Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-11-10 / 817. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1934 november 10. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ............................ $2.00 One Year ........................... $2.00 Félévre ............................... 1.00 Six Months ...................... 1.00 Egyes szám ára ............. 5c Single Copy ....................... 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ............... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. TELEPHONE: GArfield 7114. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland. 0. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to ____________________________Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD XXII!. évfolyamunk A Bérmunkás elsőoldalára rákerült XXIII. évfolyam, ami azt jelenti, hogy az ipari unionizmus ezen megtántorithatatlan hirdetője immár huszonharmadik esztendeje, hogy a felvilágosító írást viszi magyar Amerika dolgozói közzé. Ebben a huszonhárom esztendőben voltak idők, amikor nemcsak a Bérmunkás megírása, kinyomattatása, de annak az olvasása is főbenjáró bűn volt azok szemében, akik a munkások halomra lövetésén milliárdokat kerestek és a Bérmunkás az IWW többi lapjaival volt ebben az országban az egyedüli nyomtatott betű, amely megálljt kiáltott ezen szégyenletes üzlet felé. A magyar ipari unionisták abban az időben is bátran, ön- feláldozóan tartottak ki az IWW lapjai mellett és csak természetes, hogy most, amikor a vérzivatarok elmúltak és az események az IWW tanítását és bátor felszólalását igazolják, amikor az IWW eszmélye városonként kezd kibontakozni és a munkások, a dolgozók az iparokban az ipari szervezet védelmét tudják maguk mellett, a magyar nyelvű bérmunkások a BÉRMUNKÁS XXIII. évfolyamát azzal teszik ünnepükké, hogy olvasókká szerzik meg azokat a magyar munkásokat, akik még ma is elzárkóznak a munkások lapjának az olvasásától annak a pártolásától. Állam az államban Lapunk más helyén, egy rövid hirt közliíísk, melynek kommentálása, vezér cikk anyagul szolgálhat. Elvégre nem lehet csak úgy hétköznapiasan átsiklani olyan dolog felett mely a kapitalista napilapokból is hasábokat foglalt le. Hiszen nem csekélyebb dologról van szó, mint ártatlan munkásembereknek, tébolydába hurcolásáról csak azért, mert az acél tröszt fenyegetésével mitsem törődve, szervezkedésre próbálták birni munkástársaikat, az acél ipar hírhedt poklában, Jones and Laueh- linnál, a U. S. Steel Corporation által kontrolált eliquippai telepen. Mint említettük volt, az eset nem hétköznapi. Még a “New Beal”-el vette kezdetét a múlt évben, midőn az azóta csaknem feledésbe ment, nevezetes 7-s számú szervezkedési pontot, az c3~ök deklerálta. Már abban az időben félreérthetetlenül bizonyította be az acél tröszt, hogy fütyül az államra és elnökre, vagy ha tetszik mindenkire, akik az ő teljhatalmukat kétségbe vonni merik. Az úgynevezett under dog-ok (mindenki kutyái,) a színes bőrű munkások voltak az elsők, kiken az eFcirpoei úgynevezett hatóságok, az erejüket kipróbálták és a szövetségi kormánnyal szembe helyezték. A szervezkedési láz elfogta ezeket a színes munkásokat is Aliquippában. A Jones and Laughlin fogdmegjei pedig elfogták a szinesbó'rü munkásokat és börtönbe vetették. A csoportos letartóztatást nem lehetett véka alatt tartani. A fekete munkások hozzátartozóihoz mások is csatlakoztak, akik erélyesen kezdték az okot követelni és a fogvatartás ellen tiltakozni. De még mielőtt számot kellett volna adni, vagy mié1 őt t *-zibada”> kellett volna az ártatlanul fogva tartott munkásokat engedni, a Jones and Laughlin zsoldjában álló hatósági közegek, egy ör- döngős tervet eszeltek ki. Az éi lenle alatt, motorkocsikba gyömöszölték az agyon rémitett feketéket és átszállították Pennsylvaniából West Virginia belsejébe. Ott egy elhagyatott helyen, nagy fenyegetések között, egyenként szabadon eresztették őket, de rájuk parancsoltak, hogy ha az életük kedves, úgy Aliquippaba soha többé vissza ne térjenek. Az ugyancsak Beaver megyébe tartozó Ambridge városban, mely szintén a U. S. Steel birodalma, a szervezkedési lázi nem tudták csirájában elfolytam, de annál jobban bosszulták me? magukat a sztráikoló munkásokon. Nem beszélve a sebesültekről és a terrorról, melyet ebben a sztrájkban alkalmaztak, hideg vérre! gyilkoltak le az acél tröszt pribékjei, öt sztráj- kolót és folyt ották vérbe a sztrájkot. És mindez nem hozta meg a kívánt eredményt az acél tröszt részére. Nem mert hiszen sem a munka sem a kereseti viszonyok nem javultak. Az eredeti ok, megmaradt és a munkások elégedetlenségre semhogy alászállott volna, még inkább fokozódott. Az acéltelepeken nem tűrnek NRA-t, nekik nem kell a kék sas, nekik a 7-es számú paragrafus hékuba, de még az árulásáról ismeretes AFofL szervezkedését sem tűrik meg. A drákói szigor és kegyetlenkedése, az ember rablás és gyilkolás, amit U. S. Steel parancsára itt végrehajtottak, még sem maradhatott szó nélkül. A szövetségi kormány, külön az acél ipar részére, egy felülvizsgáló bizottságot nevezett ki, mely bizottság, a Weirton Co. üzérkedéseit vizsgálta felül. Nem vállott az acél bárók innyére, hogy nyilt kihallgatáson kellett képviselőiknek megjelenni, de amint látszik, mégis időszerűnek tartották, hogy egyszer és mindenkorra megértessék, hogy ők kétségbevonhatatlan fejedelmei az acél iparnak és beavatkozást nem tűrnek, még az elnöktől vagy a szövetségi kormánytól sem. Hogy úgy mondjuk, az első kihallgatást, minden pikáns részletei ellenére, elnapolták anélkül, hogy bárminemű döntést hoztak volna. Amíg a felülvizsgáló bizottság, az acélbárók kifeszitett, kemény öklét vizsgálhatja és az állam tehetetlenségét igazolja, addig nem marad tétlenül az acél tröszt és szinte hihetetlen hidegvérrel irtia azokat a munkásokat telepein, akik a hátborzongató leckéktől sem riadtak meg, akik továbbra is csak a szervezkedést hangoztatják. Az Issoski eset, nem egyedüli. Számos olyan munkás emberről tudunk, akik Issoskinak sorsára jutottak. Aki egyben azt is igazolja, hogy az acél tröszt a saját bérencein kívül, nem csak a törvény emberei, hanem a tébolydák tisztviselői felett is rendelkezik. Pennsylvaniában, a legnagyobb kapacitások megmozgatására és suttvomban egy philadelphiai elmeszakértő importálására volt szükség, hogy az acél bárók hajmeresztő bosszújának, egyetlen áldozata kiszabaduljon az őrültek házából. És félős nagyon, hogy amíg a szövetségi kormány felülvizsgálói, az acél tröszt szőrös mancsát vizsgálgatják, az ügyet hallogatják, a torrencei tébolydába hurcolt szervezett munkások mentalitása iényleg össze fog roppani. Az American Federation of Labor, nehézsúlyú hájfejü vezéreit is felül vizsgálhatta volna az a philai elmeszakértő, aki Issoskit egészségesnek nyilvánította. Azokat a szakszervezeti fékereket kellene megfigyelés alá venni, akik önzésükbe va- kultan még most sem látják, hogy nem várhatnak semmit sem a politikai kormánytól és azok képviselőitől. Akik annak dacára, hogy valamelyes erővel rendelkeznek és mégis eltűrik, hogy tagjaikon ilyen kegyetlenséget gyakoroljon az acél tröszt. Az elsorolt esetek és a torrencei tébolydában önmagukkal tépelődő szervezett munkások, dönthetetlen bizonyítékai annak, hogy elnézést, vagy méltányosságot várni sem a munkáltatóktól, sem a törvényektől nem szabad. Egy-egy tröszt, államot alkot az államban. Szervezett erejével, polip karjaival, mindent át fog, mindent agyon szőrit. Velük szemben kevesebb, mint a munkások szervezett ereje, nem jöhet számításba. S ha az AFofL vezérei ezt meglátni nem képesek, ez érthető ... Viszont annál kézzelfoghatóbb, az ipari unionisták dönthetetlen álláspontja. Az acél tröszt elrettentő kegyetlenkedéseire, nem lehet az acéliparban dolgozó munkásoknak más választásuk, mint amit az IWW ajánl. Az “egynek a sérelme, valamennyinek a sérelmét jelenti” ielszót kell a gyakorlatba vinni, egy olyan szervezet megteremtésével, mely nem egyes helyeken, de az iparban, a dolgozó munkások megszervezésével, hagy ha kell, valamennyi iparban dolgozó munkások harcbavitelével, megálljt tud parancsolni sőt még arra is képes, hogy az épeszű és szervezkedni vágyó munkások kegyetlen kínzóit, megfigyelés alá vegye, vagy ha kell, tébolydába juttassa. Hisz akik ilyesmire képesek, csak közveszélyesek lehetnek; és az őrültek házába valók! ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltaié osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek mill'ói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a v:lág munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogj^ a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tiszt*'secgc3 napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget, nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hog> folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társada’om keretein belül.
