Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-08-19 / 753. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1933 augusztus 19. A Hitlerizmus és a német- országi munkás mozgalom IRTA: VLASITS MÁRTON. (Folytatás. Több erre való kísérletük, az összes polgári pártok és részben a szocialista párt ellentállása folytán vereséggel végződött. Mivel politikai utón nem lehetett a szocialisták befolyását a munkások nagy tömegeiben ellensúlyozni, a kommunisták a gazdasági szervezeteket igyekezték a szocialisták kezeiből kivenni. A harc közel öt évig tartott, de végre is a kommunisták belátván a harc hiábavalóságát, feladták a gazdasági szervezetekért tomboló küzdelmet. A súlyos békeföltételek, amelyekkel a győztes hatalmak Németországot sújtották nagyban hozzájárultak a német munkásság életszínvonalának a lealacsonyitásához. A nagyipar, hogy az üzemeket jövedelmezőbbé tegye, megkezdte és keresztül is vitte a racionalizálást. Ami azt jelenti, hogy több üzemeket egybevont és ezen az utón nem csak sok üzemi munkást, hanem ami az előtt hihetetlen volt, nagyszámú úgynevezett “‘fehérgalléros” proletárt kenyémélkülivé tett. A megmaradt üzemek nagyobbak és erősebbek lettek. A munkában maradt munkások csak részidőket dolgoztak. Béremelésről szó sem lehetett, mert a munkanélküliek tartalékserege sóvárogva nézte a gyárkapukat, hogy az első adandó alkalomra bevonuljon. A nagyipar megerősödése folytán a kisipar teljesen leromlott és tönkrement kisiparosok és kiskereskedők csak szaporították a munkanélküliek óriási mérvben növekvő táborát. A kötelező betegsegélyzés folytán sok orvos is fölöslegessé vált, mert csak a be- tegsegélyző orvosoknak volt foglalkozása, a többi, kivéve a vagyonos osztály orvosait szintén proletárrá, mától-holnapra élővé lett. Az általános gazdasági pangás következményeként ugyanez állt az ügyvédekre is. Az ország területéből ki- szajkitott részek hivatalnokai, tanítói és ügyvédei szintén szaporították a foglalkozás és kenyérnélküliek táborát. Nem lehet megfeledkezni a sok ezerre rugó volt alacsonyabb rangú katonatisztekről sem akik bár nyugdijat kapak, de ők elégedetlenek voltak, mert nem élhettek “rangjukhoz méltóan.” Ebben a gazdasági összeomlásban és zűrzavarban lépett föl Hitler Adolf egy volt építészeti rajzoló és festő segéd, tehát szintén egy úgy nevezett “fehérgalléros proletár.” Szövetkezve egy-két volt katona tiszttel és tönkrement polgári exisztenciával megalakította a német nemzeti szocialista pártot. A párt programját úgy dolgozta ki, hogy azzal mindenkit boldogítani fog. A német nemzeti szó azért lett befoglalva, hogy csak a német fajhoz tartozókat értette bele, másszóval a nem német fajt, a népközösségen kívül helyezte. A szocialista jelző pedig arra volt jó, hogy a szocialisták és a kommunisták sorait megbontsa. Szociális reformokat és a szocializmus megvalósítását hitette el a követőivel. Segítséget ígért a pártprogram a tönkrement kisiparosoknak, bár a mozgalmat a nagyipar pénzelte. A nagyipar tudta azt, hogy ez csak csalétek és arra jó, hogy a munkásmozgalmat megbénítsa. A kis szatócsokkal a nagy áruházak felosztását hitette el. A kereset és állás nélküli orvosoknak, ügyvédeknek, tanítóknak és más kispolgároknak megígérte, hogy a párt uralomra jutása esetén az összes zsidó vallásu orvosokat, ügyvédeket stb. kiűzi az országból és helyüket a “nemzethez tartozó” “fajtiszta” germánokkal fogja betölteni. Egy néposztályt sem lehet ilyen üres és minden gazdasági és fejlődési törvényeknek ellentmondó program zagyvalékkal elbolonditani, mint a talajt vesztett kispolgári osztályt. A vagyonos’ osztály tudatában van annak, hogy a kapitalisztikus gazdasági rendszert igy nem lehet aláásni. A tőkés osztálynak az ilyen zűrzavar és minden logika nélküli program csak viz a malmára. Tudja azt, hogy neki csak az osztálytudatos munkásmozgalomtól van mit tartani, tehát az erejét az ellen központosítja. A harcban megacélo- sodott és a fejlődés törvényét ismerő osztálytudatos munkásság pedig elég tisztán lát, mintsem az ilyen ígéretekre hallgasson. Hitler követői tehát elsősorban a talajt vesztett és elzüllött kisiparosok és szatócsok, másodsorban sajnos a széles mederü német munkás mozgalomban még mindig osztálytudat nélkül fehérgalléros proletárok, harmadszor az állást vesztett és nyerni akaró intelektuellek és végül a háború utáni, csak egyenetlenséget látott csőcselék, amely azt hiszi, hogy a mun-, kásságot nem céltudatos szocialista munkával, hanem nagy- hangzású, de üres szólamokkal meg verekedésekkel lehet a rabszolgaságtól megváltani. Amint már emlitém a két munkáspárt, a szocialista és kommunista között éles harc folyt a gazdasági szervezetek megnyeréséért. Ebben a harcban a szocialista párt erős szervezeténél és anyagi erejénél fogva győzött. Az üzemi választásoknál mindenütt a szocialisták voltak a mérvadók. A kommunistáknak sehol sem sikerült az ipari telepeken megemlítésre érdemes eredményeket elérni. A harc tehát a két párt között a sajtóra és a politikai térre szorítkozott., A kommunisták jelszava az volt, hogy a legnagyobb ellenséget nem a polgári pártokban, hanem a szocialistákban kell keresni. A szocialisták pedig ezt úgy vélték ellensúlyozni, hogy több alkalommal együtt működtek a mérsékelt demokrata és kispolgári pártokkal. A kommunisták bár Hitler követőivel állandó késelési és lövöldö- zési harcban állottak, a parlamentben egyöntetűen szavaztak, ha arról volt szó, hogy a szocialistáknak ártsanak. Le kell szögezni azt a tényt, hogy ezekben az ádáz testvérharcokban nem egyszer történt meg, hogy mindkét párt követőinek egészséges osztálytudata el- lentállást kísérelt meg a vezetőkkel szemben. De minden alkalommal megtört az ellentál- lás egyrészről a szociáldemokrata pártgépezet, másrészről pedig a moszkvai parancsra. A kommunisták jelszava volt, megsemmisíteni a szocialistákat és azután a polgári pártokkal végezve alkalmazni az orosz módszert. A szocialistáké pedig az, hogy az orosz módszert Németországban nem lehet bevezetni. Szerintök a szocializmust parlamenti és demokratikus utón lehet csak megvalósítani. Magától érthető, hogy ez a testvérharc mindkét tábort csak gyöngítette és csak a német uralkodó osztálynak használt, mert Hitler ur malmára hajtotta a vizet. Ismételten bebizonyult az a közmondás, hogy ha ketten veszekednek, örvend a harmadik, a harmadik ez esetben Hitler volt. Ez év márciusában bekövetkezett, hogy a német fas- cizmus uralomra került. Mindenki tudja, hogy Hitler hordái hogyan garázdálkodtak és még mindig garázdálkodnak. Amikor a szocialisták voltak az uralkodó párt, adtak ugyan az ő párthiveiknek jól fizetett állásokat. De a régi uralom embereit is benhagyták a hivatalokban. Tehát a teljes ellenőrzést sohasem gyakorolhatták a saját hibájuk folytán. Hitler uralomra jutásával az első dolga az volt, hogy az összes szocialista vagy szocia- listaság gyanúját ért hivatalnokokat a leggyorsabb és legkíméletlenebb módon kidobálta állásaikból. Ami magában még nem lett volna oly nagy dolog, de a legvérlázitóbb az, hogy az öntudatos munkásság legjobbjait hurcoltatta gyűjtő táborokba nem kiméivé sem nőket, sem aggokat. Hitler pribékjei a bebörtönzés és a leg- embertelenibb kínzásokban nem tesznek kivételt a szocialista vagy kommunista munkás között. üldözi a zsidóságot is a legmegalázóbb módon,» de különbséget tesz a szegény és gazdag között. A munkássajtó elnyomása és kisajátítása dolgában sem tett kivételt Hitler. Úgy a szocialista mint a kommunista nyomdákat lefoglalta, szóba sem állt a vezetőkkel vagy szerkesztőkkel, hanem akiről gondolta, hogy hajthatatlan marad, egyszerűen a gyűjtő táborokba hurcoltatta. A gazdasági szervezetek összes ingatlan és ingó vagyonát lefoglalta, a vezetőket állásaikból elmozditotta. Ezek helyeit pedig a saját követőivel helyettesítette. Ezen az utón vagy ötvenezer követőjének megoldotta a munkanélküliség kérdését. A lefoglalt vagyont a szakértők több mint százmillió márkára becsülik és a német munkásmozgalom megszűnt létezni. Betetőzte még ezt a kormány azon nyilatkozata, hogy minden bérmegmozdulás ezentúl kímélet nélkül el lesz fegyveres hatalommal nyomva. Azt a törvényt, amley a munkások üzemi bizottságainak betekintést biztosított az üzem könyveibe, hatályon kívül helyezte. A munkaviszonyokat és béreket ezentúl a kormány a munkáltatókkal együtt fogja rendezni, tehát a munkások, kikapcsolásával. Látva mindezeket a német munkásnép és a mozgalom sorsa és jövője reménytelennek látszik. De csak látszik. Ezt azért lehet megállapítani, mert már most alig 5 hónapi Hitler uralom után erjedési tünetek mutatkoznak a legbrutálisabb elnyomatás dacára. Az úgynevezett rohamosztagokban már most elégedetlenség mutatkozik. Hitler ur banditái puskaporos hordón ülnek. A Hitler program kenyeret, munkát és szocializmust Ígért. Ezekkel az ígéretekkel a munkásnép millióit sikerült neki maga köré bolonditani. Sem kenyeret, sem munkát nem tud a népnek adni. A szocializmusról pedig ilyen körülmények között ne is beszéljünk. A Hitler uralom sohasem akart szocializmust adni. Ez a jelszó csak csalétek volt. A német munkásmozgalom, eltekintve hibáitól és tévedéseitől, egy világtörténelmi eszmét plántált az egész világ munkásságába és ez az eszme a magántulajdon megszüntetése és a termelésnek a szocialista termelésbe való átszervezése. Ezen eszmének a hirdetése és köztudatba való vitelében a német mozgalom a vezérszerepet vitte. Ez a tudat mélyen és íiirthatatlan módon gyökerezik a német munkások szivében. A nyomdákat könnyű lefoglalni. Fegyveres hatalommal börtönbe lehet vetni a legjobb larcosokat. Semmi sem köny- nyebb, mint a fölvilágosító Az Általános Sztrájk uj füzetünk ára 10 drb. 70c.