Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-11-17 / 818. szám
1934 november 17. BÉRMUNKÁS 3 oldal Az élelmiszeripar mérgekkel eteti a világot Amerikában és Európa legtöbb államában évente millió meg millió ember mérgeződik meg — minden tudományos felvilágosítás dacára — a helytelen táplálkozás és a mindennapi élelmiszerek rendszeres mérgezése folytán. Szerencsére mi még nem jutottunk el a “kultúrának” ilyen magaslatára. Egy amerikai kémikus: Mr. Cann volt az, aki a hazájában rettenetesen pusztító élelmiszercsalásokat leleplezte. Könyvében száz meg száz példán mutatja be, hogy élelmiszer cimen mit magasztalnak a közönség előtt, hogy a publikum hogy felül ezeknek az előnyöknek, amelyek csak a szemnek tetszető- sek és nincs egyéb értékük a világon, minthogy jó üzletet csináljanak a gyárosnak. A gyáros nem törődik a fogyasztók egészségével, csak a saját zsebével. Bánja is ő, ha a lassú és állandó mérgezéssel teljesen alá is ássa a faj erejét? De ezekről a dolgokról nem lehet nyíltan beszélni, mert a tőke elnyomja az igaz szót. Szolgálatába fogadja a tudományt, hogy ízletessé tegye a vevők számára üzletének silány termékeit. Mennyit rombolnak az élelmiszereken a kémiai eljárások és mi mindent varázsolnak beléjük a mesterséges savakkal, aromákkal és festékekkel. A MESTERSÉGESEN FEHÉRÍTETT LISZT. Igen nagy bűnt követnek el Amerikában és Európa nyugati államaiban a liszt mesterséges fehérítésével. A lisztet a sok finomítással már anélkül is megfosztották igen nagy mértékben tápláló értékétől, a fehérítéssel ráadásul még ártalmassá is teszik. A fehérítés különböző vegyi eljárással történik: gázala- ku klórral, nitrozil kloriddal, benzoilszuperoxiddal, káli' n- bromáttal. A fehérített lisztből hiányzik a búzának kellemes, fűszeres illata, valami fád szaga van. A fehérített lisztet még a lisztmoly is messze elkerüli. Páris- ban a vakok egyik intézetében érdekes kísérletet tettek. Fehérített és nem fehérített lisztből készült kenyeret tettek a vakok elé. Valamennyi vak visszautasította a fehérített lisztből készült kenyeret. Egy angol fiziológus megállapította, hogy a liszt mesterséges fehérítésével rákbetegséget lehet okozni. A mesterségesen fehérített liszten megsemmisítik a legfontosabb tápláló sókat és a vitaminokat is. A FESTETT KOLBÁSZ ÉS EGYÉBB CSEMEGÉK. De nemcsak a mindennapi kenyérrel történik meg a mérgezés, hanem minden elképzelhető és el nem képzelhető más módon is. Természetesen óvatosan a legminimálisabb adagban. Ragnar Berg szerint nemcsak Amerikában, hanem Németországban is megfestik a kolbászt és a többi vágott húsból készült hentesárut, hogy frissnek lássák. A salétrom és a kénsavas nátrium kitűnő szolgálatot tesz ezen a téren, a hús konzerválását biztossá és olcsóvá teszik. A borax és a biszulfit is szép friss, piros szint kölcsönöz a hentesáruknak. A nyári hónapokban — minden tilalom ellenére — úgy akadályozzák meg a tej megsavanyodását, hogy formaiint, borsavat, szalicilt, vagy borax- ot tesznek bele. A cukrot metilkékkel festik, a szőlőt és savanyított uborkát rézzel, a gyümölcskonzerveket és likőröket szacharinnal édesítik. Californiában a mazsola és a barack kivételével a szárított gyümölcsöt kénes savakkal teszik tartóssá. A konzervdobozokból cin oldódik fel és ez mérgezi meg a doboz tartalmát. A Times egyik szábában érdekes és tanulságos cikket közölt Ottó Hehnerről, a londoni Hehner és Grimwood cég kiváló kémikusától: Vegyszerek a táplálékban címmel. Hehner szerint az élelmiszerek konzerválásánál igen sok alattomos mérget és fiziológiailag aktiv szubsztán- ciát használnak. Természetesen csak olyan kis mennyiségben, hogy ennek következtében nem léphet föl rögtöni mérgezés. De a sok kis méreg felhalmozódása az évek és évtizedek folyamán és talán a második generációnál fogja éreztetni kumulativ hatását. A sörhöz és más italhoz szul- fitokat adnak. A vajhoz és margarinhoz borsavat és boraxot, a margarinhoz a nagyon mérges fluornátriumot is. Szulfitokkal akadályozzák meg a hús meg- foltosodását. A készen vett citromlében szalicilsav és ben- zsevas van. A zöld borsó, bab és spenót konzerv szép zöld színét a kristályos rézszulfátnak köszöni. A sózott húsoknál nitrátokkal operálnak és ezeknél lassan kis mennyiségben nitrit salétromsavas só képződik. A nitritek igen erős mérgek. A nitritek alkalmazását a legszigorúbban el kellene tiltani. McCann hires müvében viszont a következő passzus is olvasható: Nevetnénk, ha a paraszt a tehene takarmányába belekeverne boraxot, kénsavat, sa- charint, nátrium benzoatot, rézszulfátot, nátriumbiszulfátot, vaj savasétert, amil étert, ecetétert, aldehidet, kumanint, va- nillint, pirolignolsavat, kvilla- ját, asztalosenyvet, lámpakormot, sellakot, ^gummit, stea- rint, hidrolizált keményítőt és más eféle tápláló érték nélküli és ártalmas anyagot. Az élelmiszergyárosok nem irtóznak széktől az anyagoktól, sőt még a gyermekek táplálószerébe is beteszik. Mindezeket az anyagokat az Egyesült Államokban széltében-hosszában használják. A borax és a rézszulfát kivételével valamennyi törvényesen megengedett. Ugylátszik, a mai emberiségnek kisebbik fele gonosztevő, a nagyobbik fele ostoba, közömbös, vagy kényelmes, mert különben nem engedné, hogy igy tönkretegyék az egészségét. A helyett, hogy az emberek egyszerűen és értelmesen élnének, mindenféle innyenc ételek után kapkodnak. A sok jó élelmiszert megfosztják a leglényegesebb alkotórészétől és azután kétes értékű, káros anyagokkal pótolják. Milliókat dobnak ki azért, hogy a táplálékot, amelyet az Isten oly bölcsen megteremtett, kivetkőztessék eredeti mivoltából és elrontsák. És ezt élelmiszeriparnak nevezik. Inkább őrültség és gonoszság! DETROIT, MICH. NOVEMBER 17-én, szombaton este az IWW csoportjai a a munkás harcokban elesettek MEGEMLÉKEZÉSÉRE az Oddfellow Hallban, Grand River és Avery sarkán nagy gyűlést tartanak. A Bérmunkás minden olvasóját és azok barátait ezúttal is meghívják a rendező csoportok. lapot is keféld ki. Te meg Manci, a kék bögrébe öntsél meleg vizet. Borotválkozni fogok. Szaporán ! Az asszony végignézte. A hirt tudta már. A biztos, keményen csengő hang elejbé terelte a régi képeket. Hálás tekintettel, egész odaadással állott János mellé és lassan, csaknem a régi leányos mozdulattal a vállára tette a kezét. — Rögtön megyek, János. Rööögtööön . . . örömében elsírta magát. Jánosban is feltorkollott valami. Gyengéd szelídséggel magához vonta társát. így voltak néhány pillanatig. Mély érzések jártak bennük. Egy szót sem szóltak. A csönd mindennél többet mondott. A már iskolás fiú. zavartan nézte a ritka, békés jelenetet, de már az ő fejében is motozott valami. Felujjongott, ugrált benne a szeretet. — Apám! Hozom a csizmát. Szót sem várva, loholt kifelé. Ebédközben rég nem érzett otthoni melegség lett úrrá a családon. A fiú hamar elmondotta apró vágyait. Margit elismételte, hogy jövőre polgáriba szeretne járni Pesten. A keresztmamánál lakna. Az asszony újra, de most lassan és más szándékkal elpanaszolta, hogy mi minden hiányzik. István ma- gabizó hangon vágta rá beszédjükre : — Minden meglesz! Az utolsó falat után még asztalnál maradtak. Vártak még valamit. Rájuk borult egy másik élet lehetőségének színes szőnyege. Megújult érzésekkel nézte egymást az asszony és férfi, gyermek és szülő. Erősen összecsókolóztak és az asszony elkísérte az első szobába, hogy mint régen, maga gombolja be az ing gallérját. Amikor János elkészült, kiment vele a kapuig és az úrrá lett érzés elfogultságával, sejtelmes ígérettel csak annyit mondott neki: — Siess! A szegény cseléd- és zsellérfalu házaiba ezekben az órákban beköltözött a remény. Régi indulatok elhallgattak, mindenre rátakarták a megbocsátást és nagy, izgalmas feszültséggel várták: — Hogy lesz? Az öregek a kuckók mélyéről megrendültén, de kifelé konok bizalmatlansággal vágták oda az induló fiataloknak: — Nem lesz belőle semmi. Sokszor ígértek már ilyesmit, ha bajban voltak. A végén meg huncutság lett belőle. Nekünk t sohasem lesz földünk. Egészséges, jóizü nevetéssel torkolták le őket mindenütt. Hittek . . . Az asztal mellett ülő urak egyike, kellemetlen orrhangon, felolvasta azoknak a neveit, akik annak idején földet jegyeztek. Utána azután gyors iramban nehéz ezrek peregtek a feketébe öltözött gyülekezet elé . . . ... a szentgyörgyi földek holdanként ennyi, a kécsmándi dűlő holdanként ennyi, a kis- sajtoros holdanként ennyi, a laposbeliek holdja pedig ennyi és ennyi . . . Újból kénytelen vagyok mindenkit figyelmeztetni, hogy mindennemű fölszerelés nélkül . . . Aki akar szerződést, jelentse be! Fizesse ki az első részletet és már rámehet a földre . . . Nagy csend terpeszkedett erre a beszédre. Az urak összébb- huzódtak. Az emberek elsápadtak a hallottaktól. A figyeléstől szigorúvá válott arcvonásaik megkeményedtek és mint bozót sűrűjéből kitörni készülő vadkan, rándítottak magukon egyet. Nehéz sóhajtások hallatszottak. A szalmával melegre tömött csizmákban, a vad erőlködéstől, összerándultak az uj'jak. Az elborult szemek előtt mély örvények kavarogtak. Csak a csendőrök mozgolódtak egészen fesztelenül. Lassan ocsúdtak fel a nincstelenek. — Honnan volna ennyi pénzünk? — Háborúban voltunk . . . — Nem ezt Ígérték nekünk! — Ingyenes földosztást mondtak! — Tíz holdról beszéltek, amikor a frontra vittek bennünket . . . Az egyik Jánost vágta mellbe a puskatussal és az most levegő után kapkodva, fulladozva ment a többiek után a nagykocsmába. Torkában véres nyál kavargóit, elszédült és újból nagyon érezte a folyton égő emléket, a tüdőlövést. (Folytatjuk.) — Becsaptak bennünket! A köpcös Suta Gyurka belevágta mély basszus hangján: — Emberek! Ki játszották itt a népeket. Minket félrenyomtak. Égig érő cudarság ez. Semmit sem akarnak adni. Gazem- emberek . . . De tovább nem tudta mondani. Egy intésre elkapták a csendőrkezek. A szuronyos fegy- • verek lekerültek a vállakról és hamarosan tiszta lett az udvar is, nemcsak a szoba.
