Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-02-24 / 780. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1934 február 24. HÉTRŐL-HÉTRE I ÍRJA: V. J. NAGY VITA Nagy és érdekes vita lesz, a Kommunista Párt New York kerületi bürója és az IWW magyar csoportja között 1934 február 25-én, vasárnap délután 2:30 percnyi kezdetei a LABOR TEMP- LE-BEN 241 East 84th Street, alatt. A VITA TÁRGYA: “Elősegiti-e az amerikai munkás mozgalom fejlődését a Szoviet l nio elismerése US kormánya részéről. VITA A SZERVEZET FELÉPÍTÉSÉRŐL. A kommunista párt részéről: Meyer Gusztáv. — Az IWW részéről: Fishbein László. A költségek fedezésére 15c. belépő dij lesz számítva. Mr. Hoover, a volt elnök minden munkásnak két autót és minden napra csirke húst ígért, ha őt választják meg elnöknek. Megválasztása után azonban kellemetlen csalódás érte a reménykedő munkásokat, mert a két autó helyett még a régi, rozoga autóra sem tudtak hajtási engedélyt, (license) kivenni, a csirke is elrepült a gazdagok asztalára és nekünk csak a sovány kenyér maradt, soknak még az is szűkösen. El is vesztette Hoover a népszerűségét és az utóbbi választáson Roosevelt került a nyeregbe, aki a sok millió munka- nélkülinek munkát és az amerikai életszínvonal emelését ígérte. A könnyen hivő munkások neki is tapsoltak és valóságos szentté avatták az ígéretekkel nem fösvénykedő uj elnököt. Hogy mit kapott a munkásság az utolsó 11 hónap alatt, mióta az elnökcsere megtörtént, ezt nem nagyon kell részletezni, mert már többször megírtuk. Eggyik munkástársunk kitünően jellemezte ezt, aki az eggyik nagy gumigyárban dolgozik: “A Roosevelt agyában született NRA áldásos hatásának következtében már háromszor kaptam fizetés emelést és ma kevesebbet keresek, mint a mennyit a fizetés javítás előtt kerestem.” Az amerikai életszínvonal hogy milyen lehet, azt megmondhatja az a sok millió család, akiknek heti 12 dollárból kell megélni. De ez a 12 dollár sincs már biztosítva, és már most megKALAND Késő nyári délután. A vihar feje a magasba veszett. Csak egy-egy dühösebb fordulatnál csattant ki sejtett szája körül a meghuny ászkodásra ösztökélő villám. A tokaji hegyre, mint valami előretolt zsámolyra, ránehezedett a dús gomolyag felhő- rongyköténye és félénk várakozással elébe lapult, köréje gyűlt a szabolcsi sik. A nehézkes dörgéssel tarkított meseszóra nagy sietve törtetett előre a Bodrog. A szegi kanyarnál, a homokbánya por- hanyós szikláin, heves igyekezetében föl is bukott. Nagyott fordult, rendbeszedte magát és most már akadálytalanul loholt el a leégett malom mellett. Talán üdvözölni akarta a vastag ködbe burkolódzott hegyen tanyázó zivatart. Duzzadt, felborzolt háttal, már előre őrült a várható patakömlengéseknek és szűk medréből ki-kiloncsan- va, hencegve nyaldosta a partszél füzeseit. A fürdés utáni szerteáradó jóérzéssel lendültem neki a lon- gi országutnak. Jó ötnegyed órára volt szükségem, hogy'elérjek Bényére. kezdik a tanácsadást, hogy hogyan lehet egy öt tagú családnak heti öt dollárból megélni. Ezt próbálja Inez M. Hobart egyetemi specialista bizonyítani, sőt azt állítja, hogy még meg is lehet hízni, a családfő 5 dolláros heti keresetéből vásárolt koszton. Mi nagyon szeretnénk, ha ezt a diétát maguk a “specialisták” próbálnák ki egy pár évig és biztosak vagyunk benne,1 hogy az öt dollárt hamarosan 50 dollárra emelnék fel. A depresszió a színes munkásokat sújtotta a legjobban. A washingtoni jelentés szerint a számarányhoz mérten ötször annyi fekete munkás kap segélyt, mint fehér munkás. A feketéket tették le legelőször és őket fogják visszavenni legutoljára, ha egyáltalán visszaveszik. De azért a polgári lapok mégis azt kiabálják, hogy Amerikában demokrácia van. Ohio államban a mióta a születésről statisztikát vezetnek, az soha nem volt olyan alacsony mint 1933. évben. Úgy látszik mintha az anyák nem akarnák a munkanélküli proletárok számát szaporítani újabb tízezrekkel. Dr. M. D. Ailes az egészség- ügyi department igazgatója jelentése szerint a munkás családok ellenálló képessége a kü- lömböző betegségek ellen, — nagyon megcsökkent. Ezt a depresszió okozta hiányos és siA Hegyalja feltüremlett, lá- vás tömkelegébe bujt ez a falu, talán hogy a szőlősgazdák, hegyektől körülzárva, annál nyu- godtabban szopogathassák a nehéz aszút, fürgébb, de sápad- tabb öcssét, a szomorodnit és édes kis húgát a muskotályt. A szél Patak felől fújt. Ha nem fordul meg, szárazon aligha érek haza. Szaporán, nyújtott lábakkal hagytam magam mögött a kilométerköveket. Elzötyörögtek mellettem az utolsó liszkai fuvarosok, akik a letarolt erdőtestekről szállították az állomásra a téli vágású tölgy, és bükkhasábokat. Aztán végleg csend lett. Uj- hely felől lassan szürkülni kezdett. Amint a Bényére forduló útkereszteződéshez értem, a kőhíd mellől három parasztlegény tá- pászkodott föl az árokból. Egyikük elém toppant. — Maga Bényére megy? — Igen.-----Akkor magával megyek. Várjon kicsinyt. Hátára billentette tarisznyáját, fölvett egy jófogásu baltát és kissé elvonulva, beszélgetni kezdett társaival. — Ha akar, jöjjön. Nem szeretnék megázni. Tempósan parolázott a többilány tápláléknak tulajdonítja. Well, mi ezt már régen megállapítottuk és a doktor ur semmi újat nem mondott, csak megerősítette a mi állításunkat. A világ leggazdagabb országában, a bőség hazájában koplalni kell a munkás millióknak. Itt, ahol a búzát elégetik, fiatal malacokból műtrágyát készítenek, a szőlőt, gyümölcsöt meghagyják a tőkén és fákon rohadni, a tejet a kanálisba ön- tik, mind ezt csak azért, hogy az árak magasabbak legyeneK. Hogy közben a munkások milliói a lassú éhhalálra vannak Ítélve, ezzel nem törődnek az élelmiszert elpusztító tőkések. Éppen legfőbb ideje már, hogy a munkásság egyszer es mindenkorra végezzen ezekkel a parazitákkal, akik a föld legkártékonyabb férgei közé tartoznak. James M. Canon püspök fiát bizonyos chekk hamisítás miatt vád alá helyezték San Antino Tex. városában. Arról nem szól a jelentés, hogy a nyomor vit- te volna erre a fiatal Canont? Hiszen az apja csak egyszerű püspök. Vagy már ritkábban hullnak a dollárok a feneketlen papzsákba és a fiatal püspök vei és elmenőben utánuk szólt: — Aztán csak gyertek utánam. Megindultunk. Szegényes zeke, foltos parasztnadrág, elnyűtt csizma, rojtos ing volt a ruházata. Meg egy hetykén fölvirágozott kalap, ami alól homlokára kúszott néhány sötétbarna fürt. Mélyen ülő fekete szemei csaknem világítottak. Értelmes tekintete volt, de talán a jobbkezében lóbált balta okozta, nem sok jót vártam tőle. Sajnálni kezdtem, hogy nem siettem jobban, akkor talán elértem volna a fürdőtelep kocsiját. Most már a keresztnél lehetnék, onnan pedig csak párszáz méter a falu. Hallgattam, de ő hamar megtörte a csendet: — Maga bényei? — Nem. — Hát akkor miért megy oda? — Most ott lakom. — Régen? — Három hónapja. — Tud nekem munkát szerezni ? — Milyen munkát? — Hát nekemvalót. Szőlőben, erdőben, ház körül. — Úgy tudom, hogy a bé- nyeiek is eljárnak Horvátiba dolgozni. Nincs munkaalkalom. — Jó magának! jelölt nem kapott elég költő pénzt ? Úgy látszik az alma nem esik messze a fájától. A halálra Ítélt rabnak, aki készül meghalni, a legjobb ételt adjak, — mig az élni akaró munkanélkülieket éhen hagyják pusztulni. Ezt nevezik amerikai erkölcsnek. FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA A. Szász, St. Louis..... 1.00 Chicagóban A chicagói Bérmunkás Otthonban, minden vasárnap este 8 órakor tartandó tudományos előadások tárgya és előadói: FEBRUÁR 25. — “A szülés korlátozása.” Előadó: Dr. Kerekes József. Felkérjük lapunk olvasóit, hogy látogassák a vasárnap esti előadásokat és agitáljanak azok érdekében ismerőseik körében. A hely: Bérmunkás Otthon, 1604 N. California Ave. Chicago. És a szeme keményen rámvetődött. Mintha az arca is sö- tétebbre vált volna. — Miért? — Miért? Hát urizálhat. Sétál. Finom bot a kezében. Biztos jót evett, aztán könnyen beszél. . . Hát akkor engem becsaptak. önkéntelenül nagyobb lépésben mentem tovább. Iparkodtam másra terelni a nehezen és kellemetlenül induló beszédet. — Maga hová való? — Szerencs mellé. Szekerestől hallottam, hogy itt van munka, hát eljöttem. Reggel óta utón vagyok. — Nem ismer senkit a faluban? — Nem én. — Hol fog megszólni? — Hol-e? Hát a földön. Megint csak belémütődött valami élességgel a nézése. Közelebb lépett hozzám. — Nem mindenki takaródz- hatik selyemmel, mint az uríi. Látja, az én kezem alatt el- málna a selyem. Én csak ehhez értek — és magasra emelt kézzel megrázta a baltát —, meg a földhöz. Már egészen szorosan ment mellettem és lassap szorongó, furcsa sejtelmek vettek körül. (Folytatjuk.)
