Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)

1934-06-02 / 794. szám

BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2 TO One Year .......................$2.00 Félévre ........................... l.iO Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára ........... 6c Single Copy ................ 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. elégséges az, hogy formailag ipariak, de elengedhetetlenül fontos, hogy minden kétséget kizárva, forradalmiak is legyenek. Az IWW a “tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” he­lyet azt a forradalmi célt irta zászlajára, hogy “le a bérrend­szerrel.” És amikor a sztrájkjainkkal rövidítjük a munkaidőt, emel­jük a munkások fizetését, egy-egy lépéssel közelebb jutottunk az ipari demokrácia megteremtéséhez. Füstbe ment milliók Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Előfizetési kampányunk Negyedik hetét zártuk le kampányunknak, melynek célki­tűzése a Bérmunkást elhelyezni, állandó olvasókká megnyerni azokat a magyar munkás tömegeket, akikre feladat vár az Egy Nagy Szervezet kiépitésénak a mielőbbi lehetőségében. Hogy ez a munka most Clevelandon folyamatban van leg­több helyen találkozunk a sztrájk bizottság olyan magyar tag­jaival, akik ismerik az Egy Nagy Szervezetet, mert a Bérmun­kást már olvasták. Büszkén leszögezhetjük, hogy ez a tény dön­tötte el egyik gyár munkásainak a hovávaló tartozandóságát, bizonyságául annak, hogy az IWW tanítását termő talajba jut­tatjuk el lapjainkon keresztül. Ezért fontos feladata kell, hogy legyen minden ipari unio- nistának, minden Bérmunkás olvasónak, hogy most a kampány még hátralevő néhány hetében fokozottabb munkával terjesszék a Bérmunkást, hogy ne legyen munkás megmozdulás magyar munkások részvételével, ahol annak forradalmi megnyilvánulásá­ra, ezeknek a Bérmunkás olvasóknak befolyásuk ne legyen. Több város és sok lapkezelőnk aktivitása hiányzik még a kampányból, akiknek nagy magyar kolóniájuk teret nyújtanak IWW agitációra. Fel a munkára! A Bérmunkás olvasói számának a megsok­szorozására. Sztrájk, sztrájk! Az elmúlt héten egymást érték a munkabeszüntetések. Szinte állandósultak a polgári lapok főcímei a sztrájkok beje­lentéseiben. Kelettől a távol nyugatig úgyszólván egyetlen ál­lamot, egyetlen munkásokat foglalkoztató üzemet sem hagy érintetlenül a munkások elégedetlenségének a kirobbanása. Legtöbb esetben elkeseredésében szervezetlenül nyúl a ki­zsákmányolt tömeg a munkabeszüntetés nagyon is kétélű fegy­veréhez. De hozzá folyamodik elég gyakran az AFofL tisztvise­lőinek egyenes ellenzésére, annak tagsága is, akiket nap nap után a kenyérért való harcukban árulják el ennek a szervezet­nek a vezérei. A munkások harci készségének a letompitását jelentik azok a közbenjárások is, hogy a munkát fel kell venni és a vitás ügyeket azután fogják tárgyalni. Mindenki által tudott dolog, hogy a munkás nem hagyja abba a munkáját, akár szervezve van, akár szervezetlenül áll, anélkül, hogy hosszú panassza ne járná végig az összes fórumokat és mert nem talált meghallga­tásra, kényszerült a munkaereje pihentetésére. Ennek a mun­kának az újbóli felvételének az ajánlása a követelések legalább részbeni teljesítése nélkül, elárulását jelenti a munkásoknak. Ezzel szemben a munkások megmozdulásait figyelők azt látják, hogy ott, ahol a munkások az IWW zászlaját bontották ki és annak tanítása alapján irányítják harcaikat, ott a munká­sok győzelemre viszik a mindennapi szükségletük megjavításá­ért indított sztrájkjukat. Ezeket a munkásokat igyekszünk megismertetni az Egy Nagy Szervezet eszmélyével is, amely az elképzelhető legnagyobb szervezeti erővel kívánja felruházni a munkásosztályt az ipa­rokban. Kétségtelen, hogy ezen erő legtökéletesebben úgy a munkán, mint azon kívül úgy a napi követelésre, mint az álta­lános sztrájkban nyilvánul meg. Ha a mai szakszervezeteket bí­ráljuk, hogy alkalmasak-e ezen cél keresztülvitelére, úgy az összehasonlítás egészen más megvilágításban állítja elénk a for­radalmi ipari unionist a mozgalmat. És megvilágítja nagyáltalá­nosságban a szerződésekre épített szervezetek hiányosságait, de különösképpen a szakszervezeti mozgalmak tarthatatlanságát. Ha pontos mérétet akarunk bármely sezrvezet erőkifejlesztő ké­pességéről, úgy az erő csalhatatlan mérlegét kell alkalmaznunk. Egy pillantás az American Federation of Labor mozgalmai­ra s kétségtelen bizonyságot szerzünk, miszerint nem a munkás­erők összevonására, hanem azok széttagolására épült. Mert a szakszervezeteket nem úgy alkották, hogy a munkásságot tel­jes ereje használására képesítse. Az úgynevezett független ipari szervezetek, ugyan ebbe a kategóriába tartoznak. Mert laza összetételüknél fogva, bár képesek iparilag gondolkozni és ipari áttekintésük, mégis föltagolják önmagukat az iparokban. Nem CHICAGO, ILL. — Nem mindennapi látványosság szem­tanúi voltak a Chicago Stock- yard (vágóhid) környékén la­kók május 19én. A minden pár évben megismétlődő tűz ismét kiütött és nemcsak a Stockyard nagyrészét, hanem ez alkalom­mal sok üzletet, lakóházat és egyéb épületeket is tönkre tett. A tűz terjedését nagyban elő­segítette a szél, mely a délután folyamán nagy erejű volt és csak estefelé hagyott alább. A rádió állomások rövid idő­közönként továbbították a híre­ket a tűz zónából és ezek sze­rint félő volt, hogy az 1871-es nevezetes chicagói tűz — mely csaknem az egész várost elpusz­tította — megismétlődik. A városi tűzoltóságnak öt-hatod részét kivezényelték a tűzhöz — közel 1.500 ember — és még igy is csak a késő éjjeli órák­ban voltak képesek a tüzet lo­kalizálni. A tűz terjedését meg­akadályozandó több épületet di- namittal robbantottak fel. Azonban igy is közel két négy­zet mértföld területen égtek le az épületek. Bent a Stocyardban sok száz marha, sertés és juh pusztult el. A romok között néhány ha­lottat találtak és a sebesültek száma több ötvennél, legna­gyobb részben tűzoltók. biz­tosító társaságok a leégett és megrongálódott épületeket 8 millió dollár értékűre becsülik. A tűz következtében 150 csa­lád maradt hajléktalanul. A Stockyardhoz tartozó épüle­tek jól bevoltak biztosítva és az újjáépítés gondja a tulaj­donosokat nem gyötri. A tüzet követő napon már hozzá is fog­tak a romok eltisztitásához és pár napon belül a jejentések szerint 1.500 embert állítottak munkába az építkezésnél. Ar­ról azonbabn nem szól a króni­ka, hogy mi történik az 150 családdal, akik lakás nélkül maradtak. Kétségtelen, hogy nagyrészük hosszabb ideje mun- kanélkül volt és a házukon a tűzbiztosítás már régen elévült. A közbiztonságot veszélyez­tető Stockyard eltávolítását már évek óta követelik a lakó­házakkal körülvett szomszéd­ságból a kisháztulajdonosok, azonban eredménytelenül, mert a Stockyard tulajdonosai na­gyobb erőt képviselnek, mint az összes kisháztulajdonosok Chicagóban és igy még sok épület és ember élet fog elpusz­tulni a jövőben a Stockyard tüzek következtében. AZ AKCIÓ BIZOTTSÁGBA BELÉPTEK ÉS EDDIG BEFI­ZETTEK: A. Székely, Clev................ 10.00 E. May, Cleveland........... 8.00 Louis Lefkovits, Clev.... 10.00 J. Herczeg, Cleveland..... 14.00 G. Kuhn, Cleveland........... 10.00 A. Kucher, Pitsburgh....... 10.00 B. Vitális, Pittsburgh..... 10.00 G. Deme, Akron............... 10.00 L. Fishbein, New York... 8.00 G. Wiener, New York..... 5.00 Miss Szajkó, New York.. 10.00 Miss E. Sárközy, N. Y,.... 4.00 M. Vlasits, N. Y............ 10.00 J. Pataky, New York....... 10.00 M. Stefanko, N. Y............ 10.00 K. Z., New York............. 10.00 J. Engl, N. Y.................. 5.00 J. Szoláth, N. Y................ 8.00 J. Nagy, New York......... 2.00 Z. Zatykó, New York__... 10.00 A. Schöpf, Camden....... 4.00 S. Deutsch, Brunswick.... 5.00 P. Pika, Chicago ............. 2.00 ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s ar, élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földei, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérhar­cok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: "Le bérrend­szerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az pari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. 4 oldal BÉRMUNKÁS__________________________________1934 junius 2.

Next

/
Thumbnails
Contents