Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-12-09 / 769. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1933 december 9. HÉTRŐL-HÉTRE ÍRJA: V. J. Talán Amerikában van legjobban elterjedve az a szokás, hogy születésnap alkalmával megajándékozzák egymást a jó barátok, vagy rokonok. Különösen a proletár gyermekek várják nehezen ezt a napot, mert ilyenkor talán megkapják a sokszor kért és még többször ígért olcsó játékszert. Napjainkban azonban még ezt a csekélységet sem kaphatja meg sok százezer proletár gyermek, ahol a családfő már évek óta járja a munkanélküliség kálváriáját. Azonban a mindnyájunkat egyformán szerető atya, — aki a biblia szerint bennünket teremtett, — nem minden gyermekéhez ilyen mostoha, a mint azt a napokban hírül vettük. Doris Duke, az elhunyt dohánykirály 21 éves leánya nem olcsó tárgyakat kapott születésnapjára, hanem 53 millió dollárt, a mely összeggel most szabadon rendelkezhet. Ezt az 53 milliót, a dohánygyárakban éhbérért robotoló és nagyobb részt női munkások keresetéből rabolta el az elhunyt dohánykirály. Hány dohánygyári munkás pusztult el, akik az egészségteleh munkahelyen tüdővészt szereztek, — csak azért, — hogy a dohánykirály leánya 53 milliós születésnapi ajándékot kapjon. Mikor megkérdezték tőle, hogy “mit fog csinálni az óriási összeggel?” — azt felelte, hogy “mulatni és vigadni fogok.” Hát csak vigadjatok a tőlünk elrabolt zsákmányból, de siessetek, mert parazita életetek napjai meg vannak számlálva. A new yorki North River mellett tűz volt éjfél után. Ez nem nagy újság egy nagy városban, különösen ha egy proli viskója hamvad el a lángokba,n. A tűzoltóknak már alig volt munkájuk amikor megérkeztek, csupán két felismer- hetetlenségig összeégett holttestet kellett kihuzniok a “ház” romjai közül. A leégett “ház” a szemétdombon összeszedett ládákból készült és akkora volt, hogy a két munkanélküli, a társadalom kitaszítottja, meghúzódhatott benne. Ebben a “munkáslakásban” aludtak, amikor az ismeretlen okokból kigyulladt és oly gyorsan leégett, hogy a hasonló házakban lakó szomszédok nagyrésze frem is tudott róla. Az afrikai vad kanibáloknak külömb házaik vannak, mint a két megégett proletárnak volt. Talán nincsen New Yorkban elég modern lakás mindenki részére ? Van, sőt nagydn is sok van, de azokat inkább üresen hagyják állani, mintsem megengednék a házbért fizetni nem tudó munkanélkülieknek az ott maradást. Pedig a modern házakat munkások építették és nekik mégis a szemétdombon kell meghuzóclniok. A lenézett kanibál ha jó házat épit, ő saját maga lakik benne. Próbálja meg valaki elvenni tőle a saját maga készített házat. A “civilizált” munkások palotákat tudnak építeni, de csak a henyélők részére, mig ők, a mindent alkotók, kivert kutya módjára boly on ga- nak és a szemétdombokon kell elégniük. Mikor ér már véget a munkások birkatürelme ? és mikor emelkedik a civilizált munkás a gerincesség és öntudat azon fokára, ahol a lenézett kanibá- lok vannak. A clevelandi White Motor Co. munkásainak, — hála Roo- seveltnek, — meg van az AFofL uniója,, de nem sok köszönet van benne. A munkások úgy gondolták, hogy most már mint szervezett munkások követelhetik az 1929 évi béreik visszaállítását. Követelték is, de a társaság megtagadta ennek teljesítését, mire a munkások a sztrájk mellett szavaztak csaknem egyhangúlag. De ezt végrehajtani már nem volt alkalmuk, mert arról megfeledkeztek, hogy nekik csak azt szabad tenni, amit az általuk kitartott vezérek, Greentől lefelé, megengednek. A Mr. Green pedig nem engedte meg a sztrájkot, azt mondván, hogy azért van az állami békéltető bizottság, hogy az ilyen vitás ügyeket elintézze. (A gyárosok javára.) Sztáj kölni meg amúgy is tilos ma, mert ez akadályozná a Fishbein munkástárs volt a magyar ipari unionisták között az első, aki a Bérmunkás hasábjain szót emelt a techino- craták “uj” elmélete ellen abba a formában, hogy azok a; megállapítások, amelyeket most hatalmas számcsoportokba sorakoztatnak a technocraták, azokat mi, az IWW tanítása és felismerése alapjáin évtizedek óta látjuk, tanítjuk a bérmunkások ezreivel. Most hallottuk .azóta először Fishbein munkástársat az előadó emelvényről és ott be is igazolta azt, hogy mi IWW- isták még a számokkal is úgy bánunk, hogy azokat a munkások legszélesebb rétegei is megértsék. A közel kétórás előadásban, nem hallottunk erőátvitel és a munkások által egyébb nehezén vagy egyáltalán megnem értő kifejezéseket, de emlékezésünkből kinem törölhető vonalak és számokkal rajzolta meg Fishbein munkástárs azt, hogy a felállított gyárakban hány ember keze mulnkája után kapott a munkáltató osztály annyi profitott. Ezzel szemben kimutatta, hogy 16 fellendülést, igy hát csak dolgozzanak tovább a régi éhbérekért és várják be türelmesen a békéltető bizottság döntését. Hát az ilyen békés elintézésből mi már sokat láttunk, de hasznunk soha nem volt belőle. Addig tárgyalnak amig végre kisütik, hogy a gyáros már most is veszteségre dolgoztat és hia még többet fizet, biztosan tönkre megy. A White Motor Co. munkásainak erre csak egy válaszük lehet, ha van bennük egy kevés öntudat és harci készség, — szakítani a korrupt unióval és olyian szervezetbe lépni, ahol' a tagság saját maga határozza meg a cselekvés módját és jnem a kitartott vezérek. Ilyen unió pedig csak egy van az IWW. esztendővel később 10 millió mulnkással kevesebb a beállított uj gépek segítségével mennyivel több nyereséget termelt ki. Lelkiszemeinkkel összehason- litást tettünk Fishbein munkástárs előadása és egy clevelandi “techoncrata” nemrég tartott “előadása” között és önkénytelenül is áz a magyar közmondás jutott eszünkbe, hogy suszter maradjon a kaptafánál. Amig a “technocrata” a saját vonalainak nem tudott magyarázatot adni, addig az ipari unionizmus felismerésével rendelkező IWW-ista, mint a munka szerszámával, olyan biztos kézzel kezelte a társadalmi bajok és azok megváltoztatására bemutatott képletet. Fishbein munkástárs előadása is igazolása annak, hogy a munkásosztály felszabadulási harca kitermeli a maga szükségleteit és akik nem alulról, a népből építik ezt az alapot, azok elérhetetlen és megnem- érthető utakon bolyongnak, amelyen csak eltávolodnak a felszabaduláshoz szükséges munkásosztálytól. A Ml TECHNOCKRÁCIÁNK Az ördög motollája RÉVÉSZ BÉLA. (Folytatás.) az éjszaka fátyola és fakón világított ki alóla az ébredő hajnal. Sápadtság derenget be a kicsiny szobába és Kapus Balázs körül minden és mindenki szomorkodott. A szive megnehezedett és amikor elindult hazulról, megölelte a feleségét, a gyerekét. . . Kapus Balázs reggel hét órakor, ahogy a listán tegnap este kiírták, fölszállott a 365-ös kocsira. Megvizsgálta az indító csavart, a fékezőt, négyszer- ötször megütötte a csengőt és hátra-hátra nézett, hogy mikor ad jelt a kalauz az indulásra. Mialatt erre várt, újra megta- pogata a fékezőt, babrált körülötte, jobbról-balról megnézegette és ebbe az aggodalmas dolgába annyira elmerült, hogy fölocsudott és megrezzent, mikor a kalauz csöngetett az indulásra. . . Kapus Balázs elindította a 365-öst és a hosszú villamoskocsi kisiklott a remiséből az utcára. Itt már eleven volt az élet, a munkába készülő emberek keresztül-ka sül siettek, szaladgáltak az utcatesten. Kapus Balázs megfeszült figyelemmel nézett a sinutra és hevesen döngette a csengőt. Mialatt a tekintete messze előre, jobbra és balra cikázott, ilyen gondolatok motoszkáltak a fejében: — A 365-ös mindenkit bajba visz. . . Kiss Jancsi is megjárta. . . az pedig már öreg kocsivezető. . . Sorjában, egymásután megrebbentek előtte a rejtelmes ötletek, amiket tegnap estétől, az éjszakai virrasztáson keresztül, ma reggelig beplántált az agyába: — Az ördög motollája. . . mindenkit bajba visz. . . talán igazán a sátán lelke van benne . . . Otthon a fonóban beszéltek arról, hogy a sátán be tud bújni akárhová, a tehén tőgyi- be a ló lábába. . . Ahová az befurakodik, ott veszendőbe megy minden. Megromlik tőle állat és ember. . . Miért gázolt volna el a 365-ös már any- nyi embert, ha nem igy lenne . . . Mért nem ilyen a többi kocsi, azokkal semmi baj sincs . . . Éppen ez az egy. . . muszáj annak bajba jutni, aki vezeti?. . . miért tartják akkor . . . a szegény ember romlására. . . Akárhány kocsivezetőnek mégse volt baja vele. . . az istenfélőn talán nem fog a sátán átka. . . Kapus Balázs arra gondolt, hogy ő jár a templomba. . . és rémülten kapott a fékezőhöz. A sínek mellett a közeledő kocsi előtt dülöngélt egy részeg ember. A hirtelen fékezéstől megrázkódott a kocsi vasas teste és Kapus Balázs dühösen iitöte a csegő-tányért. A részeg ember eltántorgott az útból. . . Kapus Balázs dörmögött és káromkodni akart.* De a szitkot magába fojtotta és hirtelen arra gondolt: — Nem fog meg a sátán. . . A 365-ös zúgott alatta és robogott, szaladt előre, aszerint, ahogyan Kapus Balázs a gyorsaságot megszabta. Kezét rajta tartotta a fékezőn és elbizakodott, hogy a kocsi neki engedel- eskedik, ha akarja, útját vágja, ha jónak látja, elindítja és csak tőle függ és meg se moccan. . . A kocsivezető megszorította az eszét, hogy elhessegesse zavaros gondolatát: — Az ördög motollája. . . Hát hol rejtőzik?. . . A kerekekben ? ezért forognak olyan veszettül. . . a villamosvezetékben? emésztő haragja pattan ki onnan égő nyelvekben ... a fékezőben?!. . . a fékezőben? ... a kezét most a nyakán tartja. . . Kapus Balázst mindjobban megkömyékezte a sátán és a lelke már viaskodott vele: — Leselkedsz reám, Belzebub szolgája?. . . Nem volt elég a Kiss Jáncsi, a három — Ébredjen kend, ki kell már menni az állomásra : Kapus Balázs fölkelt, felvet-
