Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-05-26 / 793. szám
2 oldal BÉRMUNKA 1934 május 26. Amit és ahogyan ne Írjunk Lapunk olvasói talán kivétel nélkül tudják, hogy a Bérmunkást már éveken keresztül nem fizetett alkalmazott írja és szerkeszti, hanem az ország kü- lömböző városaiban és vidékein lakó munkástársak által hetenként beküldött cikkekből és tudósításokból, a Bérmunkás központi titkára, saját dolgozataival kiegészítve, állítja össze — díjtalanul. Mivel munkába kell járnia, magától értedődik, hogy nem fordíthatja minden idejét a lap szerkesztésére és a titkári teendők végzésére. A rendelkezésére álló rövid szabadidőben kell elvégeznie, nemcsak a titkári és szerkesztői teendőket, hanem ügyelnie kell arra is, hogy: a lap mindenkori erkölcsi színvonalát modortalansá- gok, tudományos voltát értelmetlenségek, komolyságát nevetséges, vagy egyénihiuságot fitogtató zagyvaságok, IWW- ista szellemét, tévedésekből, vagy túlbuzgóságból eredő elírások ne veszélyeztessék. És erre a rendkívüli felelőséget és nagy körültekintést igénylő munkára, valóban csekély idő áll rendelkezésére. E sorok célja még sem az, hogy a titkár-szerkesztői alkalmazás jelen formájának változtatását ajánlja; még az sem, — habár a legégetőbb szükség van rá, — hogy a magukban tehetséget érző munkástársakat serkentse, hogy az eddiginél számosabban fog-* janak az Íráshoz, hogy az úgynevezett írógárdát ne 3—4 szorgalmasan írogató munkástárs képezze, hanem az, hogy: figyelmeztesse az Írni szokó munkástársak egyik-másikát, hogy a lap részére küldött dolgozataikat világos és érthető magyarsággal Írják meg és hogyan ne írjanak. Igazságtalanság lenne, ha e sorokat atyáskodó nagyképűségre, vagy hajszálhasogató hajlamra magyaráznák. Leg- kevésbbé sem az. Sőt ellenkezőleg. Arra szeretnénk figyelmét felhívni egyes írásra hajlandó munkástársnak, hogy mit és hogyan ne Írjon, ha azt akarja, hogy Írását az olvasók megértsék és annak igazságát megérezzék. Tudjuk, hogy a munkásmozgalomban az élőszó mellett milyen nagy jelentősége van a munkásirodalomnak, különösen a munkáslapoknak. Talán mondanunk sem kel, hogy a legtöbb munkástárs a lap olvasása révén szerzi meg az osztályharc elméleti ismereteit. A lap olvasása révén jut társadalom- tudományi és más hasznos ismeretekhez. A lap olvasása révén vesz tudomást az osztályharc eseményeiről. És ami nagyon is lényeges: a lap olvasása kelti fel más irodalmi müvek utáni érdeklődését. Szóval a lap teszi szorgalmas olvasóvá és igy műveltebbé, a munkás- mozgalom számára pedig értékesebbé. Tehát ha azt akarjuk, hogy lapunk e nagyszerű nevelő hivatását teljes mértékben betöltse, ügyelnünk kell arra, hogy írásainkat az olvasok megértsék, hogy azok hitelességében ne kételkedhessenek. Ne írjunk lehetetlenségeket. Például ilyeneket: “Kétségbeesésében könnyei a nyakába zúdultak.” “Viharos csönd szállta meg az embereket.” “Mélységesen tornyosuló lelkesedés.” Ezek azonban, csupán a költői ihlet furcsa termékei, melyeket az olvasó, vagy figyelembe sem vesz, vagy lemosolyog. Sokkal súlyosabb baj az, ha az iró számbeli, vagy időbeli adatokat közöl a nélkül, hogy azok hitelességéről meg volna győződve; ha nem veszi a fáradtságot, hogy kikeresné történelmi, vagy statisztikai müvekből az adatok hiteles voltát. Például olvastunk már ilyeneket: “Kétszáz esztendővel ezelőtt, Socrates idejében,” vagy “A világháború egyetlen ütközeténél, 24 óra alatt, több mint egy millió magyar katona halt meg.” Holott tudott dolog, hogy az egész háború folyamán 600 ezer magyar katona esett el. Ilyen felületesen írott számbeli adatok nagyon alkalmasak a lap szavahihetőségében vetett bizalom megingatására. Egyeseknek pedig az a rossz tulajdonságuk van, hogy nagy előszeretettel tűzdelik tele, furcsábbnál furcsább idegen szavakkal, amúgy is nehezen érthető írásaikat. Ezeket nem csak megmosolyogjuk, hanem gyakran bosszankodunk a legfurcsább idegen szavak teljesen felesleges felhalmozásán, helytelen alkalmazásán és nem ritkán hibás leírásán. E sorok írója sajnálattal vallja be, hogy egy őtet is érintő újságcikket a többszöri leggondosabb átolvasás után sem volt képes megérteni — főleg a cikkbe tömött általa sohasem hallott idegen (neki tulidegen) szavak halmaza miatt. Sajnálattal vallja be, hogy az osztályharc megismerésére neki idegen szavakra nem volt szüksége és föltételezi, hogy az iparokban robotoló millióknak sincs. Még ha olvasóink nagy része az irodalmi idegen szavakkal ismerős volna is, helyén való-e, hqgy Írásainkat nyakra- főre, idegen szavakkal cifrázzuk? A magyarnyelv szókincsében jelentéktelen a számuk azoknak a szavaknak, melyeknél a fogalmat idegen szavakkal valamivel szabatosabban jelölhetjük meg. Vannak olyan idegen szavak, melyek általában ismeretesek a munkástömegek között is, mint: agitáció, kritika, stb. Ha ezeket az iró ritkán használja is, ezzel még nem teszi írását értelmetlenné. De mását csupán azért telerakni fölöslegesen idegen kiejtésekkel, hogy annak tartalmát az olvasók nagy része ne értse meg, nem bizonyít egyebet, mint reménytelen tudálékosságot. Ha a lapba iró munkástársak mindegyike megszívleli a fentieket, nem csak azt érjük el, hogy a szerkesztő munkástárs munkáját megkönnyitjük — mert nem kell a cikkek egy nagy részét át javítani, hanem az olvasók is jobban megkedvelik a la szabatosságáért, érthetőség t és föltétien sza- vahihetősé, éért. Még csak annyit: hogy imi kezdő munkástársak, törekvő, rendszeres tanuló kedvét fentiekkel nem csökkenteni, hanem a helyes irányba terelni volt célunk. Ne cáfoljunk rá afra az ismert alapelvre: hogy a tisztán és világosan gondolkodó embernek írása is tiszta és világos. Sz—y. East Chicago, East Chicago Indianában az olaj gyári munkások megmozdulása a Sinclair, Shell és Empire olaj gyárakban, az elmúlt szeptember óta az AFofL kezdte szervezni az összes olaj gyári munkásokat, a fent megemlített három gyárban, majd az összes munkásokat beszervezték az AFofL-be. Ami számban kitesz közel kétezer munkást. A Standard Oil Társulatnál, ahol közel háromezer ember van alkalmazva, ott nem tudtak eredményt elérni. Nem azért, mert az ottani munkások nem volnának megelégedve az AFofL taktikájával, hanem inkább azért, mert a munkásságnak a zöme, mind úgynevezett “Old Timer”-ok és még ők hisznek abban, hogy ha hűségesen ledolgoznak rövid harminc évet, akkor úgyis nyugdíjba helyezik és mint olyan nem kockáztatja meg, hogy szervezkedjen az AFofL-ban és ennél fogva a Standard Oil munkásai igen kevés számmal jelentkeztek felvételre. Ez azonban máskép történt a Sinclair, Shell és Empire vállalatoknál, mert itt a munkásság bedőlt, a jó hangzású és sokszor elmondott Ígéretnek, mert az ottani munkásságnak a legnagyobb része azt hitte, hogy ha beszervezkednek az AFofL-be, csak egyet kell tenniök, hogy fizetni a havi járulékot, ami $2.00 (kettő dollár) havonta és a vezetők majd kiharcolnak mindent a munkásság részére. Ez jól is ment és elég szépen jöttek az ígéretek és a biztató jelszavak, hogy csak maradjanak a munkások nyugodtan és fizessék a havidijaikat, ők érintkezésbe jönnek a Mr. Sinc- lair-al, 10 nap múlva nagy meglepetésben lesz az össztag- ságnak része, mert ők kifogják harcolni, hogy az olaj gyár tulajdonosai elismerjék az AFofL-t, mint olyan nagy szervezetet, ami megmentő je lesz az összes olajipari munkásoknak. Ez igy tartott már több mini hét hónapon keresztül, hogy a vezetők csak ígértek, de ők meg is maradtak az igérertük mellett. A munkásság már megunta a várást és kérték a vezetőket, hogy ha az egyezkedés terén nem tudnak eredményt elérni, akkor a tagság sztrájkot akar és elhatározták, hogy ezt szavazás alá bocsájt- ják, ami nem kissé lepte meg a vezetőket, de mint jó szervezett munkások ők igazán szivükön viselik a munkások ügyét. Hejben hagyták, hogy a tagság szavazzon és úgy döptsön a sztrájk fölött, amit május 3-án, meg is tettek. Az Empire és Shell munkásai száz százalékossan szavaztak a sztrájk mellett, de a Sinclair munkásainak csak a fele szavazott, 371 mellette, 63 ellene és Ind., munka hír ki lett jelentve, hogy a három olajgyárnak a munkásai egyön- tetüleg a sztrájk mellett foglalt állást, kimondták, hogy május 10-én, délelőtt 10 órakor az összes munkások kijöjjenek a gyárakból, ha addig a gyárosok el nem fogadják a munkások követeléseit, ami elismerni az AFofL-t, magasabb fizetést és a sztrájkban résztvevő munkásokat a munkájukon hagyni. Május 10—én, csütörtökön reggel bementek a munkatelepre és az egész telep le volt zárva, az összes hajcsárokat behívták szerdán este és reggel azon panaszkodtak, hogy még ők olyan nehezen nem dolgoztak, mint a múlt éjjel, mert mindent lezártak, a termelés megállt az egész vonalon. Mi munkások beszélgettünk csoportokban és vártuk a 10 órát, a bószok megvárták, hogy aj munkások vájjon ki fognak-e menni sztrájkra. Tíz órakor a Supper telefonon tudatta a munkásságot, hogy Mr. Harry Sinclair hajlandó egyezkedni az AFofL vezetőivel, 10 óra 5 perckor ezt a hirt kaptuk a vezetőktől és igy a sztrájk le lett fújva, a vezetők ajánlatára, mert Mr. Sinclair még 10 napot kért, hogy az ügyet még jobban megtárgyalhassák. így a munkásokat visszarendelték a munkába, ez azonban nem újság, a Bérmunkás olvasói már ismerik azt a taktikát, hogy az AFofL vezetői mindég hűek maradtak a kapitalista osztályhoz, hogy azok rövidséget ne szenvedjenek, nehogy még a vezéreket megróják és mint kegy vesztettéit félre dorbják. Az AFoíL- nak a múltja eléggé bizonyítja, hogy amit a múltban tettek azt folytatni fogják mind addig, amíg a munkásság öntudatra nem ébred és szervezkedni fog mint osztály az Egy Nagy Szervezetben, az IWW- ban. Az a sokat jelentő kijelentés ismét bebizonyult, hogy a munkásság felszabadítása csakis maga a munkásság müve lehet. Stefanik. PHILADELPHIA IWW CSOPORTOK ÉS HELYISÉGEIK. GRU 332 W. Girard Ave. IU 330, 6410 W. Girard Ave. IU 510, 152 So 3 St. Industrial District Councel 1505 Arch St. Room 127. IU 420, 119 N. 4 St. Camden, N. J. Philai IWW magyar ajkú tagjai minden szerda este 332 W. Girard Ave. alatt gyülésezik. A Modern Színkör minden hó 3-ik vasárnapján tartja gyűléseit 332 W. Girard Ave.
