Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-03-10 / 782. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1934 március 10. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W.________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2 00 One Year .......................$2.00 Félévre ........................... l.cO Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ........... 6c Single Copy ................. 6e Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Célok és eszközök Az átlag ember agya által felnem mérhető számoszlopokban ad jelentést Roosevelt kormánya arról, hogy milyen ősz- szegekkel kísérleteztek abból a célból, hogy a milliós munkanélküliek számát csökkentsék. E jelentés kénytelen bevallani, hogy nem a helyes utón járt a kormány ezen kísérletével, mert a sok millió dollárral megterhelt állami kassza hamar kiürült és a néhány millió foglalkoztatott munkást ismét kénytelenek vissza engedni a hathónap előtti tizennégy milliós táborba. Ami minket munkásokat ebből a jelentésből figyelmessé tett az az, hogy a helytelen utón a kormány most arra a felismerésre jutt, hogy a kormány munka nemcsak hogy nem elegendő de helytelen kísérlet volt a munkanélküliség eltüntetésére. Ezzel szemben azt állapítja meg, hogy az alapvető iparoknak kell a munkanélkülieket felszippantani, nem hetekre, nem hónapokra, de állandó foglalkoztatásra. Mindjárt mégis jelöli, hogy hogyan látja a kormány ezt keresztül vihetőnek. Úgy, hogy a munkaidőt az egész vonalon meg kell rövidíteni. A munkaidő megrövidítésével a munkanélküliek millióit legalább felére lehet máról-holnapra csökkenteni — mondja a jelentés. Ha még itt megörökitjük azt, hogy ezt a véleményt a hivatalos jelentés az American Federation of Labor legújabb megállapításával a 30 órás munkahéttel támasztja alá, megtudjuk azt, hogy nekünk ipari unionistáknak kell azt kiharcolnunk. Vagyis esztendőkkel ezelőtt az IWW egyetemes konvenciója tárgyalta az amerikai munkás helyzetét a termeltetés jelenlegi szakában és arra a felismerésre jutott a konvenció, hogy a szükségletek kielégítésére NÉGY ÓRÁS MUNKANAP ÉS NÉGYNAPOS MUNKAHÉT ELEGENDŐ. Ennek a felismerésnek a köztudatba vitelére megindult az agitáció. Az IWW lapjai azonkívül az irodalmak százezrei vitték ezt a felismerést a tömegekhez, amelyek kénytelenek belátni, hogy CSAK A MUNKA ÓRÁK CSÖKKENTÉSÉVEL LEHET A MUNKÁSOKAT A MUNKÁBA VISSZA ÁLLÍTANI. Ettől a mind szélesebb rétegben elfogadott megállapítás alól az AFofL sem tudta magát mentesíteni és bármennyire is szivén viseli az amerikai tőkésosztály érdekét a legjobban sebezhető részéhez kellett nyúlnia: a munkaidő levágásához. Dacára, hogy a számoszlopok, amelyekre fennen hivatkoznak azt igazolják, hogy még a napi négy órai munka sem képes azonnal valamennyi munkást a munkába állítani, az amerikai Munkás Szövetség (AFofL) most indít harcot a napi hatórás munkáért. Bizonyos, hogy az IWW négy órás munkanap követelésével szemben a tőkés osztály szorult helyzetében az AFofL követelését fogja teljesíteni. Mivel már ma megállapítható, hogy a harminc órás munkahét esztendőket késett az amerikai termelés terén az AFofL most is a tőkésosztály szolgálatában, a nincstelen proletárok harcának a megakadályozója, árulójának bizonyul. Hü marad ez a szövetkezet múltjához, hogy továbbra is kiérdemelje a kormány és a Wall Street válveregetését. A munka gyümölcse a munkást illeti Éppen ebben az anyagias világban, ahol már véka alatt sem lehet tartani azt a felismerést, hogy az egész rendszerünk és minden védelmi berendezkedésünk az arany körül forog, teszik az ajánlatott a diplomás fehérgallérosok, hogy a rendszer megmentéséhez tartozik az arányosabb haszonélvezetek elosztása. Azt jelenti ez, hogy Morgan Schwab, Rockefeller és a többi pénz és iparmágnás ne milliókat harácsoljon egy esztendőben, hanem elégedjen meg annak felével vagy negyedével, hogy a vagyont előteremtők is nagyobb részesedésben legyenek. Nem találnánk a munkások táborában egyetlen ellenzőjét sem ennek a tervnek. De — a négyesztendős munkanélküliség, amely az éhezőket, a nincsteleneket utcai lázadásra késztette, amely a középnyugat farmereit valóságos polgárháborúba vitte, nyujt-e a legkisebb reményt a nagytudásu diplomás ajánlathoz? A magán tulajdonon felépült és azon nyugvó rendszerrel összeférhetetlen az ilyen óhaj vagyis a vagyon lemondásának a lehetősége. Ebből tisztán következik az, hogy ha már arra a felismerésre jutottunk, hogy a haszon, a munka előállítása után nem arányos az elosztásban, meg kell érteni azt is, hogy ebben a rendszerben azt másképpen nem lehet csinálni. Nem még akkor sem, ha a Morganok és Rockefellerek helyét az úgynevezett Állam veszi át. Még akkor sem élvezheti a munkás munkájának a gyümölcsét, holott csak ez az egyedüli megoldási mód. Ezt azonban egyedül a munkások Egy Nagy Szervezete valósíthatja meg nem ajánlatokkal, nem tanácsokkal, de a munkaerő által képviselt hatalmas erő segítségével a termelt javak egyenlő szétosztása utján. Ez a tanítása, ez a célja az IWW-nak azzal, hogy építi, erőssé igyekszik tenni az Egy nagy Szervezetet a munkások bevonásával. Az IWW győzelme a nyugaton (Folyt, az 1-ső aldalról.) melyben az IWW tagjainak egyrésze lakik. Ezeken kívül kihallgatták James Williams GÓC tagot és Marion Brown. Albert Nelsőn, F. J. Lash, G. F. Munddel IWW tagokat. Ezei. tanuk vallomása teljesen kiü tötte az alapot a vád alól. Szá mos tanú volt még készenlét ben, akik hajlandók voltak, ső’ kívánkoztak vallomást tenni, azonban erre nem volt szükség Az IWW összes tagjai, akik a tanuszékbe kerültek büszkéi vallották, hogy tagjai a szer vezetnek, ami jó benyomást keltett a helyi lakosság előtt és néhányszor ovációban részesítették a gunmenek bosszú ságára. Az esküdtszék rövid tárgya lás után felmentő ítéletet ho zott Lindsay és Eckhoff ellen, azonban Duff és Anderson ügyében nem tudtak megegye zésre jutni, ami azt bizonyítja hogy némi előítéletet keltettek az esküdtszék tagjaiban, mive. mint szervezők voltak kitüntetve. Az esküdtek bővebb instruk ciót kértek és egy nő tagja az esküdtszéknek azzal érvelt, hogy bár semmi bizonyíték nincs a vádlottak ellen, mégis bűnösöknek kell lenniük, mert ellenkező esetben nem fogták volna el őket. Vacsora után ismét vissza vonultak az esküdtek és felmen tő ítéletet hoztak Duff és Anderson ellen is. Az esküdtek összesen, vagy egy óra és harmincöt percig tanácskoztak. A tárgyalás meglehetős nagy összegbe került Riverside megyének és kétségtelen, hogy Pistol Pete sokat veszített népszerűségéből, ha egyáltalán volt ilyesmi. Beaumont városka lakossága élvezte az ingyen cirkuszt és egyben leckét kaptak a szolidaritás hatásosságáról, melyet az IWW tagjai tanúsítottak. A tárgyalás folyamán egy esemény általános derültséget keltett, amikor a vádló ügyész megjegyezte: “Mi csavargási váddal kezdettük és önök felhasználják az alkalmat az IWW hirdetésére,” mire a védőügyvéd mosolyogva jegyezte meg, hogy “tényleg, ez történik.” Az IWW ma sokkal szilárdabban áll a környéken, mint a tárgyalás előtt és a szervezési munka minden vonalon folyik. Az agitátorok tovább végzik munkájukat, amelynek eredményeként megtörténhet, hogy Pistol Pete vissza tér majd az eke mellé, ahová való. A védelmet James M. Carter los angelesi ügyvéd irányította. A védelem anyagi költségeit rövid időn belül elkészíti a védelmi csoport és a tagság elé terjeszti. Claude Erwin helyettes titkár. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földei, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a izakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan áUapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segitenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel r A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
