Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-10-14 / 761. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1933 október 14. Terjed asztrájk Detroitban (Folyt. 1-ső oldalról.) séges javitási munkákat volnának képesek elkészíteni. A gyárosok más városokba szállítják a szerszám és forma munkáknak nagy részét, igy a szakmunkások sztrájkbizottsága, lépéseket tesz arra, hogy Cleveland, Alliance, 0. és más városokban is vizsgálatott folytasson, azon irányban, hogy lett-e innen munka oda áthelyezve. A Tool és Diemakerek között ezrével akadnak munkások, akik most meglátják, a szakszervezeti forma káros voltát, mert legtöbb helyen a nagy gyártelepeknél, nem bírják a sztrájktörőket távol tartani, mivel a production munkások nyugodtan mehetnek be és ki a munkába. Sokan látják, milyen egész más a sztrájk a Muray Body telepén ahol nem kell a munkást kérdezni, aki be akar menni, hogy milyen munkán dolgozik, AKI BEMEGY AZ SZTRÁJKTÖRŐ MIND, és úgy is bánnak el vele. Igaz, mivel az a szakszervezet most harcban áll, igy nem akarjuk azt a szervezeti formájuk kritizálásával, még gyengíteni, mert nekünk ipari union- istáknak nagyon fontos, hogy ŐK IS MEGNYERJÉK A HARCOT, azonban a tagságnak nagy része helyesli az Egy Nagy Szervezet eszméjét és sokan hajlandók az IWW-hoz való csatlakozásra. Amit nagyban elősegít most a Muray Body- nál a példás ztrájk taktika és harci készség, melyet van alkalmuk a sztrájkoló szakmunkásoknak a saját sztrájkjukkal össze hasonlítani. Az igazi harc csak még most kezdődött. Úgy látszik egy elkeseredett harcra van kilátás úgy a munkásoknak, mint az ipari szervezet sztrájkjában, amint a Muray Co. munkásaival a sztrájk vezetőség megértette, hogy mily nagy jelentősége van iá harcnak és az Unió elismerésének. így mint egy élet-halál harcban, a tagságnak nagy része el van szánva minden áldozatra, hogy győzedelmesen kerüljünk ki belőle. Nagyon keservessé teszik az életet azoknak, akik hajlandók a saját munkástársaik ellen sztrájk törésre vállalkozni. Voltak letartóztatások, azonban a védelmi bizottság is nagyon jól meg van szervezve, egy pár órai fogság után minden harcosunk kiszabadul, hogy még nagyobb elszántsággal vegyen részt a harcban, MELYNEK GYŐZNI KELL. Vi. ELŐFIZETÉSEK NYUGTÁZÁSA. 1933 okt. 1—7-ig. A. Székely, Cleveland......... 1 J. Herczeg, Cleveland........ 2 J. Lockner, Cleveland........ 2 A. Bodnár, French............... 1 G. Stana, Trenton............... 9 F. Szüch, So. Bend............. 1 S. Varga, Buffalo.............. 1 A. Hübler, Richmond........... 1 St. Visi, Detroit................... 1 jelentik, hogy jönnek ide, a Ford telep előtt picketelni. A taggyűlésen egy fogadó bizottság kiküldését indítványoztuk, melynek a megszervezése a szervező bizottságra lett bízva, a helyiséget rendelkezésükre bocsájtjuk, valamint más dolgokban ko-operálunk velük, mivel az AFofL, kitagadta őket, nem voltak hajlandók szót fogadni a kihizott vezetőségnek, akik a munkába vissza akarták őket kényszeríteni. A Tool és Diemakerek ultimátumot kaptak. ; A sztrájkban álló szakmunkások a helyi lapokon keresztül felszólítást kaptak, hogy ha nem térnek vissza munkába, akkor el lesznek bocsájtva. De úgy látszik már a munka sem bir olyan vonzó erővel, hogy a munkásokat sztrájk törésre bírja. A gyárosok hajlandók a bér javítást megadni a szakmunkásoknak, de nem hajlandók még a Educational Socie- tyt sem elismerni, mert amitől legjobban félnek a gyárosok, a szervezett erő a munkán. Sok helyen képesek voltak egy néhány sztrájtörőt becsalni munkába, azonban a nagy többség kint van. A sztrájktörők legfeljebb csak a termelésnél szűkRABOK. Irta: Révész Béla. A rabok fölsorakoztak a fegyház szűk udvarán és nyugtalanul vártak az eseményre. A déli nap forró világossággal festette sárgára a máskor mindig árnyas udvart és a rabok sárga, boglyas ruhája kifehé- redett a heves napsütésben. A bűnös emberek arcára ráült az izgalom. Az egykedvű nyugalmasság, mely a nagy időre elzárt rabokat a börtön levegőjében csakhamar megejti és az arcukra is diadalmasan rászáll, most elsikkadt onnan, a homlokuk nyugtalanul ráncolódott és az ajkuk is megmozdult, mintha szóra nyílnék, de ekkor az ég felé meresztették kopaszra nyírt fejüket és a sapkájuk mögül fölkandikáltak az izzó égboltozatra és a lábukat váltogatva tovább várakoztak, nem beszéltek. A börtönőr bejött az udvarba és végignézve a rabok során, parancsolt: — Induljunk! A parancsra a rabok megragadták a lábuk előtt fekvő talicskát, megigazították rajta az ásót, a kapát és mikor az őr kinyitotta előttük a fegyház sziklaerős, megvasalt kapuját, a rabok egymásután kitalics- káztak a vasházból és beléptek a nagyvilágba, amely most már sok éve, hogy el volt zárva előlük. A Dunaparton fegyveres őrök őrizték a bűnös emberek hajlékát. A rabok eltalicskáztak mellettük és halkan, alázatosan az arcukat a föld felé hajtva, köszöntötték a börtönök urait: — Jó napot! A talicskák szomorkásán tovább nyikorogtak és az igyekvő menet elérkezett a Duna vizéhez. Itt a csónakba elébb beszállt a börtönőr, utána sorjában elhelyezkedtek a rabok, a talicskájukat ölbevették, ketten közülük megfogták az evezőlapátokat és a kis hajó embereivel elsiklott a part mellől. A Duna hirtelen kiszélesedett a rabok előtt. A keskeny folyó, ahogy szomjas tekintetükkel rábámultak, megdagadt és a szűk cellákba plántált emberek áhitatosan nézték maguk körül a nyílt tájakat, a hömpölygő folyó bátor kanyargását, az égboltozat világevező peremét és a mellük hullámzott a friss gyönyörűségtől, mint alattuk a Duna vize, mely ringatta, emelgette a fürge csónakot. A világtól elzárt emberek most, hogy dolgozni vitték őket, boldogan érezték magúdat, hogy jól viselkedtek a bör- ,önben, a bűntől terhes lelkük- jen kivirágzott a megindulás, i jóság, a hála, hogy az ő arukat is legyezheti a szabad izellő, az ő hátukat is melegit- íeti az isten arca, a nap. A kis ;sónak vigan, locsokva himbál- a boldog utasait. A rabok negbámulták a fehér fodrokat, melyek körülszegélyezték hajócskájukat és megcsillant a szemük, hogy elröpködtek előttük a szivárványos szitakötők. A csónak tovább siklott és lassanként odauszott a sziget partjához. A talicskákat kiemelték és egy kis füzesen keresztül követték a börtönőrt. Egy nagy domb előtt megálltak, ennek aljában a földet kimérték és hozzáláttak a röghányáshoz. Az őr mellettük leheveredett a fűzfa- gallyak közé, a fegyverét az oldalához huzva, hátára feküdt, kövér nyakát a vizes fűben fürdette és békességben igy pihent. A rabok belemélyesztették ásójukat a pázsitos talajba és lassan késlelkedve emelgették ki a szagos földet. A fekete rög kövéren hullott széjjel az ásójukról a nedves, nehéz illata feláramlott a számüzöttekhez. Újra tágult a tüdejük a föld áradozó életétől, mint régebben tavaszi, őszi földturáskor az eke nyomában, amikor még pattogtathatták az ostort a tág, szabad határban... A megbolygatott föld fűszeres erejét föllehelte a rabok közé és azok nehéz fejjel, mámortól kábul- tan hajolgattak a földre és lázasan döfdösték puha, omlós testét. Az emlékezés heves erő vei ragadta meg képzeletükéi és pelyhüdten folydogáló vérük hullámzásba indult s ernyedt testükön rejtelmes vágyak suhantak keresztül. Körülöttük már halmosodott a föld és a megásot gödörben az egyik rab megszólalt: Sztrájkba léptek a new yorki szállító munkások NEW YORK, N. Y. — A tizenhét ezer teherautó hajtó és segítők sztrájkja New York városát rövid időn belül megfosztja a szükséges élelmiszerektől, melyeket a sztrájk következtében lehetetlen szállítani. A sztrájk első napján 75 ezer zsák liszt rekedt a kikötőben, melyeknek szállítása esedékes volt. A munkáltatók megkísérelték a liszt elszállítását sztrájktörőkkel, azonban az első rakomány az East Riverbe szaladt a; South Ferry közelében. Állítólag a sztrájkolok lehúzták a sztrájktörőket és a kocsit pedig bele engedték a Riverbe. A sztrájkolok követelése: heti 45 órai munkaidő a liszt és sütöde szállítóknak és heti 40 órai a bútor és egyébb szállítóknak a bérek leszállítása nélkül. A sztrájkbizottság engedélyt adott kórházak és men- helyek részére a szükséges élelmiszerek szállítására. PASSAICON, N. J. 60 Dayton Avenuen, minden vasárnap este 8 órakor gyűlést vagy vitaestéket tartanak a Bérmunkás olvasói, amelyen szívesen látják a magyar munkásokat. — Nálunk odahaza most van az aratás... A határban dolgos most a falu apraja-nagyja. Ilyenkor délután potyog "a verejték az életre... Az élet, az élet, az csak úgy hullik alá, ahogy a kasza végigsuhint a búzatáblán... A fürj hogyan rebben, ahogy villan a kasza és dől a kalász tőle!... Dalos nálunk mostan a levegő. A marokszedőlányok bizony danol- gatják: Kaszás csillag jár az égen, Kaszál a rózsám a réten, Mig ő kaszál, én majd gyűjtök, Ott is rajta könyörülök... A röghányó rab arca hamarosan kivörösödött és dudolá- sát elfojtotta a köhögése. Ráhágott az ásójára és minden erejével belemélyesztette a talajba. Nem beszélt tovább... A szót átvette egy másik rab. Szemébe húzta a vászonsapkáját és dörmögve mondta: — Régen nem kocsmáztam... megreped a lépem a nagy szomjúságtól... Mindig csak vizet, öreg, poshadt vizet... Jobb odabenn a csárdában a csípős csingér mellett... Itcére az itce, velük gyütt meg a kedvem... Hej, a lábamon is ráncos csizma volt még! A sarkantyúmat megpengettem, szaladt minden ember. ... és ketten voltunk, ketten. . . A dereka roppant az ölelésemtől, a szemében meg elveszett a lelkem üdvössége... verje meg az isten... A rabok fölemelték a fejüket, hogy kifújják magukat és a
