Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-11-10 / 817. szám
A forradalmi szocializmus VILAGBEKE, alapitóiról és a mai helyzet DE MIKOR LESSZ? Irta: BAKOS MIHÁLY. (Folytatás.) Ilyen körülmények közt szükségesnek látszik, hogy az Inter- nacionále első okmányának magyar nyelven első közlése alkalmával megpróbáljuk elejét venni, hogy annak kapcsán itt Amerikában jó hazug legendák élesitsék és keserítsék az amúgy is heves tárgyi ellentéteket. Ezért ajánljuk, hogy Marx és Bakunin elméleteit összehasonlítsák és kölcsönösviszonyukat megállapítsák. Bakuninról nem lehet mondani, hogy az irás művészetének mesterei közzé tartoznék. Az a férfiú akit az egész ténye a szóbeli agitációra és a cselekvésre rendelt akiben valósággal emberfölötti aktivitás lakozott nem lehetett alkalmas arra, hogy azzal a nyugottsággal és elfogulatlansággal vegyen tollat a kezébe, amely a jó és világos- írásnak a föltétele. Müvei, kevés kivétellel, alkalmi írások, egy-egy akció megoko- lására avagy polemikus csaták megindítására és mindenki tudja, hogy ilyenkor könnyen ragadja el az írót temperamentuma, hogyan domborít ki nézőpontokat, amelyek egyébkor a háttérben mozognak, hogyan élesít ki érveket, amelyekkel inkább ellenfelét akarja sebezni, semmint az igazságot szolgálni. Bakunin minden munkája ilyen, a harc tüzében született irás. Nem lehet csodálni, hogy ellen felei oly könnyen hámoznak ki belőlük ellenmondásokat és a fogalmazását arra használják fel, hogy tudatlanságát a zsarnokságát bizonyítsák. Ha azonban nem azzal a szándékkal (bárki is legyen) hozzá fog elméleteinek olvasásához, hogy azokból csak ellenmondásokat szedegessen ki, hanem inkább azzal ,a tudattal, hogy bizonyára nem gyakorolhat országokra és nemzedékekre mély hatást olyan agitátor akinek működését egységes nézőpontok nem irányítják, — az kell, hogy meglássa, hogy az anarhizmus ez apja távolról sem volt a Hegel utáni idealisztikus filozófiai spekulációnak és fantasztikus idealizmusnak képviselője, mint az Marxról inkább állítható, hanem minden tekintetben a tizennyolcadik század pozitív szociológiai iskolájának tanítványa. Már ez lehetetlenné teszi, hogy Marx elméleti ellentállá- sa lett volna. Bakunin maga Marx tanítványának vallotta magát “a te tanítványod vagyok — írja egy levelében Marxnak — és büszke vagyok erre.” De nem csak Marxszal szemben nyilatkozott igy. Amikor Hercz nógatta, hogy Marxon is torolja meg azokat a híreszteléseket, amelyek szerint az orosz kormány fizetett kéme volna. Bakunin igy válaszolt. “. . . Ami Marxot illeti, csak úgy tudom mint te, hogy Marx velünk szemben épp oly bűnös, mint a többiek mind, sőt hogy ő a nekünk tulajdonított gyalázatosságok szerzője és felbujtója. Miért dicsértem hát? Két okból. Először igazságérzetből. Akármily gyalázatosán viselkedett velünk szemben, nem szabad legalább nekem rendkívüli érdemeit a szocializmus körül észre nem vennem; annak szolgál, majd huszonöt éve, okosan, erélyesen és híven és ebben kétségtelenül talán mindnyájunknál többet ér. — Másodszor politikából. Marx az In- ternationáléban egyike a szocializmus legbiztosabb, legbefolyásosabb és legokosabb támaszainak, a legerősebb gátak egyike, akármilyen burzsoa irány és törekvés behatolása ellen, s én sohasem bocsátanám meg magamnak, ha akárcsak személyes bosszúvágyam kielégítésére megsemmisíteném, vagy csökkenteném kétségkívül jótékony befolyását. . . Bakunin nem nyilatkozott igy egyetlen elődjéről vagy kortársairól sem. Mégis pl. Proud- hont aki akkoriban Marx mellett egyetlen nagyobbszabásu theoretikusa volt a szocializmusnak és akihez kétség kívül az elméleti rokonságnak szállá fűzte, sehol sem említi ennyi dicsérettel. Bakunin maga Marxhoz érezte magát úgy elméletben mint gyakorlatban a legközelebb állónak, amit még az is mutat, hogy a kommunista kiáltványt elősször Bakunin fordította oroszra, majd hozzáfogott a kapitál fordításához, ezt külső okokból nem fejezte be. Marx és Bakunin között a Társadalmi és Történelmi materializmus, körülötti ellentétek nem léteztek, ezen a téren szoros kapocs fűzte össze, az elméletük, a tanításuk, az útmutatásuk a jelen századunk munkás mozgalmait annál világosabban igazolják, amennyiben az ipari fejlődés ama fokát érte el, hogy további haladása az Ipari Kommunizmus vagy Ipari Demokrácia megvalósítását szinte kikényszeríti. Mégis az a kérdés merül fel, mik azok az okok, hogy az utóbbi 3—4 évtizedben, a munkás osztály oly szerencsétlenül, tehetetlenül áll a szabadságának, kivívása terén? Úgy érezzük, és tudjuk, hogy miként keletkeztek a munkás osztályt felszabadító képzetek és eszmék. Erről nem mondhatunk egyebet mint, hogy nem megihletett egyének csodálatosan megvilágositott szelleme teremtette azokat elszigetelten és önként, hanem a kolektiv munka amelyet a társadalmak részeinek az egyéneknek összetett szelleme és a létért való küzdelem diktált. Jelen társadalmunkban a szocializmus megvalósulása terén sok fajta és egymástól nagyon eltérő nézetek és gyakorlatban valóságosan merénylet számba minősíthető, az az eszme melynek letéteményezői- ként ismerjük Marx, Bakunint és hozzájuk tartozóit,mint ások A legtöbb ember békét szeret és békét kíván. Ha ezt az ügyet népszavazás által el lehetne intézni, többé nem volna háború. Becsületes emberek, a kik az ő embertársaikat, az igazságot és a jogot szeretik utálják a háborút. Az emberiséget mindég a kissebbség a kapzsiság kényszeríti háborúba. W. T.' Sermann tábornok, aki az amerikai polgárháborúban játszott hires szerepet, mondotta volt: A háború a pokolhoz hasonlít. Evvel a nézettel azóta több millió ember, akik a világháborút átélték, megegyezik. A világháború a számtalan millió hallottakon és a még több millió sebesülteken kívül az emberiséget kizsákmányolásra, tolvaj lásokra, hamisságokra, átkozódásokra és másféle gazságokra is megtanította, számtalan millió olyan emberrel árasztotta el a világot, akik lábbal tapossák a becsületet, a jogokat és a mások szabadságát, a világot megnevezhetetlen gazságokkal és betegségekkel töltötte be. Ez a háború oly következményeket hozott magával, hogy azóta szinte emberfeletti erővel törekszenek a világbéke megteremtésére. Ezek a törekvések azonban egytől-egyig hamis irányban mozoknák és a valóságot tekintve olyanok által űzetnek, akik egyáltalán nem kívánnak békét. Névszerint ott van Du- poht Co. és vannak több olyan nagy vállalatok akik nem kívánnak békét. Amidőn a béke előmozdításában konferenciákat rendeznek, azokon mindég a militaristák, a kiknek a háború képezi az üzletüket vagy pedig a nagy gyár ipar, amely a háborúból aratja nyereségét, viszik, vagy viszi a reprezentáló szerepet. Pacifisták háború ellenes hírében álló férfiakat vagy nőket reprezentáló szerepre nem választanak. A népek tömegétől akiknek a katonákat kell állitaniok és a számlákat kell megfizetniük, sohase kérnek tanácsot. így történik aztán, hogy azokat akik a béke konferenciákon részt vesznek, önző érdekek vezetik, és a béke előmozdítása helyett tényleg ingerült a helyzet, bizalmatlanság, gyűlölet, viszály és újabb háborús készülődések származnak. Roosevelt elnök a teljes ipari békét hirdeti. A bérrabszolga munkások ha már kenyeret kapnak a munkájuk fejébe, politikus és intelektuel összekevert, saját önző céljainak eléréséért, — a munkás osztály kárára. Miként látjuk azt, Marx szülőföldjén, azt a fregediát, kik zúdították azt a német munkásság nyakára ? A parlamentaristák, az a csoport, amely a mai termelési rendszernek, a gyáraknak, a bányák tulajdonosai érdekeinek védelmező osztály állam elis- merői és igy annak támogatói, a munkásosztály rovására. (Folytatjuk.) egy kis vajat is kérnek a kenyérre, akkor a kormány a béke szent nevébe kirendeli a katonaságot és adnak nekik bűz gázt, ha az nem elég, ráadásul ólom golyót, akik megmaradnak annak ad a Mr. Green üres ígéreteket, a béke szent nevében. Az emberiség többé nem bízik a vezetőkben és semmi jót sem vár tőlük. A szegény öntudatlan elnyomott népnek nyújtott egyetlen silány reménységét áz képezi, hogy a békét a hadifelkészültség garantálja és a hadifelkészültség alatt a nemzetek ama versengését értik, hogy vájjon melyik nemzet tudja a legtöbb ’hadihajót, bombavető repülőgépet építeni, és tudja a legtöbb mérges gázat és romboló eszközöket előállítani. Az adó terhek, az élelmiszer árak rohamosan emelkednek, a megvesztegetők és kizsákmányolok tábora gyarapodik. Az emberiséget arra kényszerítik, hogy a több milliárdra rugó összegeket a militarizmus áradatába vesse, az eredménye pedig az, hogy mindinkább emelkedik azoknak a száma, akiket meg lehet vesztegetni és a kik kizsákmányolás utján vagyonosodnak meg, egyre több botrány fordul elő a magasabb körökben és a nemzeti félelem és általános bizalmatlanság is egyre nagyobb méreteket ölt. A nép, vagyis az öntudatos munkásnép hangosan tiltakozik. Ez a tiltakozás a munkás szervezetek alakítása. A vallásos emberek gélnek is ezektől a szervezetektől mert félre vannak szegények vezetve a vezetőktől. Úgy vannak vele mint a mi kis fiunk, mikor a mama a marketi bevásárlásából haza érkezik, minden cikket megmagyarázott és adott is kicsikémnek, csak egy üveg tartalmát hallgatott el, de a kis hamis nemelégedett meg az elhallgatással, azt kérdezte: Hát ebbe az üvegbe mi van mama? A mama azt felelte ebbe fiam méreg van. Na mikor a mama elment munkába, elhatározta, hogy ő most már meg akar halni, ő eszik a méregből és mikor megkóstolta hát igen jó volt és még többet evett és még jobban érezte magát, mert valóságos szűrt méz volt. így jár minden munkás, ha egyszer meg kóstolja az Egy Nagy Ipari Szervezet édességét, azután beszélhet neki a pap, ő tudja, hogy mind hazugság. Felvetődik most már a kérdés. Lesz-e valamikor béke? A képesség határán fekszik-e a jelenlegi szinte elviselhetetlen helyzetből, szenvedésekből és borzalmaktól való megszabadulás ? Ha igen, mikor ? és hogyan fog ez bekövetkezni? A feleleteit csak az Egy Nagy Szervezet, a világ ipari munkásai szervezet tudja megadni. Ha még nem vagy tagja az IWW-nak, állj be még ma, légy igazi munkástárs rázd le a zsarnokokat magadról, légy világitó fáklyája az alvóknek. M. Vékás. BÉRMUNKÁS ____________1934 november 10. 6 oldal
