Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-01-20 / 775. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1934 január 20. A gumi ipar fejlődése Junior Column LIFE IS A STRUGGLE (Continued.) A gumi ipar eggyike Amerika legújabb, de legfontosabb iparának. A gumiból készült tárgyakat ma már nehezen tudnánk nélkülözni, a miből több ezer félét készítenek. A gumiból készült tárgyak közt úgy fontosságra, mint meny- nyiségre, első helyen ál a gumikerék. A gumi iparban az esést vagy emelkedést, a gyártott gumikerekek mennyisége határozza meg, ez az ipar fokmérője. A négy éves depresszió a gumiipart is hatalmasan megtépázta. Ma már nem láthatjuk a gyárból jövő vagy oda igyekvő munkások sok ezres tömegét, mint évekkel ezelőtt, ha megszólalt a gyár kürtje. Ma csak gyéren szállingóznak ki-be a munkások, mert sohasem tudják, Hány órát fognak az nap dolgozni és a nap minden órájában szállingóznak kibe az emberek. Benn a gyárakban őrült gyorsasággal folyik a termelés, minden pillanat számit a tőkéseknek oly annyira, hogy a munkaidőt is percekkel és nem órával számítják. A modern gépekkel és az őrületes gyors iramban végzett termelésnek következménye a mint látjuk a túltermelés, a munkanélküliség. A gumigyári munkások nagy része azonban ma is reménykedik, hogy a viszonyok rövidesen javulni fognak a gumiiparban és ismét alkalmuk lesz visszaszerezni régi munkájukat. Azt állítják sokan, hogy ai mai depresszió is elmúlik valahogy, mint az történt 1907- ben, 1914-ben és 1921-ben. Ezek a munkások hasonlítanak a struc madárhoz, nem látnak, nem akarják észrevenni azt az óriási változást a mi a termelési viszonyokban beállott az utolsó 15 év alatt. Hogy van-e kilátás a volt gumigyári munkásoknak munkára, arra az alábi kimutatás a legjobb válasz, a mely kimutatást maguk a gumigyárosok adtak ki hivatalos folyóiratukban, a Ruber Age-ben. Nagy terjedelme miatt csak részleteket közlünk belőle. A gumikerekek tömeges gyártását alig 25 éve kezdték meg. Abban az időben a munka nagy részét vagy kézzel, vagy kezdetleges gépekkel végezték. Abban az időben a gumikerekek tartóssága is rövid volt, 1914-ben alig 3.500 mile, mig ma 15—25.000 mile. Vagyis a kerekek tartóssága 6—8- szor akkora, mint 19 évvel ezelőtt volt. Ezzel párhuzamossan, vagy még gyorsabb tempóban haladt a munkások termelőképességének fokozása. Ha az 1914. évet vesszük alapul, a mikor a termelés a 100-on állt akkor azt látjuk, hogy 1929-ben 506%, 1930-ban 581%, 1931ben pedig 681% volt a termelés, mig 1933-ban meghaladta az ezer százalékot. Vagyis egy munkás ma tízszer annyi kereket képes elkészíteni ugyanannyi idő alatt, mint 1914—ben. A gumigyárakban alkalmazott munkások száma volt: 1914 _ 55.496. 1923 — 73.963. 1925 — 81.640. 1929 — 83.261. 1931 — 48.341. Az elkészített gumkerekek száma: 1914 — 9.000.000. 1920 — 33.000.000. 1923 — 45.000.000. 1926 — 60.000.000. 1928 — 77.000.000. 1930 — 50.000.000. 1931 — 48.000.000. A mint látjuk, 1914-ben 9 millió kerék elkészítéséhez 55 ezer munkásra volt szükség, mig 1931-ben 48 millió kereket 48 ezer munkás állított elő. És a mint tudjuk, az utolsó két év alatt a termelést hihetetlen módon fokozták úgy, hogy a termelés ma több mint tízszer olyan gyorsan folyik mint 1914-ben. Ugyanakkor a kerekek tartóssága is 6—8 szorosan javult. Ha a termelés olyan formában történne mint 1914- ben, úgy a gumiiparban ma több mint félmillió munkás dolgozna a 48 ezer helyett. 1914-ben a regisztrált gépkocsik száma 1.258.000 volt, 1931-ben 25,940.000. Vagyis a gumikerekeket használó kocsik száma meg huszszorosodott, ellenben a kerekeket készítő munkások száma 7.000-el kevesebb lett mint volt 1914-ben. 1921-ben 178 gumigyár működött, 1925-ben 126, 1929-ben 91, 1931-ben pedig csak 54, ma még ennél is kevesebb, meft az utolsó két évben több kis gyár bukott meg, vagy szívták fel azt a nagyobb vállalatok. És csak rövid idő kérdése, hogy az egész gumiipar néhány vállalat kezében lesz, a kik aztán versenytárs nélkül korlátlan urai lesznek a piacoknak és tetszésük szerint szabhatják meg az árakat éppen úgy mint tették a munkabérrel. Az ipar öszpontositása újabb, nagyobb és modernebb gépek beállítását és a termelés fokozását jelenti. Jelenti egyben azt is, hogy uj munkások alkalmazása helyett a régiek is kívülről fogják a gyárat nézni a többi tízezrekkel. A tőke eme összpontosítása kell, hogy gondolkodóba ejtse a munkásokat is. A központosított és jólszervezett tőkések- kell szemben tehetetlen a szervezetlen munkás. A tőkések erős és hatalmas szervezetét csak egy még erősebb szervezet, tel győzhetjük le, a bérmunkásokból álló “Egy Nagy Szervezettel” a mely az igazi nagyhatalom. Mellette eltörpül minden más hatalom, mert az igazi erő, a megszervezett munkaerő. V. J. INDUTRIAL WORKER, angolnyel. vü hetilap. Egy évre $2; egyes szám ára 5 cent. Megjelenik 555 West Lake St., Chicago, 111. 1NDUSTRIAL1STI, finn napilap. Egy évre $4.50, fél évre $2.50, három hónapra $1.50. Egyes szám 5 cent. Megjelenik Duluth, Minn., Box 446. Jeanne — Hello Bobbie, how are you? Mrs. Harris — (chafing his hand az Bobbie stands on one foot then on the other, blowing on his hands and rubbing his ears.) Are you cold dear? There now, isn’t that better? Bobbie! Bobbie, I understand you were in a snow ball fight. What’s the idea? Jeanne — Yes, Bobbie. I wish wou would stop those snow ball fights. Mrs Harris — (Kneeling beside him.) Bobbie tell mother what is wrong? Why were you, fighting? Bobbie — (abruptly) Mommy, what’s a pauper? Mrs. Harris — A pauper! Pauper? Oh, nothing dear, just another word meaning poor, yes, just another word meaning poor. Bobbie — I don’t like the sound of “pauper.” Mrs. Harris — Run along dear. (Bobbie leaves) Now what put that into his head I wonder ? Jeanne — Kids. Yes those kids get strange ideas. Mrs. Harris — Yes, they get strange ideas but not out of the clear sky. They repeat what they hear. Jeanne those kids out there don’t know what a pauper is but they heard it from others. The only thing they know is it isn’t a very pleasant term. Jeanne — You mean — so it has come to that. — Mrs. Harris — Yes, we’re paupers. Jeanne, think of it, paupers! Bobbie is right. — I don’t care for that word myself. Jeanne — We should worry! Mabe we can fool them. Maybe we will be able to buy food, clothing, etc. (Jeanne starts to cough again; Mrs. Harris goes into the same process as before in an attempt to relieve her.) Mrs. Harris — Pleace Jeanne, don’t got so wrought up. Jeanne — But mother, remember Jimmy! Maybe he will have some luck. You know mother, Jimmy’s been acting sort of mysterious lately. (Whistling is heard outside.) Mrs. Harris — Jimmy? Yes Jeanne! Where is Jimmy? He should be home by now. (Whistling is heard.) Jeane — I wonder. — Mrs. Harris — I’m worried. Do you suppose anything has happened ? Jeane — What is that, it sounds like some one whistling? Mrs. Harris — I din’t hear anything. (Again the whistling.) Yes I do hear is. What is it? Jeanne — Someone is whistling outside. Mrs. Harris — Yes, it sounds like right under oux window. (Goes to window.) Jeanne — Oh, don’t mind mother, it’s some boys I suppose. Mrs. Harris — (Pulling curtain to the side.) They’re not boys. Why not even a boy, it’s a girl. Jeanne — A girl? Maybe a friend of Betty’s. Mrs. Harris — A friend of Betty’s? No, not THAT girl. Jeanne — Why mother, what do you mean? Mrs. Harris — (Looking out again.) She! She! Oh, nothing. Jeanne — Maybe you ought :o ask her what she wants. Mrs. Harris — I ought to, but I’m — (rap on door She tries to sound hospitable but finds it difficult as the painted flapper entered.) “Come in.” Girl — Good evenin’ folks! Mrs. Harris — Good evening. (Drawing back abruptly.) She resented the attitude of this unwelcome guest. Mrs. Harris watches every move and then asks diffirently, “Are you looking for something, someone ?” Girl — Rather cozy in here, eh? Mrs. Harris — Is there anything I can do for you? (She follows the intruder about the room.) Girl — (Stardled.) Oh, no— no—that is, I’m looking for Jimmy Harris. Mrs. Harris— You— you mean my Jimmy? Girl — Your son — I believe. Jeanne — My brother isn’t here but we expect him any minute. Girl — I’ll stick around for a while if you have no objections. (Goes to the stove, wants to touch is, quicly drows finger away, tries again and finally lays palm on stove. Girl — Not so hot is it? Mrs. Harris — (Turning sharply.) Meaning the stove or the room? Girl — (Sneer.) Both! (Goes to the front of stage,, pulls out a cigarette lights it and stands there puffing, seemingly in deep thought. Mrs Harris is fixing something on the table then picks up Betty’s sweater and places it on Jeanne’s shoulders. Jeanne starts coughing. Girl quickly extinguishes cigarette and moves toward Jeanne; while Mrs. Harris is pouring out water for Jeanne the girl lays her hand on Jeanne’s shoulder. Girl — There now! (Tapping her back.) Don’t that feel better? Listen sister — has your brother ever mentioned me in his conversations? (Jeanne shakes her head in negative.) Mrs. Harris sets glass down as she listens. (To be Continued.)
