Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-02-10 / 778. szám
1934 február 10. BÉRMUNKÁS 5 oldal “A fogalmak tisztulása” Testvéreimhez Nyomor, szenvedés a munkás sorsa, — Az örömet csak hírből ismeri — Ki éjt — napot tölt robotolva Hitvány koncért, mit vetnek neki. Gazdájának megnyalja kezét, Mint a tomporon rúgott vén kuvasz, És magába fojtja vad dühét, De nem jön ajkára panasz. Felsír lelkemben az ősi átok, Hogy mért tart béklyókban titeket A gyávaság, mért tapad reátok, Ti sápadt, éhes emberek? Gyávák vagytok! ti tőke rabjai, Kik húzzátok az igát hangtalan, S tűritek, hogy zsarnok korbácsai Sebeket vágva reátok zuhan. Nektek adom lelkemnek vad dühét, Hogy tépjétek szét e korhadt világot! Nektek adom szivemnek vérét, Hogy szabadságot hozzon reátok! Ébredejetek! Hisz mit sem veszthettek! — Legfeljebb nem lesz gazdag és szegény — Egy egész világ, amit nyerhettek, S nem lesz sorsotok zordon és kemény! GLÜCK JENŐ. A mindennapi harc mozgalmi szükségesség A Bérmunkás 776-iki számában a fent jelzett cim alatt vezércikk jelent meg Szabady mtárs tollából. A cikknek a célja az, hogy bebizonyítsa a cikkíró mtárs azon állítását, hogy a jó gazdasági helyzetben lévő munkások jobb osztályharcosok mint a gazdaságilag letört munkások. Ezzel az állítással ha a cikkíró be tudná bizonyítani Marx Károly azon állítását, döntené meg, hogy az igazi osztályharcosok csakis a nincstelen proletárok lehetnek. Ezen állítás helyességét az IWW-isták nagy százaléka is elismeri. Elismerem, sőt állítom, hogy az aktiv IWW-isták nagy százalékát nem a gazdasági letört- sége vitte a szervezetbe, hanem az osztályhelyzetének felismerése. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy igaz osztályharcos csak akkor lehet, ha gazdaságilag nincs mit veszítenie vagy féltenie. Számos IWW gyűlést hallgattam végig qs az IWW előadói ezekben mind egyet értettek. Ha nem volna, vagy lett volna a munkásosztálynak rossz gazdasági helyzete, nem volna osztályharc. Mi szüli azon osztályharcokat mik sztrájkban robbannak ki ? A munkások rossz gazdasági helyzete. Minden embernek a gazdasági helyzete irányítja a gondolkozását. Mi gondolnánk-e a társadalmi rendszer megváltoztatására ha mindenünk volna amire csak az embernek igénye kiterjed? Nem dőreség volna eldobni magunktól a jót és szépet. Az igaz, hogy jobb gazdasági viszonyok között könnyebb volt a szervezet építéséhez az anyagiakat fölhajtani, azonban, hogy több időt birt egy munkán levő mtárs a szervezet építéséhez szentelni, mint egy munkanélküli, az gyenge állítás. Mint aktiv mozgalmi ember azt a megállapítást tettem, hogy a rossz gazdasági helyzet az IWW-istákat nem csüggesztet- te el, sőt kettőzött tevékenységre ösztönözte. Tekintsünk csak egy kicsit szét: Detroit, Philadelphia, New Brunswick, Cleveland és más városokba nem-e épül az IWW a gazdasági romlottság alatt. Lehet, hogy mint fizető alany a munkanélküli munkás nem jöhet számításba, mint a jobb gazdasági helyzetben, azonban az IWW-nak nem is az a főcélja, hogy tagjait fizető alany- nyá tegye, hanem, hogy igaz osztály harcosokat neveljen tagjaiból, kik úgy az eszme terjesztésénél, mint a jövő ipari domokratikus társadalom kiharcolásánál megállják helyüket. Az osztályharc nem lehet célnélküli. A munkás osztály akit mindenéből kifoszt a tőkés társadalmi rendszer, nem csak a napi szükségleteinek a megjavításáért kell, hogy harcoljon. Az csak előcsatározásai annak a nagy harcnak melynek célja a jelen társadalom elpusztítása és helyébe az Ipari Demokrácia felállítása. Azon munkások kiknek jólétük van puhák, tunyák, s legtöbb esetben, még azokra is haragszanak, kik öntudatos munkások, mert féltik, hogy elveszítik amiük most van ha osztályukhoz csatlakoznak. A munkásosztály gazdasági leromlottsága folytán ingadozik a tőkés rendszer oszlopai. Csak idő kérdése, hogy mikor dűl össze. Látjuk, hogy az Egyesült Államok kormányának fejetlen kapkodásai, sehol sem hozzák meg a tömegek által várt eredményt, ez csak lecke lehet a munkásosztálynak, ebből okulva össze kell, hogy fogjon hogy szervezett erejével megadja a végső lökést a düledező kapitalista rendszernek és helyébe felállítsa a munkások boldog társadalmát az IPARI DEMOKRÁCIÁT. J. Németh. AZ IWW CHICAGÓI MAGYAR TAGJAI 1934 február 17-én, szombat este 8 órai kezdettel, válogatott műsorral egybekötött NAGY TÁNCMULATSÁGOT rendeznek a Bérmunkás Otthonban 1604 N. California Ave. (a North Ave. közelében.) Műsor után tánc jó zene mellett. Belépti dij ruhatárral együtt 30 cent. A mulatság jövedelme részben a Bérmunkás támogatására, részben pedig a helyi mozgalom céljaira lesz fordítva. Az IWW az elvinyilatkozatában, amelyet több mint egy negyed századdal ezelőtt szerkesztettek meg, határozott utasítást ad a munkásosztálynak arra, hogy a jövő társadalmának a megvalósításához elengedhetetlen szüksége van arra, hogy á dolgozók állandóan harcban legyenek, hogy mindég rövidítsék a munkaadók hasznát olyképpen, hogy a termelt javakból a munkások több. és több részesedéshez jussanak, addig is, amig olyan erővel rendelkeznek, hogy magát a bérrendszert is megszüntetik. Hivatalos kimutatás szerint az elmúlt öt hónapban az ország területén ezer hatszáz munkabeszüntetés történt, amelyeknek legnagyobb részük a magasabb munkabérért folyt. Ha figyelembe vesszük azt, hogy ebben a harcban a hosz- szu munkanélküliség folytán mindenéből kifogyott munkások tömegei vettek részt, akik most is inkább az éhezés további napjait vállalták, mintsem a milliomos tőkésosztály zsákját tovább tömjék, biztató jelét látjuk annak, hogy a munkások megmozdulásukat ipari szervezeteik kiépítése utján végzik, nincs messze az idő, hogy az IWW elvinyilatkozata szerint olyan erőhöz jutnak, hogy a mindennapi harcaikon keresztül elérkeznek a végcélhoz a bérrendszer megszüntetéséhez. Világ proletárjai egyesüljetek az Egy Nagy Szervezetbe. J. Nyers. NYUGTÁZÁS. A detroiti csoportunk legutóbbi társas összejövetelét Balázs mtársnő egy az IWW jelvényével gyönyörűen díszített tortával leyte meg, amely a Bérmunkás részére lett kisorsolva $3.60 értékben. Ezen ösz- szeget Visi mtárs egy dollárral egészítette ki, amelyekért a csoport ezúton is köszönetét mond. 9 ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel I” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül. Az IWW-ban csak munkásoknak van helyük
