Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-06-30 / 798. szám
1934 junius 30. BÉRMUNKÁS 3 oldal DELIKVENS ADÓSOK Néhány héttel ezelőtt, cikket közöltünk “Budapest-Moszk- va” cim alatt melyben nyílt kérdést intéztünk a KPUSA magyar bürójához, hogy nem-e volna időszerű, ha Stalinék tennének lépéseket, Rákosi Mátyás kiszabadítása érdekében, a Horthy kormánynál?. . . Komoly válasz helyett — melyet e szörnyűén komoly kérdés egyenesen megkövetelne, — ismételten besoroztattunk, a “reakciósok” táborába és az “Uj Előre” nyilván a hőségtől megkergült vezércikk Írója, szemtelenül hazudj a, hogy mi hallgatunk a Rákosi ügyben. Tudtunkkal, Rákosi Mátyást Oroszországból ídelegálták Horthy honba, a földalatti munkák irányitatására. Rákosi Mátyás, mint a Komintern tagja, vállalta az életveszélyes munkát, melynek végzése közben lebukott és Horthyék börtöneiben az emberi élet legdrágább kincsétől, szabadságától, megfosztva nyolc és fél évet töltött el. A pártpolitika tekervényes logikája és minden okoskodása ellenére is az a felfogásunk, melyet minden józan forradalmár magáénak kell valljon, hogy Rákosi Mátyás ügye elválaszthatatlanul össze van nőve Oroszországgal és elsősorban a szovjetnek kellene akcióba lépni érdekében. A Pesten székelő szovjet követnek kellene minden követ megmozgatni, Rákosi kiszabadításáért s ha az nem járna sikerrel, úgy a hatalmas szovjet kormányon a sor, hogy a tiltakozás legnyomósabb érvét, a gazdasági bojkottot juttassa érvényre — igen is. Mi azt állítjuk és valljuk forradalmi meggyőződéssel, hogy diplomáciai, gazdasági szakítás árán is akcióba kell lépni a szovjetnek. Az “Uj Előre” köré csoportosult nyálasok köpködése, a szerkesztők struc-szerü demagógiája, lehet, hogy kielégíti, a gondolkodásra képtelen, a vak követésre betanított politikai vallásu fanatikusokat, de jottányival sem mozdítja elő Rákosi Mátyás ügyét. A Horthy-Gömbös társaságot, sürgönyökkel vagy a postakártyák tízezreivel megijeszteni nem fogják. Egy olyan érdekleső világban, mint amelyben élünk, a reakció helytartói, a hatalom bitorlói, kevesebbre, mint anyagias tiltakozásra, bojkottra — if you please — nem fognak térdre kussadni. Jó lesz tehát, ha a vörös csuhába bujt papjai, annak az úgynevezett munkásuj ságnak, abba hagyják a gyűlölködést, kiveszik a fejüket a homokból és az amerikai magyar munkások további széditése helyett, sürgetni fogják a szovjetet, hogy hatalmas öklével csapjon a Rákosi ügyét intéző Horthy bírák asztalára. Nekünk a válasszal adósak maradhatnak, de Rákosi Mátyásnak nem! Alig hiszünk saját szemeinknek s szinte kétszer is megdörzsöljük, de mindhiába. Az írás nem csal. Előttünk fekszik az “Uj Előre” junius 18-iki vidéki száma, melynek harmadik oldalán, a következőket olvassuk. “Frank Knox, a Chicago Daily News felelős szerkesztője most érkezett vissza európai körútjáról. Az újságírók előtt tett kijelentésében, többek között, a következőket jelenti Németország helyzetéről: Köztudomású, hogy Németországban, a bar- naingesek 50 százaléka kommunista, szocialista, vagy azokkal szimpatizáló.” “Ezt egy vörösfaló kapitalista lap tulajdonosa állítja.” apuskám! Milyen rendes ember volt. Szomorú lett. Mindent rendbe rakott, kisöpört és egészen elfelejtette, hogy bent a szobában van valaki. Talán egy negyedóra múlt el. Uj asztalkendőt akart kivenni a fehérnemüs szekrényből. Amikor közel ért a szobaajtóhoz, a függöny csipkéin át látta, hogy anyja és az az ember összeölelkezve csókolódznak. Szédülni kezdett és visszalépett, de már jöttek kifelé. — Szóval, megegyeztünk! A viszontlátásra. Kezeit csókolom, kisasszonykám. . . — és esteien udvariassággal kezet csókolt anyjának, ő félrehuzódott. A férfi savós szemeivel végigsimogatta, bizalmasan rámo- solygott és tempós biztossággal kiment. A rémülettől meredtre tágult szemből és a fájdalmasan eltorzult arcból az anyja kiolvasta, hogy kileste őket, de nyugodtságot és természetességet színlelve, kedveskedő hangon kérdezte : — Elmosogattál? Sápadtan szembenézett vele. — Mi volt ez, anyám? — Haaaá. . . Hát hozzámegyek. . . — Hogyan ?!. . . Azt nem fogod tenni, anyám! — Mi? Hé? Mit kérsz tőlem számon ? Leselkedel utánam ? Condra! Igen! Nem fogtok a sírba vinni. Hogy én a fiatal életemet nektek áldozzam, hogy nyugodtan kurizáltathassatok magatoknak holmi ficsurokkal, aztán maholnap itthagyjatok és szé- gy élj étek, hogy szegény süteménykihordó anyátok van ?! Ebből nem esztek! Mit gondolsz . . . Halgass! Kidoblak, hogy a fene is megesz. Más anyát az ilyen vén culák, mint ti ketten, már megkímélnek a munkától. Nem kellene nekem sem az igát húzni. Nézzed a Horváthnét. A lánya ellátja mindennel, nem engedi dolgozni. Minden este moziban van! — De hiszen tudod, anyám, hogy rossz lány, barátja van. — Hát aztán? Már majd leszakad a vesém. Elég volt! Ha nem tetszik, elmehetsz! Nem fogtok egészen kiszipolyozni, “Hitlerék is nagyon jól tudják ezt és annál kétségbeesettebben követnek el mindent, hogy megfélemlítsék Németország munkásságát, népét. . Az utóbbi körmondatott mi huztuk alá. Mint amit nem a kapitalista újságíró, hanem a politikai vonalak cirkalmazá- sába és követésébe belekergült, chicagói firkász véleményez. Tyhü. . . a teringettét. . . Jaj de büdös lábszag van. . . Hát ha már tényleg igaz is volna Mr. Knox megállapítása, hogy a nácik sorai 50 százalék erejéig, az “elvtársakkal” vannak foghagymásra spékelve, hogy szabad ezt az “Uj Előrében” beismerni ?! És mindennek tetejébe, miért maradtak adósak annak kima- gyarázásával, hogyan és miért kerültek a német “elvtársaik” a horogkeresztes csordába ? Ilyen okfejtéssel még megérjük azt is, hogy Hitler hóhér és legényei tulajdonképpen nem is názik, hanem, csak amolyan kacskaringós, tekervényes irányvonalakat követő “kommunisták,” mint amilyen az agyalágyult chicagói pamacso- ló firkász. A “reakcióságban” annyira vitte az IWW, hogy Cleveland- ban, hat gyár munkásait vitte harcba az utóbbi tiiz hét alatt, melyek mindegyikében megteremtette a szervezett műhely- viszonyokat a mühelybizottsá- gok elismertetése által. Az “elvtársaknak” tőlünk kijáró “tisztelettel” kérdezzük. . . Az a közel 2000 bérmunkás, kik az IWW vörös kártyájukkal zsebükben vívták meg harcukat nem tartozik a munkásosztály kebelébe?!. . . Vagy annyira fontosabb a kisháztulajdonosok mentési akciója, meg a “forradalmi” sütemények receptjének közlése, hogy ilyen munkásharcokról, melyek ott helyben folynak, a “nehéz ipar” tőszomszédságában, nincsen hely abban a. . .— jaj de nehezen tudom kiírni — lapban?. . . Egyébként, akinek egy kis ész van a kopagjában, tudja, hogy miért! Rondák, gerinctelenek, érdeklesők, irigyek vagytok, ti kis delinkvens szélhámosok. Maradjatok csak adósak ezzel is. öltögessétek nyelveteket, ha úgy néha-néha kiveszitek strucf ej eteket a homokból. . . . .r. . . .r. Hat hetes előfizetési kampányunk befejezést nyert. Az első kampányunk volt ez, amelyben nem lapkezelőink, hanem a Bérmunkás olvasói vettek részt, akik igyekeztek elsősorban hátralékuk kiegyenlítésére valamint a hirdetett könyvek megszerzése céljából többen most újították meg előfizetésüket. Mindenkinek elküldtük a kiválasztott könyvet, bár a kampány utolsó hetében négy könyvből kifogytunk, amelyeket kényszerítve voltunk másokkal pótolni. Angol munkástársaink, akik az IWW clevelandi megmozdulásának mindennapos szemtahogy maholnap kikerüljek a szemétdombra, vagy a ti kegyelemkenyereteket egyem. Férjhez megyek. Tartsanak el! Mi?. . . őt már nem tudod föltámasztani, hiába bőgsz. Ennek tetszem és ő tetszik nekem. Kazánkovács! Jól keres, özvegyember. Nincs se kutyája, se macskája. Nem akarok szárazra fony- nyadni. És aztán te még nem csókolództál talán? — De anyám! — Akkor szamár vagy! Ha holnap eljön ez az ur, hát beszélj vele tiisztességesen, mert leütöm a derekadat, nyavalyás! Apád lesz! A leány egy átsirt éjszaka után nem ment haza ebédelni és összeszoritott szájszéllel, mingyárt a hivatal után, elsétált a Margithidig és beiratkozott a sziniiskolába. Amikor fölvették, az igazgató a mimikáját akarta tanulmányozni és ő vezényszóra sirt és nevetett. Délutánra már ott is maradt. Ezt a történetet mesélte el nekem egy leány, akit a színpadról ismerek, de aki a színpad előtt kegyetlenebb utakat is befutott. nui egybehangzóan vallják, hogy a magyar munkások, akik a Bérmunkáson keresztül nyerték az ismeretüket, a leghasznosabb anyagai az Egy Nagy Szervezet kiépítéséért folyamatban levó iipari harcoknak. Ez a legszebb bizonyítéka annak, hogy a Bérmunkás hasznos nevelőmunkát végzett a múltban és értékes szerepe van a jelenben is a munkás agyak gondolkozásra való megindításában. Ha a kampányunk befejezést is nyert, nem szabad szüneteltetni azt a munkát, hogy a Bérmunkást minden magyar bérért dolgozó munkáshoz eljuttassuk, hogy azon keresztül hétről-hétre tudomást szerezzen az ország ipari helyzetéről a munkásosztály valódi megmozdulásáról. A munkásosztály gyökeres változásokat helyzetében nem valósíthat meg az ország egyes részein ha még olyan erős szervezettel is rendelkezik, ha a szervezetének ereje és befolyása nem öleli magába valameny- nyi munkatelep összes munkásait. Ezt a tanitást viszi hétről-hétre a Bérmunkás, ezért kell állandóan gyarapitanunk a Bérmunkás olvasóinak a számát. ''/ ’ FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA junius 18-tól — 23-ig. A. Pachy, Merced, Cal... 1.00 Mrs. Lefkovits, virágsorsolásból ........................ 20.00 NEW YORK BRONX részében a G. R. U. Branch No. 4, 1739 Boston Rd. közel a 174-ik St.-hez minden szerdán este gyülésezik. Minden IWW tagot és azok barátait szívesen látnak.
