Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-11-04 / 764. szám

1933 november 4. BÉRMUNKÁS 3 oldal LOS ANGELESI LEVÉL Zúgolódnak a Déli farmerek is Megnyíltak a Virginia ál­lam dohánykertjei azzal a jó ígérettel, hogy a Kék Sas szár­nyai alatt jobb árakat fognak kapni a dohány termelők, mint volt a múlt esztendőben. És most, hogy a termelt dohány a piacra került, hát kiderült, hogy nemhogy többet kapnának a dohányért, de örülnek, hogy annyit fizetnek érte, mint az elmúlt évben, dacára, hogy a dohány minősége is jobb font­ját mégis 12—14 centért fize­tik. Már ezek a dohány termelők is kezdik megelégelni az Ígére­teket és azt hangoztatják, hogy követni fogják a nyugati far­merek példáját és maguk ve­szik a kezükbe a helyzetük megjavítását. A tavasszal a kormány adott kölcsönbe a déli farmereknek műtrágyát, hogy a sárga vagy cigaretta dohány termés sike­res legyen, hogy most ősszel azt kifizetik. Megérkezett a kormány kiküldöttje, hogy azoknál, akik kaptak ilyen köl­csönt, azoknál bevasalja annak költségét. És hogy ez sikerül­jön egyszerűen lefoglalják a farmer minden termését és azt a kormány ellenőrzése alatt ál­ló marketokon lehet csak ér­tékesíteni. , A farmer csak akkor jut igy néhány centhez, ha a jól felszá­mított műtrágya árának levo­nása után, no meg egyébb költségek felszámítása után marad valami. Egy újabb bolonditással jönnek elő, hogy a jövőre ne termeljenek a farmerek annyi dohányt és akkor jobb ára lesz a piacon a dohánynak. A másik oldalon meg azzal akarják a munkanélküliséget csökkenteni, hogy a városi munkásokat far­mokra telepitik ki. Mindezekből az a tanulság, hogy a mai rendszer megmen­tésére irányuló törekvése úgy a kormánynak, mint a kapita­lista osztály ki tartottjainak nem sikerülhet. Ezek az intéz­kedések csak elodázzák a ba­jok feletti elkeseredés elleni kirobbanásokat. A farmerok és általában a munkások helyzetének a gyö­keres megváltoztatása egyedül a szervezkedés utján történ­hetik az olyan módszer mellett, amilyent a munkásosztálynak az IWW tanít, ahol úgy a dél, mint a nyugat és valamennyi munkás egy szervezetbe tömö­rülve veszi fel a harcot a ki­zsákmányoló munkáltató osz­tállyal szemben. A. Hülber. OLVASD AZ IndustrialWorkert Ezideig 29 áldozata van a Griffith Park erdői tűznek. Ezek a szó szoros értelmébe felismerhetetlenek. Szénné ég­tek. Számukat nem tudják még és számát nem tudják még mai mai napig sem, a sérülteknek nagyon sokan hiányoznak a County Relief listájáról. A nem hivatalosan kiadott hir szerint több mint 60, ezek még a mai napig sem tértek vissza család­jaikhoz. Tehát több mint bizo­nyos ezek a szerencsétlenek is porrá égtek. Ezekért kik lesz­nek a felősek? A los angelesi munkásságot nagy csapás érte, kik a megyei munkálatokon voltak foglalkoz­tatva. Ezek gyászt hagytak családjaikra, kik úgy is kivol­tak téve a lassú de biztos éhen pusztulásnak. Ezzel csak meg lett nyomorúságos helyzetük tetézve. Bizonyos forrásból va­gyok értesülve, ezek a tűz ál­dozatai nem is voltak biztosít­va. A County Relief nem birta? Mert hiszen a szűk kezű városi atyák mit törődnek a millió munkások életével. Náluk a profit szentség a fő. Jó példa ez az amerikai mun­kások előtt. Ebből levonhatják a következtetéseket, mely nap­nap után más formában meg­ismétlődik. Ezen áldozatoknak, kik már a felismerhetetlenség- ig szénné égtek a városi atyalc rendezni foglak egy kö­zös szimpátia temetést és hagy­gyák tovább a feledékenység homályába. Ez nem az első és nem is az utolsó, a kapitalista rendzerbe. Ez folyik továbD mig a mun­kásság fel nem ismeri hova tar- tozandóságát és kezdenek szer­vezkedni, úgy mint ezt az IWW tanítja. És meg szüntetik a bér rendszert mely mindennek a szülő anyja. Szervezett ere­jük által átplántálják ezen rendszert, mely nem keserűsé­get jelent számúnkra, de egy jobb emberségesebbet és boldog­ságot és világ szabadságot mind annyiunk részére. Ez pedig az Ipari demokrácia. G. Bakos. SAJTÓ BÁL CHICAGÓBAN Az IWW angol nyelven meg­jelenő hivatalos lapja, az In­dustrial Worker javára, nagy­szabású mulatságot rendeznek a szervezet chicagói tagjai, most szombaton este november 4-én, a Bérmunkás Otthonban, 2419 Lincoln Ave. Lesz nagyszerű zene, jó éte­lek és hűsítők. A sajtó szerepe és fontos­ságáról, Ralph Chaplin tart be­szédet. Kérjük a magyar wobblyk megjelenését. gondolatai, tarka-barka ötletek rajzottak a fejében. Arra gon­dolt, hogy aki a cilinderére rá­néz, a fényességétől meghök- ken, beletüz a szemébe, hirte­len megnyílik és észreveszik, kicsoda Balogh Ádám, akivel eddig senki sem., törődött... azután úgy érezte, hogy a fe­jén olyan a cilinder, mint egy nagy mágneserő és a puccos asszonyok, úri lányok csudál- kozó tekintetükkel mind hoz­záverődnek, ellentállni nem tud­nak. .. Majd mikor már a hiva­tal elé jutott, végigfutott a tes­tén az izgalmas érzés, hogy a cilinder emelkedik fölötte, a feje tolja fölfelé, a dereka meg­nyúlik, a lába megfeszül, meg­nőtt ... És belépett a dijnokszobába, a cilindert az ajtóban sem vet­te le a fejéről. Balogh Ádám maga köré nézett, — a főnökök letették a tollat... Rámered­tek Baloghra és a vén dijnok kigyulladt arccal ott vesztegelt a küszöbön. A legkövérebb fő­nök vett először lélegzetet és rákiáltott Baloghra: — Vegye le azt a köcsögka­lapot. .. A szelíd ember összerezzent és nagy homlokát is egészen befutotta a vörösség. Gyöngéd mozdulattal levette a fejéről a cilindert. A legnyalkább őrmester dü­hösen ordított a dijnokra: — Balogh, maga mindig el­késik ... A vén dijnok összekuporodott az íróasztalnál és facsarta a szivét a szemrehányás. .. ilyet neki még sohase mondtak; ott nyomban, az akták fölött, tit­kosan elhatározta magában, hogy ezentúl korábban jön be és csitította nyugtalankodó ér­zéseit; az első nap volt az oka, a cilinder, melyet sétálni vitt, hozzászoktatja majd lassan­ként magához... Mikor aztán hazamentek, Balogh Ádám már az előszobában tette fejére a, cilindert, a főnökök némán ha­ladtak el mellette, puha kalap­jukkal a fejükön... A nemesvérü főnök egy má­sik napon ismét szenvedéllyel kotort a nagy múltban, mely ősei mögött van és beszélgetett a dijnokokkal. ünnepélyes volt az arca és azt mondta: — Thas vezér szoros rokon­ságban van az árpádházi kirá­lyokkal, a családfánkat mi visz- szavezetjük égés Thasig és me­rik mondani, hogy III. Endré­vel kihalt az Árpádház... Balogh fölemelte a fejét és nagy határozottsággal mond­ta: — Az Árpádház nem halt ki... Thas vezér felfortyant és rá­mordult a dijnokra: — Mi köze hozzá, hallgas­son. .. Balogh Ádám zavarban volt, úgy érezte, hogy rajtacsipték a hízelgésen, és mikor gondol­kozni kezdett a furcsaságon, hogy miért nem szabad neki most már azt mondania, aho­gyan azelőtt beszélt, nem tu­dott kiigazodni tépelődéseiben. Ugyanezen a napon történt,hogy a legkövérebb őrmester pattan- tott az ujjaival a levegőben és rágyújtott a kedvelt nótájára. Balogh Ádámban elakadt a lé­legzet, de mégis erőt vett a félénkségén. Megriszálta össze­szorult torkát és belevágott a danába: — Hullári, hullán, hullári, hu... Az őrmester elnémult, mint a szivén talált rigó, hájas arca szederjes szinü lett a roppant haragtól és odament Balogh Ádámhoz. A vén dijnok hangja megcsuklott az jedtségtől. A főnök azt mondta Baloghnak és az ajakszélei egészen kifor­dultak a biggyesztéstől: — Ne hullárizzon... maga cilideres ur)... — Balogh Ádám szivébe nyi­lallott valami... tehát a ci­linder. .. zavarodott eszében most már tisztult a bizonyos­ság, hogy napjai a boldogsá­gáért keserűek és ahogyan las­sanként visszaemlékezett mind­arra a sok szégyenre, melyek­kel az utóbbi időben megaláz­ták, békés lelkén végigvágott a fájdalom és Írni tudott vol­na e pillanatokban, ha a ha­rag, ez az uj ismeretlen ér­zése föl nem támad benne és most már a szerelmesek büsz­ke, meleg tekintetével nézett a fogasra, ahonnan a fényes, bársonyos cilinder feléje ra gyogott... A vén dijnok innen­től megváltozott. A pillanatban, amikor csön­des vére hirtelen felforrott, megvilágosodott előtte, hogy ő is valaki... A cilinder, amikor háttal volt is feléje, akkor is ott lebegett szépséges arcával a szeme előtt és ahogy érezte, hogy az irigy héjják lecsapni készülnek reá, a kevélység fel- szökkentette benne lappangó önérzetét és tévék, merész, hő­sies tervek alakultak ki előtte, mint fogja megvédeni szerel­mesét. Az öreg dijnok ernyedt testében buzogott a férfierő és az agyonpuhitott rabszolga, iz­galommal, de bátran készült a diadalmas csatára... Csata azonban nem volt. Csak egy komor drámai jelenet. A főnök aki érettségi vizsgát is tett, a legközelebbi alkalom­mal egy aktával Balogh elé lé­pett, odadobta hozzá az Írást és azt mondta: — Magát nem lehet hasz­nálni, már másolni sem tud... Ez volt a legfájdalmasabb tőrdöfés és Balogh Ádám szive belerándult az iszonyatos fáj­dalomba. Kiejtette kezéből a tollat, megdöbbenve nézett szét egy percig a visszadobott ak­tára, de azután felgyülemlett lelkében minden indulat, amit a tej ki nem mosott onnan és gyönge, vékony hangja sivi tott amikor mondta: — Én nem tudok másolni. .. Ki meri ezt mondani... én, aki húsz ivet másolok egy nap alatt és nincs egy hiba se ben­ne... nekem mondják, aki húsz év óta másolok... Balogh Ádám földhöz vágta a tollat és föltámadt bátorsá­ga hirtelen vakmerőségre buz­dította. Fölkacagott... gúnyo­san fölkacagott... és odakiál­tott a hüledező őrmesterek­nek ... — Maguk mondják ezt ne­kem, aki már akkor másoltam amikor maguk zöldhasu regru­ták voltak... Balogh Ádámot természete­sen elcsapták hivatalából. De elvonulása is a férfias embere­ké volt és mikor jött a távozás ideje, a cilindert leemelte a fo­gasról és benn a hivatalban rá­tette a fejére... aztán ment most már kevély, erőteljes léptekkel hazafelé és otthon azt mondta a gyermekének: — Fiacskám, már jól meg­nőttél, megyünk mindketten új­ságot árulni...

Next

/
Thumbnails
Contents