Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-10-21 / 762. szám

1933 október 21. BÉRMUNKÁS 7 oldal SZILÁNKOK A huszadik . század elején, mikor a szociáldemokrata párt­mozgalom aranykorát élte Eu­rópában, mikor divat volt a munkásokhoz dörgölőzni s ezál­tal tekintélyt, sőt jól fizetett zsíros alkalmazást, röviden társadalmi pozíciókat elnyerni, Amerikában is akadtak intel- lektuelek, kik európai mintára a munkások hátán felkapasz­kodva marxista jelligével pró­báltak bejutni a parlamentbe, hogy ott s azon keresztül önző céljaiknak érvényesülést sze­rezzenek. Megindították a szo­cialista irányzatú mozgalmakat. Egész sereg névvel találkozunk abból az időből. Professzorok, ügyvédek sőt még kapitalisták is voltak köztük. Úgy beszéltek, úgy cseleked­tek, mintha a kérges tenyerű munkás sorsa közelről érdekel­né őket. S hogy Berger Viktor kivételével egy sem tudott a kívánt délibábig jutni, azt talán az amerikai gazdasági és társa­dalmi élet sajátos, az európaitól sok tekintetben elütő viszony­lataiban kereshetnénk. Ezeknek az úgynevezett úttörőknek, hogy úgy mondjuk: nyoma ve­szett. Sokan közülök, sőt a leg­többjük, visszahelyezkedtek ké­nyelmes polgári állásaikba, s ha itt-ott szemükre vetették szocialista mivoltukat, ezt el­lensúlyozandó, csak fokozottabb mértékben túllicitálták a száz- percentes hazafiakat, hogy ez­által eloszlassák radikalizmu­suk legkisebb gyanúját is. Eb­ből az időből s ezzel kapcsolat­ban emlékezünk meg most Mor­ris Hillquitről. Divatszerüen ő is ott volt az úttörők közt. Észrevétette ma­gát. A választásoknál jelöltsé­geket fogadott el. Vitatkozott. Beszélt. Könyveket irt. Lapok­ba és folyóiratokba irt, nyilat­kozott. Közben folytatta az amerikai törvények magyaráza­tát. Mindég és minden esetben nagy körültekintéssel. így meg­alapozván jogi prakszisát, mert kifizető volt, kitartott halálá­ig a radikáliskodó szakszerve­zetek mellett. Céltudatosan jegyezzük meg ezt “radikáliskodó.” Ahol kenyértörésre került a sor, vagyis olyan pörösügyek- ben ahol a létező rendszer el­len határozott, nyílt ellenszegü­lésről volt szó, ott találtunk ügyvédeket, kik nem kérked­hettek évtizedekre menő szocia- listáskodással, de az emberi jo­gok lábbal tiprásán felháborod­va életük kockázata árán is si­ettek a vádlottak védelmére. A Mooney ügy, a scottsboroi, az IWW chicagói pőre, hol szá­zával lettek elfogva, bebörtö­nözve, a törvényszékre hurcolva és számtalan esetek, hol a nem csupán kényelmesen elhelyez­kedő, de a munkás jogaiért harcolni akaró jogász teret ta­lálhatott volna. Ezek az esetek azonban a tüzpróba esetei vol­tak. Ahonnan kényelmes “marx­ista” ügyvédeink megfelelő tá­volságban voltak. Más a nyilvá­nos vita, a Danel DeLeoni el­méleti meghatározás és á re­form-szocialisták elméletének megvitatása, itt nem furkósbot, nem kátrányozás, nem börtön, nem bitófa fenyeget, itt taps, éljenzés, meleg kézszoritás, vállveregetés, röviden — üzleti egszisztenciáról van szó. Itt szeretnek tündökölni a szalonok vörös intellektueljei. Nem szokás, talán nem is illő rossz nyelven beszélni egy halott ravatalánál, az előbbi megjegyzések nem is az ember bírálata akar lenni, hisz egytől- egyig, mindnyájan az ő sorsá­ra jutunk, de mert minden sorunk az élők okulását szolgál­ja, kell hogy nyomatékosan hangsúlyozzuk, rámutassunk a munkást megtévesztő mozga­lom vezéreinek kétlaki voltára. Véleményünk nagyon meg­egyezik az egyik nagy polgári lap Hillquitet elparentáló so­raival :— Morris Hillquit 30 évi szerep­lése az amerikai élet szinterén méltán megérdemli a gazdasági és politikai “érdekellentétek egyensulyozója címét.” Mint ilyet búcsúztatják el a kapita­listák szócsövei és nagyságai. A bérmunkások életében nem hagyott űrt. Importált eszmé­nyei nem vertek gyökeret, az amerikai bérmunkás sajátos harciszervezetén keresztül sa­játos harci eszközeivel fogja megteremteni nem a politikusok eldorádóját, de az ipari demok­ráciát. Mig a szocialisták s a többi hasonszőrű politikusok programját ellopják és kihasz­nálják a polgári politikusok, úgy, hogy évről-évre újabb csalétekét kell szőni a tömeg- hóditására, addig az IWW el­vinyilatkozata, elméleti megha­tározása, munkaprorgramjának lényege egy és ugyanaz meg­alapításától fogva, csupán harc­modora változik az adott hely­zethez alkalmazkodva. Progra­munk kisajátítása szükségsze- rüleg feltételezi a magántulaj­don eltörlését. Hazaárulás, tűrhetetlen a szent profit támadása. Ezt minden is­kolásgyerek tudja s ép azért a fenyegetés, hízelgés vagy bele- ösztönzés csak ideig-óráig tartóz tathatja fel a munkásság har­cát, folyni fog a harc ma na­gyobb falatért, holnap a ter­melő eszközök elvételéért. Ide hallatszott az ostor csat- tanása, melyet Johnson az NRA feje pattogtatott az AFofL kuvaszai feje fölött Washingtonban. “Hazaárulással egyenlő s nem tűrhetjük meg, hogy két vagy 300.000 ember sztrájkja zavarja programun­kat. Ha ez nem szűnik meg, az AFofL-t a sztráj kólókkal egye­temben elfogja söpörni a köz­vélemény.” Green mosolygott, csatlósai pedig megremegtek a fenyegetés hallatára. Johnson tudja épugy mint mi, hogy ezek a sztrájkok a vérig kizsarolt munkás spontán kitörései. Az AFofL vezérei csupán a sztrájk elnyomásában találnak szere­pet. Ép ezért fenyegetésszerü os- torpattogtatása csak uszítás az elégedetlenek eltiprására. “Fából vaskarika” ezt a köz­mondást még ősapáinktól örö­költük. De mennyire ráillik ez az ország okosainak erőlködé­sére. A rendszabályok nagy vál­tozatosságával hozakodnak elő. Naponta újabb hírlapi kacsák jelennek meg. Most a farmert, majd a ke­reskedőt, aztán a kapitalistát mentik meg. Eljutunk egész a munkásig. Minden újabb kacsa gágogja: a jövő héten, egy hó­nap múlva, mire a hó le esik, vagy tavaszra más világ lesz. Csak még ezt az akadályt kell legyűrni, mikor ezzel kész van­nak ott a második, harmadik, számtalan. Az akadályok nem szűnnek meg, csak odébb tolód­nak, de ők az újabb formában megjelenő régi bajokon nem ismerik fel az előbbi akadályok alkatrészeit. S ez vagy dőreségre, vagy képmutatásra vall. A termelő- eszközök magánbirtoklása, no­ha minden akadályuk kutfor- rása, óh ezt megérteni nem le­het. Nem ám! Hisz mennyi kellemes pillanatott jelent szá­mukra. A földi javak korlátlan mennyiségét és minőségét biz­tosítja. Ők csak tovább fújják: holnap, a jövő héten vagy hó­napban, vagy évben. A munkás, az a szegény mun­kás mikor fog már halt-ot kiál­tani ennek az élősdi bandának. Mikor fogja saját kezébe ven­ni sorsa intézését? S—n. Szerkesztmüzenetek J. Varga, New York.: — Rossz értelmezést adnak na­gyon gyakran ezeknek az úgy­nevezett szakkifejezéseknek, amelyek a tömegtermeléssel kapcsolatosan kerültek haszná­latba. Egy hivatalos jelentés fek­szik előttünk, amely a “racio­nalizálás” szónak a következő magyarázatát adja: A szó ame­rikai eredetű, de igazi népsze­rűségre csak a háború után tett szert Németországban, amikor is a német ipar lázasan igyekezett fokozottabb terme­léssel és hathatósabb rendsze­rekkel a gyáriparát verseny- képessé tenni. A kifejezés legjellegzetesebb meghatározását 1927-ben nyer­te a genevai Nemzet Gazdasági Konferencián. A konferencia meghatározásában az ipari ra­cionalizálás felöleli a tudomá­nyos üzemvezetést, az anyagok és termékek standardizálását, a gyártási eljárás egyszerűsíté­sét és az ipari szervezés: belső és külső, valamint a szállítás és szétosztás tökéletesítését. Standardizálás, bizonyos dol­gok egységes megállapítását jelenti. Mozgolódik a kelet munkássága is (Folyt, az 1-ső aldalról.) goznak a tag felvételnél és a gyűléseken oly tömegek jelen­nek meg, hogy a termek min­den alkalommal kicsiknek bi­zonyulnak. Ezen nagyarányú aktivitás következtében a rendőrség is akcióba lépett és letartóztatá­sok történtek több helyen. A letartóztatottak között volt az elmúlt héten E. P. Bridges és Albert Caporale akik Ardmo- reban három hatalmas bérház építését picketelték, melyeken az IWW-hoz tartozó Épület Ipari Munkások szervezete 100 százalékos sztrájkot vívott. A letartóztatottakat a rendőrség­re vitték és azzal vádolták, hogy illetlen nyelvezetet hasz­náltak, valamint, hogy a lakos­ság irtózik az IWW-t hirdető piros karszallagtól. A rendőr­ség egy-egy munkán csak négy picketet engedélyezet és ezen szabály megsértéséért 30 napi börtönt ígért a picketeknek. Másnap az épületnél töme­gesen jelentek meg a picketek és a rendeletet hatályon kívül helyezték. Az elmúlt héten több mint 300 uj tagot vettünk fel a 330- as ipari szervezetbe, melyet a Villanova College építkezésnél folyamatban levő sztrájk nagy­ban elősegített. Jubilál a Dalárda Ez évben ünnepli a Clevelan­di Általános Munkás Dalkör fennállásának 25 éves évfor­dulóját. Még pediglen két na­gyobb szabású ünnepély kereté- 3en. Az első e hó 29-én, a Wal­ton Avenuen lévő Swiss Hall­ban lesz megtartva. Társas ebéddel, utána Ezüst Lyra ava­tás. este pediglen tánc. A másik ünnepély december 3-án, a W. S, Turn Hallban lesz megtartva, hangverseny for­mában. Cleveland magyarsága ké­szül mind két alkalomra, hogy együtt ünnepeljen derék dalo­sainkkal. Figyelem Philai munkások! A Modern Színkör rendezé­sében megkezdődnek az őszi előadások a kör helyiségében, 332 W. Grard Ave. Október 28-án, szombaton este színre kerül AZ ASSZONYRÁGÓ pa­raszt koméda 2 képben. Ezt kö­veti a HÁZASSÁG KÖZVETÍ­TŐ cimü revü. A szerepek a legjobb műkedvelők kezeiben vannak. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának

Next

/
Thumbnails
Contents