Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-05-12 / 791. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1934 május 12. Igazi mukás szellemben ünnepeltük május]elsejét Junior Column While parasites play CHICAGO, Illinois. — Az IWW május 1-én, a város különböző részeiben tartott ünnepélyeket, ezzel elkerülendő, hogy nagy távolságokra kelljen utazni a munkásoknak az IWW üzenetének meghallgatására. A Bérmunkás Otthonban tartott ünnepély volt egyike a legsikeresebbeknek, mert nemcsak a terem minden zugát töltötték meg az ünneplők, hanem a folyósót is és sokan el is távoztak, mert képtelenek voltak a terembe jutni. Bár a meleg is szokatlan magas fokra hágott az év e szakában, ez azonban nem akadályozta az ünnepély méltóságát. Wiener Andor munkástárs üdvözölte a megjelenteket az IWW nevében és bejelentette első számnak a finn Munkás Dalárda fellépését. Ezután Dr. Gregory Heiner a Libertarian Group és az utóbbi héten alakult south sidei IWW csoportnak tagja. Beszédében vázolta május elsejének jelentőségét és a körülményeket, melyek e napot a munkásság nemzetközi ünnepévé avatták. A második szónok Arthur Weinberg a Junior Wobbly Union tagja fejtegette az ifjú munkások kötelességét az IWW mozgalmával szemben. Utána Elvira Weinberg szavalt. James DeWitt a szervezkedés szükségességéről beszélt. Közben az Általános Munkás Dalárda lépett fel, majd Ralph Chaplin angol nyelvű hivatalos lapunk szerkesztője tartott alkalmi beszédet. Május elsejének megünneplése — úgymond nem marsolásban kell kimerüljön, olyanban, mint amelynek ma délután szemtanúi voltunk a kommunisták rendezésében, A toledoi munkások elégedetlenek TOLEDO, O. — A Bingham Tool and Stamping Co. és az Electric Autolite toledoi telepén a munkások ismét sztrájkba léptek a bérek alacsony volta következtében. Ez a második sztrájk két hónap alatt. A két telep sztrájkoló munkásainak száma 3.500, akik március 1-én, fejezték be előbbi sztrájkjukat, amikor 5 százalék bér javítást kaptak az eredeti követelés helyett, mely 10 százalék volt. A Spicer Manufacturing és az Electric Autolite azóta ismét 5 százalékkal emelte a béreket, a Bingham Co. azonban arra való hivatkozással, hogy az üzlet rosszul megy ezt nem n tette meg, dacára annak, hogy a jelentésben nagyobb üzleti forgalomról számolnak be. A Spicer Mfg. Co. április elsején a termelt áruk árát tiz százalékkal emelte a vásárlóknak. ahol a felvonulók 75 százaléka gyermekekből állott, 20 százalék munkanélküliekből és csak öt százalék oly munkásokból, akik az ünnep méltatására abba hagyták a munkát erre a délutánra. Erre a napra, hogy méltóan ünnepelhessünk, meg kell állni az ipar minden kerekének, az ipartelepek kapuinak be kell záródni és az iparokban foglalkoztatott munkásoknak karba tett kezekkel ünnepelni. Ily ünneplés minden felvonulásnál és minden szónoklatnál többet fog jelenteni és csak ez az egyetlen mód, hogy a munkásság nyilvánítsa szervezett erejének félelmetességét. Ennek elérésére csak egy mód van, az ipari munkásságot megszervezni a forradalmi ipari szervezetbe. Az est utolsó szónoka Statt- man munkástársunk volt, közben Louis Zára elszavalta Chaplin “Red Feast” cimü költeményét és a Jr. Wobblyk néhány forradalmi dalt énekeltek el, melyhez a közönség is csatlakozott. PHILADELPHIA IWW CSOPORTOK ÉS HELYISÉGEIK. GRU 332 W. Girard Ave. IU 330, 6410 W. Girard Ave. IU 510, 152 So 3 St. Industrial District Councel 1505 Arch St. Room 127. IU 420, 119 N. 4 St. Camden, N. J. Philai IWW magyar ajkú tagjai minden szerda este 332 W. Girard Ave. alatt gyülésezik. A «Modern Színkör minden hó 3-ik vasárnapján tartja gyűléseit 332 W. Girard Ave. NEW YORK BRONXI részében IWW gyűlés van a hónap első és harmadik szerda estéjén 8 órakor, a hónap második és negyedik szerdáján open forum. Ambassador Hall, 3877 — 3rd Ave. (közel a Claremont Parkwayhoz.) Ugy a gyűlések, mint az előadások ingyenesek. A Bérmunkás olvasói és barátjaik szerda estéken keresék fel az Ambassador Hallt. Burnsideon, III. minden hó első és harmadik csütörtökön osztály gyűlés. Minden második és negyedik csütörtökön előadás. Gyűléseinket este 8 órai kezdettel tartjuk 9328 Cottage Crove Ave. Kérjük Chicago South Side, West Pulman és Harvey munkástársainkat, hogy látogassák ezen összejöveteleket. CLEVELAND WEST SIDEON minden szerdán este összejövetel a csoport helyiségében 4153 Lorain Ave. (első emelet) Előadások, viták. Minden olvasónkat szívesen látunk. Last summer I went to a well-known Wisconsin resort, not on a vacation but to work in the kitchen for twenty dollars, board and room a month. When I came into the kitchen the first morning I didn’t know what to do, of course, so I stood around waiting for orders. The boss was marching up and down, apparently in a terrible rage for he was using language that absolutely stunned me. Finally he took a look my way and what he saw made him blow up like a volcano. It is not necessary to repeat everything that he said, but this much was fairly plain and to the point: “You there, get to work. Thnk you’re hired here to look at me?” This was just the introduction. The boss nick-named the employees. At first he called me “pee-wee;” this was when he was in a good humor. Later on, when he became angry which was often, he called me a “little runt” and on very special occasions he named me. “little black-eyed devil.” But there were times when the English language was wholly inadequate to express his rage, then he raved in German. After we had been on the job for some time he called my sister and I “anarchists.” We worked from twelve to fourteen hours a day. The food was “come backs” from the guests, dining room. When the employees refused to eat the garbage he would save it for the next meal. As for me, because I worked in the kitchen and saw it prepared, I could never eat it. When the help came in for meals they would ask me if the food was fit to eat. I never knew what to answer because I realized that they were hungry and needed a good meal. Nevertheless, I always explained “what was what.” There was a little stove in AZ AKCIÓ BIZOTTSÁGBA BELÉPTEK ÉS EDDIG BEFIZETTEK: A. Székely, Clev................ 10.00 E. May, Cleveland........... 8.00 Louis Lefkovits, Clev.... 10.00 J. Herczeg, Cleveland..... 14.00 G. Kuhn, Cleveland........... 10.00 A. Kucher, Pitsburgh..... 10.00 B. Vitális, Pittsburgh__ 10.00 G. Deme, Akron............... 10.00 L. Fishbein, New York... 8.00 G. Wiener, New York..... 5.00 Miss Szajkó, New York.. 10.00 Miss E. Sárközy, N. Y.... 4.00 M. Vlasits, N. Y............ 10.00 J. Pataky, New York....... 10.00 M. Stefanko, N. Y............ 10.00 K. Z., New York............. 10.00 J. Engl, N. Y.................. 5.00 J. Szoláth, N. Y................ 8.00 J. Nagy, New York__..... 2.00 Z. Zatykó, New York....... 12.00 A. Schöpf, Camden....... 4.00 S. Deutsch, Brunswick.... 5.00 the help’s dining room. The other girls advised me to start putting the old hash which he made for us to eat into the stove after the meal so what was left wouldn’t be served for the next meal. This I did, with many narrow escapes, causing smoke and fumes to envelop the place. Once he served a pudding that had to be smuggled out carefully wrapped up in a newspaper. It was too soggy to burn and certainly no one could eat it. In August when the weather became sultry and more guests crowded in, the conditions became unbearable. My sister and I wrote a letter to the State Industrial Commission complaining of the long hours, etc. Considerably to our surprise, this brought results, for in a short time an inspector came around. She took down our names and the number of hours we worked, etc., and in a week’s time the boss received notice that he owed a considerable sum in back wages to his employees — wages due for the overtime we had worked. Besides this, he had to raise the pay to thirty dollars per month. The female help slept in an attic where there were a number of beds in a row. In the afternoon it was quite impossible to stay up there because of the heat. The men slept in tents. After the inspector’s visit the boss tried to shorten the hours by getting more help, but it was very hard to get anyone to stay. Most of them stayed only a few days; a few held out for a week. I worked there six weeks — longer than any other kitchen girl. When I quit I had lost considerable weight and I was so nervous that I was shaky. I am still suffering from foot trouble, the result of being on my feet too much. This was my introduction to the life of a wage slave. COMMENT. JUNIOR WOBBLY READERS: The above was published especially for those of you who think they can’t write: think that they have nothing about which to write: or might have ideas but think they can’t set them down well enough. Forget all that bashfulness and do as did Miss Lahti. I know that those of you who might have jobs are probably dissatisfied so if you all write to the column, telling each other (for you are, after all, only talking as ‘friend to friend’ ‘fellow Jr. worker’ to ‘fellow Jr. worker’) of your experiences, who can tell but what we might profit by each others’ experiences ? Stranger things have hapened! Anna Zsamar, Jr. Ed.
