Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)

1934-03-10 / 782. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1934 március 10. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W.________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2 00 One Year .......................$2.00 Félévre ........................... l.cO Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ........... 6c Single Copy ................. 6e Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Célok és eszközök Az átlag ember agya által felnem mérhető számoszlopok­ban ad jelentést Roosevelt kormánya arról, hogy milyen ősz- szegekkel kísérleteztek abból a célból, hogy a milliós munkanél­küliek számát csökkentsék. E jelentés kénytelen bevallani, hogy nem a helyes utón járt a kormány ezen kísérletével, mert a sok millió dollárral meg­terhelt állami kassza hamar kiürült és a néhány millió foglal­koztatott munkást ismét kénytelenek vissza engedni a hathónap előtti tizennégy milliós táborba. Ami minket munkásokat ebből a jelentésből figyelmessé tett az az, hogy a helytelen utón a kormány most arra a felismerésre jutt, hogy a kormány munka nemcsak hogy nem elegendő de helytelen kísérlet volt a munkanélküliség eltüntetésére. Ezzel szemben azt állapítja meg, hogy az alapvető iparok­nak kell a munkanélkülieket felszippantani, nem hetekre, nem hónapokra, de állandó foglalkoztatásra. Mindjárt mégis jelöli, hogy hogyan látja a kormány ezt keresztül vihetőnek. Úgy, hogy a munkaidőt az egész vonalon meg kell rövidíteni. A munka­idő megrövidítésével a munkanélküliek millióit legalább felére lehet máról-holnapra csökkenteni — mondja a jelentés. Ha még itt megörökitjük azt, hogy ezt a véleményt a hi­vatalos jelentés az American Federation of Labor legújabb megállapításával a 30 órás munkahéttel támasztja alá, megtud­juk azt, hogy nekünk ipari unionistáknak kell azt kiharcolnunk. Vagyis esztendőkkel ezelőtt az IWW egyetemes konvenciója tárgyalta az amerikai munkás helyzetét a termeltetés jelenlegi szakában és arra a felismerésre jutott a konvenció, hogy a szük­ségletek kielégítésére NÉGY ÓRÁS MUNKANAP ÉS NÉGY­NAPOS MUNKAHÉT ELEGENDŐ. Ennek a felismerésnek a köztudatba vitelére megindult az agitáció. Az IWW lapjai azon­kívül az irodalmak százezrei vitték ezt a felismerést a tömegek­hez, amelyek kénytelenek belátni, hogy CSAK A MUNKA ÓRÁK CSÖKKENTÉSÉVEL LEHET A MUNKÁSOKAT A MUNKÁBA VISSZA ÁLLÍTANI. Ettől a mind szélesebb rétegben elfogadott megállapítás alól az AFofL sem tudta magát mentesíteni és bármennyire is szi­vén viseli az amerikai tőkésosztály érdekét a legjobban sebezhe­tő részéhez kellett nyúlnia: a munkaidő levágásához. Dacára, hogy a számoszlopok, amelyekre fennen hivatkoz­nak azt igazolják, hogy még a napi négy órai munka sem ké­pes azonnal valamennyi munkást a munkába állítani, az ameri­kai Munkás Szövetség (AFofL) most indít harcot a napi hatórás munkáért. Bizonyos, hogy az IWW négy órás munkanap követe­lésével szemben a tőkés osztály szorult helyzetében az AFofL követelését fogja teljesíteni. Mivel már ma megállapítható, hogy a harminc órás munka­hét esztendőket késett az amerikai termelés terén az AFofL most is a tőkésosztály szolgálatában, a nincstelen proletárok harcának a megakadályozója, árulójának bizonyul. Hü marad ez a szövetkezet múltjához, hogy továbbra is kiérdemelje a kor­mány és a Wall Street válveregetését. A munka gyümölcse a munkást illeti Éppen ebben az anyagias világban, ahol már véka alatt sem lehet tartani azt a felismerést, hogy az egész rendszerünk és minden védelmi berendezkedésünk az arany körül forog, teszik az ajánlatott a diplomás fehérgallérosok, hogy a rendszer megmen­téséhez tartozik az arányosabb haszonélvezetek elosztása. Azt jelenti ez, hogy Morgan Schwab, Rockefeller és a többi pénz és iparmágnás ne milliókat harácsoljon egy esztendőben, hanem elégedjen meg annak felével vagy negyedével, hogy a vagyont előteremtők is nagyobb részesedésben legyenek. Nem találnánk a munkások táborában egyetlen ellenzőjét sem ennek a tervnek. De — a négyesztendős munkanélküliség, amely az éhezőket, a nincsteleneket utcai lázadásra késztette, amely a középnyugat farmereit valóságos polgárháborúba vit­te, nyujt-e a legkisebb reményt a nagytudásu diplomás aján­lathoz? A magán tulajdonon felépült és azon nyugvó rendszerrel összeférhetetlen az ilyen óhaj vagyis a vagyon lemondásának a lehetősége. Ebből tisztán következik az, hogy ha már arra a felismerésre jutottunk, hogy a haszon, a munka előállítása után nem arányos az elosztásban, meg kell érteni azt is, hogy ebben a rendszerben azt másképpen nem lehet csinálni. Nem még ak­kor sem, ha a Morganok és Rockefellerek helyét az úgynevezett Állam veszi át. Még akkor sem élvezheti a munkás munkájának a gyümölcsét, holott csak ez az egyedüli megoldási mód. Ezt azonban egyedül a munkások Egy Nagy Szervezete va­lósíthatja meg nem ajánlatokkal, nem tanácsokkal, de a mun­kaerő által képviselt hatalmas erő segítségével a termelt javak egyenlő szétosztása utján. Ez a tanítása, ez a célja az IWW-nak azzal, hogy építi, erős­sé igyekszik tenni az Egy nagy Szervezetet a munkások bevo­násával. Az IWW győzelme a nyugaton (Folyt, az 1-ső aldalról.) melyben az IWW tagjainak egyrésze lakik. Ezeken kívül kihallgatták James Williams GÓC tagot és Marion Brown. Albert Nelsőn, F. J. Lash, G. F. Munddel IWW tagokat. Ezei. tanuk vallomása teljesen kiü tötte az alapot a vád alól. Szá mos tanú volt még készenlét ben, akik hajlandók voltak, ső’ kívánkoztak vallomást tenni, azonban erre nem volt szükség Az IWW összes tagjai, akik a tanuszékbe kerültek büszkéi vallották, hogy tagjai a szer vezetnek, ami jó benyomást keltett a helyi lakosság előtt és néhányszor ovációban része­sítették a gunmenek bosszú ságára. Az esküdtszék rövid tárgya lás után felmentő ítéletet ho zott Lindsay és Eckhoff ellen, azonban Duff és Anderson ügyében nem tudtak megegye zésre jutni, ami azt bizonyítja hogy némi előítéletet keltettek az esküdtszék tagjaiban, mive. mint szervezők voltak kitüntet­ve. Az esküdtek bővebb instruk ciót kértek és egy nő tagja az esküdtszéknek azzal érvelt, hogy bár semmi bizonyíték nincs a vádlottak ellen, mégis bűnösöknek kell lenniük, mert ellenkező esetben nem fogták volna el őket. Vacsora után ismét vissza vonultak az esküdtek és felmen tő ítéletet hoztak Duff és An­derson ellen is. Az esküdtek összesen, vagy egy óra és har­mincöt percig tanácskoztak. A tárgyalás meglehetős nagy összegbe került Riverside me­gyének és kétségtelen, hogy Pistol Pete sokat veszített nép­szerűségéből, ha egyáltalán volt ilyesmi. Beaumont város­ka lakossága élvezte az ingyen cirkuszt és egyben leckét kap­tak a szolidaritás hatásosságá­ról, melyet az IWW tagjai ta­núsítottak. A tárgyalás folyamán egy esemény általános derültséget keltett, amikor a vádló ügyész megjegyezte: “Mi csavargási váddal kezdettük és önök fel­használják az alkalmat az IWW hirdetésére,” mire a védőügy­véd mosolyogva jegyezte meg, hogy “tényleg, ez történik.” Az IWW ma sokkal szilárdab­ban áll a környéken, mint a tárgyalás előtt és a szervezési munka minden vonalon folyik. Az agitátorok tovább végzik munkájukat, amelynek eredmé­nyeként megtörténhet, hogy Pistol Pete vissza tér majd az eke mellé, ahová való. A védelmet James M. Car­ter los angelesi ügyvéd irányí­totta. A védelem anyagi költ­ségeit rövid időn belül elkészí­ti a védelmi csoport és a tag­ság elé terjeszti. Claude Erwin helyettes titkár. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földei, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a izakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan áUapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérhar­cok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segitenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrend­szerrel r A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Thumbnails
Contents