Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-09-14 / 757. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1933 szeptember 16. SZILÁNKOK Hitvallás az Egyetemes Emberről Nincsen unalmasabb valami — különösen éhes gyomru embernek — mint rideg számokkal való bajlódás. A következő számok azonban nem bosszantóak, legalább is azoknak, akik nem hallanak, látnak vagy éreznek. • Cleveland város jeles polgár- mestere Mr. Miller az uj deal főhadiszállásán jelenti, hogy az ő védnöksége alatt álló város területén naponta egyezer ember nyer munkát. Az elbocsátottakról takarékossági szempontból nincs kimutatás. De hogy ilyesmi is van, egy munkás panaszából sejthetjük: “felvettek a gyárba, tizenöt percet dolgoztam. Lassúnak bizonyulva kidobták. Kívül húsz ilyen kidobottal találkoztam.” Reggel kilenckor kezdik a fel- vevést. Tizenöt perc esik egy felvevőnek egy emberre. Két felvevő van. Az NRA nyolc órája alatt ez a két felvevő hatvannégy emberrel szaporítja az újonnan mu.nkábaállitottak számát. Clevelandban körülbelül száz ilyen hely van. Nos tehát: Százszor hatvannégy, hatezernégyszáz. Havi húsz napi munkaidővel szorozva ez százhuszonnyolc ezer, nehogy azt gondoljuk, hogy Mr. Miller tévesen jelentett egy ezret, ő mint lelkiismeretes ember csak azt hiszi, amit lát. Szorgos városatyái munkája miatt csak úgy futtába nézett meg néhány helyet, hol ezen korszak- alkotó munka folyik, mig ez a riporter kora reggeltől, késő estig méri az utcákat nemesebb munka hiányában, azért vesz bátorságot, hogy szintén mint lelkiismeretes, talán mint érdekelt is, kikorrigálja a fent említett jelentést. Halljuk, hogy Washingtonban is meghallgatták ezt a példás munka folyamatott, berendelték érdemes polgármesterünket, megtudandó, hogy is csinálják ezt. Halljuk szintén, hogy ezt a módszert nem kevesebb mint tiz hazafias érzések magaslatára emelkedett városban fogják bevezetni, hogy ezt a példát követve a többieket is rábírják. Köztünk legyen mondva, ha ez sikerül, nem fog fájni a fejünk. Képzeljük csak el: ha Clevelandban magában százhuszonnyolc ezer ember áll munkába, havi húsz nap alatt, az tiz városban egy millió kétszáznegyvenezret jelent. Ez csak egy hónapban. Tiz hónap alatt a tiz városban, tizenkét millió négy- százezret tesz ki. Ha aztán hozzá vesszük még ehhez a szégyenletükben utánuk kullogó városokat egész bátran megállapíthatjuk, hogy a legközelebbi tiz hónap korszakalkotó lesz Amerika sőt a világtörténelemben is, le kell, hogy romboljuk a bevándorlást megszorító gátokat, hogy az itt kiépülő paradicsom az emberiség oázisa legyen. Repülőgépek ezrei fogják szállítani a túlzsúfolt városokba naponta bejövő munkásokat ki a szabadba a szűzies, tiszta levegőjű lakóhelyekre, a városok ma a földszinén szaladó villanyosai lekerülnek a föld alá, hogy az egymást érő autók és tömegek zavartalanul hömpölyöghessenek, élvezhessék méhek- ként dolgozó milliók által teremtett javakat. így magunk elé festve a remekül kibontakozó uj dealt, képzeletünkből a malacok vinnyogása, disznók röfögése ébreszt fel. Látjuk a charity-táplált, zörgő csontu szegényeket, körül állják a vágóhidat s nézik, a szájuk nyála folyik egy kis jó laci-pecse- nyéért, mert hát ott a vágóhídon ölik a vinyogó malacokat és, no és — műtrágyát csinálnak belőle. A fene ott egye meg a nyálafolyó, korgós gyomru koldusait. Legyenek ők is polgármesterek, politikus gangszter, racketeer, elnök, kapitalista, bármi, csak nem teremtő, épitő munkás s akkor majd nekik is lesz lacipecsenye. . . Hogy visszatérjünk az általunk kedvelt számokhoz, ime: a rongyosok vigasztalására a gyapottermés egynegyedét alászántják. Az éheseknek hízelegve felégetjük a búzát. Sok- sok millió bushelt. A kandisznót kiheréljük s igy az embervilágban törvénytelennek tartott “birth controll,” születésregulázást a disznó és a többi állatvilágban bevezetjük. Valamikor régesrégen az angol szövő munkások összetörték a gépeket. Hogy ilyen durva eszközökre ne legyen szükség valószinüleg valami orvosi műtétre fogják magukat elszánni az okosak a mérnök — világgal szemben, hogy lehetetlenné tegyék uj gépek produkálását. Ennyi ész, ennyi racionalizmus, mely az NRA körül csoportosult, kiszámíthatatlan dolgokra képes. U. i. Bocsánat, a feti szám- müveletekkel való előhozako- dásért, csak most jövök rá, hogy nem értem eléggé a tech- nokratizmust. Roper kereskedelmi titkár mondja: Racketeer az az egyén, ki hazug beállítással, kényszerítés, fenyegetés, erőszakos zsarolással vesz el felebarátjától dolgokat, melyek őt joggal nem illetik meg. Nehéz elképzelni utálatosabb teremtményt. Ez igaz. Aláírjuk egy szerény feltevéssel: a jogviszony meghatározása a mi ethikánk szerint csak a kizárólagos természetes emberi jogot jelenti. Mi zsarolásnak és rablásnak minősítjük a munka kizsákmányolását még akkor is, ha ez az ember-csinálta törvények keretein belül történik. Találó válasz. Egy sarokba szorított uj munkástól kérdi a formán: “jó munkás vagy te?” — “Hát persze, a feleségem is azt mondja.” S—n. A ma elterjedt vallások a csőd szélén állanak, mert elvesztették a tömegekre gyakorolt befolyásukat s nem képesek többé visszatartani az embert az önzésnek katasztrófák felé vezető utján. Templomok ugyan épülnek ma is és sok templom, különösen a nagy ünnepeken meg is telik, de azok, akik átlépik a templomok küszöbét, nem az emberiség egyetemét, nem is vezető szellemi rétegét jelentik és sokkal nagyobb azoknak a száma, akik lelki útmutatásért . máshova fordulnak, vagy ilyennek egyáltalában szükségét sem érzik. A katekizmusoknak és kátéknak az emberi kutatás eredményeivel össze nem egyeztethető tanai hullanak a serdülő ifjú agy velejéből, vagy pedig már az .iskola padjai között sem tudják az utat megtalálni azokhoz, akiket már születésük pillanatába az Isten által teremtett világ muzsikája helyett az ember által teremtett világ: dinamók, turbinok, gépmadarak bugása fogadott. Vallásnak van létjogosultsága a legfelvilágosultabb korban is, ha eszményeivel az egyetemes emberi haladást akarja szolgálni. Ha meg tudja ragadni a tömegek képzeletét, a haladás ügyének olyan hatalmas lendületet adhat, amilyenre a társadalmat semmiféle racionális indokkal ösztönözni nem lehet. Ha ma ismert vallások befolyása és jelentősége napról napra csökken, ennek oka kizárólag abban keresendő, hogy nem tudnak többé olyan eszmét adni a felvilágosult emberiségnek, amelynek elérésére való törekvése haladást jelentene. Kétségtelen, hogy azok a lángelmék, akik a ma még tengődő vallásokat alapították, koruk legkiválóbb alakjai voltak s ha ma itt élnének közöttünk, újra ezer évekre szóló vallásokat alapítanának, de valószínű, hogy előbb igyekeznének legalább annyit elsajátítani a mai emberek ismeretéből, amennyit egy analfabéta is tud. Vallásaikban, melyek szerint egyesek még végig akarják élni életüket lehunyt szemekkel akarnak Ítélkezni felettünk, halottak, akik a maguk életét sem értették egészen. A tudása révén istenné váló egyetemes emberbe vetett hit felismerése annak, hogy az emberben az ön- és fajfentar- tásra fordított erőkön kívül még vannak erőfeleslegek, melyeknek rendeltetése, hogy az embert önmagánál többé tegyék. Ezek az erők ma felhasználatlanul tespednek (munkanélküliek, el nem fogyasztott áruk,) vagy helyetelen irányban vannak lekötve (túlméretezett hadseregek, anyagi erők megszerzésére pazarolt életenergiák.) A materializmus azáltal, hogy nem követeli meg! az emberi erőfeleslegeknek a í haladás érdekében való rendeltetésszerű felhasználását; tűri és jóváhagyja, hogy ezen erőfeleslegek is az egyéni jólét érdekében működjenek tovább, széttagolják a társadalmat s érdekellentéteket teremtve tagjai között állandó kulturális és gazdasági válságoknak váljanak okozójává. Az elavult vallásokból kiábrándult ember tehát nem lehet materialista sem hanem életének célját igen is valami magasabbrendüben, az önmagánál többé válásban kell keresnie. S ha valóban több akar lenni önmagánál, akkor isteni lényként ezt az “önmagánál többet” kell tisztelnie, akivé válni maga is akar. Természetesen egyetlen ember — legyen egyébként a legnagyobb lángelme is — az isteni fokozatot elérni képtelen. Egyetlen ember e szempontból annyit számit, mint a szervezet egy sejtje: bár megvan benne az anyagcsere és szaporodási képesség, mely a parányi fehérje vegyületet minden szervezetlen vegyülettel szemben élővé teszi, lehetőségei ezzel ki is merültek. Amint azonban a sejtek összesége: az egyetemes sejt is oly lényt alkot, melynek hatóköre nem csupán a sejtek elemi tevékenységeinek összege, hanem e mellett öncélú szellemi tevékenységre is képes, úgy az emberek összessége is isteni lénnyé magasul, mely ha az igazi Isten nagyságát el nem is érheti, az egyén korlátozott lehetőségeihez viszonyítva emberfeletti, isteni lényt képez. Az egyetemes ember relatíve mindenttudó, mindenható és mindenütt jelenlevő és örökkévaló. Mindenttudó, mert tudatának tartalma úgy viszonylik az egyéni tudattartalomhoz, mint az agyvelő tudattartalma az egyetlen agy sejtben őrzött emléknyomhoz. Mindenható, mert egyidejűleg annyi irányban haladhat, ahány cselekvő- l épes egyént foglal magában. Halhatatlan, mert számára egyének születése és halála csak annyi, mint a szervezet számára a sejtek kicserólődése. Az egyetemes ember hite az élet súlypontját a gazdasági kérdésekről a haladás terére tolja át, tehát kizárja az érdeklődés homlokteréről az érdekellentéteket okozó gazdasági kérdéseket. Biztosítja a munka folyamatosságát és helyreállítja a munka becsületét, mert minden gondolkozó elmére és minden munkáskézre igényt tart. Programja röviden: minden erőnek és anyagnak az emberi tudás gyarapítása érdekében való beállítása. Farkas Sándor Zsigmond. OLVASD AZ IndustrialWorkert Lépjen be az Akció Bizottságba ön is
