Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-09-29 / 811. szám
1934 szeptember 29. BÉRMUNKÁS 7 oldal IRÁNYÍTOTT gazdálkodás “UJ SZÓ” címen szocialista szemle jelenik meg Budapesten Kassai Ferenc szerkesztésében. A lap célja gyakorlati útmutatással szolgálni azoknak, akik nem hajlandók továbbra is ölhetett kezekkel nézni, hogy miként fullad bele a munkásmozgalom igazi célja a párt és frakció viták zűrzavarába. az Uj Szó tízszer jelenhetik meg évente. A lap második számából közöljük az alábbi cikket. kötve. Megkötik a pénzforgalmat, devizakorlátozást hoznak be, elhagyják az aranyalapot stb. összeomlik az egész szociálpolitikai rendszer. Csökkentik a köztisztviselők számát, a tisztviselők és munkások béreit, csökkentik a nyugdijakat, a jogorvoslati fórumokat, a beruházásokat. Takarékoskodnak a színházaknál, a könyvtáraknál, korlátozzák a középiskolai tanulók számát és csökkentik a diplomások létszámát is. De emelik az adókat, az állaam- adósságokat, a hadügyi kiadásokat és emelni akarják az emberek számát is. Az egyke ellen talán sose beszéltek és intézkedtek annyit, mint ma. Ez az irányított kapitalizmus, és erre azt mondják, hogy a közérdek fölébe került a magánérdeknek. De ne feledkezzünk meg sose a Népszaváról, mely az amerikai kísérletre azt mondja: “szocializmus szocialisták nélkül.” Rötter Pál. Az iskoláztatás nehézségei A kapitalizmus eredetileg a szabad verseny gazdasága, ami annyit jelent, hogy az egyes tőkés a termelésben és a piacon az összes többi tőkés versenytársaiul lép fel. E versenyben főfegyvere a termelő erők, vagyis a termelő eszközök, a munkamegosztás, valamint a munkaerők (szellemi és fizikai munkások) minél tökéletesebb kifejlesztése és kiképzése. Az egyes tőkés a piacot a verseny kényszere folytán mind tömegesebb és olcsóbb áruval árasztotta el, az .emberiség jólétét és kultúráját egyre magasabb fokra .emelte, ámbár ez az emelkedés a minduntalan föllépő túltermelés miatt nem volt töretlen vonalú, hanem gyakori és elkerülhetetlen válságok szakították meg. Ez az időközönkénti fhegsza- kitásokkal tarkított folytonos emelkedés volt az oka annak, hogy a kapitalista termelő módot az emberi együttélés, termelés és társadalom természetes és észszerű formájának tartották. Csakhogy a társadalom és minden intézmény törvénye, hogy: ami egy ideig a haladás hordozója bizonyos hosszabb- rövidebb idő múlva annak akadályává válik. így történt, hogy a kapitalizmus már a háború előtt sem érezte jól magát a bőrében. A termelő eszközök folytonos fejlődésével a verseny egyre fokozódott, a tőkések kockázata oly nagy lett, a profit, a tőkés termelés lelke, any- nyira veszélybe került, hogy a tőkések nem tudták tovább tartani addigi függetlenségüket. Föladták a szabadkereskedelemről vallott előbbi fölfogásukat és védővámokat kezdtek követelni az államtól, majd pedig kartelekbe tömörültek, hogy javítsák a piacon esélyeiket. Az állam befolyása a gazdasági életre folyvást növekedett, a közgazdasági politika irányítása az állam rendes politika irányítása az állam rendes Programm ja lett. Állami föladattá vált a kereskedelmi és hitelpolitika, sőt az állam a maga üzemei révén maga is vállalkozó lett és konkurrált a magánüzemekkel. Az állami beavatkozás célja az volt, hogy a kapitalizmus fejlődésének egyre tornyosuló akadályait elhárítsa. Ma azonban az állam gazdasági beavatkozásának egészen uj területére érkeztünk. Nem arról van szó, hogy az állam az akadályokat elhárítsa, hanem éppen ellenkezőleg: ő maga állít akadályokat a termelés és a forgalom további fejlődése elé. Itt tehát a kapitalizmus gyökeres felforgatásáról van szó. A kapitalizmus belekerült a saját zsákutcájába s most kénytelen visszafordulni. Eddig ez volt a jelszava: minél többet és minél olcsóbban termelni! De a technika fejlődése miatt egyre fokozottabb lett a verseny s a befektetett óriási tőkék nagyságához képest egyre kisebb a haszon. Mig a technikai eszközök tökéletesedése millió és millió munkást tesz fölöslegessé és kényért,e- lenné, ugyanakkor az aránylag csökkent haszon nem teszi lehetővé, hogy a munkanélküli tömegeket újabb befektetésekkel fölszivják a termelésbe. A termelő erők minden további fejlődése aránylag még jobban csökkenti a hasznot és még jobban fokozza a néptömegek nyomorúságát. A kapitalizmus tehát visszafordul és uj jelszót talál ki: csökkenteni a termelést és a kevesebb terméket magasabb áron adni el. Úgy gondolja, hogy a nagyobb ár emeli a hasznot és ez újra megindítja a befektető tevékenységet, ami aztán előbb-utóbb fölszivja a munkanélküli milliókat. Ez a logika egészen leegyszerűsítve igy hangzik: ha nagy a termelés, akkor a munkástömegek munkanélkül lézengenek és roppant nyomorban tengődnek; csökkenteni kell tehát a termelést, akkor a néptömegek munkához jutnak és a nép jólét emelkedik. Vagy más szóval: ha sok a kenyér és a ruha, akkor a néptömegeknek nincs kenyerük és ruhájuk. Kevesebbet kell tehát termelni, s akkor mindenkinek lesz kenyere és ruhája. A termelés és a forgalom csökkentését persze az egymással örökös versenyben álló tőkések önmaguktól nem tudják keresztülvinni. Kényszerrendszabályokat az államnak kell létrehozni és kötelezővé tenni. A kapitalista termelés tehát állami irányítás alá kerül a termelés és a forgalom korlátozása és a profit növelése érdekében. A londoni mezőgazdasági konferencián a tengerentúli államok megegyeztek abban, hogy buzakivitelüket 15 százalékkal csökkentik, ami végeredményben a termelés ugyanilyen csők. kentését jelenti. Nálunk a paprikatermelést engedélyhez kötik, a cukorrépatermelést államilag szabályozzák; a tej, a burgonya forgalmát ugyancsak államilag szabályozzák. Árucikkek behozatalára mindenhol korlátozásokat és tilalmakat léptetnek életbe, az államok kereskedelmi szerződéseiben uralkodó szerephez jutott a kón- tingentálási rendszer, azaz a kivihető és behozható mennyiség állami megszabása. Amerikában kárpótlást fizetnek annak a farmernak, aki földjét vetetlenül hagyja. Nálunk sokat vitatkoznak az ipari numerus claususról, vagyis arról, hogy uj iparvállalatok alapítása hatósági engedélyhez legyen Időszerű, hogy az iskoláztatásról írjunk, most amikor megkezdik az ország minden részében egy újabb tanév bevezetését. Mi lesz a vége? Meddig fog tartani a megkezdett tanév. Mennyi tanító, tanár fog éhezni, nélkülözni a mellett, hogy a nemzet sarjadékát nevelje a hazafiasságra hazaszeretetre, mikor ezen fáradságos munkájukért majd hiányosan, vagy egyáltalán nem lesznek dijazva. A nyár folyamán a Nemzeti Közoktatási Szövetség, (National Educational Association) beható vizsgálat után megállapította, hogy 200.000 tanító évente kevesebbet kap mint 750 dollárt, 85.000 kevesebbet kap évente mint 450 dollárt. Tizennégy államban a tanítóknak tartoznak 33.000.000 azaz harminchárom millió dollárral a hátralékos fizetések fejében. Ezeket a tényeket, melyet még a kormány hamis statisztikai kimutatása sem képes megcáfolni, számításba vesszük és azt a tényezőt, hogy a gazdasági viszonyok, nem hogy javultak volna, hanem nagy mértékben romlottak, mivel az a 33 millió dollár, melyet a tanítóknak nem fizettek ki, nem lehet a forgalomban hozható, igy a vásárló képesség, mely egyedül volna képes az üzemekét megindítani — nem állítható helyre. Ezen 33 millió dollár mellett, még van 13 billió dollár, mely mint bér, vagyis a munkásoknál mint fizetés nem lett kifizetve, mivel milliók voltak, akik dacára az Uj Dealnek, nem voltak képesek munkához jutni. Tehát a nemzeti jövedelem munkabérekben, csekély 13 billió dollárral kevesebb mint 1929-ben volt. Ugyebár természetes az is, hogy ha nincs vásárló képesség, nincs szükség árutermelésre, mely még nagyobb munkanélküliséget, nyomort, nélkülözést hoz maga után, melyben nagy része lesz a munkán levő tanítóknak is. Ezt bizonyítani, csak a fenti adatokat kell újból átnézni. Azt senki nem merné állítani, hogy a üzleti pangás nagyobb mértékben való beállása folytán majd pontosabban tudjuk az iskola és a többi adót fizetni, igy nem 33 millió hanem sokkal nagyobb összeg fog vissza maradni a tanítók fizetéseiből, melyért megdolgoznak ugyan nagyon is hűségesen, de mivel nem kapják meg, nem is fogják tudni forgalomba hozni — elkölteni. Most még az a kérdés, hogy ilyen körülmények között, meddig maradnak olyan hűségesek ehez a rendszerhez, mely nagyon sokkal adós marad úgy nekik, mint azoknak a munkás millióknaak, akik az ország iparát, termelési és szállítási eszközeit kiépítették és kezelik. Mi reméljük és a jelek azt bizonyítják, hogy mindég több és több akad a tanítók között, akik már nem annyira hűségesek a mai rendszer uraihoz, mint a múltban. Akadnak már, akik mernek szervezkedni, kö- vetelődzni. Csak még öntudatos szervezettségen keresztül az uj generációt kell, hogy megtanítsák arra, hogy mily sok mindennel adós maradt ez a rendszer a dolgozó millióknak, köztük az olyan fontos szerepet betöltő tanítóknak és az uj generációnak. Vi. NÉZZE MEG A LAPOT HOGY LEJÁRT-E AZ ELŐFIZETÉSE. HA IGEN ÚJÍTSA AZT MOST MEG ÉS KÜLDJE BE AZ ELŐFIZETÉSÉT. A CHICAGÓI ÁLTALÁNOS MUNKÁSDALÁRDA 1934 október 13-án, (szombat) este 7 órai kezdettel a Bérmunkás Otthonban (1604 N. California Ave. MŰVÉSZI MŰSORRAL egybekötött MULATSÁGOT rendez. Belépti jegy ruhatárral együtt előre váltva 30c. a pénztárnál 35 cent. Amennyiben ez a dalárda az IWW intézménye, kérjük úgy a Bérmunkás olvasóit, mint az IWW tagjait, valamint barátaikat, hogy ,e fényesnek Ígérkező mulatságra tömegesen menjenek el. MEGHÍVÓ! Az IWW pittsburghi tagjai, folyó hó 29-én, szombaton este 8 órai kezdettel nagyszabású TEA ESTÉLYT rendeznek, az Int. Soc. Lyceumban 805 James St. Az estély tiszta jövedelme a szervezési alap javára lesz fordítva. Amiért is úgy az ön, mint b. családja szives megjelenését kérik az IWW tagjai. Belépő dij 15 cent.
