Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-04-21 / 788. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1934 április 21. SZILÁNKOK Kerületi értekezletet % tartanak az IWW Pittsburgh környéki csoportjai április 22-én, vasárnap déli 1 órai kezdettel 805 James St. N. S. Pittsburgh. A kerülethez tartozó csoportok és lapkezelők okvetlen képviseltessék illetve jelenjenek meg ezen a fontos tanácskozásokon. Szívesen látjuk a Pittsburgh és környéki Bérmunkás olvasókat .is az értekezleten. Az értekezlet napirendje: A Bérmunkás lapbizottságának jelentése. A küldöttek jelentése. A jelentések tárgyalása. A helyi és a kerületi mozgalom kiépítése. Indítványok. Le- vélbeni megkeresések a csoport titkárához A. Kucher, 1214 East St. N. S. Pittsburgh intézendó'k. SZTRÁJK. Mi sem volna jobban ínyemre, mint erről Írni. Cleveland- ban úgy mint az ország más részeiben egyik sztrájk a másikat éri. Sok már lezajlott, mig mások készülőben vannak. Az AFofL fékerek éjjel-nappal dolgoznak, hogy lecsapolják a munkások elégedetlenségét. Soha ilyen alkalma nem volt a munkásságnak megismerni, mit jelent a tőke és munka testvériségén alapult fékszervezet. Az IWW filozófiája megcsendül itt is, ott is a harcosokban s ez az, mely éjjele-nappali munkára ösztökéli a fékereket. Mert ha egyszer erőt vesz ez a fogalom a tömegeken, másszóval ha a munkás saját kezébe veszi sorsa intézését, az AFoíL-t tradícióival, vezéreivel együtt elsöpri. Cedervall munkástárs és többen alapos munkát végeztek Clevelandban az utóbbi hónapokban. Munkájuk eredményeként egy gyár munkásai — s-re- mélhetőleg a közeljövőben több telep munkásai — veszik igénybe segítségüket érdekeik megvédésére. Ez a segítség most is, mint a múltban a proletár végleges felszabadításának jegyében történik. Ez adja meg az IWW által vezetett munkásharc nem csupán anyagi, de erkölcsi értékét a harcban résztvevők részére. Az itteni harc közelebbi részletéről lapunk más részében olvashatunk. Lássuk tehát mi fő a büzlő forgatagban másfelé. Miami-ban 5000 dollárokat fizet egyes parazita a technikusnak, ki ezért ráruházza a kis apró golyók szabályos kezelésének trükkjeit a zöld pázsiton. Cleveland ban és szerte az országban félve várja a proletárasszony mikor dobja ki a CWA férjét az alamizsnamunkából. Ezek azonban még a szerencsés koldus helyzetében vannak, a társadalom jóvoltából utcai csavargóvá alacsonyitott ezrek keresgélnek a huladékok közt éhségcsillapitót. Itt is, ott is hurok roppantja meg nyak- csigályát a kétségbeesett szenvedőnek. Washington-ban Cousin szenátor cirkuszi mutatványokat rendez. Mutatvány: tiz percenttel akarja emelni a milliókat rablók jövedelem adóját. És várják, hogy a vékonypénzü, csörgőcsontu, huladékon élő emberfaj tapsoljon. Pfujj. . . Mitchel Palmer. Emlékszünk rá. Ő tűnt ki Wilson miniszterei között az “országrontó” vörösek üldözésében. Most egy jó összeg fejében védi a notórius tolvajokat, kik a közpénzhez közel jutva daga- dásig megtömték zsebüket. “Kutyából nem lesz szalonna.” Ez ráillik. A tolvajok védésiben fajtáját védi, ugyanazért a lopott pénzért, amiért a vöröseket üldözte. Konvenció. A politikát majmoló kommunisták konvencióztak Clevelandban. Miután elismertették (?) az orosz ■szovietet, szoviet Amerikát akarnak. Szegény balga próféták. Agyalá- gyulásuk annyira előrehaladott, hogy az ipari demokráciát hangosan követelő sajátos amerikai viszonyok hidegen hagyják őket. Mint a zavarban levő kutyák a holdat ugatják. Ideg szakértőre volna szükségük. Pesszimisták-nak nevezik a kapitalista lapok tintakulijai mindazokat, köztük minket is, kik nem tudják felfedezni az NRA munkaalkalmakat teremtő voltát. Munkát kereső, vagy alamizsnán élő újságíró kollegáik sorát meg kellene látniok, hisz valamikor együtt hurráz tak, együtt “rá” “rá”-ztak velük a kompusokon, együtt szívták velük az egyetemek banda- litó kloroformos levegőjét, ők azonban szemet hunynak az élet realitásának, a bolondok paradicsomában élnek. Nekik is, úgy mint a kommunistáknak, ideg szakértőkre volna szükségük. Wagner szenátornak az A. F. of L. államosítását célzó tör vény javaslata ellen nagy a mü- felháborodás a kerítés másik oldalán, a kapitalista berkekben. Ha csak úgy simán történne beigtatása, még lólábat keresne a jó munkás. Ha nagy csetepaté árán történik a bilincsek kovácsolása úgy csak majd későbben, mikor a láncszemek húsába vágnak, fog majd felszisszenni. Hogy ez a felszisszenés ne soká késsen, az IWW gondoskodik róla. A SÖTÉTSÉG VÁRA. Hogy miként kell elhelyezkedni jobb sorsra érdemes tanároknak, mennyire lealacsonyi- tóan kell szolgálniok a kapitalista érdekeket, azt egy sokak által ismert magyar tanár esete bizonyítja. (Nevét sajnálattal — vegyes tiszteletből nem áruljuk el.) A 19-ik és 20-ik század egymásba folyó éveiben a magyar szociológusok uj kort készítő törekvéseiben aktiv munkás, sőt mint a “Huszadik század” szociológiai folyóirat szerkesztője vezető ember volt. Több dolgozatát még ma is őrzöm. Azokból a dolgok alapos ismerete, őszinte akarás csendül ki. Akarása a tömegek emberi jogaival, az emberiség gazdasági rabigáktól mentes társadalmi berendezkedéssel vágott egybe. Egy rohanó ár ide, Ohió államba dobta. Oberlin- ben tanít. A több mint száz éves egyetem tanári. karában foglal helyet. Mint sok más ilyen intézményben, itt is akad néhány lázadó szellem az ifjú hallgatók közt. Egy zsörtölő- désszerü incidensből kifolyólag tudjuk meg, hogy az Egyetem súlyos összeggel, felül négy millió dollárral van érdekelve az Aluminium korporációban. Aluminium és Andy Mellon és szabadgondolat, igazi tudás, gazdasági egyenlőség! Olyan keverék ez, melytől a kutya is megveszne. S a valamikor őszinteségéről neves, a tömegek felszabadításáért lelkesedő magyar tanár, ma segít az ember- nyuzásáról hires Mellonnal ikertestvérségben álló Egyetemben, hogy alátámasszák a bérrabszolgaságot mindenáron megtartani akaró kapitalizmust. S—n. Az órás és a halál Irta. Simor Miklós. A szűk, meglehetősen elhagyatott kis belvárosi utcában egymással szemben nyitott boltot vagy százötven évvel ezelőtt két jóbarát, egy órás, meg egy könyvkötő. Mindkettőnek családja volt s mindkét családban mindig akadt egy-egy fiú, aki beletanult az apák mesterségébe s folytatta azt egészen mostanig. Az utolsó órásnak és az utolsó könyvkötőnek nem volt családja. A könyvkötő ugyan megpróbálkozott még a háború előtt, feleségül vette egy szomszéd asztalos csúnya leányát, az asszony azonban öt napi boldogság után váratlanul elhalálozott. Ez annyira megrémítette a könyvkötőt, hogy örökre lemondott a családalapításról. Felsőbb hatalom ujjmutatását látta ebben a tragikus gyorsasággal befejeződött házaséletben és eszébe jutott nagyapjának egy mondása: — Ez a két nemzetség együtt kezdte az életét és egyszerre is vonul majd el. Szomorúan mondta felesége temetése napján barátjának, az órásnak: — Most aztán végünk, testvér. Az órás, akinek féllába béna volt és hátán szörnyű púp görbült, türelmesen mosolygott csúf, borostás ábrázatával: — Bizony, a mi időnk lejárt. Vének is vagyunk hozzá. A közös sors most már utolér bennünket. Pedig akkor még fiatalok voltak. A könyvkötőt még a háborúba is elvitték népfelkelőnek. Az órás ezalatt riadtan ült kis odújában és várta a híreket. Tudta, hogy ha a könyvkötő elesik, az ő napja is leál- dozik akkor. A könyvkötő azonban hazatért. Aztán visszazökkent minden a régi kerékvágásba. Újabb évek múltak. A két öreg legény tovább rémült. És titokban folyton figyelték ~ egymást: egészségesek-e, birják-e még? Egy őszi este zárás után az órás átbicegett a könyvkötőhöz: — Hát csak élünk még — köszöntött be a hideg, homá lyos üzletbe és körülnézett. Kicsit várt, aztán, mivé. nem kapott választ, közelebb lépett ahhoz a függönyhöz, amely a könyvkötőmühely hát só részében az öreg mester ágyát takarta el szemérmesen az üzleti látogatók elől. Botjával félretolta a függönyt. A könyvkötő ott feküdt az ágyon. — He?. . . — bökött feléje az órás. A könyvkötő nem moccant. Az órás feszülten hallgatott. Aztán közelebb hajolt a halott hoz. — Tudtam mindig, hogy te mégy előbb — suttogta. De nyomban talpraszökött benne a rémület. Most hát rajta a sor. Elengedte a függönyt és odatámaszkodott az egyik hatalmas vágógéphez. Nézegetni kezdte. Sokszor látta munká ban az óriási lenditőkereket, a guillotinenagyságu kést, amely harminc vastag könyvet is könnyedén átmetszett. Végigpróbálta ujjával az élét. — Nem lenne okosabb? — tépelődött. — Ma vagy holnap biztosan meg kell halnom. És mivel semmi bajom sincs. . . jaj, talán megölnek. . . Megmozgatta a lenditőkereket. A rémületes penge lassan elindult lefelé. . . Az öreg órás torkában lüktetett az iszonyat. Ellökte magát a borzalmas géptől és kirohant az utcára. Az ajtóból még hallotta, hogy háta mögött a sötét műhelyben az elindított kés zizzenve keresztül szalad egy ott felejtett könyvön, aztán nagyot zökkenve megáit. Az órásbolt ajtajában hirtelen megtorpant. A fekete üvegen megpillantotta a saját közeledő alakját. Bent megszólalt egy kakukkos óra. Az órás számolta, mint babonás emberek szokták az erőben. Tudta, hogy hét óra van, ismerte az órát is, tegnap javította meg. Az volt a baja, hogy néha háromszor annyit is kakukkolt, mint amennyit kellett volna. Szorongva várta, hátha megint elromlott. Páni félelem rohanta meg, mikor a kakukk a szabályos hét kiáltás után hirtelen elhallgatott. — Hetet szólt. . . Talán csak hét perc már. . . jU
