Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-10-06 / 812. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1934 október 6. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre .................... $2 00 Félévre ........................... l.cO Egyes szám ára .......... 5c Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: One Year .......................$2.00 Six Months .................. 1.00 Single Copy ..... 5c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. _______________TELEPHONE: GArfield 7114._______________ Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Tudni, nem pedig hinni (P.) A munkásmozgalom amit a társadalmi elnyomatás hozott létre, a társadalmi tudományon kell, hogy alapuljon. Az osztályharc biztos sikere, csak uöy jöhet létre, ha az osztályharcban részt vevők teljes tudatába vannak annak az alaptényezőnek, hogy tulajdonképpen mi az a motívum ami az osztályharcot életre hívta. Nem elegendő csak elégedetlenkedni és nem ösmerni a társadalmi berendezkedést; mert a bajok orvoslását csak úgy tudjuk létre hozni, ha ösmerjük a társadalom alapját képező tényeket. Azok az elégedetlenkedők akik ezzel nincsenek tisztába, azok csoportjához tartoznak akiket jól hangzó ígéretekkel félre lehet vezetni, anélkül, hogy felismernék miként helyesen cslekednek vagy sem. A munkásmozgalom, nem utánozhatja a vallási dogma felfogását — abban, hogy hinni kell és nem boncolgatni a tényeket a legapróbb ellemeire. Az osztályharcnak végcélja nem lehet más mint megszüntetni magát azt a rendszert amelyben a gazdasági különbözetek osztályokra csoportosítják az emberiséget A cél tehát nem lehet más mint megszüntetni az okozatokat. Csak annak a munkásmozgalomnak lehet létjogosultsága, amely a gazdasági rendszer megváltoztatására törekszik és ennek a mozgalomnak csak azok lesznek harcosai, akik ösmerik a társadalom összetételét és azokat az eszközöket, amelyeknek segítségével elérhetjük ezt a társadalmi változást. Minden társadalomnak a saját osztályegyezményei azok, amelyek a társadalmi rendszer berendezkedését tükrözik vissza. Ezek az intézmények magukon hordozzák a társadalom bélyegét Mint ilyenek igyekeznek hivatásuknak eleget tenni az által, hogy minden cselekedetükkel védelmezői a mai rendszernek; mert ellenkező esetben a megsemmisülésre vannak Ítélve. Az emberiség nagy tömege a munkásosztályt is beleértve, ezektől az ígérgető osztályintézményektől várják sorsuk javítását. Javulást várnak azoktól, akiknek hivatásuk a mai rendszer megvédése. Vannak azután a munkásmozgalomnak is olyan árnyalatai, amelyek ezen osztályintézmények ellen folytatnak szélmalom harcot abban a téves felfogásban, hogy ha a jelen kapitalista rendszer egy néhány osztályintézményét meghódítják ezzel el- intézettnek vélik a társadalmi forradalom megvívását anélkül, hogy társadalmi változást hoztak volna létre. Mint ahogy nagyon sok van olyan az emberi társadalomban, akik mások jó akaratára bízzák saját jövőjüket igy az elégedetlen munkás tömegek között is bőven akad olyan, akik felületesen gondolkoznak, dacára annak, hogy hosszú éveken keresztül valamely iparnak rabszolgái és mint bérért dolgozók nem képesek a megélhetés legelemibb és legszükségesebb dolgait alacsony munkabéreikből megvásárolni és nem tudják megérteni, hogy a munkásosztály kizsákmányolása tényleg ottan történik, ahol nem kapja meg munkájának teljes értékét. Ezek a nem gondolkodó elemek azok a hiszékeny munkások, akik abban a tudatban élnek, hogy talán a mai rendszer politikai intézménye az, ami a társadalmi bajokat létre hozta és nem akar orvoslást találni rája, mivel a társadalom alapját nem ismerik; de azt azonban érzik, hogy valami nem jó. És mivel nincsenek annak tudatába, hogy nem az osztályintézményekben keresendő a hiba, hanem magába a társadalmat fentartó gazdasági rendszerbe; azért azután felülnek hangzatos ígéreteknek, amelyek esetleg arra valók, hogy személyi változást hozzanak létre a kapitalista osztályintézményekbe. Ami egyáltalában nem garancia a rendszer megváltoztatására Azok az elemek, akik vakon hisznek abban, hogy valaki befogja őket vezetni egy jobb társadalmi rendszerbe anélkül, hogy a munkásosztály megvívná az ő céltudatos osztályharcát, nem különböznek a vallási dogmákba kivőktől semmiben sem. Ezen csoportba vehetjük az összes politikai pártok hívőit párt kü- lömbség nélkül. Azok akik komolyan foglalkoznak a munkásmozgalommal és megértik az osztályharcot, azok nem bízzák sorsukat a mesiások ígérgetésére, hanem harcot folytatnak a gazdasági rendszer megváltoztatásáért anélkül, hogy várnák, hogy valaki tesz vagy fog tenni valamit a munkásosztály felszabadítása érdekében, igyekeznek gyűjteni és megszervezni azt az erőt, amely a mai rendszernek is éltetője, ez pedig semmi más mint a dolgozók munka ereje. Ezt kell, hogy a munkásosztály felösmerje és szorgalmazza ezt a munka erőt egy egységes forradalmi ipari szervezetbe összevonni, hogy egy adott pillanatba megvonhassuk munkaerőnket a jelen társadalom további fentartásától. És ehez nem hívők hanem osztálytudatos termelőkre van szükség, hogy a termelőket megszervezzük a jelenlegi termelési rendszer megváltoztatására. Hogy lassan megy ez a munka ez annak tudható be, hogy a munkásosztályban is sokkal több azoknak a száma aki — hisz mint aki tud. Innen van az, hogy az IWW vagy is a Világ Ipari Munkásainak tábora számban lassan haladt előre. Ne várakozzon senki aki hive a társadalmi átalakulásnak, hanem lépjen azoknak táborába és harcoljon megszervezett munkaerejével a bérrendszer megszüntetéséért. Ezt a hivatást van hivatva az IWW betölteni. ELMENT... Ezt a szót adták szájról- szájra a munkástársak. Novák István clevelandi munkástársról volt szó. Távozásáról, temetéséről írunk lapunk más részében. Hogy mégis visszatérünk rá ez annak az űrnek tudható- be. melyet maga után hagyott. Bár már szinte megszoktuk távollétét. Hisz körülbelül egy és fél év óta az élőhalottak sorában volt. Ágrólszakadt magányos ember létére rokoni szeretetett nélkülözve s velünk .együtt nélkülözve hosszú évek óta ösz- szekötötte sorsát az ipari unio- nisták sorsával. A gazdasági élet összevisszaságában alulmaradottak között sok ezer és .ezer hasonló sorsú ember módjára nem sülyedt el. A társadalmi javak gyéren kijutó részesedése dacára is felemelt fővel, lankadatlan buzgalommal, testi erejének utolsó maradványáig mindig a harcvonalban volt. Ott is az elejénél, hol az ellenfél .ezeroldalu támadásai közvetlenül éri a törekvőt. Az ideál tüze, mely tetre, munkára serkenti az eszme követőit, gyenge fizikuma dacára olyan életkedvvel, olyan akarással áldotta meg, hogy elvi felfogásával egyetértők so- kassága, sőt a vele egyet nem értők is tiszteletben tartották. Életének magányosságában megtalálta hitvestársát a mozgalomban s nagyszámú családját a tanításait megértőkben. Mint a szemét lezáró apa, végig- néve neveltjei során keresve a beléjük plántált karaktert, úgy ő is a hosszantartó kimulási folyamat alatt figyelte, kereste azokat a jelenségeket, melyek munkásságának nyomán fakadtak. Utolsó óráinak gyönyörei közzé tartozott a csatazaj, melyet az élénken dúló sztrájkok, összecsapások betegágyához juttattak. Mintha hallanám ennek reakcióját kitörő sóhajában; “és mégis érdemes volt élni.” Ott, a közelgő halál árnyékában, a Bérmunkáson keresztül végigtekintve elvét követők, küzdők sorain a nagy emberi igazság derengett agyán, mosolyt csalt élettelen ajkára, önvallomást váltva ki, mely igy szólhatott:” Az emberek évezredes szokásához híven családot alapítanak, vagyont szereznek, azt körül kerítve elzárják magukat embertársaiktól; egész világukat, vagyoni és családi körük képezi, vadállat módjára mordulnak a megközelitők- re; gyönyörködve fürödnek önzés teremtette virágos kertjeikben. A balgák! íme: itt vagyok én, az ágrólszakadt senki; az emberi önzés ezerfaj u gyönyöreit nélkülözve nagyobb családdal bírok, vagyonom több a rablásban eltorzult lelkű vagyonóriásnál. Szavam, sóhajtásom milliók szava, milliók sóhaja; mert életem a Világ Ipari Munkásainak sorsával, óhajával, vágyaival volt egybekötve! A hitvány test ágyhoz köt, de társaim folyton szaporodó sokaságban törtetnek előre, hogy ideáljaim, álmaim valóra váltva, gyarló testünknek, gyerekeinknek lefoglalják az önző sátánok bitorolta gyönyöröket. Az élet szikrája tűnőben .van, életanyagom oszlásban, de ideálom milliók érverésében lüktet, él, él, s én bennük élek. . .” Sebestyén. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják. akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földei, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: 'Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel I” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalon keretein belüL
