Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)

1934-09-29 / 811. szám

1934 szeptember 29. BÉRMUNKÁS 5 oldal Egy sztrájktörő háborgásai Tanulni sohasem késő! A Bérmunkás olvasói • még I emlékeznek arra, hogy néhány i héttel .ezelőtt egy rövid tudósí­tást írtam Bridgeportról a Casa Product Co. gyárban volt sztrájkkal kapcsolatban. Meg­említettem azt is, hogy a sztrájktörők közt volt az SLP helyi gyülekezetének egy tagja is, mire az illetékes az a “Munkásban” próbált védekez­ni, a vád ellen. Az arra irt vá­laszomban darabokra szedtem a gyönge védekezést és kimu­tattam az egy SLP tag sztrájk­törő voltát, többek között né­hány kérdést is intéztem hoz­zájuk, amelyre a válasszal még mai napig adósak. Azt szokták mondani, hogy a hallgatás az igazság néma elismerése, tehát ezzel végeztem. Egy másik virágszálról is említést tettem röviden, aki egy másik gyárban tett rossz fát a tűzre, megígértem, hogy mielőtt a végső szentenciát fö­lötte kimondanám, megfogom őtet is hallgatni, tehát ezennel átadom neki a szót. (Az a “Munkás” legutolsó számából.) “Körülbelül két és fél éve annak, hogy reggel nem tudva semmit, mert .előre semmi meg­beszélés nem volt, hogy sztráj­kot akarnak, vagy szervezked­tek volna, a gyárba ahol én dolgoztam “sztrájk” volt. Úgy történt, hogy a gyárban a szom­széd városból volt itt a szövő főnök és az ottani munkásokat vette fel dolgozni, úgy, hogy a külvárosi szövők voltak a gyár­ban többségben. Egy délután a gyár irodájából azt adták a szö­vő főnök tudomására, hogy el van bocsájtva. Err,e az ő embe­rei másnap reggel egy sztrájkot rendeztek anélkül, hogy előzete­sen közösen megbeszélték, vagy elhatározták volna, hogy mit cselekedjenek, ők egyszerűen nem jöttek be dolgozni, mert nem tetszett nekik, hogy az ő hajcsárjukat a gyárból elküld­ték. Ennyi volt az egész, nem szóltak a gyárba sem a masi­nisztáknak, sem a késeseknek, sem a fikszereknek, akik a gé­peket csináltuk, szóval nem tudtunk semmiről semmit, hogy mi történik. Igaz ugyan, hogy nem tud­tam, hogy az IWW tanítása szerint, ha a gyárból egy haj­csárt elbocsájtanak, akkor an­nak védelmére minden forradal­márnak azonal abba kell hagy­ni a munkát, mert ha ezt tud­tam volna, hát ezt cselekedtem volna, már csak azért is, hogy az IWW tagja guta ütést ne kapjon.” Ennyi mondani valója van a virágszálnak ami szorosan a tárgyhoz tartozik. Mond még egyebet is, azt is mondja, hogy a Bérmunkás tu­dósitója egy mindenre kapható gazember, mert állítólag vala­mikor tagja volt az SP-nek, majd később a kommunista pártnak. Annyit még egy Kud­|lik tanítványnak is illene tud- | ni, hogy a szocialista vagy | kommunista párthoz való tar- tozandóság nem bűn, nem je­lenti azt sem, hogy az említett pártok tagjai vagy volt tagjai mindenre kaphatók volnának, nem hiszem, hogy a sztrájk­törés piszkos szerepére vállal­koznának, mint maga gyönyö­rű virágszál, ennélfogva teljes joggal mondanak erkölcsi bírá­latot minden rovottmultu sztrájktörő fölött, még akkor is, ha az a sztrájktörő az SLP- nek egy disztagja. Most pedig lássuk, hogy tényleg sztrájktörő volt-e a virágszál, vagyis mi a valóság az általa föntebb beállított ha­zugsággal szemben. Az említett sztrájknak egy kis előzményei is voltak és hogy a dolgot megértsük szük­séges, hogy röviden megemlít­sük. Ugyanis a vállalatnak a szom­szédos Shelton nevű városban is van egy nagy telepe, a két gyár munkásai egy közös egyesületbe tartoztak, ennélfog­va a két gyár munkásai között szoros kapcsolat állott főn, az említett sztrájkot megelőzőleg a bridgeporti telepen egy má­sik “sztrájk” volt, ami bérja- vitásért és általában a viszo­nyok megjavításáért folyt, ezt a sztrájkot a sheltoni gyár munkásai a szolidaritás jeléül, szimpátia sztrájkkal támasz­tották alá, melynek eredmé­nyeként a harc győzelemmel végződött. Majd röviddel ké­sőbb, a sheltoni gyár . munká­sainak voltak sérelmeik, ugyan­is az egy géprendszer helyett, két gép kezelését akarták rá­juk erőszakolni, ami ellen a munkások sztrájkba léptek. Most a bridgeporti gyár mun­kásain volt a sor, hogy viszo­nozzák a sheltoni telep munká­sainak az érdekükben tett szol­gálatot, amit ők minden habo­zás nélkül meg is tettek. Azon­ban ez a harc rosszul végződött, az SLP Kish Istvánnak, Fehér Sándornak, Tóth Istvánnak és a többi férgek jóvoltából, ezt a szépen indult szolidáris sztrájkot segítette letörni az SLP Kish Istvánja. Ezek a té­nyek az általa állított hajcsár elbocsájtási hazugsággal szem­ben. Ezt igy tudja a gyár több mint 300 munkása, a sztrájk­törőkön kívül, akik a sztrájkba részt vettek, tudják ezt az SLP helyi tagjai is és ezért a hős tettért kinevezték az osz­tály szervezőjének, azt az elv­telen pénz sóvárgót, aki egyéb­ként sem hisz az SLP program­jában sem. E sorok Írójának többször kijelentette, hogy ő nem egyezik az SLP-vel, amit bizonyított azzal is, hogy több mint 10 évig nem volt tagja a pártnak, csak az utóbbi években lett tag, részben azért, hogy legyen hol szórakozni, másrészt ! pedig mint sztrájktörőt legyen MI AZ ATEIZMUS? Bevezetüsül: tanuljunk, hogy tudjunk és tudjunk, hogy ta­níthassunk. Azokhoz a munkástársakhoz a kik még nincsennek tisztába a fönti kérdéssel, ha figyelme­sen elolvassák és tartalmát megfontolják, akkor a tudásuk gazdagodik. Ateizmus. A vallásos nézetek nem szü­lettek az emberiséggel, hanem szintén a fejlődés termékei. Az élet útvesztőiben tájékozódni kívánó ember azért folyamodik hozzájuk, mert bizonyos fejlő­dési fokokon a vallásos megol­dásokat tartja a legegyszerűb­beknek. A tapogatódzó ember különleges élményei (önkívüle­ti állapotok, álmok, látomások stb.) vagy okoskodásai alapján a világ folyásának az igazgatá­sát is önmagához hasonló, de nála hatalmasabb és a termé­szet fölé növő lényeknek (szel­lemek, istenek) tulajdonítja, hisz bennük, a kedvüket kere­si, áldoz nekik és imádkozik hozzájuk. Ezekkel a következtetésekkel az istenek képzelt és folyton színesebbre rajzolt világával szemben kezdettől fogva nagy az ellenzés. Primitívek, nem tudnak felemelkedni a hit ma­gaslatára, fejlettebb társadal­makban a tökéletlenül elképzelt istenek hitregéit kritika tár­gyává teszik, a kezdődő tudo­mányos gondolkozás az élet rej­télyeit külső tényezők fölvétele, istenek föltételezése nélkül akarja megérteni, a teljesen kiépített materializmus pedig határozottan szembefordul az istenhittel. A vallásos gondolkozás az el­lenzők e meglehetős sokrétű táborát egyformán ateistának, istentelennek bélyegzi, nézetei­nek bírálatát és elvetését az ateizmus gyűjtőfogalma alatt foglalja össze. A görögöknél ateista volt az, aki nem hitt ki védelmezzen és ebben nem csalódott, mert a párt tagjai hűségeden védelmezik és amed­dig ezt teszik ne csodálkozza­nak azon, hogy a bridgeporti magyar munkások az SLP he­lyi csoportját mint a sztrájk­törők lerakodó helyét ismerik. Kiegészítésül még megemlít­jük azt is, hogy e sorok írása­kor folyó általános szövő sztájk- ban egyetlen szövő gyár van Bridgeporton amely nincs érint­ve a sztrájk által. Ennek a ma­gyarázata az, hogy az említett sztrájk elbukása óta valóságos terrort gyakorolnak a munká­sok fölött és ma is ott bujkál­nak köztük a Kish Istvánok, Fehér Sándorok és a többi sö­tét alakok igy érthető, hogy nem mernek megmozdulni. Korbács. ( az állam hivatalos isteneiben, katolikus szóhasználat szerint ateista az, aki nem hisz a sze­mélyes istenben — tényleg azonban csak az nevezhető ate­istának, aki a világot isten nél­kül is megérti és a kizárólagos materiálizmus álláspontjára he­lyezkedik. Ezt az ateizmust a 18. század teremtette meg. Holbach azt tűzte ki ateiz­musa céljául, hogy széttépje azokat az agyrémeket, amelyek ártalmasak az emberiség bol­dogsága szempontjából s hogy visszavezesse őket a természet­hez, a tapasztalathoz és az érte­lemhez. Lamettria gének tekin­tette az embert is és azt mond­ta, hogy az ateista állama a legboldogabb állam. Laplace pedig azt jelentette ki Napole­on előtt, hogy neki világrend- szere fölépítésében nem volt szüksége isten fogalmának a felvételére. Ezen gondolatokat újítja fel Büchner: Erő és anyag cimü müve s ezt a világnézetet építi ki Haeckel is. Marx és követői Shopenhau- er és Feuerbach, nyomán meg­fordították az ember és az is­tenség viszonyát. A vallással azon az alapon számoltak le, hogy nem az is­ten (ek) teremtet (ték) a vi­lágot, hanem az ember terem­tette saját képére az isteneit s hogy tudományosan föltisz­tult elméknek nincsen ezekre a képzetekre szükségük. A régi ateizmus többé-kevés- bé radikális, de kissé szerve­zetlen bírálata volt a vallásos világnézeteknek. A legújabb ateizmus abban külömbözik a régitől, hogy céljaiban és szervezettség te­kintetében is tudatosabb. A múlt század előkelő és vér­szegény szabadgondolkodó moz­galmai, az uj századba lépve, különösen ortodox országokban törtek erővel előre. Franciaországban a polgári radikalizmus szakított a kato­likus egyházzal s annyira meg­ingatta helyzetét, hogy a be­töltetlen plébániák száma ma ezrekre rúg. Oroszországban pe­dig a proletáriátus tűzte zász­lajára az ateizmus jelszavát. Az 1926 áprilisában elismert orosz “ateista szövetségnek” 250.000 tagja van, de évenkint néhány tízezer egyházellenes munkára kiképzett agitátort nevel, lapjai pedig több millió példányban jelennek meg. Németországban az 1925. évi népszámlálás szerint 1.140.445 volt az ateisták száma. Az északamerikai Egyesült Álla­mokban a “négy ász” nevű az üdv hadsereg mintájára kato­nai módon szervezett egyesület, amelynek ma 100.000 tagja van, terjeszti az ateizmust. Az ateizmus szellemi köz­pontja a Nemzetközi Proletár Szabadgondolkodó Szövetség. Géza Kochy. Triadelphia, W. Va. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának

Next

/
Thumbnails
Contents