák reménysége IWW a mi megváltónk, itt a a földön menyországunk. A. HÜBLER. Úttörő munka A Clevelandi Általános Munkás Dalkör ismét megtartja évi hangversenyét dec. 2-án. Lapunk más részében részletes ismertetés van. Akik emlékeznek múlt évi hangversenyére, hol Wagner “Tanhauser”-jét mutatták be, amit később Akron és Pitts- burghban is leénekeltek, jogosan várnak a szokottól eltérő programot. Ez alkalommal főpontjuk Liszt Ferenctől lesz. Lisztnek épp úgy mint Wagnernek zeneszerzeményei művészi alkotások. Ez a kórusra felépített magyar és munkástörekvéseket hirdető mü, óriási munkát igényel egy munkásokból álló karnak feldolgozni. Sok akarás, még több türelem úgy a dalosok, mint a karmester részéről. Itt kell megemlítenünk, hogy a dalosok elsők itt Amerikában ennek bemutatásában. Figyelve haladásukat, bámulva odaadásukat az a véleményünk, hogy sikerük elmaradhatatlan s hogy a múlt évi hangversenyükhöz hasonlóan utat mutatnak Amerika ma- gyarajku daltestületeinek művészi dolgok produkálásában anélkül, hogy megtagadnák munkás mivoltukat. Programjuk más kiváló pontjairól is bővebben írhatnánk, erről azonban csak annyit mondunk: főbb pontjukhoz idomított, nívós és élvezetes. Figyelő. jesen kimegy az álom a szeméből, megindul a gondolkozás terén. Mert minden munkásnak meg kell szokni a gondolkozást a saját fejével. Másodszor el kell neki határozni magát, hogy a helyesnek ismert utat minden nehézség dacára követi, osztozkodik a munkában és a felelőségben. Harmadszor fel kell keresni azokat, akik már ébren vannak, határozatra és cselekvésre hajlandók, hogy az erőnket összevetve a tömegeket is felébreszthessük. Csak az ad garanciát a biztos és sikeres forradalomhoz, boldogsághoz, szabadsághoz, biztonsághoz. Vi. Rádió, telefon és a tüdőbaj A whiskyt is szívesen megisszák az ameriakaiak, kivált ha tiltva van, a baseball-mecs- csekért is rajongnak, igazi szenvedélyük azonban csak egy van a ez a statisztika. Rendes amerikai számára a világnak csak annyiban van értelme és értéke, mennyiben az hosszú, függőleges számoszlopokban foglalható össze. Kétségtelen azonban, hogy statisztikai álmodozásaik során egészen különös összefüggésekre tudnak rámutatni és gyakran meglepő eredményekre jutnak. Azt például régóta tudjuk, hogy a vagyoni viszonyoknak, környezetnek, la- kássürüségnek jelentős szerepe van a tüdővész elterjedésében. Amerikának azonban demonstrativ számok kellettek s igy az egymillió lakosú Cleveland város közegészségügyi intézetének igazgatója különböző kategóriákba sorozta polgártársait, aszerint, hogy mennyi lakbért fizetnek, van-e telefonjuk s rendelkeznek-e rádiókészülékkel. Azon boldog halandóknak, akiknek tágas lakosztályában rádió- és telefonkészülék található, a legkisebb a tüdővész halandósága. Százezer ilyen egyén közül csak 23 halt meg tuberkulózisben. Százezer olyan fehér ember közül, akik a technika egyik vívmánya felett sem rendelkeztek, 102 pusztult el, mig százezer néger közül, kiknek sem telefonjuk, sem rádiójuk ne mvolt, 635-en estek a kór áldozatául. Ezenkívül még számos más érdekes következtetést is lelehetett vonni a statisztikából. Azoknak, akiknek rádiójuk van, kétszerte kevesebb gyermekük hal meg csecsemőkorában, mint akiknek nincs. A telefon hiánya egy háztartásban hatszorosára emeli a gyermekek bűnözési hajlamait s akik e két berendezés közül egyik felett sem rendelkeznek, nemcsak a tuberkulózisnak vannak kitéve, hanem nyolcszor gyakrabban válnak munkanélküliekké, mint szerencsésebb társaik. Imigyen szólnak az amerikai statisztikák azt elhallgatva, hogy a jobb helyzetben levők, egészségesebben lakók és ezért kisebb a halálozások száma.
