Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-07-29 / 750. szám
1933 julius 29. BÉRMUNKÁS 8 oldal A német proletárság tragédiája II. Múlt cikkemben foglalkoztam a német proletárság pártalakulataival. Megemlítettem, hogy hála az SP elvárulásának és a NKp esztelen taktikája következményeként a hitleriz- mus, az ipari feudalizmus — avagy ahogyan azt az olaszból átvett elnevezés folytán fasizmusnak mondjuk — jutotturalomra. Az újkorban felujult középkor szelleme győzött az iparilag igen magas fokot elért Németországban. Kant, Hegel, Fauerbach, Marx, Engels, Lassalle, Liebknecht, Bebel stb. előharcosai a modern gondolatvilág bölcseleti iskola szülőföldjén a szociális felfogás és iskola megalapozásának hazájában. A tudományos szocializmus honában, egy rétege a népnek, a német agrár és pénz tőke háziszolgái tombolnak, rabolnak, gyilkolnak. Ezek a meghibbant agyú némberek azt hiszik, hogy örökre sikerül nekik, a haladás óramutatóit a középkorba visszaterelni. Hitlerék között máris felütötte fejét a külömböző gazdasági érdekeltségből eredő egyenetlenség. Az agráriusok védvámot, az ipar és pénzmag- nások szabad vámért küzdenek. Ennek az eredménye Hugen- berg ujságmágnás, a nagybirtok szószólójának meghasonlá- sa a hitlerizmussal. Brünningék még titokban — de máris nagy aparátussal — a római katholi- kus egyház hatalmával a kedvező perc kivárásával — készülnek a hitleri uralomra a kíméletlen haláldöfést megadni. A sok ellentét, ami a tőkésrendszert késztette az utolsó mentsvár alkalmazására Németországban, a földre tiport óriás, a proletárság elnyomására, máris kezdi éreztetni hatását a német fascizmus soraiban. Alkalmas, észszerű, a viszonyoknak megfelelő propaganda, szervezkedéssel, nemcsak Hitleréket, de annak okozóját a kapitalizmust dönti meg az uj történelmi osztály, a német proletáriátus. Rövid idők kérdése ez a magas ipari fejlettségi fokot elért Németországban. Németország nem olasz, de nem is magyar, avagy Oroszország 1917—19 évi fejlettségi foknak felel meg. Az ipar, tudomány, kultúra és művészet terén Németország túlszárnyalta, nemcsak az egész nyugat Európát hanem messze túlhaladta az Egyesült Államokat is. Ezt semmivel se igazolhatjuk jobban, mint a 1914— 1918 világháborúban alkalmazott technikai vívmányai, vegyészeti találmányai és sok más a tudomány ágaiba tartozó dolgok alkalmazásával. A felsorolt vívmányok igazolják, hogy a német munkásmozgalom nem tartott lépést a kapitalizmussal fejlődött modern vívmányokkal. Innen ered főkép, hogy egy olyan zagyva, minden alapot nélkülöző fogalom mint a hitlerizmus jutthatott az államhatalom birtokába. Ahelyett, hogy Marx szelleme, tanítása a fejlődéshez mért szervezkedési forma alapján építette volna a német proletárság az iparok, az államhatalom lefoglalására szervezetét. Öt, hat, gazdasági szervezetre, tizenegy pártra tagolva — hála a pártfékerjeinek — romokba hever a német proletár mozgalom. Igen mondá Leitner Aurél 1930-ban, amikor bar cheapseket árult ez a kis bur- zsuj féker Chicagóban a Demon Avenue munkás otthon uj év éjszakáján rendezett estélyen. “Ha Németország győzhetett volna a világháborúban, akkor Oroszország helyzete jobb lehetne.” És ez a hólyag van hivatva munkások szervezésére. Szabb vonalakat, gyakorol hitleri autokrata uralmat a magyar betegsegélyzőkön tengődő szekció felett. A porosz állam, a katona állam, a bürokrata állam, melyről annak idején Marx, Engels, Leibknecht és a többi előhar- cosunk, oly elitélőleg nyilatkoztak irataikban. Az a német szoldateszka állam, amelynek fegyelmét az SP de főkép á Kp. kopirozták, amely oly draszti- ku feltételeket diktált 1918- ban Brest Litovskban a béke feltételekben, hogy Lenin és Trotzky zár szemekkel Írták azt alá, ha az győz, úgy rég se hire, se hamva az Orosz Szo- vietnek. És az urak ma is a Leitner Aurélok szellemében cselekszenek, beszélnek, bluffolnak. A német Kp. hivatalas lapja a “Rote Fahne” irta 1932 nyarán. “A német KpEK-ban nem ül zsidó.” Lám! lám! Akár Hitlerék! Nincsen, nem volt a NKPa-ben zsidó! Éljen az Internacionalizmus! (Ne nevessél proli.) “A német Kp. párttagoknak meg lett tiltva, hogy a nyilvános játszótereken gyermekeik együtt játszhassanak az SP gyermekekkel.” (Huszadik század!! Népeid elkészültek a végső harcra!?) Sokat, sokat lehetne idéznünk azokból az őrült utászokból, amik a Leitner féle és német hasonszőrű elvbarátaik agya torzszülöttjeként siettette a hitleri uralmat a német nép nyakára ültetni. Trotzky éveken keresztül figyelmeztette a Stalinistákat irataiban, azokra a következményekre, mely az őrülttel hasonló propagandájuk következménye lett. De ő renegát, ellenforradalmár, hulligán s ki tudja mi minden. Trotzky sok jóslata valósult meg. De Stalin és hívei csak azért, hogy bürokráciájuk fennmaradhasson átokkal sújtanak minden helyes meglátást. A régi orosz és más országok forradalmárait — mert felemelték szavukat, a bődületes sok tudatlanság ellen, egyházi átokkal sújtották, — itt is túl Oroszországban is. Hivatásos forradalmárok. Thalmanok, Fosterok ők — és a kicsi-pici fehgr jóskák, — a töltő tollas mayergusztik stílusát elért emberkék—sodorták kataklizmába a német munkás mozgalmat. A világ proletariátusa okulhat. Eljött az idő a kijózanodáshoz! Vissza Marxhoz! Le a fehérekkel ! A kerékkötőkkel!! Fel a harcra, az ipari szervezkedésre! Világ Proletárjai Egyesüljetek! Chicago, 1933 julius 21. Lőwy Ármin. IL PROLETARIO olasz IWW lap javára JULIUS 30-ÁN, nagyszabású PIKNIK lesz a Catilin Parkban, 20th és Cropsey Avenueknél, Brooklyn, N. Y. Fürdés, tennisz játék, tánc, elsőrendű Jazz zenekar mellett. Belépő jegy 35c. Útirány: BMT West End subway a 20-ik Avenuig. Onnan jobbra négy block séta. A Bérmunkás olvasóit és azok barátjait ezúton is meghívja a rendező bizottság nevében Joseph Mangano. ROSENTHAL DEZSŐ mtárs Trentonban és a környéken végez agitációs munkát mozgalmunk és a Bérmunkás érdekében. Értesítjük az itt lakó munkástársakat, hogy úgy előfizetésük megújítását, mint egyébb a mozgalommal kapcsolatos ügyeiket Rosenthal Dezső mtárs utján intézhetik el. Utcai Gyűlés A chicagói szervező bizottság ezúton is értesíti a Bérmunkás olvasóit, hogy az UTCAI GYŰLÉSEKET a nyáj-i hónapokban MINDEN SZERDÁN ESTE ezen a helyen tartjuk és arra hozzák el munkatársaikat és barátaikat is. .. Bagosi gazduramék. Mer’ én most dógozni akarok, érti kend, dógozni akarok, el akarom vállalni a kapálást, osztán avigett érdeklődtem vóna. A csősz indulatosan mordult fel rá: — Hazudsz te, te lusta dög, te naplopó, még tán iletedbe sé vót kapa a kezedbe. Innét ilsz tavasziul őszig a kertekbül, itt dézsmálod a fákat, csakhát még nem láttam rá eddig a körmödre. De majd rád uszítom én most a csöndéreket, ne filj, azok osztán majd rádolvassák az igazságot! Mert te hordtad el innét a söviny mentiről a sok gyümőcsöt. Gazsi, amint a csendőr szót meghallotta, szörnyen megijedt. A bűntudat felvillant benne. Mert hiszen mostanában csakugyan gyakrabban kiruccant ide gyümölcsöt lopni. Tehát lenne miről számot adni a csendőröknek. Azon gondolkozott hát, hogy mivel üsse el a dogot s mivel vezesse félre a csőszt. Amint elpillantott a kerthez vezető gyalogút felé, észrevette, hogy nágy hancúrozással három parasztgyerek közeledik. Hirtelen odaszólt a csősznek: — Hát ha tudni, akarja kend, hogy ki dézsmálja itt a gyümölcsfákat, megmutatom én mingyár. Bujjik csak el kend oda a karórakás mögé, osztán ha majd jónak láttya, kapja rajta őket. De énrám osztán ne fogja rám többet soha, hogy éri vagyok a tolvaj. A csősz dühös elgondolkozás- sal nézett Gazsira, hitetlenül csóválta a fejét, tétova mozdulattal oldalt fordult s látszott rajta, hogy nem tudja, hogy mit tegyen. Gazsit sem akarta kiengedni a körme közül, de viszont arra is gondolt, hátha ez a bolondos naplopó csakugyan rávezeti a tolvajok nyomára. — Mutasd meg hát, hogy ki a tolvaj, de ha becsapol, golyót eresztek a hasadba. Értetted, te akasztófáravaló! ? — kiáltotta Gazsi felé s hirtelen elhatározással visszafordult és elbújt a karórakás mögött. Gazsi ekkor már a gyalog- uton sietett a parasztgyermekek felé, akik vigyorgó bámészkodással állták körül, amikor hozzájuk érkezett: — No fiuk, akartok-e kis szarkát fogni ? — kérdezte nagy kedveskedve tőlük. — Mán honne akarnánk — mondta felnevetve az egyik s a kezefejét végighuzta az orra alatt. — Te is akarsz? — kérdezte Gazsi a másiktól is, a harmadiktól is. — Akarunk mink — mondták egyszerre mind a hárman s örvendező figyeléssel néztek Gazsira, aki hirtelen odahajolt hozzájuk és súgva mondta nekik: — No ha akartok, akkor oda nézzetek — mutatott a terebélyes almafa felé — láttyátok azt a fát? — Láttyuk mink. — Hát ha láttyátok, akkor megtanáljátok rajta a szarkafészket is. Az elébb vettem észre, hogy kis szarkák vannak benne, fiaszarkák, de hónap mán kirepitenek, most kell azokat kiszedni mingyár. Kizedi- tek? — Ki mink, mán honne szednénk — felelték örömrepesve a gyermekek s már szaladni is akartak. Gazsi eléjük állt: — De nem úgy van ám a’, hogy csak elszaladtok. Amir megmondtam néktek, hogy fiókszarka van a fiszekbe, hát mindegyik teliszedi almával a zsebit, osztán odahozza nékem a söviny vigibe. Értitek ? Ott várlak benneteket. — Igen, Gazsi bácsi, értyük — s már rohantak is az almafa felé. Gazsi pedig kapta magát s nagy léptekkel elinalt a város felé. Kevés idő mulvá éktelen sivalkodás és síró, könyörgő jajgatás csapta meg a fülét. Nem nézett vissza, csak röhögött s valami bárgyú ravaszság torzult ki az arcára: — Porrojja a csősz mán is a nadrágjukat — kacagott fel benne a gondolat — no most mán nem én rám fogja ezután, hogy én dézsmálom a fákat. Pedig hát hónap megint jóllakok abbul az almábul. Jól biz’ én. Mados György.
