Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-04-28 / 789. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1934 április 28. EBREDES... A világ egyetemben földünk ismét azon évszakhoz ért, amikor a természet mindent ami él, ellenállhatatlanul uj életre kényszerit. A fü kizöldül, a fák leveleket, virágot, majd gyümölcsöt hoznak. A tél hidegétől megbénult gyökerek kihajtanak ; virágot teremnek és a kopár sivataghoz hasonló földet a képzelt paradicsommá varázsolják. A hivatásos irók regényeket és elbeszéléseket rendszerint megkapó bevezetéssel szokták ellátni, hogy ezekkel megragadják az olvasók érdeklődését és rá bírják azok elolvasására. Nekem nem sikerült a bevezető mondatokat úgy leírni, mint azt az irók szokták, de hiszen én nem vagyok iró és nem is elbeszélést Írok, ehelyett inkább az osztályharcban végbement eseményeket szeretném regisztrálni és a tanulságot levonni a jövőt illetőleg és talán a fenti bekezdés megfelel arra, hogy elolvassák a továbbit is azok, akiknek íródik. Az 1929—1933 közötti évek a munkásszervezetekre a téli évszakot képviselték. A gyárak, bányák, ipartelepek és mindazon helyek, ahol a munkásság a megélhetési szükségletek beszerzésére az anyagiakat megszerezte, bezárultak és a munkás milliók reményt vesztve a nyomor útjait járták. Különös a munkásság viselkedése. Az ember természetes ösztöne, hogy amikor veszély fenyegeti, segítség után néz, ez esetben, azonban egészen mást tapasztaltunk. Amikor a munkásszervezetbe való tömörülésre, a megértésre a legnagyobb szükség lett volna, a nagy többség akkor húzódott vissza az ily irányú lépéstől, melynek nyomában a nyomor megsokszorozódott. A munkatelepek lezárásával a munkás szervezetek állandóan veszítették tagjaikat és a munkások kétségbe esve kérdezgették egymástól, hogy mi lesz velünk? Ezen négy évben a nyomor orgiát ült. A munkásság feltolakodott megváltói eget, földet ígértek a nyomorgóknak, de a nyomor nem apadt. A sok ígérettel bolondították a munkásságot, ez azonban csak arra volt jó, hogy vissza tartsák a helyes útra való lépéstől. És ez sikerült is négy éven keresztül. A legsajnálatosabb az, hogy ebben a bolonditásban első helyen szerepeltek a munkás zubbonyba tetszelegni szerető szocialista és kommunista politikusok. Minden elképzelhető ígéretek — amit biztosan tudtak, hogy megnem adhatnak — a célt azonban elérték, a munkásság egy részét sikerült elbolonditani, akiknek hiszékenységéből élősködtek. így volt ez éveken keresztül. Azonban amint a telet a tavasz követi, amikor minden uj életre kel, úgy a munkásmozgalom tele is elmulóban van. A munkások milliói végre kezdik belátni, hogy feltolakodott megváltóik csak saját magukat váltották meg és ez a felismerés uj élet hajnalát jelzi. Az utóbbi hónapokban az ipartelepek képei megváltoztak. A türelmes rabszolgák, lázadni kezdtek. Hatalmas harcok folytak le minden felé. A harcok először oly helyeken törtek ki, ahol a munkásszervezetnek még voltak maradványai, mint a textil iparban és a bányavidék bizonyos részein. Itt azonban nem állt meg a hullám, hanem végig söpört az egész országon. A minden képzeletet felülmúlóan kizsákmányolt és szervezetlen munkások szervezkednek. A szervezkedés nyomán a harc mind intenzivebbé válik és az eddigi ellentmondást nemtürő kizsákmányoló- kat rémület tölti el. De nemcsak a kizsákmányolok háta borsódzik a történendők láttára, hanem csatlósaiké is — beleértve a “munkás” pártok politikusait és szakszervezeti basákat is — inert a dolgozó munkásság kezd a helyes útra térni. Vagy mi mást jelenthetnek az utóbbi nyolc hónapban az ipartelepeken lefolyt események? Ezen hónapokban az ország területén több bérharc volt, mint előzőleg, ugyan eny- nyi évben. És ami a legbiztatóbb, hogy ezen harcoknak nagy százaléka a hivatásos munkásvezérek tanácsa és akarata ellenére történt. Rábeszélő képességük, már nem elég arra, hogy az ébredő munkásságot visszatartsa a cselekvéstől. Ahol ez mégis sikerült pila- natnyilag — mint az autó iparban is — csak arra jó, hogy a még eddig hiszékenyeknek a látása is megtisztuljon, mert azok is rájönnek, hogy ezen vezérek nem a munkásság, hanem önmaguk és uraik érdekeit tartják szemelőtt. Egy szervezet van csak, amely minden időben és minden körülmények között bátran és őszintén harcolt a munkásság érdekeiért. Nem ámította a munkásságot üres ígéretekkel, hanem nyíltan hirdette, hogy a munkásság nyomora addig fog tartani, amig a munkásság saját maga nem lép a cselekvés terére. Ez a szervezet az Industrial Workers of the World. A depresszió első hónapjaiban figyelmeztettük a munkásságot, hogy a gyárak kapui addig nem fognak megnyílni a munkanélküliek előtt, amig a dolgozók munkaidejét le nem szállítjuk. És hiába volt minden más Ígérgetés, más irányból, a munkanélküli milliók sorsán nem történt változás, amig a munkaidőt nem redukálták. Ami változás eddig történt az csak oly arányú, amilyenben a dolgozók munkaideje alászált. Az eddigi változás semmi esetre sem kielégítő, de biztos jele annak, hogy a munkásság végre kezd a helyes útra térni, melyet az IWW hirdet. Az IWW végcélja nem az, hogy rövidebb munkaidőt és magasabb munkabért vívjon ki a dolgozó munkásságnak, hanem, hogy a bérrendszert megszüntesse. De hogy ezt végre hajthassuk, szükséges az ipa rok ellenőrzése, amit csak úgy érhetünk el, ha tagjaink — a munkásság — az ipartelepeken belül van, nem pedig azokon kívül. Végeredményben tehát a rövidebb munkaidőért folytatott harc is a végcélért — az Ipari Demokráciáért folyik. A munkásság ereje a termelés szinterén van. Ha szervezettsé généi fogva képes a termelésbe bele szólni, vagy ha szükséges azt megállítani, ez döntő fon tosságu. Ez az egyetlen erő, mely elismerést parancsol. Az ipari termelésen kívül levők bármily jól szervezett tömege is számításon kívül esik, ha az nincs a dolgozókkal egyesítve. Az idő kereke feltartóztathatatlanul forog. Az osztálytu datos munkásság az egész vilá gon Május Elsejét ünnepli. Szemlét tart az elért eredmények felett és a jelek biztatók. Az ébredés lassan, de biztos utón van. Ünneplésünk ma még korlátolt keretek között történik, de ezen az utón haladva, minden nappal közelebb jutunk ahoz az időhöz, amikor a bérrendszer eltörlésével, mint az Ipari Társadalom szabad polgárai ünnepelhetjük Május Elsejét. Zára J. DETROIT, Mich. The following excellent program has been arranged for the IWW May Day Celebration wich will be held Tuesday May I. at McCollister Hall, Fo rest near Cass. Piano Solo by Anton Mai; a.)Movement from Sonata by Beethoven, b.) Valse by Grieg, c.) Folk Dance by Bartók. Fin nish Marx in Club Choir. Speech by Irene Zsurzsa. Solo by Fanny Ojampaa. Recitation by Frida Rich. Flute Solo by Anton Mai; a.) Syrinx by Debusy, b.) Song of the Wind by Donjon. Piano Solo by Violet Junta. Speech by Archie Brown. Group Singin by Audi ence. General Strike Song by Male Chorus, (Specially written for the occasion.) Scene from “The Machine Wreckers” by Ernst Toller, presented by Youth of Today Dramatic Group. Speech by F. R. Oeder- vall. Búcsú ebéd Detroitban A nyári időkre való tekin tettel a helyiséget föladjuk Detroitban, igy egy bucsuzko- dási ebédet rendezünk, rész ben a helységtől, részben a rendes vendégeinktől egy társai ebéd keretében kívánunk búcsút mondani, április 29-én, vasárnap d. u. 1 órai kezdet tel a magyar csoport egy tár sas ebédre hiv meg minden lapolvasót és munkástársat, mely re csekély 35 centes ebéd je gyek előre válthatók. Kérjük szives megjelenését. A rendező bizottság. Szervező útra megy Wiener munkástárs A lapbizottság és a kerületi értekezletek óhajának tesz eleget Wiener Andor mtárs azzal, hogy Chicagótól Bridgeportig egy szervezői utat teszen, hogy az IWW eszmélyét az egy nagy szervezet szükségességét a magyar munkások ezrei előtt szóval is ismertesse. Wiener mtárs gyűlései lesznek: Május 19-én, Cleveland E. S. Május 20-án, Akron, O. Május 21-én, Cleveland W. S. Május 22-én, Buffalo, N. Y. Május 23—26 New York és környéke. Május 27-én, Philadelphia, Pa. Május 28-án, Trenton, N. J. Május 29, junius 2-ig, Pittsburgh és környéke. Junius 3—4—5 Cleveland. Junius 6 Toledo, 0. Junius 7—8 Detroit, Mich. Junius 9 So. Bend, Ind. Kérjük a fenti városok csoportjait és lapkezelő munkástársakat, hogy a gyűlések helyét idejében küldjék be, hogy azt a Bérmunkásban is közölhessük. FIGYELEM NEW YORK. Az TWW összes tagjai május elsején délelőtt 10 órakor gyülekeznek a Distric Council 94 Fifth Ave. helyiségében, ahonnan az IWW zászlaja alatt vonulnak ki a nemzetközi munkanap megünneplésére. MÁJUSI ÜNNEPÉLY lesz Clevelandon kedden május elsején az IWW csoportjai és az Általános Munkás Dalkör rendezésében a Dalkör nagytermében, 3930 Lorain Ave. Fellép a Dalkör Férf és vegyes kara. Szavalat. Magyar és angol szónokok. Kezdete este 8 órakor. Belépő dij nincs. MÁJUS 1. A chicagói Bérmunkás Otthon Május 1-én, kedden egész nap nyitva lesz. Este hét órai kezdettel ünnepély. Szónokok: Dr. G. Heiner, I. Abram, Carl Keller, E. F. Stattman és mások. A magyar és finn dalárdák is fellépnek. Válogatott műsor számok. Szabad, bemenet. Az osztálytudatos munkások meg- ünneplik Május Elsejét. MEGHÍVÓ! Az IWW burnsidei magyar tagjai 1934 május 5-én, szombat este 7 órai kezdettel MÁJUSI ÜNNEPÉLYT rendeznek Gottage Grove Ave. 9348 szám alatt. Kérjük a Bérmunkás olvasóit, hogy erre az ünnepélyre hozzák el ismerőseiket is. Az ünnepi beszédet PIKA mtárs tartja. Belépti dij 15 cent. Jó zene mellett tánc. A rendezőség.
