Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-10-13 / 813. szám
1934 október 13 BÉRMUNKÁS 7 oldal Szemelvényekakeresztény civilizáció fertőjéből Hogy a kép teljes legyen arról a rendszerről amelyet annyira védenek, közöljük az alábbi részletet az ország második nagy városának nyomor tanyáiról. Akik figyelemmel olvasták előző e tárgyú ismertetéseinket megértik, hogy az úgynevezett “civilizáció” a magántulajdon rendszerében csak egyesek szolgálatában áll, mig a nagytömegek, a nép elnyomatás, nélkülözés és a középkort is megszé- gyenitő helyzetben él. Egy kis séta Chicagóban meggyőz bennünket azon letagadhatatlan tényről, hogy sok ezer mondhatnám — százezer számra üres lakás van a nyugat eme metropolisában. Sőt sokezer uj befejezetlen épület tanúskodik arról is, hogy a “keresztény kapitalista rendszer” eljutott az oszlás-bomlás időszakához, hogy ez a rendszer a sokasság közepette, felmondta a szolgálatot. És igy dacára a fent említett tényeknek, ebben a szakában az annyira féltett “keresztény civilizációnak,” sok tízezer férfi, nő, serdülő ifjú, aggastyán, a kapitalizmus legújabb áldásaira a “Flop Housera” van utalva. Erről a legújabb divatba hozott keresztényi áldásról kívánok egyet-mást elmondani. “David Scheyer” fiatal, de munkanélküli egyetemi hallgató a CWA megbízásából utasítást kapott a “Flop House”-ok egyikében a “758-ban” az ott- lakók közül önképzés és oktatás céljából — osztályt szervezni. A “758-ban” a legsötétebb kép tárult eléje. “Láttam ott volt Superitendenseket, iszákos mániában szenvedőket, dijbirkozókat, perverz alakokat és átlagos munkanélkülieket. Elém tárult egy ismeretlen kép Chicago munkanélküli tömegei szenvedéseiről.” “Meglátogattam több ilyen hasonló “Flop házat” és azt tapasztaltam, hogy a 758 csak egy karikatúrája, vissztükre a többieknek. Hogy ez a “Flop- ház” a reménytelen áldozatok — a kapitalista rendszer áldozatai gyűjtő helye. Az alkoholisták ittasabbak, a homosexu- ellek aljasabbak, az őrültek őrültebbek és az őrök durvábbak.” “Az első este poteciális hallgatókat próbáltam az ügynek megnyerni. Bull-pent ez a hivatalos elnevezése amazon helyiségeknek amikben ezek a szerencsétlenek az “áldott rendszernek” nyernek éjjeli szállást. 1.200 az állandó vendégek száma. Ezek az éjjeleket és nappalokat a napi polgári lapok olvasásával, kártyázással, avagy csak üldögeléssel töltik. A bullpen egy nagy helyiség az épület pincéjében. Két villanyos körte szolgáltatja a világítást. Közel ötszáz ember hever támlány nélküli falócákon. Ezekkel egy vonalban egy mos- dóvályu van elhelyezve, mely egyúttal vizeldének is szolgál. A férfiak többnyire őszülő ha- jazattal, legtöbb esetben már aggok. Egy részük beszélgetéssel, mig mások ittas állapotban dalolással volt elfoglalva. A helyiség a poklok minden kínjaival tárta elém. Nehéz feladat ezeket a szerencsétleneket megközelítenünk. Fáradtak és gyanakodók. Megkíséreltem, mert a CWA erre utasított.” Az az utasításom, hogy osztályt alakítsak itt. Egy intelligensnek látszó, de szűkszavú vendéget interjúvoltam meg. — Mi a véleménye, milyen tárgy lenne alkalmas az osztályban ? “Mi az ördögnek nekem az osztály, — itt nyúlt a felajánlott cigarettáért az illető és folytatta. — Jobb lenne, ha mi mind megannyian ahelyett, hogy itt tanyázunk, a holtak soraiban foglalnánk helyett.” “Ezen az estén több egyénhez beszéltem és a következő hónapokban még sok száz emberrel volt alkalmam szót váltani. Mind a fenti frázist használta.” “A Flop-házakban nyújtott eledelek mind értéktelen koty- valék. Hat órakor reggel a vendégek kényszerülnek fekhelyeiket elhagyni és ekkor kiadagolják az oatmealt, kenyér és kávéból álló reggelit. Néha a változatosság kedvéért tojás kivonatot, sőt egy szeletből álló szalonát is kap a menhely lakója. Sok gyűlöletet tartalmazó himnuszt lehetne írni a kávénak csúfolt italt illetőleg, összetétele: egy kevés pótkávé és sok viz és egy jó adag salétrom só. Ebédről szó nincsen. Vacsorát este öt órakor szolgálnak fel. Ez rendesen bab főzve vagy huscsáva burgonyával. Alkalomadtán olcsó hús és menhely kávé. A relif bizottság állítása szerint elég a munkanélkülieknek kétszeri napi étkezés. A diétát egy hoz- zánemértő vagy egy kvalifikációt nélkülöző egyén állapítja meg. Ezek az adagok a biztos és lassú halált vonják maguk után. Ezen étkezésnek a menhely lakóira oly hatása van, hogy a munkanélküli kényszerült bármilyen munkát utasítás szerint, ha életveszéllyel jár is végrehajtani. Másodsorban ez az étkezési mód izgatott hangulatot kelt a munkanélküli lakóra. Buskomorrá, tétlenségre kárhoztatja a társadalom ezen áldozatait. Halleluja neked keresztény civilizáció.” “A flop houseban felszolgált adagok átlag két-három centbe kerülnek.” “A 758-ban lakók haldokló állapotban vannak. A lassú éhhalál és az alkohol nyomai elváltoztatta az emberek arcát, mély nyomokat hagyva az arckifejezésen. A legtöbb közülök alig képes a járásra. Más men- helyeken, melyekben a vendégek fellépése energikusabb egy vagy más alkalommal az étkezés és étel türhetőbb. Egyesek hébe-hóba munkaalkalomhoz jutva, képes a saját táplálékát meszerezni. Többen koldulnak. Egyik-másik az intézőség-1 nek dolgozik és igy megszerezte ebédjét és egy dollárt hetenként készpénzben. Utóbbiakból kerülnek elő, az ajtónál állók, felszolgálók, mosogatók, straw- bossok — a flop house bürokráciája. Ezek a kiválasztottak az intézet által ruházottak — jobban táplálkozottak a jótékony angyalok pártján találhatók. A ház vezetősége eltűri a többiekkel szemben való brutalitást. A watchmenek blackjack-el vannak felfegyverezve és szabadon használják azokat a “rendetlenkedőkkel” szemben. A menhely managere szerint a “rendetlenkedőket” sakkban kell tartanunk s ezért durva módszereket kell alkalmaznunk. A Chicagóban létező “flophá- zak” nem tarthatók fenn más módon, mint stoolpigenok és fascista módszerek alkalmazásával. “Ezek képezik az úgynevezett “Staff” személyzetett.” Ez a 758 objektiv képe és ugyancsak a többi menhelynek is ilyen az ábrázata. Sötét jelenetek ezek, de valamennyi case worker és intéző igazolhatja ugyanezeket a képeket. Legtöbbje azonban hivatkozik a foglalkozás gyönyörűségére, arra, hogy nem elegendő a rendelkezésére bocsájtott alap, a közönség közömbösségére és The dreary, work-a-day World had been revolving on its accustomed orbit for several hours. It was a hot, mucky day — rain had been steadily and tediously falling — there being no sikns of a “let-up” for several hours. The office boy was yawning and nodding in a big easy chair. The “big boss” was on the “outs” with the World in general and sat in the rear office with his feet propped up on a huge, oak desk — day dreaming. A young lady, obviously the secretary, had evidently had a good night’s rest. Her crisp, blue cotton dress fairly swished around on her energetic body — pink cheeks glowed with health — eyes were sparkling — SHE was at rights with the World and reveled in being permitted to share it She looked up from her work at the sound of shuffling feet. Behold, an apparition! A woman who had crept from a corner of the World, a corner unknown to the average human. Probably every stitch to her name was on her “walking skeleton” figure Two dresses, in various stages of disrepair hung in tattered folds from her shoulders; bedroom slippers (in place of shoes) slipped backward and forward and toes, bare of stockings, were exposed; stubbed, dirty and bleeding from contact with street paving. A hideous looking black bonnet, pathetically trying to look gay with the aid sok más bizonyságra. Ezek mind tények. Az alkalmazottak többsége iparkodik, a legjobbat nyújtani. Mint minden jótékonyság ma, úgy a case worker is a tradíciókat véve alapul elismeri, hogy ez pauper segély. Az öreg városi lodging házak folytatása és semmiféle változást se eszközöltek rajta. Az általános felfogás ma is, hogy a flop házak lakói notórius csavargók.” Ezeket látta meg a tanításra kiküldött egyetemi hallgató. S ezt a züllött, teljes csődbe jutott társadalmat még mindig kuruzslással, semmit mondó reformokkal kívánják, azok is elodázni, kik forradalommal kelnek, forradalommal fekszenek le. A fent vázolt kép nemcsak Chicago, hanem valamennyi nagy városnak is állandó jelensége. Igazolja, hogy a rendszer rég túlérett. Bomlik feltar- tózhatatlanul. Rajtunk a sor, hogy roncsain megépítsük az Ipari Köztársaságot! Véget vetve a bérrendszernek és helyébe az igazi civilizációt létesítsük! Meg van az alap! Meg van az erő! Meg van az uj történelmi osztály! El az akadályokkal: Világ proletárjai egyesüljetek. Chicago, 111. 1934 október. Lőwy Ármin. of a faded red, paper rose, was set at a rackish angle on a dirty, matted, gray head. Imitation tartoise shell rimmed spectacles hid weak, reddened eyes; bony fingers grasped a newspaper and a very, v.ery flat purse. And the woman’s cry was that she be given fare to go home as she had walked twelve miles in reply to an advertisement and didn’t get the job. They told her it was already taken. “Thyat ain’t so, Miss! It’s a lie! I’m a GOOD cook! It’s me clothes,” and she wept bitterly, “but what can I do? I’m old, d’ya hear, old! I can’t get work — so what’s a body to do? I know! Just gimme my fare Miss. They’s only one thing to do. Crawl home to your corner an’ die!” Anna Zsamar. ELŐZETES JELENTÉS. Az IWW new yorki csoportja és a Modern Színkör október 27-én, fogja rendezni a szezonnyitó műsoros mulatságát, színdarabbal és tánccal egybekötve a Bérmunkás Otthonban. Ez alkalommal lesz az újonnan elkészített színpad felavatása is. Kérjük munkástársainkat, hogy jóelőre foglalják le maguknak ezt az estét és értesítsék ismerőseiket is, hogy tömegesen legyünk jelen. Munkástársi tisztelettel, a bizottság. Junior Column ■■ i HE DOWN TRODDEN”
