Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-10-13 / 813. szám
4 oldal 1934 október 13. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE 1. W. W.________ Előfizetési árak: Subscription Rates? Egy évre .................$2 00 One Year .................$2.00 Félévre ........................ 1.*.0 Six Months .............. 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ............ 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .......... 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. _____________TELEPHONE: GArfield 7114._______________ Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland. O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS__________OF THE WORLD “Egy mindért és mind egyért” Közel harminc esztendeje, hogy az IWW szervezői, akik legtöbb esetben az ipari unionizmus magasztos eszméitől áthatva, teljesen díjtalanul, avagy csak éppen a létfentartásuk ellenszolgáltatása mellett járják az ország munkatelepeit, hogy az IWW tanítását, amely már huszonöt évvel ezelőtt is az egyedüli volt, a megfelelő erőgyűjtésére a munkásosztály részére nem csak a napi harcai megvívásához, de magához a társadalmi átalakulás megvalósítására is elhintsék. Ennek az erőnek egyik gyökere abban a szolidaritásban gyökeredzik, amelyet az IWW az egy mindért és mind egyért magasztos meghatározással visz tagjainak a tudatába. Amerika munkásmozgalmának több mint félszázados múltja van és a Cleveland Plain Dealer, ez a polgári napi lap, amely az események krónikása vezető helyen azt Írja az elmúlt héten az IWW clevelandi akciójával kapcsolatban hogy, már értesültünk arról, hogy munkabeszüntetés volt, hogy bizonyos munkásokat letettek a munkából, de most vagyunk részesei annak, hogy 1.200 munkás azért tette le a munkát, mert a gyáros bizonyos munkásokat nem akar elbocsátani. Uj jelenséget Iát ebben a polgári lap, de az okokat nem keresi mert hiszen az nem az ő érdekük, hogy megemeljék azt a függönyt, amely a mai rendszer termeltetési körülményeit takarja. Az uj jelenség a munkások harcaiban, amit a Cleveland Plain Dealer elhallgat az IWW és annak tanítása. Az elmúlt tiz hónapban többször kellett magának a Plain Dealernek is azt regisztrálni, hogy a dolgozó munkások helyzetük megjavítása érdekében, nem az ósdi szakszervezetekhez, de a maguk a munkások által intézett IWW-hoz fordultak és ahoz csatlakoztak. Az uj jelenség az IWW azon tanításának a gyakorlatba vitele, hogy egynek a sérelme valamennyi munkásnak a sérelme. Ezt az IWW tanítást nem csak megértette a clevelandi American Stove Company 1.200 munkása, de a gyakorlatban is alkalmazza, mert a gyár egyik hajcsárja egy union tagot munkája közben tetleg bántalmazta meg. Uj jelenség ez a szolidaritás a polgári sajtónak, de magának a polgári osztálynak is, ugyan akkor a legnagyobb biztosítéka a munkásosztálynak, hogy a leghelyesebb utat válassza akkor amikor helyzete javítására az IWW ipari szervezeteihez csatlakozik, amely a munkások sérelmeinek az orvoslására nem csak egy gyár valamennyi munkását, de az ipar valamennyi dolgozóját és ha a szükség ugv kívánja valamennyi ipar minden munkását a munka beszüntetése utján a sérelem orvoslására tudja szólítani. A Clevelandon eddig megvívott sztrájkok, bérharcok és munkaalkalmak biztosítása volt. Ezek valamennyiét győzelemre vitte a munkásság az IWW elméletét és taktikáját megértve. Az American Stove Company 1.200 munkásának a sztrájkja nem bérharc, nem a munkaalkalomért folyik, hanem a munkásosztály legmagasztosabb felismeréséből a SZOLIDARITÁS jegyében folyik és ezért uj jelenség a polgári elemeknek, ellenben az IWW tanításának a megértését jelenti a gyakorlatbani alkalmazásával. Még egy bukott általános sztrájk Az általános sztrájk, amelynek következtében három hétig szünetelt a munka a textil iparban, befejeződött és úgy fejeződött be, mint azt előre várni lehetett — fiaskóval. A befejezés éppen oly formában történt, mint a kihívás; teljesen a vezérek akarata szerint. A kihívásnál sem kérdezték meg a munkásságot, akiknek a sztrájkban részt kellett venni, hogy akarnak-e sztrájkolni és a befejezésnél sem kérdezték meg a sztrájkolókat, hogy hajlandók-e a munkát ismét felvenni, hanem egyszerűen Washingtonban kimondták az AFofL vezérek, hogy a sztrájk véget ért. Befejeződött ezen sztrájk anélkül, hogy a sztrájkoló munkásság a legcsekélyebb eredményre kapott volna biztosítékot a munkáltatóktól. A követelések minden pontja az elnök által kinevezett bizottságra van bízva, mely majd ezeket tárgyalni fogja és az eredmény már ma sem kétséges azok előtt, akik tanultak a múltból. Még élénk emlékezetünkben van az automobil ipari munkások készülőben volt sztrájkja, melyet eladtak a vezérek és a munkásság a sérelmek orvosi isára még ma is vár és még sokáig várhat. Az acél ipari munkások sztrájkja ugyan ezen sorsra jutott. A san franciscoi általános sztrájk bár egyike volt a legpéldásabb munkásmegmozdulásoknak, kudarccal végződött, a “munkás vezérek” árulása folytán. A minneapolisi szállító munkások, a toledoi autórész gyárakban alkalmazott munkások, mind egy-egy mértföld jelzői az árulások sorozatának, melyeket a kizsákmányolt munkásság ellen elkövettek a hivatásos munkás vezérek. A gyapotáru ipari munkások sztrájkját akkor adták el, amikor a sztrájk már elérte azt a fokot, hogy diktálhat a munkáltatóknak és a győzelem a láthatáron volt. Az árulásra persze ez volt a legalkalmasabb idő. A munkáltatók addig nem voltak hajlandók a vérdijat lefizetni, amig bíztak abban, hogy ennek lefizetése nélkül is sikerül a munkásságot gúzsba kötni. A vezérek szintén arra számítottak, hogy sztrájk nélkül is sikerül megkapni a “harminc ezüst pénzt” és mert nem igy történt, elrendelték a sztrájkot. Az osztálytudatos munkásság már ekkor látta a kilógó lólábat, de mert sok helyen a munkásság követte a vezérek rendeletét, minden erejükkel dolgoztak azon, hogy ha már megkezdődött, vigyük azt sikerre és mindenfelé igyekeztek a még nem sztrájkolókkal megértetni a szolidaritás fontosságát a harcban. A sztrájk lerendelésére kötött paktum, nagyon szűk körben történt, úgy a munkáltatók részéről, mint a munkásvezérekéről. Ennek az eredménye az, hogy az első napokban a munkásság számos helyen nem követte a beszüntetésre jövő rendeletet, viszont a munkáltatók nagyrésze is megtagadta a munkások munkába állítását és csak napok múltán, amikor Sloan a Textil Institute elnöke szólította fel őket, vették ismét fontolóra a dolgot Arra azonban nincs biztosíték, hogy a sztrájk aktiv résztvevői is vissza kerülnek-e a munkahelyeikre. Sloan kijelentése szerint arra következtethetünk, hogy sokan nem kerülnek vissza a sztrájkolok közül. Az Egyesült Államok elnökével folytatott értekezés után ugv nyilatkozott, hogy “a cod bizottság ajánlata szerint amint munka alkalom nyílik, mindazon munkások visszahelyezendők, akik nem voltak részesei törvénytelen erőszakosságoknak.” Tehát akik mindenüket feláldozták, hogy a harcot sikerre vigyék és ennek folytán esetleg az eszközök megnem valósítására voltak kényszerítve, azok^ nem kerülhetnek vissza munkába. Erre a teljhatalommal felruházott washingtoni “sztrájkbizottság” azzal fenyegetöd- zik, hogy majd a kormány elbánik azokkal a munkáltatókkal, akik diskriminálják a sztrájkoló munkásokat. Köszönet nekik. De mit értek ezen fenyegetések a múltban? A ipari forradalom kellős közepében vagyunk. Az osztályharc kiélesedése mind nyilvánvalóbbá válik. Az egyik oldalon a kizsákmányolt munkásság elszánt harcot folytat a kegyetlen kizsákmányolás ellen, a másikon pedig a munkáltatók görcsösen ragaszkodnak ingadozó hatalmukhoz. E harcban a munkáltatók egységesek és szervezetük a legmodernebb ipari viszonyoknak megfelelő. A munkásság ellenben még ma is az elavult szakszervezetekkel próbál harcba szálni, melyek irányítása a régi idők korrupt bürokratáinak kezében van. Az elkövetett árulások sorozata intő például kell szolgáljon a munkásságnak és ha az élethalál harcot sikerrel akarja vívni, a viszonyoknak megfelelő változást kell eszközölni! A korrupt és bürokratikus szakszervezeteket fel kell váltani a demokratikus Ipari Szervezetnek és a döntő szót a tagságra kell ruházni. Az Industrial Workers of the World az egyetlen szervezet nemcsak Amerikában, hanem az egész világon, melynek szerkezete összhangba van a modern ipari viszonyokkal és amelyben a tagság határoz saját ügyében. Az osztályharc minden követelményének meg tud felelni és csak a munkásságtól függ, hogy meddig fog még kísérletezni a már negyedszázaddal ezelőtt elavult szervezettel. A viszonyok érettek; a szervezet megvan, csak csatlakozni kell hozzá. A várokozás csak meghosszabbítja a szenvedést. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednel birtokukba veszik a földei, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL BÉRMUNKÁS
