Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)

1934-04-28 / 789. szám

1934 április 28. BÉRMUNKÁS 3 oldal HÉTRÓL-HÉTRE ÍRJA: V. J. Oröktavasz — Muló szolgaság A bérrabszolgaság eltörlésé­ért küzdő munkások már rég felismerték és magukévá tették Liebknecht Károly azon mon­dását, hogy “a tudás hatalom.” Állandóan hirdetik lapjaikban, agitációs füzeteikben és előadá- sakon ennek szükségességét. A tudomány sok oldalú és azok megszerzése, elsajátítása, az át­lagos munkásnak nehéz, csak­nem lehetetlen. De nem is ok­vetlen szükséges, hogy a mun­kások szobatudóssá képezzék ki magukat, egyet azonban min­den munkásnak meg kellene tanulni, — a gazdaságtant. Az ipari bérrabszolgáknak ipari ismerettel kell birniok, nem csak azért, hogy felszabadítsák magukat a bérrabszolgaság jár­mából, hanem azért is, hogy az iparok lefoglalása után képesek legyenek a termelés folytatá­sára. Ezért ajáljuk minden bér­munkásnak az IWW irodalmát, lapjait, ezért hívjuk őket gyű­léseinkre, ezért szólítjuk fel őket a szervezetünkhöz való csatlakozásra. A tudás hatalom. Tanuljunk, hogy tudjunk. A leghatalmasabb erő, a szer­vezett ipari erő. Szervezked­jünk, hogy felszabadulhassunk. Az örök béke, az igazi sza­badság, a felszabadulás fáklyá­ja, a munkásirodalom. Ennek fénye behatol a legsötétebb agyakba is, a hol az öntudatra ébredés hajnala kezd ragyog­ni. Mindig kevesebb azon munká­sok száma a kik'azt hiszik, hogy a bérrabszolgaság isten rende­lése. És rohamosan szaporodik azon munkások száma, a kik mind hangosabban követelik az élethez való jogukat, ezt pedig csak a bérrendszer eltörlésével lehet elérni. A tudás hatalom. Az öntudat­lan, alvó munkás igazi rabszol­ga, kitűnő eszköz a tőkés osz­tály kezében. A tudatlan, meg­elégedett rabszolga nyomorban fetrengett, hizelgett urának és büszkén csörgette láncait, mert megbénult agyával képtelen volt az igazság megértésére. Ezek elhitték, hogy a rab­szolgáknak csak újabb rabszol­gákat szabad nemzeni. Az ilyen rabszolgák bérrab­szolga utódai aztán képesek arra is, hogy a felszabadulásra törekvő testvéreit ura paran­csára legyilkolja. A tudatlanság a legolcsóbb börtön, a hová a bérmunkások testét és öntudatát belehet zár­ni és őket a szellemi sötétség cellájában tartani. Legyen tehát világosság! Terjesszük az IWW irodalmát és lapjait. A legborzasztóbb és egyben legveszélyesebb jog, a mit a társadalom bármely férfinak vagy nőnek adhat az, hogy el­lophassa embertársai életét — részletenkint. Az öntudatlan rabszolga egy élőhalot volt, a kinek életét az általa respektált rabszolgatar­tó évről-évre, napról-napra, részletenkint lopta el. Mert a rabszolga nem élt, csak léte­zett. Élet ? Mi az élet ? Mindenki erről beszél, mert mindenki él­ni szeretne, de ebben csak a ki­váltságosoknak van része. A munkásosztály élete — küzdelem az életért. Mert mi­lyen a munkásosztály élete? örökös robotolás, gond, a hol­naptól való félelem, a követelő gyomor naponkénti megtöltése, nélkülözés stb. De hiszen ilyen élete egy ló­nak is van, azzal a külömbség- gel, hogy a lónak nincs gond­ja. A természettudósok általános megállapítása szerint az em­ber is állat, ezzel magyarázzák aztán azt, hogy sok ember úgy cselekszik mint a vérszomjas tigris, vagy a mindent utánzó majom vagy mint a türelmes birka. Talán ezért van az is, hogy sok munkás olyan türel­mesen viseli állati sorsát, a mely neki osztályrészül jutott. Az ember hús, vér és csont, lélegzik, eszik és iszik, fizikai­lag tehát hasonlít az állathoz. De, — fensőbbségének tuda­tában sikeresen kérdezte meg a nagy természetet, a természe­ti titkok felől, ezeket a titko­kat összegyűjtötte, elrendezte, feldolgozta és ezt úgy nevez­zük, hogy — természettudo­mány. Tudásának erejében leg­szebb gondolatait márványba faragta, vászonra festette vagy papírra irta. Ilyen szellemi erő­vel, ilyen tudással felszerelve az ember több mint állat. Az ember a teremtés koronája. Követeljük tehát az embert megillető életet. Követeljük az élethez, a széphez, való jogain7 kát. Az embernek nem csak gyomortáplálékra van szüksége, mert ennyivel az állatok is megelégednek. A középkor sötét agyú rab­szolgáinak talán ez is elég volt, de a huszadik század bérmun­kásai már többett akarnak. Tanuljunk, hogy öntudatosan cselekedve végre is hajthassuk ezeket. Szervezkedjünk és a tudás fegyverével felszerelt, iparilag szervezett munkásság megfog­ja valósítani a földi paradicso­mot, a hol mi munkások is élni fogjuk az életünket. (Folyt. 1-ső oldalról.) ért melyben a munkásmozga­lom, 1934 májusában találja magát, őszintén kérdjük a pár­tok munkástagságától, hogy vájjon hogyan képzelik a tár­sadalomnak e pestisétől való megszabadítását?. . . Pártmoz­galommal, hamis egységfron- tosdival ? Hát józan ésszel el merik képzelni, hogy a fasciz- jmust-názismust, ugyanolyan eszközök alkalmazásával pusz­títják majd el, amelyek han­goztatása és alkalmazása mel­lett, embrióból nőt erőteljes fenevaddá?! Nem! Százszor, ezerszer is nem!! A társadalmi erőviszo­nyok és törvények megváltoz­tatására, a fascizmus-názismus sem volt képes. E téren nem történt változás — s ha még­is — a demokrácia álruháját levetkezte a kaptalizmus és az erőszak legdurvább eszközeit megragadva, végig tapos a munkásságon; pártjain, szerve­zetein, melyek mint a helyzet bizonyítja futóhomokon épül­tek. Amerikában — már nem sok ideig az. igaz — még min­dig meg van a lehetősége a munkásságnak arra, hogy olyan szervezetet építsen, mely ösz- szetételénél, szerkezeténél és erejénél fogvást elbánni lesz képes a kapitalizmussal és a nyílt fascista diktatúrát csirá­jában elfojtani képes. Ilyen hatalmas erő, világha­talmat rengető szervezet kié­pítésére, egyedül, az IWW nyújt alapot. Az IWW össze­tétele, szerkezete és harcmodo­ra maradt meg egyedül garan­ciának arra, hogy az amerikai proletáriátus, európai testvé­reinek sorsát elkerülhesse. Nem akarjuk hinni, hogy ennyi ke­serű csalódás és ily borzalmas FIGYELEM! Az intéző bizottság gyűlés határozata értelmében 1934-ik évben az osztályok ügykezelé­sére a központ tagonkint hat­van centet küldött ki checkek- ben az osztályokhoz, a havi dij levelekben. Ez a pénz az osztály pénztárába helyezendő. ÉRTESÍTÉS! Az Intéző bizottsági gyűlés határozata értelmében 1934 áp­rilis elsejétől a betegsegély ala­pi havi dij további intézkedés­ig egy dollár helyett csak nyolc­van cent. árral megfizetett lecke után, mint amit az osztrák munká­sok esete is bizonyít; a mun­kásmozgalom becsületmezején elvérezve kelljen mindezt az amerikai munkásoknak is meg­ismerni. Nem ijesztgetünk és nem jósolgatunk. Ha nektek mind­egy, úgy nekünk is az kell le­gyen. . . Elvégre a viharma­dár, legjobban a viharokban érzi magát. . . Mi pedig a vi­harokban edződtünk forradal­márokká és bátran kijelent­jük: ha úgy tetszik világgá dö­rögjük, hogy közeleg a tizen­kettedik óra, rohamléptekkel jönnek a megpróbáltatás szo­morú napjai: a társadalmi vi­har előszelei már Amerikában is fujdogálnak. Még dönthet az amerikai munkásság. Dönt­het és választhat, hogy mit akar?. . . Lassan kimúlni a szolgaság­gal?. . . Szervezkedni és em­berekhez méltón harcolni, hogy végre jöjjenek már el a szabad MÁJUSOK, az örök tavasz! piHTxriíroDrFRPí SZÍNKÖR április 27-én, péntek este a Jótékonysági Egylet ter­mében 1435 German Town Ave. alatt tánccal egybe­kötött szinielőadást rendez színre kerül Eugene Brie- ux világhírű társadalmi színmüve a “BÖLCS ő” 3 felvonásban. Rendező: Kekezovics Ferenc, súgó: Glük Jenő. Belépti dij előre váltva 35c. pénztárnál 45c. Elsőrendű zenekar. TÁNC! — TÁNC! Kérjük Phila és környé­ke magyarság szives meg­jelenését. Ezek a bejelentések, ame­lyek a Munkás Betegsegélyző Szövetség legutóbbi hivatalos lapjában jelentek meg bizonyí­téka annak, hogy a Szövetség minden tagja van biztosítva úgy a betegsegélye, mint a ha­lálesete minden centjére. Ezeknek a tőkéseknek a feles­legeit az Intéző-Bizottság, mint a bejelentések igazolják a tag­ságnak, illetve az osztályoknak vissza adta. Évekkel ezelőtt, amikor a be- tegsegélyzőben romboló harcok folytak a Bérmunkás áttanul­mányozva az uj tervezetet, meg­győződéssel ajánlhatta azt a Szövetség tagságának, A nagy munkanélküliség folytán hosz- szabb idő kellett, hogy ezt az átlag tagság is meglássa és most a visszafizetések kell, hogy a Szövetség minden tagját az Intéző-Bizottság mellé állítson, hogy minden alkalmat kihasz­náljanak a tagság létszámának a visszaszerzésére. Amellett, hogy a Szövetség a legerősebb betegsegélyző in­tézménye az amerikai magyar munkásoknak, a tagság növe­lésével a terheket állandóan le­tudják szállítani. PIROS SZEKFU (EMLÉKEZÉS A MI MÁRTÍRJAINKRA.) Itt van újra május elseje A munkás szeme könnyel van tele. Szegény munkás ne könnyez hiába Kivirit nektek a piros szekfü virága. Minden munkás szakítson Egy szál szekfüt gondolatában És küldjék el az igazi Forradalmárok sírjára. RÓZA KUROVSKY. A Munkás Betegsegélyző Szövetség ■■I mm* Wm

Next

/
Thumbnails
Contents