Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-08-12 / 752. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1933 augusztus 12. A SARGA INGESEK ÖSSZEESKÜVÉSE Mrs. Pinchot Pennsylvania kor­mányzójának neje a piketvonalon NEW YORK, N. Y. — Az amerikai fascisták egyesülete (Khaki Shirts of America Inc.) kisérletett tett az elmúlt hó­napban, hogy bemutatkozzon New York városában a nyil­vánosság előtt. Julius 14-re gyűlést hirdettek Astoriában a Columbus Hallban, melyre röpivek utján invitálták meg a publikumot. A jelzett időben sok munkás jelent meg az adott címen, azonban mikor látták a sárga ingeseket vona­kodtak bemenni a terembe. Ezt látva a rendőrség lekül­dött egy bizottságot és felszó­lította a várakozókat, hogy menjenek a terembe és vitas­sák meg programjukat. A meghívást többen elfogadták és bementek a terembe. A be­széd folyamán szónokjuk kije­lentette, hogy “mi nem va­gyunk összeköttetésbe Musso­linival.’’ A Mussolini név hallatára néhányan az olasz Anti-fascis- ták megvetésüket nyilvánítot­ták, mire a sárga ingesek ve­zetője leugrott a platformról és dulakodni kezdett a demons- trálókkal. Végre megértették vele, hogy a méltatlankodást a Mussolini név említése váltotta ki és a hangulat lecsillapult. De alig pár perc múlva Smith ismét leugrott az emelvényről és megtámadta az egyik anti- fascistát. Fierro, akit később agyonlőttek eltolta magától a támadót, mire két sárgainges megragadta Fierrot és Smith háta mögé került. Pár pilla­nat múlva lövés hallatszott és Firerro holtan esett össze. Ál­talános harc keletkezett és so­kan megsebesültek. Mire a rendőrség megérkezett Smith, Terzano szintén anti-fascistát jelölte meg, mint Fierro gyilko­sát. Smith úgy magyarázta, hogy a golyó neki volt szánva, de ő lebukott és Fierrot talál­ta. Előzőleg azonban már kije­lentette Smith, hogy amikor Fierrot meglőtték, őt háttal a falnak szorították az anti-fas- cisták. Art J. Smith és 20 sárgain­ges társának vallomása alap­ján Terzanit gyilkosság vádja alá helyezte a Long Island City Grand Jury, mely akcióba szó­lította New York város har­cos szervezeteit és megalakítot­ták a Terzani Defense Commit- teet. A védelmi bizottság az el­múlt évi elnökválasztásnál a szocialista párt elnökj elöltj ét szóllitotta fel, hogy legyen a bizottságnak az elnöke, aki ezen tisztséget a Szocialista Párt New York kerületi vezető­ségének jóváhagyásával el is fogadta. A védelmi bizottság­ban a következő testületek vannak képviselve: Az Ameri­can Civil Liberties Union, az International Labor Defense, a General Defense Committee és az Italian Defense Commit­tee. A védelmi bizottság ideig­lenes titkára Herbert Mahler, az IWW és a General Defense Committee volt központi tit­kára. Az amerikai fascisták ily irányú tevékenysége kétségte­lenül akcióba fogja szólítani PHILADELPHIA, PA. — A városban és környékén az utób­bi időben gyakoriak a sztráj­kok, melyekben nagyszámmal vesznek részt nők. A sweat- shopok nagyobb százalékban nőket alkalmaznak és oly mun­kaviszonyok és bérek mellett, melyeket még a türelmes nők sem bírnak el. A helyzet úgy alakult, hogy legtöbb he­lyen a nők lettek a családfen- tartók és igy nem csak mint segítők dolgoznak a családban. De másfelől a munkáltatók is igyekeznek kihasználni a de­presszió által nyújtott előnyö­ket, melyet megkönnyit részük­re a munkások szervezetlensé­ge. Az idők azonban változnak és a munkásnők is kezdik meg­elégelni a korlátlan kizsákmá- nyoltatást. Sztrájk, sztrájkot követ ezen sweatshopokban és csodák-csodájára a picketvona- lon gyakran találkozunk Mrs. Pinchottal az állam kormány­zójának feleségével, aki kitar­tásra biztatja a sztrájkolókat. Legutóbb a Philától pár mértföldnyire levő Croyden vá­roskában látjuk a Blue Moon Silk Hosery Co. gyára előtt, amint az 1.800 sztrájkoló mun­kásnőkhöz beszél és tárgyalá­sokat folytat a sztrájkbizott­sággal. Méltatlankodik a rendőr­ség brutalitása ellen és telefo­nál a rendőr főnöknek, hogy utasítsa embereit a gyülekezés és szólás szabadság biztosítá­sára. A rendőrség persze fi­gyelmen kívül hagyja a mél­tatlankodást. A sztrájkolok bo­tozása tovább folyik. Letartóz­tatások nagyszámmal történ­nek, mert a hatásos picketvo- nal az ország igazi kormány­zóinak — a kapitalistáknak — az érdekeit sérti. Pinchot asz- szony szavait csak akkor ve­szik figyelembe, ha azokat az uralmon levő osztály érdeké­ben emeli fel. Vájjon mi indítja Pinchot asszonyt ily irányú akcióra? Csak időtöltésből teszi-e, mint hasonszőrű társai a jótékony­kodást, vagy pedig mert meg­rendült a hite férjeura kezé­ben levő politikai “hatalom­ban” és rájött, hogy az csak akkor hatalom, ha azt az ural­kodó osztály érdekében hasz­nálja. A munkásság pedig ha valamit elakar érni, használja a direkt akciót. Akár egy, vagy más okból teszi, figyelmeztetjük őt, hogy tüzkatlant kerülget és könnyen megégetheti magát. Még meg­történhetik, hogy valamely fel­bőszült rendőr nem ismeri fel őt és fején kólintja, mint te­szik a sztrájkoló lányokkal, vagy börtönbe vetik és még azt sem engedik meg neki, hogy kormányzó férjét tudas­sa, hogy a szükséges biztosí­tékot letegye érte. OLVASD AZ IndustrialWorkert VWVWVWVWWVWWWW<(V>^/WWV/\^W^<V>^/WVWN^^A»>^W>^>^<WWV'^^WWW Ükapáink problémái Disznóbőrbe kötött hatalmas ósdi könyv van előttem. Jéná­ban nyomtatták 1615-től 1661- ig. Mintegy ötezer lapja jó arasznyi vastagra tömi s mint­hogy széle-hossza majdnem ugyanannyi, olyan az egész, mintha valami iromba nagy kocka volna. Nem tudni, miféle bölcseségből kötötték egy táb­lába ezt a tömérdek papirost, hogy igy jó néhány kilót kény­szerüljön emelni, aki felveszi, holott negyvenhárom fiatal tudósnak negyvenhárom kü­lönálló munkáját foglalja ma­gában és könnyen ugyanany- nyifelé lehetett volna darabol­ni. * Érdemes megnézni a könyv testét is: a szijjal fűzött, meg­sárgult kötést — féldisznóra való bőr lehet benne — a do- hosszagu, füstszinü rongypa­pír leveleket, meg a sokhelyütt egyenetlen kézirásszerü nyom­tatást, de érdekesebb a lelke: az a negyvenhárom tudomá­nyos értekezés, mely három­száz esztendővel ezelőtt negy­venhárom jénai egyetemi hall­gatót segített a doktori, vagy a magisteri, vagy a baccalau- reusi fokozathoz. Egy darab szellemtörténet ez a könyv: megmutatja, hogy háromszáz évvel ezelőtt mily tudományos problémák forog­tak közkézen s mily hangon és mily okfejtéssel lehetett akkor tudományos kérdésekről érte­kezni. Mai mértékkel mérve naiv, gyermekes csevegéseknek látszanak ezek a dolgozatok, pedig a hozzájuk csatolt, több­nyire verses professzori kriti­kák ugyancsak ünnepük és di­csőítik az ifjú tudósokat. Az Értekezések kivétel nél­kül latinul vannak Írva, de sű­rűn teletűzdelve görög, német héber, sőt szirnyelvü idézetek­kel minden nyelv saját Írásje­lével. A klasszikus irodalom, az egyházatyák, a régi bölcse­lők gazdag ismerete s az a szorgalom, mellyel mindezeket felkutatják s a céljuknak meg­felelő idézeteket felhalmozzák, olykor bámulatba ejt. Nyissuk fel a könyvet itt- ott találomra, de azzal a meg­értéssel, mellyel a múzeumban a középkori mordályok előtt megállunk, amelyek bármilyen primitívek, mégis csak útjel­zői a mi modern prociziós fegy­vereinknek. Fr. Bechmannus “De coeli et inferi stabilitate” címmel az ég és a pokol anyagáról, ter­jedelméről, szilárdságáról érte­kezik. Megállapítja, hogy a pokol anyagának roppant erős­nek kell lennie, hogy a színte­len óriási hőséget elviselje. Az ég viszont nagy magasságánál fogva a lezuhanás örökös ve­szélyének volna kitéve, ha anyaga nem volna szilárdabb minden földi anyagnál. Ám az­ért ez az anyag nem lehet ter­mészetfeletti, mert hiszen vé­ges, Krisztus szavai szerint: “Föld és ég elmúlnak.” Külö­nös érdekessége van annak a fejezetnek, melyben az ifjú tu­dós azt számitgatja, hogy a vi­lág teremtése óta hány ember jutott a pokolba és hány az égbe. Joach. Sidelius “De vultu mortifero basyüsci.” — A ba- ziliszkus gyilkos tekintete — cimü értekezésében a középkor egy kedvenc szörnyetegét, a gyikszerü baziliszkust tárgyal­ja tudományosan. Ez a képze­letbeli állat azzal a félelmes hatalommal van felruházva, hogy akire rátekint, az azon­nal meghal. De még a róla ké­szült rajzok, sőt a baziliszkus név puszta említése is súlyos betegséget okozhat. Szerzőnk a szörnyeteget tényleg élő és létező állatnak tekinti és az esetek egész tömegével bizonyít­ja, hogy a vele való találkozás mily végzetes az emberre. Sze­rinte a hirtelen halál úgy tör­ténik, hogy valamely falrepe­désből, földi lyukból, kémény­járatból, kutból kitekint a bazi­liszkus mire a szerencsétlen, akit tekintete éppen elér, hol­tan rogy össze. Elmeséli saját nagyapja történetét, aki tel­jes egészében, jókedvűen ült egy délután az udvaron, csak nagyon rövid időre maradt magára, de mire visszatértek, karosszékében halva találták. Hosszas vizsgálódás után fi­gyelmük a szemben lévő nyitott pinceajtóra terelődött, melyből még napok múlva is kibírha­tatlan kénes bűz áradt ki. Ott járt a baziliszkus. Hogy tekin­tetének mi adja a gyilkos erőt, nem tudni, de valószínű, hogy a szemeiből kiáradó mérges su­garak megalvasztják az ember vérét. Joh. Ziesoldus: “Cur jejunus ponderosior est seipse pran- so ?” Miért nehezebb az éhes ember, mint a jóllakott? cimü disszertációja élénken bizonyít­ja a középkori tudomány elmé­leti jellegét. Mennyivel köny- nyebb lett volna megmérni egy embert éhesen, aztán jóllakva és belátni, hogy a tétel hamis — mint összeírni 120 oldalt s — valljuk meg — nem csekély elmeéllel, de tisztán elméleti­leg bizonyítani az ellenkezőjét, aki az ókorban és a középkor­ban orvosi kérdésekkel foglal­kozott, az mind helyett talál

Next

/
Thumbnails
Contents