Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-06-02 / 794. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1934 junius 2. Két gyűlése volt Wiener mtársnak Clevelandon A hirtelen beérkezett meleg időjárás dacára elég szépszámú hallgatóság jelent meg úgy az east, mint a west sidei gyűléseken, hogy élőszóból is hallják a magyar munkások, hogy milyen szervezettségre van szükségük, ha helyzetükön javítani akarnak. Wiener munkástárs rámutatott mindazon hathatós eszközök igénybevételére, mellyel úgy a múltban mint a jelenben a bérharcban levő munkásság mindig megadásra kényszeri- tette a munkáltató osztályt. Bebizonyította, hogy nem igaz az, hogy a termelés meg állott, mert hiszen a termelés folyik, működésbe vannak a vasutak, vllamosok, hajók az összes közlekedési eszközök. De a hiba ott van, hogy a munkásság nem tartott lépést a fejlődéssel, amikor mindig tökéletesebb gépeket állít elő mely a termelést fokozza, Eszerint feleslegessé válik mindig több és több munkás és azok pedig, kik elég szerencsések, hogy még van munkájuk, hosszú időt és nagy részben darabszám dolgoznak. Tehát mindezzel ha tisztába vagyunk és mint emberek akarunk élni, legfőbb kötelessége minden munkásnak szervezkedni oly szervezetben, hol magok a munkások közvetlenül önön maguk intézik jobb sorsa érdemes jövőjüket. Reá mutatott azokra a munkásokra akik közvetítőkre bízták a magasabb bérér folytatott harcok elintézését, mely minden józan gondőlkodó ember előtt világos, nem kaptak egyebet ígéretnél. Ezzel szemben azok a munkások akik saját szervezett erejükkel birják követeléseik megadására a munkaadót azt mag is tudják tartani és mindig nagyobb és erősebb kontrolt tudnak gyakorolni érdekeik biztosításáért. Melynek fényes bizonyítékát szolgáltatja Clevelandiban ezideig négy műhelyben az Egy Nagy szervezet alkalmazása. Wiener mtárs rámutatott a nyelvi agitáció szükségességére, amelyet az IWW-ban a magyar munkások ezrei a Bérmunkás segítségével végeznek és amelynek gyümölcsét a jelenben Cleveland a teljes egészében értékesíti. A munkások gyári megmozdulásában nagy szerep jutott a magyarul beszélő munkásoknak, akiknek része van abban, hogy az itteni sztrájkok győzelemmel nyertek befejezést. Mindkét előadás értékénél fogva is nagyobb közönséget érdemelt volna, de a hallgatóság megelégedését misem bizonyítja jobban, mint az az áldozat készség, hogy a szervezési költségekhez 16 dollár 53 centel járult hozzá. Néhány kérdésre adta meg a választ az előadó munkástárs, melyek közül a legemegemlitésre méltóbb az, hogy egyik hallgató a munkások harci taktikájának az irányvonalát kívánta megjelöltetni. Wiener munkástárs itt ismertette, hogy a munkás a legbékésebb teremtmény a földön, aki sohasem akar harcolni. Ezt csak akkor teszi, amikor erre rákényszerítik és itt olyan eszközöké; kell használnia, amely a legalkalmasabb győzelme biztosi tására. Tehát azok, akik a munkások részére harci eszkö zöket előre fektetnek le, nen ismerik a társadalmi harckat. nem is lehetnek a munkásol szószólói. Tudósitó. Wiener munkástárs szervezői útja A lapbizottság és a kerületi értekezletek óhajának tesz eleget Wiener Andor mtárs azzal hogy Chicagótól Bridgeportig egy szervezői utat teszen, hogy az IWW eszmélyét az egy nagy szervezet szükségességét a magyar munkások ezrei előtt szóval is ismertesse. Wiener mtárs gyűlései lesznek: Május 31-én, Martinsferry. Junius 1-én, N. S. Pittsburgh 805 James St. International Soc. Lyceumban este 8 órakor. Junius 2-án. Hazelwoodon, a Társas Kör helyiségében, este 8 órakor. Junius hó 4-én,. Akronban a Magyarházban este 8 órakor. Junius 3—4—5 Cleveland. Junius 6 Toledo, O. Junius 7—8 Detroit, Mich. Junius 9-én, So. Bend, Ind a Kossuth Hallban, este 8 órakor. Junius 17-én, Chicagóban, a csoport által rendezett nyári ünnepélyen. A clevelandi lapok kihordói sztrájkban NAPOKIG UJSÁGNÉLKÜL VOLT AZ EGÉSZ VÁROS A legnagyobbrészt fiatal su- hancok, akiknek azonban nem kivételes eset, hogy család fen- tartásáról kell gondoskodniok, kénytelenek sztrájkba lépni, hogy néhány cent elnyerésével egy nagyobb darab kenyérhez jussanak. Az immár tiz nap óta tartó sztrájk úgyszólván melgaka.* dályozta azt, hogy a város három angol lapja az olvasókhoz jusson. A lapkihordók az eddigi 85 cent helyett egy dollárt követelnek százlaponként és mivel a lapvállalatok a követelést elutasították, a munkát beszüntették. Rendőri fedezett mellett sem sikerült köztük az egységet megbontani, amire az iskolák növendékeiből próbáltak újságkihordókat toborozni. Ezeket és az általuk hajtott kocsikat a város főterén a sztráj- kolók elfogták és a lapokat azonnal felgyújtották. Most a lapokat elárusító üzletek léptek akcióba, hogy a lapok hiánya az üzletük rontását idézi elő. Jellemző ez az esett is a tőke makacs ragaszkodásával a nagy profithoz, hiszen száz és száz sztrájkodnak kifizetendő több kiadásukat egyetlen oldalas hirdetésük fedezné. A hét végével ezt a sztrájkot is sikerülüt az AFofL-nek leszerelni, a fiuk felvették a munkát és követelésüket egy bizottságra bízták. Ráérés Irta: Hollósy Ernő. Meleg, verőfényes őszi nap. A nagy eső után csak úgy füstölög a föld, ahogy a hirtelen jött meleg szárítja. Emberek állnak csoportosan, itt is, ott is. Nem dologkerülők! Csak ráérősök! Sok volt egy kicsit a háromnapos istenáldás, nagyon megáztatta a földet. Nincs benne jó munka, ragad a kenyeretadó föld, markolja a lovak lábát. A vetőgépet is úgy eltörni egy fél forduló után, hogy hiába szórják a kis kanalak a magot, nem jutnak szegénykék az életet jelentő földbe, csak táncolnak egy helyben, mint a kerge birka. Meg kell várni, mig megszáritja, aki megáztatta. Addig tőti az ember az időt, ahogy tudja. A politika emberei a szövetkezet előtt verődnek össze. A vezető gazdaember gyereke, nem félti a kenyerét a kormánytól. Ha nem tetszik neki a politikája, — buktassa meg, hagy mérje a félfont sót más. Az üzletben, ott parancsolhat, — de a politikában! — ott eb ura fakó! Nemzetgazdászattal is foglalkoznak. Szidják a bolettát. Azt is csak az uraknak találták ki, akiknek van mit eladni. Akinek még anyi sem termett, hogy kenyérre, vetőmagra jusson, avval a fészkes fene sem törődik. Az nem bolettázhat, az csak fizesse az adóját, ahogy tudja. Ha nem ért hozzá, megmutassa az ekzekutor, hogy honnét lehet még csavarni. Egy szóval, nagyon lecsúsztak az emberek. — Pendelyes gyerekkoromban már csizmában jártam, még ha nem is vót sár, — méltatlankodik T. Balog István — most meg meztilláb dagasztom a sarat, mint valami vályogvető cigány. Nem tellik egy pár csizmára sem, pedig egész esztendőn át sovány kenyéren túrom a földet. Honnan vegyen a szegényember két mázsa búzát egy pár csizmára? — Igaz! Úgy van! — hangzik minden oldalról. Az emberek neki melegszenek. Mindég több a panasz. A mérsékeltebbek lassan elódalognak. Nem jó, ha a csendőrök vitába érik a szegény embert. Másutt is elmélázhatja az ember a fölös időt. Ott van — teszem fel, — a kovácsmühely, — a múlt század telefonhírmondója. Itt cserélődtek ki az események. Gyorslábú lovakon járt a hir. Az orosz király még békességben durákozott a ni- met császárral, — a kovácsmühelyben már a háborút is tudták, ami közöttünk dúlt. Ilyen messzeföldön hires pat- koló hírmondó volt valaha az öreg Gyuricza Péter. Választások előtt még a vicispán is úgy tudta szerét ejteni, hogy Péter bácsi előtt essék baja a kocsijának. Ismerték a dörgést a régi vicispánok. Fontos körülmény volt, hogy megtapasztalják a közhangulatot. Abból lehetett aztán megítélni, hogy rendben van e a kormány szénája, vagy sem? Kell e sok pénz a választásokra ? Mit Ígérjen a kormány, adóelengedést öt forintot, vagy piros nadrágot? A kormány mindég szabad választására bízza a szeretve tisztelt polgártársaknak, hogy mit Ígérjen? — adni úgy sem ad semmit sem. Nem él már az öreg Gyuricza régen. Az alispán is kibékült az ellenzékkel, a drága pénzen megfestett arcmását a vármegye pallásán lepi a por A legöregebb kortes sem emlékszik már a nevére sem. Hanem a Gyuricza nevet még ma is olyan jól ismerik, mint száz esztendővel annak előtte. Pedig semmi nagy tettet nem vittek végbe, még csak katona sem volt egy sem közülük, csak a kovácsmesterség szállott át mindég apáról-fiura. Most már ennek is vége lesz. Lassan felőrli az idő a Gyuricza nevet is. Pedig él még az öreg, az utolsó Gyuricza, de már nem dolgozik, átadta a hivatalát a ve- jének, Fürjes Pálnak. Azért csak nem tud pihenni, ott őgye- leg mindég a műhely körül és hallgatja a szót. Néha-néha ő is gombolyítja a beszéd fonalát, ilyenkor elhallgat mindenki, csak a ve je évődik vele. Az öreg úgy tesz, mintha nem hallaná, de azért látszik rajta, hogy bévül csak fáj neki a ve- je tiszteletlensége. Két szép deres áll az udvaron. Fürjes patkolja őket, dicséri a lovak lábát s egy kicsit a saját munkáját is. —• Kíméletes lábbal járnak ezek a csikók, még most is jobb rajtuk a patkó, mint akit más ujonan csinál. Félhusu lovak ezek! — Azok! igazolja a, ló lábát tartó kocsis is. — Hej! jó futó a félhasu ló — elegyedik a beszédbe Gyuricza. — Olyan vót annak a kutya Papp Sándornak is. — Méknek? — kérdi valaki. — Méknek? — ejnye, na! hát a betyárnak, amék kijáccott Rádojival. Száz tallért ígért annak, aki élve elfogja, még se tudta betenni a kaszástömlöc- be.
