Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-09-09 / 756. szám
1933 szeptember 9. BÉRMUNKÁS 3 oldal HÉTRŐL-HÉTRE ÍRJA: V. J. Az NRA (fellendlési törvény életbeléptetésétől csodákat várnak a munkások. A gyárakban, bányákban, az utcákon, vagy az otthonokban, szóval mindenüt csak erről vitatkoznak, hogy miképen fogja Roosevelt az NRA segítségével helyrebillenteni a tőkés termelési rendszer rozoga szekerét, a mely iíiár negyedik éve kizökkent a rendes kerékvágásból. A , nagyhangú kijelentésektől elhódított munkások úgy tekintenek Roosevelt- re, mint egy modern Mózesre, aki az NRA segítségével megtalálta részünkre a kivezető utat, a nyomor és nélkülözés sivatagából. Magas fizetést, rövid munkaidőt és a szabad szervezkedés jogát ígérte az NRA. Hogy ezideig mit kaptunk a fenti Ígéretekből, itt van egy néhány példa. Pittsburghban 500 vasúti kocsikat gyártó munkás sztrájkba lépett magasabb fizetésért és a szervezkedés jogáért. A gyárban nem volt szabad szervezkedni, még Roosevelt üzenetére sem. Kelet Pa. 50.000 bányamunkása csak nemrég ment visz- sza dolgozni, az NRA és Roosevelt közbejárása folytán, a kik azért szüntették be a munkát, mert a bányaurak nem akarkérdő tekintettel fogott velem kezet, (hisz mindig jó barátok voltunk,) de mivel én csak különösképen mosolyogtam, tehát ő kérdezett. Mond mi történt itten az én távollétem alatt. Én mintha semmiről sem tudnék kérdeztem, hogy mit akar ezzel mondani? Azt felelte, hogy Mr. Y a mühelytulajdonos szigorúan re- ám parancsolt, hogy még ma távolitsalak el a műhelyből. És ezenkívül semmi más okott nem mondott. Én mivel erre el voltam kézülve, tehát egyszerű válvonás- sal mondottam, hogy akkor nincs más hátra mint kérdés- nélkül teljesíted a reád bízott parancsot. És egy kézszoritás- sal nyugtattam meg arról, hogy ő ellene semmi gyanúm nincs. Ezzel szerszámaim összepa- kolásához fogtam, egy negyed órával később már'kívül voltam a műhelyen örökre. És hogy ezen elbocsájtás mennyire volt befolyással a későbbi munka- keresésemre ? A kis városban ismerős ember voltam. Elég annyit megemlíteni, hogy mindenütt elbocsájtásom okát akarták tudni, mit magától értetődik én elhallgattam, ennek következménye az lett, hogy a környéket kellett elhagynom. Tehát, Pistám mostan már tudott az okott, hogy miért kellett akkor nemcsak munkámat, hanem a környéket is elhagynom. Remélem megértetted elbeszélésemből, azt is hogy ameddig ez a jelenleg uralkodó, nemzetiséget és osztálytmeg- külömböztető társadalmi rendták elismerni a bányászok szervezetét, üldözték azt, többeket meg elbocsáj tottak a munkából. Ez csak olaj volt a tűzre, mert a bányászok olyan tömege tette le a szerszámot, hogy nem csak a bányaurak, de maga a kormány is megrémült, mivel attól féltek, hogy a bányászok általános sztrájkot kezdenek és a mit az NRA csak ígért azt a bányászok ki is vívják maguknak az NRA segítsége nélkül. Az UMW áruló vezéreivel aztán sikerült a sztrájkot leszerelni azzal az ígérettel, hogy a kormány elintézi a vitás kérdéseket a bányaurakkal. Tehát az NRA ígérete ellenére a munkásoknak sztrájkolni kell a szervezkedés jogáért. A fizetés javítás terén is igy működik az NRA. Megállapítja a legkisebb fizetés nagyságát, azonban sok iparban ez lett a legnagyobb fizetés is. És ezek a munkaadók hivatkoznak arra, hogy ők eleget tettek az NRA szabályainak, mert nem fizetnek kevesebbet a minimális munkabérnél. A bányászok például kaptak 5—10 cent javítást a szén tonnája után, de ugyanakkor a szén tonnáját 25—75 centtel emelték tonnánként. Ki volt itt a nyertes? szer fenn áll, addig mi munkások dacára emberi voltunknak, hatalmas korláttal vagyunk elválasztva, szintén emberi, de a kapitalista osztályhoz tartozó társainktól. Ezek bennünk munkásokban mindig alantosabb osztályt látnak, nemcsak barátságban, hanem még a természetadta szerelemben is. Befejezésül még csak azt mondhatom tinéktek fiataloknak, hogy ne engedjétek magatokat félrevezetni, a kapitalizmus hazug délibáb mutatványai által, melyeket úgyis csak a csalódások sorozata szokott követni, hanem iparkodjatok ezen osztályokat elválasztó rendszer korlátjait ledönteni azáltal, hogy szervezkedtek a közös munka társadalmát meg valósitó Egy Nagy Szervezetbe, melyben tömörülve, megszerezhetjük . az embert megillető egyenlőséget, melyben nem lesz ur és szolga, nem lesznek le- nézők és lenézettek, hanem közös munkálkodással építjük, fejlesztjük tovább a korlátlan szabadság társadalmát, melyben a szabadság, barátság és szerelem közzé osztályakadályok többé nem gördülnek. Ezért küzd az IWW. Pista barátom hozzám lépett. Kezemet szorongatva, meghatott hangen mondá, nagyon jó volt munkástársam. És aminek legjobban örülök elbeszélésedben, az az, hogy még az ifjúkori kalandok, szerelmi elbeszéléseitek alkalmával sem tértek el az igazság eszméjének hirdetésétől. Minimális fizetésről és 30— 40 órás heti munkaidőről papolnak, ugyanakkor az apró hirdetésekben házimunkát végző nőket keresnek heti 2—3 dollár fizetésért, ahol a napi munkaidő 12—16 óra, hetenként több mint 80 óra. Azok a gyártulajdonosok akik aláírták az NRA nyilatko^- zatot, amelyben az is ott áll, hogy a munkások olyan szervezetbe lépnek amilyet ők jónak látnak, — minden áron a Company uniót akarják a munkásokra erőszakolni. Az NRA a youngstowni megyei börtön lakóinak hozott talán némi javulást, ami nagy részt a börtönlakók erélyes fellépésének köszönhető. Ugyanis kijelentették, hogy az NRA szerint a heti munkaidő nem lehet több 40 óránál, igy ők sem dolgoznak többet. Hosszú volna felsorolni az utolsó néhány hónapban lefolyt sztrájkokat, melyek mind vagy fizetés emelésért, vagy a szervezkedés jogáért törtek ki. Sok helyen nem érte el a kereset az NRA által megszabott minimumot, (a mi pedig csak az éhhaláltól menti meg a munkásokat.) Pedig a fenti munkaadók nagyrésze aláírta és elfogadta az NRA programját, természetesen azzal a mellékgondolattal, hogy a részükre kényelmetlen pontokat figyelmen kívül fogják hagyni. Az utolsó hetekben aláírták az összes kis üzletemberek, szatócsok, borbélyok, mosodák, szalonosok, szállodák stb. De még mindig nem írták alá a vas és acél gyárak, bányák, faipar, olajipar és gépipar tulajdonosai, akik az összmunká- sok %-ed részét foglalkoztatják. Ezek az urak még ma is csak tárgyalnak és ha ki is dolgoznak egy egyezményt a tömegek vakitására, ezt akkor rúgják föl amikor az ő érdekük úgy kívánja. Mert az igazi hatalommal ma még ők rendelkeznek, akiknek kezében csak játékszer az egész kormány Roosevelttel együtt. Az NRA egyetlen pontját fogadták csak el a munkaadók vita és kivétel nélkül, azt a melyik az árak emelkedéséről szólt. Egy adott jelre, lázas gyorsasággal emelték az életszükségleti cikkek árát úgy, hogy ma 50 % -al drágább a megélhetés mint négy hónappal ezelőtt. Be kell ismernünk, hogy a béreket is emelték átlagosan 10%-al. “Nesze semmi, fogd meg jól,” sőt még ennél is kevesebbet kapott a munkásság, inkább még elvettek tőle. Népr hónappal ezelőtt egy munkás kereset napi három dollárt, az ma $3.30-at keres. Úgy tűnik fel mintha tényleg ‘többet keresnének 30 centtel naponta. Csak akkor vesszük észre, hogy nem igy van amikor vásárolni megyünk, mert amit a bérjavitás előtt $3.00-ért megvehettünk, azért ma $4.50-et kell fizetni, számítsa ki minden munkás, hol van itt a bérjavitás. A szabad szervezkedési jog sem egyébb ámításnál, mert a munkások egyetlen fegyverét, a sztrájkot kiakarják csavarni kezéből és helyette egyeztető bizottságokat állítanak föl. Ezen bizottságok aztán köny- nyen elsikkasztják a munkások jogos követeléseit és mindig a “szegény” munkaadóknak van igaza. Szeptember elsejére ötmillió munkásnak Ígértek munkát, de alig egymillió tudott elhelyezkedni, (ha igaz a jelentés,) azonban kérdés, hogy karácsonyra nem-e megint az utcán lesz a felvett millió munkás, vagy még több. Mert a raktárak gyorsan telnek árukkal, ugyanakkor a munkásoknak a dolgozó része is vásárló képtelen. És mi lesz ennek a vége? Újabb munkabeszüntetés, mert a tőkés csak akkor dolgoztat, ha a kész árut haszonnal el tudja adni. A mai termelési rendszer betöltötte hivatását és bomlásnak indult. Olyan mint a haldokló akinek életét az orvosok injekcióval meghosszabbítják ugyan pár órával, de megmenteni nem tudják. Az NRA egy ilyen injekció, amivel Roosevelt a haldokló bérrendszert szeretné ha nem is megmenteni, mert azt nem lehet, de az életét meghosszabbítani. Hogy sikerül-e ezen kísérlete, ezt a közel jövő fogja megmutatni. Nekünk semmi esetre sem szabad tétlenül néznünk, a már oszlásnak indult tőkés rendszer élesztgeté- sét, mert ha tovább is megtűrjük magunk közt a tőkések oszladozó hulláját, úgy köny- nyen hullamérgezést kaphatunk. El kell tehát takarítanunk az életünket veszélyeztető hullákat, hogy boldogan és egészségesen élhessünk. Ezt azonban csak szervezett erővel érhetjük el, a saját erőnkre támaszkodva. Ne higyjünk a nagyhangú Ígéreteknek, bárki mondja is azt, sem az NRA humbugnak ami csak szemfényvesztés a munkások részére. Az NRA csak a nyomor megosztását jelenti részünkre, holott ez már ma is tűrhetetlen. Ugyanakkor egyengeti útját az ipari feudalizmusnak. Az NRA a munka és tőke együt- müködéséről beszél, mi meg azt mondjuk, hogy “Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között és az élet javait ama kevesek bírják, a kikből a munkáltató osztály áll.” Ne békéről beszéljünk hát, de harcról, az utolsó harcról, amikor a munkásság mint osztály szervezkedik és lefoglalja a termelés eszközeit, megszüntetve ezáltal minden nyomornak és nélkülözésnek kutfor- rását, a — bérrendszert. Ezért küzd a Bérmunkás már húsz éve és erre tanítja, neveli és szervezi a bérmunkásokat az IWW. y. j. Utcai Gyűlés A Burnsideon lakó magyar munkások figyelmét felhívjuk, hogy az IWW minden csütörtökön este 8 órai kezdettel a 93-ik és Cottage Grove Avenuen utcai gyűlést tart. Kérjük a munkások tömeges megjelenését.
