Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)

1934-06-16 / 796. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1934 junius 16. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. ■ —— ' I-----­Előfizetési árak: Subscription Kates: Egy évre ......................$2 10 One Year 1(2.00 Félévre ................... l.iO Six Months ................ 1-00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S, Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending _____________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A rokon lelkek (Vi) Az angol fekete inges brigantok hivatalos lapja a kö­vetkező kijelentést tette. “A fascizmus és a katholicizmus közös elven alapszik. Mindkettő ellene van a demokrácia eszméjének. Éhez nagyon szépen hozzá vehette volna a kommunista pártot is, mert az éppen úgy ellene van a demokrácia eszmeje­nek, mint a katholikus papság, vagy a fascizmus bngandjai. Amint a fascista párthivő, vagy a katholikus papság hűsé­ges csatlósai, úgy a kommunisták is zárt párt diktatúrát akar­nak. A végcél más igaz, de az eszköz egyformán piszkos, véres elnyomatás, melyre a modern civilizációban nincs szükség. Mi­vél szervezett egységgel, mely szerint a termelést és szétosztást a munkások ellenőrzik, nincs szükség fegyveres elnyomatásra. Ahol a kritikát nem bírják ki, ahol csak megrendelt véle­ményt szabad hangoztatni, ahol a logikus észt a mindenben en­gedelmeskedő porosz katonai szellem kell, hogy helyettesítse, ott nem lehet igazság. Ott félnek a kritika megvilágító sugarától. Ott nem szabad gondolkodni, csak engedelmeskedni. Ahol nem gondolkoznak, ottan nem minden esetben éssze­rűen cselekednek, amely rendszer fegyveres terrorral, elnyoma­tással, szólás és sajtó szabadság megvonásával tartja fen magát ott a tévedésekre nem lehet rámutatni, azokat nem lehet jóvá ten­ni. Ott nem fejlődik ki az igazi kolectivizmus, közös tervezés, termelés és szétosztási rendszer. A fascizmus megerősödésében nagy szerepet játszik a kom­munista párt az ő zártkörű párt diktatúra elméletével, mely szerint kritika nélküli párt fegyelem és engedelmesség, a fel­sőbb parancsra való várás, azok vak végrehajtásának propagá­lása azonos, a fascizmus ilyen irányú vasfegyelem és véres ter­ror tanításával, rendszerével, csak a komendérozó vezérekben külömbözik. Azt tudjuk, ha egyhangúlag hirdetjük és elfogadjuk a párt vagy más kis. csoport, legtöbb esetben egy zártkörű klik dikta­túrájának az elméletét, csak az a kérdés marad fen, hogy melyik ilyen zárt párt diktatúráját fogadjuk el. Amint a németországi helyzet bizonyítja, 15 évi állandó propagálás után, a német munkásság elfogadta a diktatúra el­méletének szükségét, melyben legjobb tanító mester volt a né­metországi kommunista párt, igy minden ellenállás nélkül meg­hajolt a diktatúra előtt, mivel a fascista klik jött először, igy azt fogadta el. Az ilyen zártkörű pártdiktaturának az elmélete, úgy a fas- cistáknál mint a kommunistáknál arra van építve, hogy a mun­kásság olyan buta, hogy ostorral kell a jó irányba hajtani. Ezt a téves teóriát oly gyakran hangoztatják, hogy nem csak maguk hiszik el, hanem a munkásság millióival is sikerül nekik elhitet­ni, igy a munkásságot nem csak a jó irányban, de éppen úgy a rossz irányban is könnyen hajtják ostorral, kancsukával. A zárt pártdiktatura csak olyan országokban sikerült, vagy sikerülhet, ahol évtizedes tradíciók, vagy tanítás, nevelés hatá­sa alatt, a tömegekben nincs önbizalom, melyet minden olyan tanítás, még ha a kommunistáktól jön is, mely a vezér imádást, azoknak való engedelmességet tanít, nagyon elősegít. Ha a munkásság beismeri, hogy olyan buta, hogy professzio­nális diktátoroknak, vezéreknek kell az ügyét elintézni, mert mint osztály erre nem képes, ha azt beismeri, hogy képtelen az iparok igazgatására, ipari demokráciára, és egy állami gépezetbe tömörített vezérek diktatúrájára van szüksége, akkor azt is el­ismerik, hogy a fascistáknak is joguk van ilyen elnyomó ál­fami gépezet fölállítására. Az IWW elmélet szerint, a mai civilizált rendszerben, nem szükséges az ellenvéleményt elnyomni, mivel mi bízunk a mun­kásság józan eszében, ha szervezeti erejénél fogva, képes lesz a termelést és szétosztást megszerezni, akkor képes is azt üzem­ben tartani és megvédeni, minden kritikával szemben, de ugyan akkor, mivel a munkásság nagyobb részét bevonja az iparok igazgatásába, igy szívesen veszi azoktól az esetleges kritikát, sőt megrovást, ellenőrzést, sőt még arra ösztönzi őket mert csak is úgy fejlődhet ki az igazi kolectivizmuson alakuló rendszer. Mi bizzunk a munkásságban. Ma arra neveljük, hogy önön­magában, osztályában legyen bizalma nem vezérekben, diktáto­rokban. Még a mai rendszer keretein belül neveljük, gyakorol­juk őket az ipari demokrácia rendszerében, az adminisztrációs munkák végzésében, melyet egy ember sem tarthat évekik, hanem helyet kell adni másoknak annak a begyakorlásában. Igaz, a munkásságnak legnagyobb része még olyan mint a gyermek, aki fölött nádvesszővel állnak és megmondják neki mit és hogyan csináljon, olyan mint a gyermek mely tanul járni, várja, hogy egy nevelő nyújtsa neki a kezét, melybe bele kapasz­kodhasson. De mi az ipari demokráciának a hívei, már nem gyermek cipőkben járunk, nem akarjuk, hogy a munkásmozga­lom is ilyen gyermekes bizalmatlanságban, a saját erejében, te­hetségében való kételkedésben maradjon, hanem az önbizalmat megszerezve a saját lábán, anélkül, hogy nádvesszővel, vagy fegyverrel kelljen erre-arra kényszeríteni, a saját belátása szerint, bírálja meg a dolgot és cselekedjen. Tanuljon meg járni és cse­lekedni a saját esze után. Legyen önbizalommal önön maga és osztálya akciója iránt. A munkásságtól függ, hogy mit akar, mi még akkor is a saját erejében, szervezettségében való bizalmat tanítunk, pro­pagálunk, ha még ma nem sokan értik azt meg, még ha ma sok­kal kapósabb is a vezérek imádása, azokban való vak hit, mert tudjuk, hogy a munkásság csak akkor lesz szabad, ha önön ma­gát felszabadítja, megszünteti az osztályokat, megszervezi az ipari demokráciát. Ezt a felismerést viszi az IWW a munkások közzé és mint lapunk más helyén jelentjük, munkánknak eredményei vannak. Az IWW tagsága az Egy Nagy Szervezeten keresztül szaporodik és máris beleszólásai vannak a termelés mikénti végzésébe. A BÉKE BIZTOSÍTÁSÁRA CHICAGO, ILL. — A mun­kásság harcias magatartása a minneapolisi és toledoi sztráj­kokban, az illinoisi milicia tisztjeit előkészületre készteti. A napokban a városi hivatal­nokok, a milicia tisztjei és a “munkásvezérek” részére kiál­lítást rendeztek az öldöklő és fojtó eszközökről, melyeket a helyi sztrájkok és hasonló al­kalmakra készítenek elő. Ezen összejövetelnek a fő­szónoka, Alfred de Roulet a National Guard 33-ik divízió­jának alezredese volt. Az elő­adásban egymás után mutatta be a hallgatóságnak a régi és uj gázbombákat és magyarázta azoknak ahtásosságát. A bom­bák közül némelyek füst felle­get alkotnak felrobbanásuk esetén, másokat fegyverből kell kilőni és 250 yardnyira is hatá­sos. Bemutatta az újfajta gázvédő maszkokat, melyeket könnyebb viselni, mint a base ball arc védőt. George Marshal ezredes az­tán elmagyarázta az uj és ha­tásos készülékeket, melyek na­gyon alkalmasak a helyi zendü­lések elnyomására. Mindezek­nek a használati utasítása egy | 23 oldalas könyvbe van foglal­va. Horner kormányzó azon óhajának adott kifejezést, ha minden polgár ismerné a nem­zetőrség hatásos előkészületeit a “béke fentartására.” A pol­gármester és rendőrkapitány természetesen helyeslik a ter­vezetett. Jelen volt ezen előadáson Vic­tor Olander az Illinois Fede­ration of Labor titkár-pénztá­rosa és Oscar Nelson alderman, aki egy személyben a Chicago Federation of Labor alelnöke is és örömüknek adtak kifeje­zést, hogy az államnak ily ki­tünően elkészített eszközei van­nak a “béke biztosítására.” És e két utolsó ur a chicagói szak- szervezetekbe tömörült mun­kásság fővezére. Vájjon harc esetén, mit várhat ezektől a munkásság? FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA Jun. 3-tól — 9-ig. MBSz. E. Pittsburgh__ 64.13 Cleveland W. S. csoport hozájárulása a kér. ért. 10.00 ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s a: élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató oszáty áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földel, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérhar­cok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segitenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “TLztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrend­szerrel r A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Thumbnails
Contents