Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-10-06 / 812. szám
1934 október 6. BÉRMUNKÁS 7 oldal ELLENZÉKI MOZGALOM Junior Column A Call to students and young workers Az állig felfegyverzett kapitalizmussal szemben a meztelen proletáriátusnak a szolidaritás fegyverét kell felvennie. A pro- letárijítus szolidaritása elsősorban csakis a harcban nyilvánulhat meg, ezért rendkívül lényeges, hogy a proletáriátus osztálytudata, hogy a proletá- riuátus harci szelleme n,e csökkenjen, sőt fokozódjék. A szo- ciáldemokratápárt, amely még ma is elég tekintélyes tömegeket tud megmozgatni, nem az a párt, amelynek valóban célja lenne a proletáriátus felszabadítása. A vezérek tevékenysége eleinte nem másban merült ki, mint elméleti szőrszálhasoga- tásokban, Marxnál Marxabb akart lenni mindenik, noha jóllehet Lassalle nyomdokain hálálták. Ez volt az oka, hogy már a háború előtti időkben is voltak ellenzéki egyének, akik nemcsak a párt, de a párt égisze alatt működő szakszervezeteket is élesen bírálták. Ilyenek voltak az anarchisták és a szin- dikalisták, akik mint a direkt- akció hívei, ellene voltak a munkásság minden parlamentáris küzdelmeinek. Ebben igazuk is volt. Igen helyesen állapította meg Marx, hogy “a munkás- osztály felszabadítása csak a munkásosztály müve lehet.” És ezt n,em lehet keresztülvinni semmiféle parlamenti handa- bandázással. Vájjon nálunk van-e valami jelentősége annak, hogy a szociáldemokratapárt képviselői a parlamentben helyet foglalnak ? Lehet-e várni valamit a munkásoknak az olyan képviselőktől, akik közjogi tudásukat fitogtatva debat- tálnak, igen sokszor a parlament üres padjai felé fordulva? Nekik nem az eszme a cél, hanem rideg egyéni érdek. S ma ők vannak felül, ők a vezérek, ők a szociáldemokrata munkásmozgalom hivatásos vezetői. A párt- és szakszervezetek bürokratái között áldatlan harc folyik az állásokért, az egyes tisztségekért. És a fölfelé törekvők előtt nincs akadály s ha az érdekük úgy kívánja, keresztülgázolnak elvbarátaikon is. Innen van, hogy a szociáldemokratapárt már régebben letért arról az útról, amelyen haladnia kellene. De ez nemcsak nálunk, Magyarországon van igy, hanem szerte az egész világon, ahol szociáldemokrata mozgalom létezik. A mozgalom proletár, osztályharcos munkásmozgalmi jellege megszűnt s helyét egy se hideg, se meleg kispolgári mozgalom foglalta el. Csakis ez idézhette elő azokat a súlyos vereségeket, amelyeket a párt az utóbbi időben szenvedett, amelyek a pártot létében támadták meg. Az egy Ausztriát kivéve, a párt tömegei meg sem kísérelték, hogy a növekvő fasiszta reakcióval szemben a harcot felvegyék. Természetesen ez a harc sem a szociáldemokrata vezetők kezdeményezésére történt, hanem az osztrák munkásság alulról induló hősei egységfrontja teremtette meg. A német Scheidemann, Noske, Severing, Loebe és társaik szál- láscsinálói voltak a horogkeresztes mozgalomnak, ha Hitler naggyá lehetett, ebben a nevezett uraknak nem csekély része volt. A szociáldemokratapárt mai tevékenységét igfyelve, megállapíthatjuk, hogy a forrongó társadalomban a biztonsági szelep szerepét tölti be. Ez azonban a végletekig nem mehet igy. Ennek a szerepnek meg kell változni. Az ellenzéki szak- szervezeti mozgalomnak leglényegesebb feladata a szociáldemokrata tömegeket az elposványosodott kispolgári ideológiából kiragadni és azzá tenni, aminek lenniök kell: osztálytudatos szocialistákká. Ennek előfeltétele a szakszervezetek bürokratikus vezetésének megszüntetése. A budapesti s általában a vidéki szakszervezeti ellenzéki mozgalmak is ezt a célt tűzték ki s ennek a célnak keresztülviteléhez harcba hívnak minden munkást. Az ellenzék nagy és hatalmas munkára vállalkozott, amikor célul tűzte ki a párton belüli nagytakarítást. A párt, de a szakszervezeti mozgalom sem lehet egyesek feltörekvési eszköze, mert mind az egyiknek, mind a másiknak a munkások osztályharcos harci szervezetének kell lennie. Tudjuk jól, hogy a párt- és szakszervezetek vezetői nem szívesen hallják az ellenzék oldaláról felhangzó igazságokat és ma éppen úgy alkalmazzák a kizárást, denunciálást, agyon- hallgatást vagy bojkottálást, mint régebben. Mert jaj a lázadóknak ! Kiátkozzák, hacsak tehetik, még megélhetésében is igyekeznek tönkretenni. Az ellenzéki mozgalomnak — sem a párt-, sem a szakszervezetek egységének megbontása nem célja. Csupán az elpol- gáriasodott szellem helyett uj, osztályharcos szellemet akar teremteni. Hogy ez mennyire szükséges, mi sem bizonyítja jobban, mint pl. a párt orgánuma, a Népszava. Az ember sokszor szinte bosszankodva vágja félre ezt a “munkáslapot.” Jellemzésképen megemlítem a Népszava julius 25-iki számában megjelent elmélkedést “Taskendi éjszakák” címmel. Ostobább és bárgyubb cikket a szovjettel szemben még polgári lapok sem közölnek. Avagy el kell olvasni ugyané szám második oldalán a Figyelmeztetést, melyben azokat, akik a munkanélküliek és dolgozók egységfrontjának megteremtéséért küzdenek, a régi recept szerint megrágalmazza, hogy őket igy a munkások előtt befeketítse. Szószerint ezeket Írja: . . a gyűlés egybehivói azokból az egyénekből kerülnek ki, akiket a szakszervezetekből besugásért, sztrájkbontásért és egyéb visszaélésekért zárták ki.” Természetesen ebből egy szó sem igaz, mert hiszen éppen e szám utolsó oldalán a “Pártmozgalom” cimü rovatban két egyén nevét sorolja fel, akiket azért zártak ki a hírhedt 151. paragrafus alapján, mert egy ellenzéki lap felfogásával egyetértenek. És ekkor akadt pártvezér, aki le meri írni, a nyilvánosság megAs country after country is falling under the hands of black, brown or red fascist dictatorships; as the present economic crisis is growing more acute; as young boys and girls are forced to quit school; as families are being thrown out of their dilapidated shacks, and forced to strave; as strike situations grow more tense and the “liberal” Roosevelt regime is unable to cope with the demands of Labor, it is about time that a movement of young workers organized on a class basis be the vanguard of the Revolutionary Working Class Movement. With the bankruptcy of politics as demonstrated by the German and Austrian events, A CHICAGÓI ÁLTALÁNOS MUNKÁSDALÁRDA 1934 október 13-án, (szombat) este 7 órai kezdettel a Bérmunkás Otthonban (1604 N. California Ave. MŰVÉSZI MŰSORRAL egybekötött MULATSÁGOT rendez. Belépti jegy ruhatárral együtt előre váltva 30c. a pénztárnál 35 cent. Amennyiben ez a dalárda az IWW intézménye, kérjük úgy a Bérmunkás olvasóit, mint az IWW tagjait, valamint barátaikat, hogy © fényesnek Ígérkező mulatságra tömegesen menjenek el. tévesztésére, azt a hazugságot, hogy a párt keretén belül a legnagyobb demokrácia uralkodik s a párton belül mindenki szabadon kritizálhat. Ám csak próbálja meg! Mindenki, aki a Népszava olvasója, emlékezhetik Mónus Illésnek, ennek a szociál-csodarabbinak “Kalózkodás a politikai vizeken” cimü vezércikkére. Ez az ur ebben a cikkben a denunciálás főmesterének bizonyult. Hiábavaló minden mesterkedése a politikai kuruzslóknak. A dialektus törvényszerűség nem ismer tréfát; minden, ami elavult, ami már nem időszerű, egy újabbnak kell szükségszerűen, hogy a helyét átadja. Ez az uj, ez a szükségszerű elérkezett s az ellenzéki szakszervezeti mozgalom, amely a dolgozók és a munkanélküliek egységharcát van hivatva megteremteni, napról-napra izmosabbá lesz. A munkások kezdik felismerni, hogy érdekeik közösek, hogy nem mint ellenségek kell, hogy szemben álljanak egymással, hanem mint testvérek küzdjenek egy közös cél, a szocializmus megvalósításáért. Debrecen, 1934. V. D. the road has been opened wide for th.e “One Big Union” of all the Workers. No more do the workers look a political Messiach; their illusions of a second coming has been trampled beneath the feet of politicians and burocrats. On ray of light is left! Class Organization! Just a few examples to show the necessity of organizing as a class; Look at the history of the american workers for the past fifty years. Would the judicial lynching of the Chicago Anarchists have taken place if the workers were organized? Would the murders of Joe Hill and Sacco-Vanzetti have been sanctioned if the workers were organized? Would Mooney and Billings be rotting in jail today if the workers were organized at the only place where they have any power — the point of production, and not in political factions ? And Europe: Would Hitler have ever ascended to power if the 600.000 Communist votes and the 8.000.000 Socialist votes were not merely votes but workers organized in a class union? Austria: With all the heroism of the Austrian workers they “were defeated, not because of their insincerity but because of their incorrect organization. After you study the history of the Labor movement you see the necessity of a class organization. Young Workers should be organized for they are the ones who will be exploited by the capitalist class, if they are not taught to organize while young. When both the old and the young workers will be organized, the work of overthrowing this accursed system of capitalism will be easier and in its place a new social order of free cooperation, liberty, brotherhood and equality shall be built. For this purpose the Junior Wobblies Union was organized, to give the young gene- raiton of the working class not only an idea, but actual facts of how this system is working and will be working until they, the young workers take a hand and organize to remedy these conditions. All young workers should be interester in this great struggle of the oppressed against the oppressors; of the exploited against the exploiters. To learn of this struggle and the solution to it attend the Junior Wobblies Classes. For more information concerning Junior Wobbly activities and classes write to: National Organization Committee Junior Wobblies Union 2422 N. Halsted Street, Chicago, Illinois.
