Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)

1934-06-23 / 797. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS ________ 1934 junius 23. Chicagói levél Tisztelt szerkesztő munkás­társ! Olvastam a Bérmunkás má­jus 12-iki számában azt az üze­netét, melyben nagyszerűen kioktatott négy chicagói olva­sót arról, hogy mit kellett vol­na tenniük, hogy a munkás- mozgalmat megértsék és hogy mi a munkásmozgalom lénye­ge. Föltételeztem, hogy az illetők a laphoz, forradalmiságukat fitogtató levelet küldhették, melyet ön valószínű kíméletből nem tett közzé. Mégis sikerült annak tartalmát kivonatosan megismernem. Ennélfogva úgy gondoltam, hogy nem fog ár­tani, ha önt az illetők nagyra- tartott forradalmiságáról tájé­koztatom. Egyben szives elné­zését kérem, hogy lehetőleg röviden, a levél tartalmához is hozzászólok. Nevetséges volta mellett nem kevésbbé bosszantó, hogy az IWW-ból megfutamodott, vagy a kötelékéhez sohasem tartozó emberek mentségükre, lépten- nyomon, annak forradalmisá- gát kérik számon. Ez tűnik ki a beküldött levél alant közölt, tudomásomra j ütött részletei­ből is: “Húsz évig voltunk előfize­tői a lapnak. Lelkes harcosai is voltunk.” “Mint osztálytudatos munká­sok, aktivan (?) részesei va­gyunk az osztályharcnak és mint ilyenek haladunk előre.” “Részesei vagyunk hatalmas, nagy forradalmi megmozdulá­soknak. A harc közben azt vettük észre, hogy a Bérmun­kást elvesztettük, nagyon mesz- sze elmaradt mögöttünk. Mig mi haladunk előre, a munkás- osztály felszabadításának ér­dekében rrfinden eszközt fel­használva a cél érdekében, a távolság állandóan növekszik közöttünk.” “Fáj nekünk, hogy egykori testvérünk állandóan hátulról gáncsol bennünket. A mi utun­kat helytelennek tartja, hogy végelgyengülésben szenvedő hangjának kis lendületet adjon, az áruló szociálfascistákkal egyesül. Minden proletár nívón alóli kritikával céljául tűzte ki gyalázni azt a pártot és azokat a munkásokat, kik a 160 milli­ós Oroszországban győzelemre vitték a proletár forradamat, a legnagyobb siker jegyében építik a szocialista társadalmat és vezetik a világ munkásságát a napi harcokon keresztül az elkövetkező nagy forradalmi öszecsapásra.” “Nem akarjuk tovább támo­gatni azt a lapot, mely mun­káslapnak nevezi magát és a legharcosabb munkás szervezet ellen agitál és igy az ellenfor­radalmat szolgálja.” “Szeretnénk önökkel még egyszer kezet szorítani, de csak akkor, ha majd belátják hely­telen álláspontjukat és rátér­nek arra az útra, melyen vala­mikor közösen haladtunk.” Mindenek előtt alapos a gya­núm, hogy Small mtárs neve a szokásos kommunista módon került a levél alá. Vagyis nem ő irta azt alá. Mert ő az IWW­nak soha tagja nem volt és a kommunista féle zsibvásárnak sem részese, sem pedig dobosa. Mint szerény szimpatizáló, nem vállalná az erkölcsi fele­lőséget, hogy hamis kitételek alapján, kifogásokat emelne az IWW ellen. A többi három aláíró forra­dalmiságáról, a következő rö­vid információval szolgálok: Ruhig Béla 20—25 évvel eze­lőtt SLP tag volt; utána 1—2 hétig IWW tag, vagy 15 éve szűcs mester. Forradalmi ak­tivitása az IWW és a kommu­nista párt helyes, vagy helyte­lensége fölött való tépelődés- ben és a pártvezérek magasz- talásában, vagy kárhoztatásá- ban merül ki. Véleménye ke- resztül-kasul aszerint változik, hogy azon a bizonyos napon mit olvasott a párt, vagy a pol­gári lapokban. Mint Kultur Szövetségi tag megjelenik az összejöveteleken. Egyébként mindenek fölött üzletember Félő, hogy ránk haragítja a szücsmestereket. Máj er Vendel a háború előtt tagja volt az IWW-nak. Mint bérmunkás, nehezen boldogult; üzletemberré lett. így megvállt a mozgalomtól. Az IWW üldö­zése abban az időben érte el tetőfokát, kihatott a volt ta­gok egyik-másikára is. való­színű, hogy az ettől való féle­lem indította a Hűség Ligához való csatlakozásra. Forradalmi- ságát a liga parádéján lovaival együtt való felvonulásával bi­zonyította a rossz nyelvek szerint diszmagyarban. Végre: sport egylet, dalárda, betegse- gélyző “forradalmi” fokozato­kon keresztül eljutott a Bér­munkáshoz küldött levél alá­írásáig. Ha a helyzet nem mu­tatkozik veszélyesnek, még megérjük, hogy kommunista tag lesz belőle. Csulai István is tagja volt még 14 évvel ezelőtt az IWW- nak, sőt lelkes tagja. Csupán az a csekély hibája volt, hogy az ipari unionizmus tanítását képtelen volt megérteni és igy lelkesedése ellanyhult. Kimaradt a mozgalomból. Ambíciói “ma­gasabb” társadalmi elhelyezke­dés felé terelték és igy belépett egy Horthyékkal szoros össze­köttetésben levő polgári haza­fias clubba, az úgynevezett: Sas Körbe. Ennek összejövete­lein, — hogy demonstrálják a munkásoktól való távolságukat — csupán estélyi ruhában volt szokásos megjelenni. Valószí­nű, hogy ez is nagyon tetszett neki. Ezen a forradalmi utón és a máj érékhez hasonló fokozatom kon ment át ő is, mire a neve­zett levelet aláírta. Ha igy ha­lad, idővel belőle is párttag lesz. Tehát tisztelt szerkesztő munkástárs, ezek volnának az aláírók forradalmi fotográfiái­nak főbb vonásai. Láthatja, hogy valóban előkészültek arra, hogy reményteljes részesei le­hessenek “hatalmas, nagy for­radalmi megmozdulásoknak.” Nem csoda ezek után, hogy a “Bérmunkást elveszítették mö­göttük,” mely sem a Sas Kör­be, sem a Hűség Ligába nem követte őket. Sőt “a távolság állandóan nö­vekszik közöttük,” mert a Bér­munkás még Mussoliniig sem akarja követni Litvinoffjukat. Nem hajlandó Mussolini és Hitler-féle “forradalmárokkal” összeköttetésbe kerülni, inkább neveli, tanitja, szervezi, öntu­datossá emeli és harcba viszi az iparokban alkalmazott, álta­la bérmunkásoknak nevezett “sociál fascistákat.” Végtelenül szomorú, hogy e tevékenységgel és a munkás- mozgalom ál vezéreit lesújtó, “végelgyengülő hangú, proletár nívón aluli kritikával fájdalmat okoz” a Bérmunkás Csulai, Ru­hig és Majernak. Hát még a fő mahereknek! Azt csak nem kí­vánják, hogy: Sas Kör és Hű­ség Liga képes, proletár nívón felüli hangon mondjon kritikát a Bérmunkás dicső forradalmi tetteik fölött! Nagy tapintatlanság a Bér­munkástól, hogy eddig nem vette tudomásul azt, hogy az amerikai és oroszországi kom­munista párt, megszületése előtt már megcsinálta az orosz forradalmat. Eddig “tévesen” azt hitte, hogy a forradalom kitörése után alakult meg az orosz kommunista párt; az amerikai pedig a legeslégsár- gább szocialistákból, jóval az orosz forradalom után. Pedig Ruhig, Csulai és Májer a meg­Ez a meghatározás túl sze­rény megjegyzés Calif ornára. Ez a minden szép, és jónak csúfolt állam csakugyan kitesz magáért, a munkásság elnyo­matásában. Brantwood kis falu, San Mi- teo megyében fekszik, a főbb terméke barack és füge, a kaj­szin barack az első gyümölcs, ahol alkalmazást várhat a ván­dor munkás, de mint minden­hol, itt is, a munkásból van a legtöbb és a munka a legke­vesebb, tehát ezen szegény pá­riák már hetekkel ezelőtt be­telepedtek ebbe a kis faluba munka reményében és a legna­gyobb meglepetésükre tudtuk- ra adták, hogy 15 cent órabér mellett munkába állhatnak. Ezen nagy kegyességet azon­ban nem fogadták el és minden további fejlemény nélkül, az nap 100 állami kozák jelent meg és 200 egyént gyermekek­kel együtt egy marha akolba terelték és útnak indították, a megye határáig 100 kozák kíséretében. Egy siralmas gyász menet volt ez a sok rozoga Ford ko­csi, volt ott mindenféle ron­gyokba bujtatott látvány. Még felnőtteket is lehetett látni sír­ni, nem tudom, mit, vagy mi­ért sírtak, hisz nem veszítet­tek semmit, nem is _ kerestek semmit, mert munkába sem álltak. Ezen tudatlan munkás tö­meg, biztos a tudatlanságon sirt, mert ha ezen tömeg ipari­lag lett volna szervezve, ak­kor nem sirt volna, hanem cse­lekedett volna, de amit a ko­mondhatói, hogy ez nem igy van, mert már régen “ők veze­tik a világ munkásságát a vég­ső “összecsapásra” — a Cha­rity irodák előtt. Sőt még egy­szer velünk is kezet szeretné­nek szorítani, azon a csekélyke áron, hogy adjuk föl azon “hely­telen álláspontunkat,” hogy a bérmunkásokat az IWW-ba kell szervezni és a munkásmozgal­mi csalókat ártalmatlanná kell tenni. Azt hiszem megegyez velem szerkesztő munkástárs, hogy ezen áron sohasem fognak ve­lünk kezet szorítani. Pedig sze­rintük ezen dől el a forradalom sorsa. Végül a velük való kézszori- tás kéjes érzetét az ő útjukra való rátérésünkkel akarják nyújtani. Nem hiszem, hogy valaha is olyan útra — térjen a Bérmun­kás, mely a Sas Körön és a Hűség Ligán vezet keresztül a felszabaduláshoz. Ez az ut na­gyon tisztátalan kövekkel van a munkások részére burkolva. Hive az IWW-ért. Aláírás. A fenti levél után csak az a megjegyzésünk, hogy a neve­zetteket úgy vesztettük el, hogy nem is tudtuk, hogy mellettünk vagy velünk vannak. Ezért nem is hiányoznak nekünk és hisz-) szűk, hogy amit mi vesztettünk velük többet mások sem nyer­tek általuk. Szerk. miktől tanultak, most a kozá­kok gyakorlatozzák velők, (a marsolást.) Munkások, ez a jutaléktok a sok marsolásotokért, amit a komi elvtársaitok a fejetekbe vertek. Ehelyet, egy, a mai, rendszertől megkívánt ipari szervezetbe kellett volna szer­vezkednetek és tudtátok volna mihez kell nyúlni, és hogy kell cselekedni, ahogy azt az IWW már rég, megkezdte tanítani és cselekedni. Valamikor a kelet munkás­sága irigyelte a ti, emberhez méltó fellépésieket és eredmé­nyes cselekedeteket és most ? vissza fejlődést mutattok. Pi- iantsatok egy kissé keletre, Cleveland, Ohiora és vegyetek példát azon munkástársaitok­tól. Ti, ép oly eredményes és hasznos munkát végeztek, csak egy kis tanulás és akarat kell. De ezt nem komi eszmékkel ér­hetitek el, hanem ahogy azt az IWW tanitja. Az IWW a mai rendszer szülötte, azért élet­képes, de legyen egy eszme még oly jól hangzó is és bár­mit is igér, az mind csak Ígé­ret marad és a munkásság csak azt fogja kapni, amit önön magának kiharcol. Pachy. FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA Junius 10-től — 16-ig. Összhang Dalkör, Pbgh.. 25.00 Denes Sebestyén, Detroit 1.00 California a sötétség hazája

Next

/
Thumbnails
Contents