Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-07-01 / 746. szám

1933 julius 1. BÉRMUNKÁS 7 oldal A mu A munkás a föld legszegé­nyebb lakója. Nincs nálánál szegényebb teremtménye a világnak. Hi­szen nincs más veszteni való­ja, csak a rabláncok — azt pe­dig nem érdemes őrizni. De megszűnik a munkás sze­génysége azonnal, mihelyt ipa­ri, hatalmát érvényesíti. Ekkor egyszerre a föld leggazdagabb lakója lesz, mert hiszen az egész föld az ő tulajdonát fog­ja képezni. A föld a munkás tulajdona mert ő ássa, túrja, szántja azt: szedi ki a szenet, a vasércet és egyébb természe­ti kincseket: ő építi a hajókat, a vasutakat, ő termeli meg mindazt, amire az emberiség­nek szüksége van, ő képezi az alapját a társadalomnak, ő tartja el annak minden intéz­ményét. A munkás a termelő! Az elmélet szerint tehát minden a munkásé, a valóság­ban azonban csak rabláncokkal rendelkezik. Rabláncok csörgé­se kiséri nemzedékről nemze­dékre, mialatt dolgozik keser­vesen ura számára. Ezen nem változtat semmit az, hogy felismeri saját sze­mélyének fontosságát, ha itt meg áll. Ha megelégszik azzal a tu­dattal, hogy ő tartja fenn az egész társadalmat! Tovább kell mennie. Követel­nie kell mindazt, ami jogosan a tulajdonát képezi mert ő te­remtette meg. Érvényt kell szereznie jogai­nak. De nem a parlamentekben, nem kongresszusokban avagy a törvényszéki termekben, mert ott ugyan hiába bizonyít. Ott kell érvényt szerezni jogainak, ahol termeli az élethez szüksé­ges javakat a munka szinterén. Hol érvényesítik elnyomóink a jogakat? Hol adják ki a pa­rancsot a számunkra, hogy ro­botoljunk reggeltől kés- ső estig és termeljük számuk­ra a nagy vagyont, mialatt ma­gunk a legnagyobb Ínséggel küzdünk? Talán a parlamentok­ban? Talán a törvényszéki pa­lotákban ? Dehogy is ott. A műhelyek­ben, a gyárakban, a bányákban az ipartelepeken. Ott nyomnak el bennünket, ott kell tehát fel is szabadíta­nunk magunkat. A világ vagyonát az iparok szolgáltatják. Aki az iparokkal rendelke­zik, azé a világ vagyona is, az birja magát a világot. És az iparok jogosan a mun­kásokat illetik meg, mert hi­szen ők dolgoznak azokban. Meg kell szerveznünk tehát az iparokat és azzal együtt meg­szerezzük az egész világot. Ne csak elméletben de gyakorlat­ban is legyünk tulajdonosai a földnek. Ha az iparokat és a termé­szeti kincseket birtokunkba vesszük, akkor megalkothatjuk azt a társadalmat, amelyben nem adunk helyet az élősködők­nek, az elnyomóknak. Olyan társadalmat, amelyben minden­nkás ki kielégítheti szükségleteit, ha dolgozni akar, de nem élhet meg munka nélkül, a másik ro­vására. Csak akkor tudunk véget vetni a mai bűnöknek, szenvedéseknek és annak a ret­tenetes nagy rémnek, mely sújtja az egész világ munkás­ságát — a munkanélküliség­nek. Elég hosszú ideig voltunk engedelmes rabszolgák. Hiszen már a javak olyan nagy töme­gét termeltük meg a munkál­tatóink számára, hogy nem is tudják hova tenni. Mi rabszolgák, nem rendel­kezünk azzal az összeggel, ami­vel visszavásárolhatnánk azt amit keserves verejtékünkkel termeltünk meg és erre azt mondják, hogy “túltermelés” van. Túltermelés! Igen. A rak­táraik tele vannak, de nem a mi konyháink, nem a mi élés­kamráink. Mialatt a nagy raktárakat az utolsó zugig tele tömik a munkások milliói ínségben ten­gődnek. Rongyos ruhákban já­runk, holott az üzletek tele vannak a legfinomabb ruhák­kal. Fagyoskodunk, holott egész hegyeket raknak a szénből és fűtőanyagból. Egészségtelen odúkban kell meghúzódnunk. Túlzsúfolva azt annyira, hogy alig jut elegendő levegő, holott óriási földterü­letek állnak elhagyatva, és az építő anyagok egész halmaza vár feldolgozásra. És ez idő szerint 3—14 millió munkás tétlenségre van kárhoztatva. Dehogy is van túltermelés ? A raktárakban felhalmozott árukra igen is nagy szükség van és mégis beszüntetik a ter­melést miért? Mert nincs pro­fitra kilátás. Mit fognak tenni a munkások ? Kik még olyan szerencsések, hogy dolgozhat­nak. Hagyni fogják, hogy a munkaadók még szorosabbra fogják a jármot? Tűrni fogják, hogy bezárják a munkatelepeket azért, hogy még nagyobb engedékenységre birják őket? Várni fognak addig amig az éhség kergeti őket az ipartele­pekre, ahol hajlandók lesznek elfogadni az eléjük dobott kon­cot, hogy éhségüket csillapít­hassák Ha ezt tűrni fogják, ak­kor megérdemlik sorsukat, ak­kor megérdemlik, hogy örökö­sen rabszolgák maradjanak. Nem! Nem hiszem, hogy az amerikai munkás ennyire gyá­va legyen! Lesz annyi ítélő képessége, hogy nem hagyja magát félrevezetni a frázisok­kal. Rájön arra, hogy ellenségeit nem parlamentekben, nem más világrészben kell keresni, ha­nem az iparokban. És akkor rá fog találni azokra akik kizsák­mányolják. Lassú az ébredés mert nagyon sok vezér van. Nagyon sokan Ígérik neki a felszabadulást, de rá fog jön­ni arra is, hogy ez csak puszta ígéret marad minden időkre. Semmiféle vezér, hős vagy politikus fel nem szabadíthat bennünket. Még az isteni gondviselés­ben is hiába bízunk. Szabadsá­gunkat csak önmagunk szerez­hetjük meg. A proletárság ha­talmas ökle tudja csak szét­törni a rabláncokat és csak az ő tudása és akarata képes az uj társadalom felépítésére. Mert nem elég az iparok át­vétele, a termelést továbbra is folytatni kell. Erre megint csak maguk a munkások képesek, ha iparilag szervezkednek. Szervezkedjünk tehát gyor­san és hatásosan! Minden mű­hely, minden gyár, minden ipartelep munkásai szervezked­PORT ARTHUR, ONT. — Az itteni lumber munkások sztrájkja egy héttel ezelőtt kezdődött és terjed tovább. A sztrájkolok száma 700-ra emel­kedett. Sok esetben nagyon nehéz a szórványosan elrejtett camp- eket megközelíteni. Azt az ösz- szertartást, amit a munkások tanúsítanak, nehéz lesz a lumb­er báróknak megtörni. A munkások lázadása az el­len a gyalázatos szerződések ellen irányul amely a munkáso­kat az úgynevezett kényszer- munka teljesítésére kényszeri- tette. A Lumber Campeken-le- szerződtetett munkásokkal úgy bántak mint a valóságos rabok­kal. Ez késztette cselekvésre a munkásokat. A sztrájk kitö­rése óta a közvélemény a sztrájkolok mellett van. A vá­rosi vezetőség látva a munká­sok szolidaritását és a lakosság szimpátiáját a sztráj kólókkal szemben, igy ők is látszólag a munkások oldalára kénysze­rültek. Az IWW egységfrontja amely a sztrájkot irányítja, a Lumb­er Worker Industrial Union az IWW más ipari szervezetei és a Nemzetközi Segély bizottság­ból alakult, a picket linók min­denfele teljesítenek szolgála­ton, naponta újabb campeket visznek harcba. Gondoskodnak a sztrájkolok élelmezéséről és szállásáról. Az itteni Labor Temple-be tartott gyűlésen elhatározták, hogy felhívják a faiparban dolgozó összes munkásokat, hogy csatlkozzanak a sztrájko- lókhoz. Delegátusokat válasz­tottak akik felfogják keresni az összes Campeket, hogy csatlakozzanak a sztrájkhoz. Az itteni kapitalista sajtó a harc megkezdésekor előítélet­tel volt a sztrájkról, de mi­kor látták a sztrájk rohamos terjedését a munkások példás összetartását, mindjárt más hangon kezdtek írni. Megírták, xiogy a lumber társaságon: oiyai. dacsony béreket fizetnei amelyből a munkások képtele iek megélni. A lumber munkások példái összetartása megadásra kell, jenek ipari szervezetekben, te­kintet nélkül a nemzetiségre, politikai vagy vallási meggyő­ződésre. És ekkor bátran szembe szálhatunk az élősdiek szerve­zetével. Ahol az erő, ott a jog — mondja a közmondás. Elegen vagyunk ahoz, hogy ezt a jo­got megszerezzük, csak egye­süljünk. Egyesülésben rejlik az erő! Ne várjon tehát senki, amig szervezkedésre felszóllitják, kezdje meg maga. Az Indust­rial Workers of the World he­lyet biztosit minden bérmunkás számára. Amerika munkásai szervez­kedjetek! hogy kényszerítse a lumber bárókat. így néz ki az IWW' egység-' frontja Canadába. Az IWWr nem cseritiért harcol hanem ipari harcot folytat a munká­sok kizsákmányolása ellen. Acma x217830. Minden ellenzéket megsemmisitHitier A kommunisták még mindég arról beszélnek, hogy Németor­szágban nemcsak, hogy megáll- ták a helyüket, de állandóan ei’ősödnek, addig a valóság az, hogy a Hitler kormány látva erőszakos fellépésének a mun­kások részéről való tétlenséget, nem csak a kommunistákat mint pártot semmisítette meg, de magát a Szociál Demokrata pártot is feloszlatta, annak min­den ingó és ingatlan vagyonát elkobozta. így fest a politikai “hata­lom” amely mellett gazdasági erő, ez esetben a munkán meg­szervezett tömegerő nem áll. A politikusok, amint azt már számtalanszor kimutattuk szétforgácsolták a német szak- szervezetek kevés erejét is és tehetetlenül dobták most oda a német munkásokat a hitleri őrületnek. Ha ezt a tanulságot a német munkásság levonja és munka erejét a poltikusok félre tolásá­val iparilag újjá szervezi a re­akció minden erőszakosságával szemben, megfogja vívni har­cát, amely csak azzal végződ­het, hogy a munkás osztály szolidaritásán, amelynek mag­va az Egy Nagy Szervezet, meg törik a minden reakció, minden hitlerizmus és a mun­kásság győzedelmeskedik. INDUTRIAL WORKER, angolnyel- vü hetilap. Egy évre $2; egyes szám ára 5 cent. Megjelenik 55 J West Laka St., Chicago, 111. IL PROLETARIO, olasz hetiiap. Egy évre $2; egyes szám ára 5 cent. Megjelenik Brooklyn, N. Y.t Box 24, Sta. I. A canadai erdőmunkások sztrájkja tovább terjed A CANADAI LUMBER MUNKÁSOK HARCA — AZ IWW EGY­SÉG FRONTJA AZ IPARI SZOLIDARITÁSON ALAPSZIK.

Next

/
Thumbnails
Contents