Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-07-01 / 746. szám
1933 Julius 1. BÉRMUNKÁS 3 oldal HOL VAN A TÉVEDÉS A tudomány megállapítása szerint az ember gondolkodó lény. Mielőtt cselekedne meg gondolja helyesen cselekszik-e, mily módszerekkel érheti el és valósíthatja meg legkevesebb áldozattal kitűzött célját. Mivel a munkásosztállyal akarok foglalkozni, mely a legégetőbb kérdés szerintem, — hogy a munkásosztály mennyire gondolkodik mielőtt cselekszik. Megállapításom szerint a munkások tömegei még mindig nem teszik megfontolás tárgyává, a multbani csalódásaik tömegét, még mindig vakon rohanak az újabb csalódások áradatába. Anélkül, hogy meg vizsgálnák tüzetesebben egy kitűzött cél végre hajtásának a lehetőségeit és számot vetnének azzal ha el is érik céljukat meg-e fogják tudni tartani céljuk tárgyát. Például egy jó hadvezér mielőtt ütközetbe vinné csapatát, avagy támadásba menne át, először kikémleli az ellenség haderejét, hadállását, számot vett az eshetőségekkel és lehetőségekkel, a harc eredményes kimenetelére vonatkozólag, csak azután veszi fel a harcot. A munkásosztálynak százszorosán tisztába kell, hogy legyen az ellenségének haderejével és hadállásaival, mert csakis igy lehet biztos abban, hogy ha ismeri ellenségének erejét, ismeri a saját erejét és a szerint támad vagy védekezik a célja elérése érdekében. Foglalkozzunk egy kicsit a kis háztulajdonosok ügyével mert legnagyobb százaléka a munkásosztályhoz tartozik. Itten Clevelandba nagyban hozzá fogtak, hogy megmentsék a házaikat. Az egyik vasárnap künn a parkba tartottak gyűlést az első előadó ügyvéd volt, ki egyben képviseli ezeknek a magukat tulajdonosnak vélő házigazdák ügyeit. Bemutatta, hogy ezideig amely ügyeket kezelte, a felső fórumoknál sehol sem kapott elégtételt. Hiába hivatkozott a törvényre, a jelenlegi gazdasági helyzetre, hogy a bank az igazi tulajdonos, legyen belátással hisz ha munkához juttnak elegett tesznek a bankal vállalt kötelezettségnek. A válasz az volt mondja az ügyvéd — a bank részéről, a mi követelésünkre vannak törvényeink és azt mi jogosan követeljük ha fizetsz maradhatsz, ha nem muffolj mert kidobunk. A ti követelésiekre nincs semmiféle törvény. Ezt is az ügyvéd mondja — no most már látjátok áldozati (báránykák) hiába vártok ti elégtételt a bírótól, törvénytől, banktól. A ti sérelmeitekre ott nincs orvosság. De én azt mondom nektek, ne is higyjetek ti tovább abban a bíróban, abban a törvényben, amely csakis a kiváltságosokat védi meg. Ne higyjetek semmiféle néven nevezendő politikusnak, vezérnek csak is a saját erőtökben bizzhattok. Szervezkedjetek mennél nagyobb számban. Ezekután amikor egy ügyvéd is azt mondja a munkásoknak, hogy a ti sérelmeteikre a fennálló törvény képviselőitől nincs mit várnotok, hát én kédezném a Bérmunkás olvasóitól miért rendeznek ezek az úgy nevezett kisháztulajdonosok, lakók és munkanélküliek búcsú járást a földi istenek elé, melyet már évek óta gyakorolnak eredménytelenül. Hol van a logikus gondolkodás, az észszerüség! Persze az átlag munkás azt tartja, jó vezető kell és célhoz érünk. Hát az én meggyőződésem az, mig a munkásosztály vezérek után igazodik és a helyet nem a saját önálló gondolkodását és a tények megállapítását igyekszik önön magában erőssé és szilárdé fejleszteni, addig mindig a csalódások fogják érni. Igaz a .munkásosztály hozta mindig a legnagyobb áldozatot, de mindig másért nem magáért és pedig azért mert önnön magába soha sem bízott. Még mindig mástól várta helyzete jobbra fordulását. De hogyha a munkásosztály, megtanulja azt, hogy az önnön magán esett sérelmet senki más nem hivatott orvosolni mint saját maga, még pedig jól szervezett ipari erővel, amely minden elképzelhető erő felett áll, amely tényező és ezen erőt a saját érdekében fogja használni mely erőt ő szolgáltatja és annak az egyedüli tulajdonosa. Ha ezen ipari erejét saját ellenőrzése alá veszi, felismeri saját hatalmát és nem fog búcsút járni, könyörögni, hanem rendelkezik az általa termelt javak és az összes emberi szükségletek és saját sorsa felett. S. Novák. MOST vasárnap EZIDEI ELSŐ NAGY PIKNIKÉT rendezi az Összhang Dalkör 1933. évi julius hó 2-án, vasárnap (egész nap) a kies fekvésű SUMMER HILL GROVE- ON, N. S., PITTSBURGH, PA. (uj hely,) amelyre tisztelettel meghívja a Dalkör Pittsburgh és környéki magyarságát. Elsőrendű éltelekről és italokról gondoskodva van. Zenét a tánchoz elsőrendű zenekar szolgáltatja. Lesznek különféle versenyek dijakkal, úgy nők, gyermekek és férfiak részére. — Lesz ver- seny-kuglizás, — fellép az összhang Dalkör szép, uj dalokkal. Tekintettel arra, hogy uj a piknik-hely, ezért szükséges, hogy vendégeink pontosan kövessék az útirányt. UTIRÁNYY: — Pittsburgh- ból jövők vegyék a Penn Ave. és a 7th St. sarkán a 10 vagy a 12-es villamosokat. A north sideiek vegyék ugyanezen villamosokat a Sandusky és E. Ohio St. sarkán. Leszállás az East St. és a Mt. Pleasant Rd. (régi Fulton Rd.) sarkán, ahonnan fel a Mt. Pleasant Road mentén van a piknik-hely. A villamosnál bizottság várja a vendégeket. Az automobilokon jövők is vegyék az East St.-i utat, a Mt. Pleasant Road-on a helyszínig. családi tűzhely szentségét beszennyezné. Szemeit az ég felé forgatta, mikor beszélt, a tenyerét a mellére illesztette és a plébános elhitte, amit a káplán ur mondott. Nyugodt lélekkel vitte magával Vargáékhoz. A jó vacsorákra nyelték a Varga Péter tüzes, nehéz borait. Észre se vette a főtisztelendő ur, hogy az ő poharát mindig színig töltik, hogy ö vele a menyecske is, a káplán is külön-külön kocint, csak azt látta, hogy a menyecske ő rá mosolyog legtöbbet, a lábát nyomkodja az asztal alatt, miközben a káplán ur a szoba szentképeit ártatlan bambaság- gal bámulja és ez neki elég volt. Abba se lelt semmi rosszat, hogy úgy éjfél felé a karosszékben elnyomta a nehéz bor, horkolt s ha felébredt, magát találta a szobában. A menyecske a konyhában tett-vett. — Hát a káplánom? — Haza ment már? —Nem akarta a főtisztelendő urat* felzavarni. —. Derék fiú! Jöjjön ide, Zsóf ikám... A dolog akkor pattant ki, amikor egy éjszaka a főtisztelendő urat haldoklóhoz hívták. A főtisztelendő urnák gyomorgörcse volt és azt mondta, költsék fel a káplán urat. Bajos volt, mert nem volt otthon. A főtisztelendő ur éktelen káromkadások között maga szaladt a szentséggel gyóntatni, áldoztatni. Mire hazajött, a káplán már jóízűen aludt. Hol járhatott? Varga Péterné asszonynál. A vasorru gazdasszony már a reggeli behozatalkor megmondta a plébános urnák. A kocsistól hallotta. A kocsis azt mondta a plébános urnák is, amit látott, hallott. Hát most mit csináljon? A káplán ur éppen bejött a szobába. — Dicsértessék a Jézus Krisztus. — Mindörökké. Hol volt az éjszaka? A káplán kész volt a felelettel: — A kán tóráknál. — Az nem igaz. — Tessék megkérdezni. Bizonyos, hogy a kántort betanította a hazugságra. Hajnali négy órakor Varga Péte- rék kapuján jött ki. Éppen akkor mentem oda. Fájt a fejem — gyalázatos rossz bora van a kántornak, — sétálni mentem. Varga Péterné már fent volt. Beszóltam hozzá, hogy estére alkalmasint elmegyünk főtisztelendőséged- del vacsorára, mert Varga Péter uram is itthon van. A plébános nagyot nézett. Itthon van Varga Péter? Hm, akkor másként áll a dolog. — Nyolc óra. Menjen misézni. A káplán meghajolt és kiment. Alig húzta be az ajtót, Varga Péter jött be. -— Dicsértessék. — Mindörökké. — Baj van, főtisztelendő uram. — Mi baj volna, Varga Péter uram? — El akarok válni a feleségemtől. — Megbolondult kelmed? — Nem biz én. Megcsalt az asz- szony. — Ne káromkodjék. Az jó asszony?! Hát aztán kivel? — A káplán urra'l. Ma hajnalban vetődtem haza. A káplán urat ott találtam. A püspökhöz is elmegyek, aki adta — teremtette! — Ne káromkodjék. A plébánia jó hírnevét nem szabad bemocskolni a jó kereszténynek. A káplán urat én küldtem oda, hogy mondja meg, ma estére tiszteletünket tesszük, ha Varga uram is otthon lesz. Varg Péter gondolkodóba esett. — Igazán? De hiszen a káplán ur olyan zavarba jött, mikor engem meglátott. — Igen, mert olyan természetű. Gondolta, hogy kigyelmed gyanúsítja. Higyje meg, én nem tartanám a plébániámon, ha nem ismerném. Becsületes, jó ember, tiszta lelkű. Varga Péter megvakarta a fejét. — Ennye no! Pedig már az asszonyt is megvertem. — Lássa, lássa! Aztán hol van Zsófi? — Mostan pakol, hogy haza megy az anyjához Cibakra. — Adjon tanácsot a főtisztelendő ur mitévő legyek? — Első sorban kövesse meg a káplán urat. — De hiszen őt nem vertem meg. — De gondolatban megsértette. Jó, de addig az asszony elmegy. Már be is fogatott. — Káplán ur, tessék bejönni! A káplán ur bejött. Amint meglátta Varga Pétert, egy kissé meglepedődött. A plébános ur megértette vele, hogyan áll a dolog. A káplán ur megbocsájtott. Mit tegyünk? — Tanácskoztak. A harangozó szaladjon el Zsófiért, hívja a plébániára. — Úgy van. Zsófi eljött. Vörös volt a szeme a sírástól, kék a háta a Varga Péter kezétől. Lesütötte a szemeit. — Leányom — szólt a plébános kenetteljes hangon — bocsáss meg ennek a jó embernek. A harag elvakitotta az ő lelkét, nem tudta, mit tesz. A káplán ur megbocsájtott. — Menjer>ek haza békével. Estére elmegyünk. Azaz elmegyek, mert a káplán urnák estére sok dolga lesz. Péterék kézcsókolások után el- kotródtak. A plébános ur a káplánhoz fordult és szigorú arccal mondta neki: — Itthon vacsorázik és vacsora után — bűnös ember — penitenciát . tart. Legföljebb azt megengedem, hogy a kántort meg a jegyzőt áthivhatja egy kis tarokra. Varga Péterekhez meg be ne tegye a lábát, mert eztán én oda magát nem küldöm. Érti? Nem küldöm. A káplán ur meghajolt, kiment és szomorúan ballagott misézni.
