Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-04-07 / 786. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1934 április 7. AZ OSZTÁLYOK MEGSZÜNTETÉSE ii. Amíg a tudomány csak egynéhánynak volt elsajátítható, amig a mesterséget, a szaktudást kevesen bírták és mesterségesen lehetetlenné tették annak megtanulását, amint a tanulók számának korlátozása még a mai napig dívik több országban, amig a szakmai munkásokat nem tudták nélkülözni, mivel hoszabb évek tapasztalatai szükségesek voltak, addig érthető volt, hogy az ilyen szakmunkásokat és egyetemeket végzett embereket magasabb osztályokba helyezték és sokkal jobban díjazták mint egy közönséges munkást. De a helyzet nagyban megváltozott. Minden gondolkozó munkás tudja, hogy ma már mesterségre nem nagy szükség van, a technika kifejlődése folytán, mindég kevesebb és kevesebb szakmunkásra van szükség. Ma már az az állapot, hogy nem is igen álmodozik a kömi- ves, az asztalos, szíjgyártó és a többi szakmunkás, hogy Amerikában a szakmájában fog tudni dolgozni. Szívesen elfogadja az első munkát, még ha árok ásás lesz is, vagy a furri- kot kell neki tolni. Ugyan ilyen a helyzet az egyetemekről kikerült ügyvédekkel, mérnökökkel is. Nem egy esetben találkozunk velük a CWA, DPW és a CCC munkatelepeken. Éppen úgy tologatják a lapátot, ásót, furrikot, mint bármelyik napszámos munkás. Ez a helyzet legújabb kialakulása és azok akik ezt nem veszik észre, nem jogosultak arra, hogy a jövő kiépítését maguknak sajátítsák ki. Ma több százezer szakmunkás, lemondott arról, hogy a szakmájában kapjanak munkát és a keserű tapasztalatok révén rá jött, hogy ő sem értékesebb, kapó- sabb mint a napszámos munkás. És több éve nagyon is közel és egyforma munkát végeznek a szakmunkás urak, a hivatalnok és a nem szakmunkások ezrei. Áttekintve, ezen szakmunkás és egyetemet végzettek fölöslegén, nézzünk egy kicsit a mélyére a jogi oldalról. Ha azt elhisszük, hogy mindnyájan egyforma jogokkal és eshetőséggel születtünk, akkor ezt a jogot nem szabad föladni, még akkor sem, ha nem ragaszkodtunk egy szakmához, hanem egyszer itt, máskor ott termeltünk a társadalom ösz- szessége részére. De mi azt is tudjuk, hogy a tanulást, szakmai ismeretet még az uj társadalomban is örömmel fogják megtanulni, valamint a magasabb tudományt is, nem azért, hogy embertársaik közzül egy magasabb osztályban helyezkedhessenek el, hanem a tudomány kedvéért és azért a kárpótlásért, hogy könnyebb lesz esetleg a rajzasztal mellett teljesíteni a társadalmi részére szükséges és reánk eső munkát, mint kint a mezőkön, vagy az árokban, öntödében, vasgyárak kemencéjei mellett ledolgozni azt a néhány órát, mely minden munkaképes egyénnek kötelessége. Én tudom, hogy minden szakmunkás aki még szerencsés a szakmájában dolgozni, szívesebben dolgozik a szakmájában, mint ugyan azért a fizetésért öntödében, árokban, vagy a mozgó munkapadnál, ahol minden pillanat ja le van kötve és figyelve. Melyik orvos menne inkább árkot ásni, mint egy irodán várni az orvosi tanácsra szorulókat ? Melyik mérnök vagy rajzoló, menne a kovács műhelybe megformálni a tüzes vasat szívesebben mint azt lerajzolná? Tehát magában a munkában, a munka könnyebbségében van a kárpótlás, azon igyekezetért, tanulásért melyet mostan még a kommunisták is osztályozásra használnak fel. Melyet mi minden embernek lehetővé te- rendszerben. így a kiváltságo- szünk, aki arra hajlandó az uj kát, az által romboljuk le, hogy tulszámban lesznek azok, akiknek meglesz az alkalmuk, hogy olyan vonalon, vagy tudományban nyerjenek kiképzést, melyet nem haszonlesésből, de a természetes hajlamuk és a tudomány iránti vágyuk folytán választanak. A történelem bizonyítja, hogy a tudomány igaz szolgái, soha sem vagyonszerzés, vagy elsőbbségi pozícióért, hanem a tudomány szomjúságuk ismereteik kiterjesztése érdekében, nagyon sokszor az egész emberiség iránti szeretetükből törekedtek találmányaik, fölfedezéseik keresztül vitelére. Erre számtalan példát tudunk felhozni. Steinmetz, akinek lángeszét mindenfelé elismerték szegényen halt meg. Maga Edison, ha a lángészt dijjaznák, a tudományt, találmányokat a világ leggazdagabb emberének kellett volna hogy legyen, ami nem volt, még közel sem járt hozzá. Newton, Darwin, Galileo, Bruno, megvetve koruk által üldözve a hatóságok leginkább a hatalmas egyház által, mely retteget a tudománytól, az újítástól, szegényen elhagyatva haltak meg. Nemhogy méltón díjazták volna őket, de nem is vártak díjazásra, elismerésre, dicsőségre. Csak az utókor ismerte el őket, persze már még ha hajlandó lett volna díjazni, sem díjazhatta volna munkájukat. Azoknak az embereknek, akiknek a tudomány vagyonszerzés céljából kell, leghelyesebb volna ha nem is szereznék meg a tudományt, mert csak azok értékes emberek, akik felebarátaikon való segítés céljából, vagy a társadalmi közmunkáknál a leghatásosabb közreműködés lehetőségének céljából akarnak tanulni, nem azért, hogy felebarátjaikból, mentői többet tudjanak kipréselni. Az IWW által hirdetett, osztálynélküli rendszerben ilyenek lesznek a tudomány tulajdonosai és hirdetői. Nem egyéni, hanem a közérdek lesz a vezérfonál. Aki nem lesz hajlandó ilyen nemes célból tanulni, elmehet az árkot ásni, vagy a gulyát őrizni. Aki nem lesz hajlandó meglevő tudományát, gyakorlati tapasztalatait a közjóért közrebocsájtani, azokat ellehet küldeni a bányába, a vasöntödébe dolgozni. Az uj társadalmi rendszerben melyért érdemes harcolni nem az egyéni, hanem a közérdek lesz elismerve. Egy orvos, vagy tanár, ak - nek igaz sok éveken keresztül kell tanulni, a tanulási ideje alatt ellátásra, élelemre, ruházatra van szüksége, melyet embertársai termelnek neki is, de viszont az embertársai segítségével szerzett tudományát embertársai segítésére, nem pedig egyéni érdekre, sokszor zsarolásra kell, hogy fölhasználja. így lehetlesz egy egészséges nemzedéket nevelni. Ha minden szülöttnek, minden csecsemőnek, egyforma ellátása, élelmezése, iskolázottsága lehetővé lesz téve. Nem lesz osztály és ezáltal osztály gyűlölet. Nem lesz lehetőség adva, az önzésnek, egyéni kiváltságoknak, ezáltal az elnyomatásnak újból megerősödni, elhatalmasodni. Ez Amerikában lehetséges, mert úgy a szakmunkásból, mint egyetemet végzett mérnökökből, orvosokból ma itten fölösleg van, mely minden évben csak szaporodik. Mi tudjuk, hogy finden ember csak a munkája után élhet meg, amint mi azt hirdetjük, akkor a mérnökök és orvosok nem az ásót, kapát, kaszát választják, hanem inkább megmaradnak a tudás által könnyebb munka mellett, ha megélhetésük azáltal is biztosítva lesz, nem érzik magukat kizsákmányoltnak és nem fogják látni, hogy kiváltságokra lehet kilátásuk. Ezt csak az önzők, magukat magasabbra tartók, elnyomók táborába törekedők nem látják be, azok akik embertársaikat nem fölemelni, hanem elnyomni akarják. Nagyon kell az öntudatos munkáságnak vigyázni, hogy miért és kikért harcol, nem-e egy másik elnyomó klikket segít a nyaka fölé helyezkedni, mely minden bizonnyal meg lesz, ha az osztályozódást meg nem szünteti. Egyedüli mozgalom mely osztályok megszüntetésére törekszik, ez az IWW. Egyedüli biztos alap, az osztályok és az osztály elnyomatás, gyűlölet megszüntetésére, az Ipari Szabadság amint az IWW hirdeti. Azért az IWW-ba nem tolakodnak professzionális alakok, intelektuelek, ahol nekik is egyforma elbánás, egyforma lehetőség van a napszámossal, vagy a mezőmunkással. Azért igér mindegyik párt, magasabb poziciókat, magasabb osztályozodást, hűséges tagjainak, csatlósainak. Azért osztályozza a munkásságot, azért nem hajlandó az osztáíyharcot megszüntetni, mert akkor az önző, magukat felsőbb lényeknek tartó intelektueleket nem nyernék meg céljuknak. Mi tudjuk, a tanultabb emberek között is mindég több és több ember akad, aki hajlandó lesz velünk együtt dolgozni, fáradozni, ha kell harcolni, az igazi szabadságért, egyenlőségért, igazi, felebaráti szeretettel és boldogsággal teljes rendszerért, ahol nem lesznek osztályok, osztály gyűlölet, hanem egyetértés, önzetlen ko-operáció, ahol a tudományt, nem a pénz, hatalomvágy, hanem a tudomány iránti szeretet fogja megkedvelteim, igy igaz tudomány lesz. Vi. DETROITBAN A március 24-én, tartott mulatságunkra Sike munkástársnő egy szép díszítéssel készített süteményt ajándékozott, valamint Tóth munkástársék egy tucat színes tojással bőviteték ki, mely árverés alapján behozott 10 dollár 85 centet, melyből 10 dollárt azonnal át is utaltunk a Bérmunkáshoz. Többek hozzájárultak a mulatság sikeréhez ajándékjaikkal, igy bár kis közönség volt, de lehetővé tették, hogy a házbérre is jusson a mulatság jövedelméből, amellett, hogy a Bérmunkásról sem feledkeznek meg egyetlen alkalommal sem, ilyen kisebb mulatságok tartásakor sem. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földei, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet izervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel r A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az nj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
