Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-10-21 / 762. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1933 október 21. BÉRMUNKA S (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2 00 One Year .....................$2.00 Félévre ......................... UO Six Months ................. 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Csak a 4 órás munkanap hozhat ujjáépülést \-----------------­Huszonnyolc esztendeje, hogy az IWW a munkásosztály legfontosabb feladatának a szervezkedést hirdeti, lapjai és iro­dalma egytó'l-egyig ennek a tanításnak állnak a szolgálatában. Emelt fővel, minden szégyenérzett nélkül írjuk itt le, hogy az IWW-nak a szervezkedésre való felhívása csak egy elenyé­sző kisebbségnél talált eddig meghallgatásra. Amerika negyvenöt millió dolgozója közül, ideszámítva va­lamennyi munkás szervezetet, a jobb viszonyokért szervezke­dett munkások száma alig haladja meg az öt milliót. Negyven millió munkásember a maga a családja helyzetével vagy egyáltalán nem törődik vagy arra vár, hogy mások kapar­ják ki a részére a gesztenyét. Az elmúlt négy esztendő alatt nagy árat fizetett az ame­rikai munkás azért, hogy munkaerejét, az egyetlen vagyonát, amelyet sem a végrehajtó, sem a bank, sem senki más einem tulajdoníthatja, nem szerevezte meg egy olyan szilárd egységgé, amelynek a legkisebb megmozdulására összeroppan az az év­százados bilincs, amely csak a kalapács és más munkaszerszám tartására engedékeny, de edzett acél módjára szőrit egyet-egyet a munkások kezén, ha mint egyének vagy súllyal nem rendel­kező kis csoportok tesznek kísérletet arra, hogy a munkájuk mellé kijusson valami abból a temérdek szép és jóból, ami kezük munkájából kikerül. Mert a helyesen megszervezett munkaerő az a felmérhetet­len hatalma a munkásosztálynak, amelynek a tudatos haszná­lata mellett urává válhat mindannak, amit termel, de amelytől eddig megfosztották. Fél esztendeje, hogy a kormány az eddigi politikai kísér­letezések helyett az igazi forrásnál a nyomornak, az ipari fel­lendüléssel akarja a négy esztendős válságot megszüntetni. Százezer tonnákra megyen annak a papirosnak a súlya, amelyeken ezt a tervezetet már eddig eljuttatták az illetékes iparok tulajdonosaihoz, kérve őket a munka felvételére. Mivel a kormány tervében elsősorban az állami és városi beruházkodá- sok is benne vannak, több munkaadó ezeknek a munkáknak az elnyerése reményében a kormány rendelkezései mellé álltak. A nyilvánosságot jelentő polgári sajtó kellő információt szerzett minden esetben, amikor X gyárban 300 vagy 500 munkást fel­vettek, de arról csak a munkások és a már kiéhezett családjuk értesült, hogy a felvett munkások egy-egy héten öt és tiz órá­kat dolgoznak és akik az egész hetet is kidolgozták, azok sem jutnak a kapott munkabérrel még annyira sem, mint eddig mun­kanélküliségükben a charity támogatásával voltak. Sem Amerika szövetségi kormánya, sem az államok és vá­rosok nem adhatnak annyi munkaalkalmat, hogy a dolgozni aka­rók munkához jussanak. Éhez az kell, hogy a 45 millió munkás és azok családtagjai megvásárolni tudhassák mind azt a ruhá­zatot, bútort és egyébb szükségletüket, amiből ma teljesen ki­vannak fogyva. Hogy ez megtörténhessen, a mai termelési viszonyok kö­zött csak NÉGY órás napi munkaidőt szabad a munkással dol­goztatni, amiáltal a munkások milliói kerülnek vissza az ipa­rokba, a munka helyekre. De egymagában a négy órai munkaidő sem hozza meg a kívánt fellendülést, mint ahogyan a kormány harmincöt órai heti munkaideje sem segített a bajokon, mert a levágott munkaidővel esett a munkások munkabére is és ez­zel csökkent a vásárló ereje is. Az IWW négy órás munkaidő követelése mellett ott van elválaszthatatlanul attól az olyan munkabér megállapítása, amely a munkás és csasládja részére biztosítsa a rendes meg­élhetését, embert megillető életmód fentartását. A négy órás munkaidőt és a vele járó munkabért sem a kormány, sem a munkáltatók szövetsége nem fogja ezüst tál­cán a munkásosztály elé hozni. Ha ma a hosszabb munkaidőért elkeseredett harcokat kell megvívni, akkor elkézülhetünk ar­ra, hogy a négy órás munkanap követelése még jobban eggyé forrasztja a Morganok, a Rockefellerek és Schwab-ok kis csa­patát, hogy a munkásosztályt továbbra is a nyomorhan tartsák. De a dolgozók mind nagyobb számban lássák meg a helyes utat és csatlakozzanak az IWW szervezetéhez mert csak az Egy Nagy Szervezet kiépítésével* változhat meg a helyzet és szün­tethetjük meg magát a bérért való dolgozás rendszerét is. Letűnt és uj forradalmak A géptermelés fejlődési fo­lyamatának sodra nemcsak a háborúskodás formáit és a ben­ne alkalmazott taktikákat vál­toztatta át, de átformálta né­zeteinket is a forradalmi takti­kákat és módozatokat illetőleg. Történt ez azért mert a régi fegyverek hasznavehetetlenné, mig az újak hozzáférhetőkké válltak. A háborúskodás vala­mikor művészet volt, ma pedig ipar. Az ősrégi fegyverforgatás művészetét ma már nagyobbá- ra csak sportból űzik. Napja­inkban a háborúskodás komor üzletét egy nemzet se kezdi meg addig, mig nem az iparok kerekeit mozgásba illeszti hoz­zá. A géptermelési folyamat sod­ra teljes egészében átformálta nézeteinket a forradalmi tak­tikáról és eszközökről. A mo­dern repülőgépek, mérges, könny és gázbombák, ágyuk és gépfegyverek, jól képzett spe­cialisták kezében, olyan ked­vezőtlen helyzetbe szorítják a fegyvertelen s úgyszólván gya­korlatlan munkásságot, mely­nek további bizonyitgatása, szükségtelen. De még akkor is helytelen volna egy magasan fejlett ipari állam munkásságá­nak az 1848-as klasszikus for­radalmak a francia forrada­lom, a Párisi Kommün sőt az Orosz forradalom utánzása is, ha az arány nem volna ilyen döbbenetes. A munkásság ere­je helyet cserélt: az utcáról, az iparokba került. A nép özönlé- sét a munkán való cselekvés — a barrikád harcokat a pi­cket-line cserélte fel. A jelen forradalom kimagasló eseménye nem a városházára felfűzött vörös lobogóval domborodik ki, hanem inkább a géptermelési folyamat, a termelés, szállítás és szétosztás példás továbbvite­lében az iparok zavartalan mű­ködésben tartásával, mint a je­lenben, de azzal a különbbség- gel, hogy kizártuk a parazita osztályt és lakájaikat: egy jól vívott Általános Sztrájkban, végleg kicsavartuk az Ipari irá­nyítást a paraziták kezéből. Ez a modern felállítása azon világ-küzdelemnek, melyben a munkás osztály hivatásának magaslatára emelkedve önma­gát felszabadítja az átkozott bérrendszer és a vele járó ki­zsákmányolás alól. A mi forra­dalmi nagy-napunk ipari harc lesz és történetesen: ha sikert akarunk, fegyvereink is ipari természetűek kell, hogy legye­nek. A szerszám és a szaktudás feleslegessé vált a munkán A géptermelés fejlődési fo­lyamatában, fölöslegessé válik úgy a kézi szerszám, mint a szaktudás. A géptechnika fej­lődése olyan helyzetbe hozta a szakszervezetet, melybe a mo­dern viszonyok között bele il­leszkedni képtelen. A szakszer­vezetek inkább csak szokásból maradtak fenn a modern vi­lágban, élnek ugyan, de koru­kat túlélték. Némelyik közülök nyugalomba vonult üzletembe­reknek megélhetési bázisát ké­pezik és nem is annyira szer­vezet, mint a jelen rendszer tá­masztéka. És a szó modern ér­telmében, unióknak ezeket már nem is nevezhetjük, üres bur­kolatát képezik a hajdani szer­vezeteknek, melyeknek hasznos működésűk eredményeképp a körükbe tartozó munkások szá­mos csoportja nyert előnyt és jutott kiváltságos helyzetbe a többinek rovására, mert szó ami szó, ők a piunkások osz­tályérdekét nem igen vették figyelembe. A kapitalista rend­szer keretein belül szervezked­tek, melyről azt hiszik, hogy örökké való, gondolatviláguk nem terjed túl a rendszer ha­tárain és megdöntésére nincsen programjuk. Hasonlítsuk csak össze a szakszervezeti fogal­mat, azok összetételét, beiga­zolt gyöngeségét az IWW el­vinyilatkozatának erre vonat­kozó paragrafusával, mely ha­tározottan kimondja, hogy: “Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának, mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpon- tosuiása, a szakszervezeteket, (trade unions) képtelenné te- szzi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatal­mával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan álla-- potot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon ipar­ban dolgozó másik csoport el­len uszítsák s ez által elősegí­tik, hogy bérharcok esetén, egy­mást verik le. A szakszerveze­tek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beolta­ni ama tévhitet, hogy a mun­káltatókkal közös érdekeik van­nak.” AZ AKCIÓ BIZOTTSÁGBA BELÉPTEK ÉS EDDIG BEFI­ZETTEK: A. Székely, Clev............... 10.00 Emil May, Clevelandi__ 3.00 Louis Lefkovits, Clev.... 5.00 A. Kucher, Pittsburgh.... 5.00 B. Vitális, Pittsburgh..... 10.00 E. Farkas, Akron........... 3.00 A. Alakszay, Akron....... 3.00 L. Fishbein, New York.. 5.00 G. Wiener, New York..... 3.00 Miss Szajkó, New York 5.00 Miss E. Sárközy, N. Y.... 4.00 M. Vlasits, N. Y................. 4.00 J. Pataky, New York....... 10.00 M. Stefanko, N. Y............ 8.00 J. Engl, N. Y.................. 5.00 J. Szoláth, N. Y................ 4.00 J. Nagy, New York......... 1.00

Next

/
Thumbnails
Contents