Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-07-22 / 749. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1933 julius 22. BÉRMUNKA S (WAGE WORKER) _______HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W._________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2 00 One Year .....................$2.00 Félévre ......................... l.iO Six Months ................. 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy .............. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd.. Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD iparokban dolgozó milliók érdekére alapítva, ellentétben azok érdekeivel, akik a társadalom fenntartásához semmiféle hasz­nos munkával hozzá nem járulnak. Felszólítunk minden munkást, vegyék szoros vizsgálat alá az IWW ezen ajánlatát s gondolkozzanak afölött, amiket ezen ajánlat jelent számukra. t Mindazok, akik a jelen rendszer rabszolgaságát fennakar­ják tartani és az emberiség által rég eldobott módszereket új­ból be akarják hozni, azok ellenünk fognak fordulni. Ezeknek a véleményére nem vagyunk kiváncsak. Felszólítjuk azonban a világ munkásságát, tanulmányozza ajánlatunkat a legnagyobb őszinteséggel és legigazibb oda­adással. Munkások! Tanulmányozzátok az IWW ajánlatát és dönt- setek a saját jövőtök felett. Mit akartok? Rabszolgaságot, vagy ipari szabadságot? A változó rend A bányászok eldorádója A világ teljesen fel van fordulva. Amióta először jelentkezett élet a földön, soha nem volt a jelenlegihez hasonló háborgás, nyugtalanság és izgatottság ta­pasztalható a világon. Semmi a világon nem látszik képesnek az ember ezerféle vágyának és kívánságának a kielégítésére. Nincs eszme, amely az ember agyába fészkeli magát, hogy meg ne kísérelné a nyugtalan ember annak keresztülvitelét. A leg­nagyobb sikerek elérése csak ideiglenesen képes a mindig na­gyobb tökéletesség felé törekvő embert kielégíteni. Hogy a jelen nyugtalanság káros vagy üdvös hatással lesz-e végeredményében az emberi nemre, az mellékes, a tény az, hogy ma ez látszik. Amint a közmondás tartja, valóban úgy látszik, hogy az emberi nem csak rohan és rohan mindig előre s maga sem lát­szik tudni, hogy hová: Bár a jövőt illetőleg az emberiség célja a bizonytalanság ködébe burkolódzva nem látható, a jelene szintén teljesen bi­zonytalannak tetszik. Az egész nagy nyugtalanságból a fejvesztetten a céltala­nul való előretörtetésből az egyedüli, amit teljes valósággal megállapíthatunk az, hogy igenis a “világ mozog.” Azon tudo­mányos megállapítás helyességét, mely szerint semmi sem ál­landó, csak a folytonos változás, misem bizonyítja jobban, mint éppen a jelenkor emberének az életfolyamata. Ezen állandó változás előidézéséhez részben hozzájárult az Industrial Worker of the World is, de a kapitalizmusnak szin­tén nagy része van benne. Időnként úgy tetszik, mintha az egész emberi nem telje­sen szakított volna a múlttal s felhúzva horgonyát a mocsaras múlt felől egy biztosabb, de ismeretlen kikötő irányába szán­dékozna evezni. • Bár mindezt a jelenben még sokan nem értik, idővel azon­ban kétségtelenül be fog bizonyosodni, hogy ez a törtetés, ez a folyton előre való haladási vágy a mind tökéletesebb találmá­nyokat tűzte ki céljául. Az ember a találmányok terén a lehe­tőség legmagasabb csúcsát akarja elérni. Ezen fáradhatatlan törekvése az embert máris képessé tet­te arra, hogy nagy mértékben kontrolálhatja a természeti erő­ket, de győzelme az embert nem elégítette ki és mint kiváncsi gyermek, tovább fut a titokzatosságban, hogy megtudja már azt is, mit rejt magában a holnap az ő számára. Az emberi agy ezen kóborlását, mint örvendetes jelenséget kell fogadnunk. Mikor azt tapasztaljuk, hogy valakinek egy jó eszméje támadt, egy újabb a jelenben létezőnél tökéletesebb gép feltalálására, amely társadalmi életünket előbbre viszi, az ilyen embernek minden lőhető támogatást meg kell adnunk. Minden az ember által produkált dolgok az emberiségnek mint egésznek a tulaj­donát kell, hogy képezzék. Minden uj találmányt, amely jobbnak bizonyult a réginél, ami a régi kopott, idejét múlta szerszámokat, módszereket előnyösen helyettesíteni képes, örömmel kell fogadnunk. Nem szabad semmi régi tárgyhoz vagy szokáshoz tisztán csak emlékek kedvéért ragaszkodnunk akkor, amikor azok már éppen régiségüknél fogva többé nem megfelelők, amikor hasz­nosságukat már túlélték. Az Industrial Workers of the World: (IWW) egy uj formájú szervezetet ajánl a világ munkásságá­nak, hogy azzal a már nagyon is kopott és használhatatlanná vált egyéni dominálás alatt levő ipari rendszert kicserélhesse. Az IWW által ajánlott módszer az iparok tervszerű vezeté­sét jelenti, a kapitalizmus nagyon is khoatikus vezetési rend­szerével ellentétben. Az IWW egy olyan alapokra fektetett rendszer létesítését ajánlja, amely rendszerben a társadalom minden hasznos tag­ja biztosítva lenne munkájának teljes gyümölcséről. Mi nem az egyes egyének előnyére, hanem az összesség ja­vára ajánljuk a mi módszerünket. Az IWW határozottan állítja, hogy a kapitalista rendszer túlélte hasznosságát s ma már az emberi haladás és boldogság­nak képtelenségével útját állja. Meg vagyunk győződve arról, hogy egy uj rendszernek az ideje elérkezett. Ez a rendszer nem lehet más, mint egy ipari rendszer, az Megérkezett. Bányásztestvé­reim üljünk örömünnepeket, mert az eddig, minden jogaitól megfosztott, eltiport, megalá­zott, rabszolgáétól is alanta­sabb életszínvonalra sülyesz- tett bányarabszolgákra rávi- radnak a jólét napjai. Ezután már a bányavidékek sötét völgyszorosaiban folydogáló, ed­dig sárgás (szalferos) vízzel telt patakok medrében, tej, és méz fog folydogálni. A szeges­drót sövényeket mellyel eddig a szén társulatok tulajdonát ké­pező, területeket védelmezték, kolbászból font sövényekkel cserélik ki. A Puszifutok, (bá­nyaőrök) helyett, a bányatele­pek szénporos utcáin, szép pi­rosra porzsolt malackák fognak föl s alá sétálgatni és ha a bá­nyász ezután a száját fölnyit­ja, nem kozákokkal, hanem sült galamb fog rajta berepül­ni : a bányászok szervezked­hetnek, mondják ők a> Lewis-ista, Compánista, vagy bármi-ista szervezetben és szer­vezkedni is kell. De ha ezt meg nem is tennék, vagy talán még ha nem is dolgoznak, lesz fize­tésük. Négy, vagy még több dollár naponta. Szóval a múl­tak szenvedéseiért bőségesen kárpótolva lesznek. És mindez az elképzelt, vagy elképzelhet- len, jólét megtörténik hatvan napon, vagy hat hónapon, (mi­ért már nem hat vagy hatvan éven) belül csak ünnepeljünk. No meg csak arra vigyázzunk, hogy aztán ez a rettenetes jó­lét és szabadság, agyon ne nyomja a bizonytalan holnap gondjai, hiányos táplálkozás és a baromi nehéz munkától elcsigázott testünket. De még a mi a legnagyszerűbb a dolog­ban az az, hogy minden az el- viselhetlennek látszó jólét, mily könnyedén zuhant, vagy fog zuhanni reánk. Még csak a kisujj unkát sem kellett érte megmozgatni. Mindezeket el­végezte a Bányászlap, vagy annak szerkesztője, vagy mind­kettőnek együttes közbenjárá­sára a jelenlegi kormányunk, az annak élén álló elnökünkkel akiben némelyek a modern Mó­zest vélik látni és hiszik, hogy ő kifogja vezetni Amerika bér­rabszolgáit e modern Egyip­tomból, egy modern Kanaánba, (kissé furcsa dolog volna ép­pen Amerikának ilyesmi nél­kül ellenni, mikor az orosz nép­nek megvan az ő Stalin ja, az olaszoknak Musolinije, az an­goloknak McDonald ja, a néme­teknek Hitlerje, sőt még a ma­gyarnak is van egy Gömböse, I kikben uralkodásuk első évei- ! ben, minden népek uj Mózest láttak és látnak mig a végén elvannak foglalva egy másik keresésével.) Legalább is ilyen formában tálalja olvasói elé az említett lap junius 15 és 22-iki számában. Ezer a szeren­cse, hogy egy ilyen lapja van az amerikai magyar bányászok­nak. Vagy megfordítva, ezer a szerencséje ezen lapnak, vagy tulajdonosának, hogy ol­vasó közönségének gyomra még eféle békát is elképes emészteni. Ha ugyan elemész­ti ? Mert lehet ugyan némely bányászt, némely időben bolon- dá tenni, de nem lehet ezt minden bányásszal minden idő­ben megtenni, mert akad ugyan a bányászok között elég ke­mény idegzetű és naiv gondol- kozásu, hanem kétséges, hogy még olyan is akadjon, aki az említett lapszámokban feltálalt maszlagot bevenné, még ha Himler-féle védjeggyel van is ellátva. Hisz még a leglaiku- sabb gondolkozás is kiolvas­hatja a fenntemlitett lapszá­mokban feltálalt ígéretekből, hogy reklámcsinálás az egész. Hanem nézzük a bányászol­dalról kissé a helyzetet és be­széljenek a tények, hogy hát mit is kaptak a jelenlegi admi­nisztráció uralomra jutása óta a bányászok közép Pa.-ban és mit ünnepelhetnek? A legtöbb bányatelepen 10-től, 25 száza­lék bérlevágást, az életfenn­tartáshoz szükséges cikkek ilyen, sőt magasabb százalék- bani emelkedését, a szénmérés szemmellátható csökkenését, a magánbányatörvények megszi­gorítását és kibővítését. Tehát ezeket ünnepeljük? Megtesszük mi bányászok, Márton bátyánk ezen kérését mostanában felhívás nélkül is, sajnos a legtöbb esetben nem a saját akaratunkból, mivel a munkanapok száma dacára az uj Dealnak, még eddig nem emelkedett, egy maroknyi (bá­nyásznyelven) piszkos szén felrakása, a régi, vagy uj, bá- nyaszabályok hajszálnyi meg­szegése, ünnepeket jelent, azon bányász számára a melyik ün­nepelni tud, korgó gyomorral, üres zsebbel és a bizonytalan holnap gyötrő gondjai alatt is, ezeket kaptuk eddig, (a fenn- tebb említett szabálymegsérté­sekért szokták a szénbárók hajcsárjai, úgy a múltban, mint jelenben az aktívabb bá­(Folyt. a 7-ik oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents