Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)

1933-10-14 / 761. szám

1933 október 14. BÉRMUNKÁS 7 oldal Furcsaságok Mekkora munkát ró a méhekre egy kiskanálnyi méz előállítása? Taylor-rendszer a természetben. — Ha mézre nem is, de méhre mindig szüksége lesz az embereknek. Az egyik kenyér gyár há­ta mögött, ülő állapotban egy munkás ember holttestére akad­tak. A kiszáló rendőrbizottság lelete szerint a “halál” az éh­ségben való végelgyöngülés kö­vetkeztében állott be. * * * Madame Campbell a nemré­giben elhunyt acél király fele­sége most, hogy ő is elhunyt, végrendeletében kutyáiról és hirlapiróiról sem feletkezett meg. De nem igy azon szegény munkásokról, kik a gyávaságuk­ban a kenyér gyárak háta mö­gött ülve pusztulnak el, mikor már fölöslegessé váltak. * * * A kikényszeritett rövid éle­tű prosperitás pontossan két hónapig tartott s ezen “két” hónap alatt annyi nyers acélt termeltek a modernül felsze­relt acél gyárak, hogy a továb­bi feldolgozó gyárakat ponto­san kilenc hónapig látták el nyers készlettel. * * * Mr. Green az AFofL féker elnöke, erősen kikel az NRA ellen. Mint mondja és állítja tizenegy millió még mindég a munkanélküliek száma. A gyá­rosok nem tartják be a ködöt. A heti “negyven” órára egy munkásember fizetésével két munkásembert alkalmaznak. No és ő nem fog megállni, hanem harcot hirdet a harminc órás munkahét és sokkal magasabb fizetésért. Több jogot és sza­badságot a “dolgozni szerető” népnek. Ezt mondja Mr. Green a nemeslelkü munkás vezér...! De mi lesz a gépekkel ? * * * NRA — NIRA, infláció, szer­vezkedési szabadság, sztrájkok CCC. — New Deal, maximális idő, maximális bér. Aranyalap. Mit jelent mindez a munkás­nak? Mi van Mind-e mögött? János a Nagy és Paul a Fe­renc, mindkettő a nehéz iparok központjából, az alábbiakban fogják megadni a választ. A népgyülést rendezi az Uj Előre, az IWO, AMSZ, a KP. a Horthy ellenes liga, az Egység front liga, a Tu-ju-ju-jul, stb. stb. felnem sorolt társadalmi szerve­zetek . . . Azon reményben, hogy éppen elég. * * * “Az igazságszolgáltatás min­denkit egyformán sújt, ha gaz­dag vagy szegény. Mert alkot­mányunknak csak úgy tudunk érvényt szerezni, ha mindenki­nek egyforma mérővel mérünk.” * * * Az utóbbi időben betörések és lopások végtelen sorozatát követték el, mind annak dacá­ra, hogy a rend dicső és nemes őrei a megfeszített kemény munkájuk u.tán sem bírtak ered­ményt elérni. Most azután csupán vélet- lenségből sikerül, a megrögzött gonosztevőket a rend dicső őrei közül három személyében el­fogni. Erre föl nagy lett a ri­csaj. Ha bankárok vagy, gyá- hosok, vagy politikusok lettek volna, még meglehetne érteni. De a munkásság soraiból fel­cseperedett egész a rend dicső állásáig és ott sajátítsák el a dicső kapitalizmus éltető szoká­sait, hát ez igazán égbe kiáltó bűn. Wel jó urak, a rodhadás bűze már minden oldalról fel­csap. De önök még mindég nem akarják megérezni. L. Ü. INDUSTRIALIST!, finn napilap. Egy évre $4.50, fél évre $2.50, három hónapra $1.50. Egyes szám 5 cent. Megjelenik Duluth, Minn., Box 446. Vergilius, a nagy római epi­kus, kétezer évvel ezelőtt Ge- orgikájának IV. kötetében azt állította, hogy egy olyan eljá­rással, amelyet Proteus nyi­latkoztatott ki az embereknek, az elhullott marhák bensejéből méheket lehet tenyészteni. Ver- giliusnak ezek a sorai minden­esetre azt mutatják, hogy eze­ket a méztermelő rovarokat már évezredekkel ezelőtt titok­zatosság vette körül. Ma már igen fejlett a tudományos ku­tatás, de azért a méhek álla­mában számunkra is akad cso­dálatos és rejtélyes. A méhek már ősidők óta ismerik például a Taylor-rend- szert és a munka racionalizá­lását, amire mi csak újabban jöttünk rá. A mondott rendszer­nek és a racionalizálásnak az az alapgondolata, hogy azonos munkamozdulatokat gyorsabban és kevesebb fáradsággal tudunk végezni, mint másnemüeket. A fiatal dolgozó méhecske nem is repül folyton különböző fajú virágokhoz, amelyeknél a nek­tárt mindig más helyen és más módon kellene keresnie. Ebben az esetben ugyanis különböző munkamozdulatokat kellene vé­geznie a mézgyüjLtésnél. A mé­hecske — igen bölcsen — meg­marad ugyanazon virágfajta mellett. Természetesen ha pél­dául az almafa már elvirágzott, akkor a dolgozó méh “átállít­ja” magát s a lóherét, vagy a thymiánt veszi elő, ám egy- időben csak az egyiket. Geoffrey oxfordi professzor tett ebben az irányban igen érdekes meg­figyeléseket. A méhek “virág­állandósága” szintén egyike a természet dicséretének. Hasz­na kiszámíthatatlan. Ezzel ve­szi elejét a természet annak, hogy a virágok bibéire másne­mű himpor kerüljön. Nem tör­ténik tehát olyan keresztezés, amely a legtöbb esetben érték­telen lenne. Az említett angol tudós be­hatóan foglalkozott a méhek munkateljesítményével is. Ha a dolgozó méhecske nagyon-na- gyon szorgalmas, akkor egy óra alatt átlag 800—1000 • virágot tud meglátogatni. Ezekből leg­jobb esetben egy negyed gramm mézet tud összehozni, ami min­denesetre tekintélyes mennyi­ség, ha meggondoljuk, hogy háromszorosan felülmúlja a méhecske testsúlyát, Négyezei órán keresztül, vagyis napi ti? munkaórát számítva, több, mini egy esztendőn át kellene a mé hecskének dolgoznia, hooy egyetlen egy kiló mézet gyűjt­sön. S ez alatt az idő alatt, amely a méh normális élettar­tamát tízszeresen felülmúlja, minden öt percben őrült sebes­séggel kellene visszatérnie a gyakran messzefekvő kaptár­ba, hogy kiürítse gyomrocská- ját a sejtekben. Ahhoz tehát, bogy egy kiló mézet vigyen a kaptárba, olyan utat kellene megtennie, amely két teljes földkörüli útnak felelne meg. Ahhoz, hogy egy kis kávés­kanálnyi méz gyűljön össze, amennyit mi gondtalanul elfo­gyasztunk egy harapás kalács­csal, Páristól Berlinig kell re­pülnie. Természetesen, amikor a kaptár 50.000—60.000 lakost foglal magában, a munka ered­ménye egészen másként fest. Ez a népség szép napon 5—6 kiló mézet gyűjt, egész nyáron át a saját fogyasztás leszámítá­sával is közel kétszáz kilo­grammot. Ha félretesszük a téli eleséget, még akkor is igen szép pénz ez. Évezredeken keresztül a méz az egyetlen édesítő szer, amely a vén Európa lakóinak rendel­kezésükre állt. A cukorrépa és a cukornád hasznosítása óta azonban a méz jelentősége lé­nyegesen hanyatlott az emberi háztartásban. Bármilyen válto­zásnak is legyen azonban alá­vetve a méz fontossága, egy pontban a méhek jelentősége ma is akkora, mint hajdanában: gyümölcs és kerti vetemény ta­karmány és növényi táplálék csak elenyésző mennyiségben állna rendelkezésünkre, ha a méhek és a méhfajták nem gondoskodnának szorgalmas munkájukkal azok virágainak megtermékenyítéséről. Olyan teljesítmény ez, amelynek ér­tékét statisztikailag ki sem tudjuk számítani! AZ AKCIÓ BIZOTTSÁGBA BELÉPTEK ÉS EDDIG BEFI­ZETTEK: Emil May, Cleveland....... 3.00 Louis Lefkovits Clev........ 5.00 A. Kucher, Pittsburgh.— 4.00 . Vitális, Pittsburgh..... 10.00 E. Farkas, Akron............ 1.00 L. Fischbein, New York.. 3.00 G. Wiener, New York...... 2.00 Miss Szajkó, New York 4.00 Miss E. Sárközy, N. Y.... 3.00 M. Vlasits, N. Y............A 1.00 J. Pataky, New York....... 10.00 M. Stefanko, N. Y............ 3.00 J. Engl, N. Y.................... 5.00 J. Szoláth, N. Y................ 1.00 Utcai Gyűlés Akronban a Butchel és Main St. sarkán minden SZOMBA­TON este 8 órai kezdettel az IWW rendezésében. A Bérmun­kás olvasóit ezúton is kérjük, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a szombat esti utcai gyűléseken. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek túr­ják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérhar­cok esetén egymást verik le. A szakszervizetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekei megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden a egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai b< szüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valf melyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelméne tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes nai munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrenr szerrel I” A munkásosztály történelmi hivatása, hogv megszüntesse a bérrenH szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom kertéin belül. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának

Next

/
Thumbnails
Contents