Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-01-06 / 773. szám
1934 január 6. BÉRMUNKÁS 3 oldal SZILÁNKOK van, mert a nap istennője által alapított, 2500 év óta fen- álló japán dinasztia zavartalan átruházása biztositva van.” Egy fiú gyerek született. A japán proletár vért izzad, a csecsemők ezreit öli meg már az anyja méhében a kenyér utáni folyó küzdelem; véres verejték gyöngyözik homlokán. De a trónörökös megszületésének hallatára százezres csoportokban, örömujongva vonul Peking utcáin a saját helyzetével mit sem törődő öntudatlan tömeg. MÉG EGY SZÁL VIRÁG. Az európai szociáldemokraták dékánja Mr. McDonald, ki hosszú pályafutásának befejezéséhez közeledve az angol konzervatívok legkonzervativabb- jai, a Tory-isták kormányfeje, megkoronázásául tángószerü tekervényes munkáját, a munkásságot, melynek emlőjéből oly hosszú ideig táplálkozott s melynek hátán felkapaszkodott a koronásfők társaságába, megajándékozza egy nagy erkölcsi értékkel biró tárgygyal, az állítólagos “legrégibb” bibliával Csekély félmillió dollárba kerül. Az éh-segélyen táplált, földalatti mocskos-viz csövekben, sátrakban és penészes odúkban meghúzódó angol pro- letárságnak éppen csak ez hiányzott boldogsága kikerekité- séhez. Valóban méltó a kontinens nagy “munkás”-vezéré- hez. BÁLVÁNYOK ÉS ESZKÖZÖK A marxista tanok elparentá- lásáról szólva, nem akarunk abba a helyzetbe kerülni, hogy valaki szentségtörőknek állíthasson be bennünket. Megmondjuk nyíltan, a marxista elméletben a munkásmozgalomban való résztvételünk gyerekkorában hittünk. Ezen hitünk a sejtelem világából való áthelyezésünk idejére számi- tandó. A könnyen lelkesülés; a felületes elbírálás idején. És mert a marxi elmélet is kutatásra ösztökélő haladást szugge- rált, igy fejlődésünkben magát az elméletet nem mint hitet tekintettük többé, de mint eszközt mely az újabb ismeretek tárát nyitja meg. Mikor évekkel ezelőtt igy nyilatkoztunk voltak olyanok (orthodox marxisták) kik anarhizmussal vádoltak meg bennünket. Ezek a vádlók nagyon kevésben kü- lömböznek és külömböztek a hitjükben megbolygatott isten- hivőktől. Mi ma is épugy mint évtizedekkel ezelőtt állítjuk és hangsúlyozzuk, napi viszonyunkban bizonyítjuk, hogy mindazt melyet üdvösnek találunk a munkás osztály helyzetének felismeréséhez; mindazt, melyet célravezetőnek találunk a termelőeszközöknek a munkáskezekbe való átviteléhez, lett légyen az Marx, Hegel, Lafar- gue, De Leon, Bill Haywood, vagy Goldman Emma, még ha Lucifer propagálta is, az idő, a hely viszonyait mérlegelve felhasználjuk. Követve a régi közmondást: a cél szentesíti az eszközt. A bálványimádást a hívők és követőknek hagyjuk; erősítjük magunkat a kutatás nehéz munkája által szerzett megfigyeléssel s holt bizonyos, hogy csalódásaink a minimumra szállnak. Nem kergetünk délibábot, számolunk a rideg valósággal s gyümölcsöztetjük az igy szerzett ismereteinket az Ipari Szervezet kiépítésénél. S—n. A chicagói népgyiilésről MAGUNKRÓL. Nem szép az embernek magáról beszélni; dicsérni vagy gyalázni önmagát. Mint mondani szokás: “az öndicséret büdös.” Viszont az egyén saját önértéklése önmagáról s munkájáról alkotott fogalma fontos elbírálás alá esik környezetében. Ha alábecsüljük saját értékünket vagy jellemünket, a környezet, mely befogadott bennünket, mely a társaság egyik tagjaként ismer, csalódottnak érzi magát. Az egyéni kvalitás szükségszerű követelménye, hogy hozzá járuljon munkásságával környezete erkölcsi értékének növeléséhez; hogy ne érezze magát kissebbnek, ugyanakkor ebbeli törekvésében ne próbálja magát tuJhelyezni a szerénység határain. Nem egy absztrakt fogalomról akarunk itt beszélni. Tárgyunk ez a kis rovat, mely hol itt, hol ott, már úgy, ahogy azt a tördelő legpraktikusabbnak látja a lap összeállításánál, hetenkint megjelenik. Hogy életre hívták, ez magában véve misztikus Írójára is. Ha jól emlékszem, valamelyik közleménybe becsúszott szilánkokat jellenmző utalás s a következő és az azóta időközönkint ösz- szegyüjtött, megrajzolt események ugyanazon fejeim alatt jelenik meg. Mi tagadás, nem könnyű dolog egy nem tulcsi- szolt tollal kijelölt, meghatározott utakon, formákban haladni. De ha már elfogadtam (csöndes tiltakozással,) igyekszem anyag és kidolgozás tekintetében olyasmivel megtölteni, mely megközelíti a lap nívóját; mely a lap kitűzött célja, nevezetesen: a munka szolidáris érzelmeinek fejlesztéséhez hozzá járuljon. Ez pedig nem erőfölötti feladat olyannak, ki társadalmi helyzeténél fogva a nincstelenek, ösvényén jár, hol a munka szolidaritásnak útját álló képzelet, vagy való nem homályositja el a láthatárt. Ha csak egy parányival is segítségül voltak vagy lesznek a “Szilánkok” munkástársaimnak a helyzet meglátásához; ha közelebb hoz bennünket a minden gondolkodó munkás ideáljához, az Ipari demokráciához, úgy azt mondjuk: az igyekezet nem volt hiábavaló. Ennek jegyében indulunk útnak ez év első számában. Lehetnek ezek a szilánkok szúrós, vagy darabosak; lehetnek sértők a politikus s más herék részére, de mindig és kizárólag a munka felszabadítását tartja szem előtt s mint ilyen próbálja kiérdemelni az olvasók pártfogását. TEMETÉS. Az “Az Újság” “munka” rovat jában annak rendje és módja szerint jelentik, hogy Marx értékelmélete, történelmi materializmusa, egész filozófiája hosszas vonaglás után kiszenvedett. Újabb társadalmi alakulatok filozófusaitól megkezdi a gyűjtést virágokra, hegeli fajtákra. Neki szabad, mert “semmiféle kötelék nem fűzi pártokhoz, vagy szervezetekhez.” Nagyszerű idea, sok szerencsét hozzá. Még sokra viheti. Az aggódó anyának, mert a legszükségesebbet nélkülözi szeretett magzatja. . . s megszólalnak a harangok, szirének visító hangja rezgeti meg a levegőt, a szenvedésektől elcsigázott rabszolga bambán felfigyel, megszületett a jövő generációnak rabláncokat kovácsoló atyamestere. A gyűlölt sárgafaj mülelkesedése lávaként terjed a fehérekhez, a kuvaszsajtónak jórészét megtöltik a kis csecsemő földi rendeltetésének leírásával, hogy a gyerek gondolkodásban ringatózó köznép nehogy ráeszméljen saját rendeltetésének meg- gyalázására. Ezek láttára felmerül a kérdés, vajon mennyiben különbözik mai civilizációnk a rómaiak civilizációjától? Akkor is voltak zsenik, volt művészet, irodalom, technika. A nagy tömeg állati sorsban élt. Egy szükkörü csoport uralta és élvezte a föld gyönyörűségeit. A jogot és javakat követelőt bebörtönözték, vadállatokkal marcangoltatták, megégették, kerékbe törették. S ma talán nincs ország, hol agitátorok nem rothadnának börtönben, a kínszenvedések ezer válfaját zuditják a jogot, a javakat követelőre. Egy szükkörü csoport itt is, ott is. A modern gladiátorok röhögnek a modern bérrabszolga halálhörgé- sén. . . A külömbség a betü-ismeret elterjedtségében van. Ezt, a forradalom betüjeit kell, hogy minden munkás kezébe nyomjuk, hogy ezt olvasva fölfedezze önmagát, erejét, izmaiban rejlő hatalmát. Hogy lássa meg a másik munkás, a milliókkali közösségét; hogy a munka, szerszámjait lefoglalva szemébe nevessen a butaság apostolainak s megteremtse a munka paradicsomát. AZ UJ TRÓNÖRÖKÖS. Mert az emberi elme vasból, fából, acélból csodadolgokat tud teremteni; a vegyészeti tudomány elemzi a nyersanyag alkatrészeit, azokat újabb formákba egyesítve, eddig nem sejtett nyilvánulásokat fedeznek fel a külömböző elemek egymásrahatásának következmény ekép; a légürt tanulmányozók mathematikai pontossággal mérik, megjelölik a természeti erők földünkhöz s a többi bolygóhoz való viszonyát, relativitását, mindez az emberi elme bámulatos fejlettségéről tanúskodva szinte csodálattal tölti el a gyarló halandót a nagy ellentét láttára: Az emberiség gyerekkorára emlékeztető naivság, mellyel üdvözölnek egy a biológia törvényszerűsége által produkált csecsemőt. A gyűlölt, megvetett “alsóbbrendű” sárgafaj lázban Egy alapos ipari unionista előadást volt alkalmunk hallani azoknak a chicagói munkásoknak, akik eljöttek Fishbein mtársat az IWW egyik legjobb magyar ajkú szónokát meghallgatni, 1933 dec. 8-án, szerdán este 1604 California Avenuen, az uj Bérmunkás Otthonban, ahol másfél órás tartalmas előadásában ismertette a saját zsírjában fuldokló kapitalista rendszert, s a mindenféle csodaszerekkel, megmenteni akaró politikusok hiába való erőlködéseit. Hogy a profit rendszer, kapitalista kapzsiság kátyújába elakadt szekerét kiemeljék, mozgásba hozzák. De hiába való a kapitalisták cselédjei, a politikusok részéről az erőlködés, mert a fejlődés kerekét vissza fordítani vagy megállítani nem lehet. A Medicine a mit ők ajánlanak nem segít, a tőkés rendszert a mai formájában lábra állítani nem lehet. Amit az előadó nem csak szóval, hanem számokkal bizonyított, hogy a munkanélküliség oka nem politikai, hanem gazdasági. Tehát igy orvosolni sem lehet máshol mint a gazdasági téren, az iparokban. Itt kell a munkásságnak, kiharcolni a munka biztosítását. Erre a célra fel kell, hogy épitse az IWW által ajánlt ipari szervezetet a One Big Uniót. i Ezen az alapon szervezkedve, nem csak jobb megélhetést, vívhat ki magának rövidebb munka idő és magasabb bér formájában, de egyúttal egy oly társadalmi rendszernek rakja le az alapját, ahol nem a profitér, egyesek hasznára lesz a termelés, hanem az összesség javára. Ezt a szervezkedési formát egyedül az IWW tanítja és ajánlja a munkásságnak, mint az egyedüli módszert a munka- nélküliség ellen. A kérdésekre kielégítő választ adott. A gyűlés költségeihez 5 dollárt adtak össze a munkástársak, mire Pika mtárs ülésvezető a gyűlést bezárta. Tudósitó. SzinelőadásésTánc az IWW clevelandi Finn és magyar csoportja rendezésében 1934 január 20- án, szombaton este 7 órakor 3930 Lorain Ave. az IWW lapjai javára. Belépti dij 25 cent.
