Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-07-08 / 747. szám
1933 julius 8. BÉRMUNKÁS 5 old:.' Az “Egységfront” ii. Elérkezett a nagy nap. Tom Mooney kiszabaditása érdekében összehívott kongresszus április 30-án, vasárnap délután egy órára lett tervezve, de már jóval a jelzett idő előtt gyülekeztek a küldöttek. Délután 2 órára bejuthattunk a terembe amely néhány perc alatt zsúfolásig megtelt “delegátusokkal.” A fővezérek elfoglalták a pódiumot és osztagatták a parancsot. Három óra 15 perckor egy ismeretlen egyén (nevét később tudtam meg) állott szólásra és az egybehívok nevében üdvözli a kongresszust s vagy félórás beszédében elmondja a kongresszus célját. Szavai rejtélyesek voltak. Bejelenti, hogy<*többféle bizottság van munkában, úgymint jelölő bizottság 12 taggal (ezen bizottság jelöl és választ határozata jogerős.) Az indítványokat kidolgozó bizottság 28 taggal. Igazoló bizottság 10 taggal és pénzügyi bizottság 8 taggal stb. stb. A fennti bizottságokat a jelölő bizottság jelölte és választotta, (hogy őket kijelölte és választotta az rejtély maradt.) Beszédének végeztével az elnöki székbe ül és átadja a szót Mooney személyes megbízottjának Scottnak aki az öndicséret lelkes hive s elmondotta, hogy mi mindent tett, hogy a konvenciót sikeressé tegye, ütötte vágta mindazokat akiket nem sikerült megnyerni a kongresszuson való résztvétel- re. Beszédének túlbuzgóságában elárulta, hogy Eme kongresszus összehívásán nem is a Mooney Molders Defense Committee hanem a kommunista párt és ILD fáradoztak. Eme pártok vezérei kidolgozták azon indítványt amelyet ennek a kongresszusnak el kell hogy fogadjon, ha harmonikus együttműködésben kíván fel- oszlani. Ez volt az első ukáz az ellenzék számára. Beszéde után újból Hatawey emelkedett szólásra és az üdvözlő táviratok halmazát olvasta fel. Ugynézett ki, hogy az Egyesült Államok valamennyi kommunista csoportja táviratot küldött, amelyek nagyobb részében Mooney csak eszköz volt. A scottboroi fiuk voltak kiemelve. A polgári pártok kongresszusának majmolása, pénz- pazarlása dívik az “elvtársak” között. Eltekintve Mooney táviratától amelyet ha tényleg mint táviratot küldek bő tartalmánál fogva legkevesebb százötven (150) dollárba került úgy gondolván bőréről van szó megéri. De mire való volt Foster “elvtárs” hosszú lére eresztett távirata (amelyet a hatás kedvéért kétszer olvasták fel,) ezen távirat szintén felül haladta az egyszáz dollárt. Huszonöt, ötven dolláros táviratok semmiség a kommunista párt felkapaszkodó akarnokjai- nak. Ezeknél az uraknál a szereplés a fő, az összeg, azt kivasalják a proli zsebéből. A táviratok felolvasása után, valakinek eszébe jutott, hogy a gyülésvezető nem lett a kongresszus által jóváhagyva, Ha- taway “elvtárs” bejelenti, hogy ő hivatalosan gyülésvezető mert eme tisztséggel a jelölő bizottság bízta meg. De mivel más elfoglaltsága van, úgy a kongresszus válasszon egy gyü- lésvezetőt. Az első ülésszak vezetőjévé Frazier a Progressive Miners Union egyik csoportjának elnöke lett a delegátusok által megválasztva. Ezután következett a hozzászólások idejének megállapítása amely 5 percben lett elfogadva. Dacára ennek a fővezérek Miner, Hataway, Petterson, Scott, többszörösen háromnegyed órát vagy teljes órahosz- szat vettek igénybe. Az elfogadott idő csak a kisebb kaliberű szavalóknál lett betartva. Az IWW a védelem a Kentucky s a coloradói bányászok küldöttei még • az első üllés- szak vége előtt jelentkeztek szólásra (amelyet Írásban kellett megtenni a delegátus és a szervezet amelyet képviselnek megjelölésével.) A második ülésszakon amely este 7 órától 11-ig tartott, egyikükre sem került a sor. Másnap május elsején az első ülésszak derekán egy ügyes sakkhuzással soron kívül Ralph Chaplin az Industrial Workers szerkesztője jutott szóhoz. Tartalmas beszédében ecsetelte az IWW fáradhatatlan munkáját Mooney és az osztályharc igaz harcosainak kiszabaditása érdekében. A következő szónok ugyancsak az IWW részéről volt Stat- man munkástárs aki folytatta Chaplin szavait és bejelentette, hogy az IWW tagságának eltökélt szándéka Mooney és az osztályharc többi áldozatainak szabadonbocsájtása érdekében bojkotálni California állam áruit és eme határozat keresztül vitelére ezen kongresszus tagságát is csatlakozásra szólítja (percekig tartó óriási taps.) Beszédét folytatja dacára annak, hogy a gyülésvezető bejelenti az 5 perc leteltét. Stat- man hivatkozik Miner, Hataway, Patterson, egy egy órás beszédeire és tovább folytatja, hogy bojkotton kivíil az amerikai munkásosztálynak fel kell készülnie az általános sztrájk hatalmának érvényre juttatására. Rámutat Németország bérrabszolgáinak keserveire, azon csődre amelyet a kommunista párt vallott az általános sztrájkkal, rámutatott annak okaira s felszólítja a delegátusokat, hogy az ország minden részében ahol csak munkások vannak a gyárakban, a bányákban, az ipartelepeken, valamint az iparokból kirekesztett bérrabszolgák között propagálják az általános sztrájk szükségességét, nemcsak az osztályharc fogjainak a kiszabadítására, hanem a világ bérrabszolgáinak a kapitalista járom alóli felszabadítására. Beszédét hatalmas tapsvihar követte. A kongresz- szus nagy többsége tombolt, tüntetett a bojkot és az általános sztrájk érdekében. Mindenki meg volt győződve, hogy ezen eszmét Mooney és az osztályharc áldozatainak kiszabaditása érdekében magáévá teszi a konvenció. Az ILD és a kommunista párt vezérei sápadtak és egyenként szöktek el a pódiumról. Tervezni mentek. Politikai trükkhöz folyamodtak. Minden igyekezetük odairányult, hogy az indítványokat előterjesztő bizottság elvesse a bojkot és az általános sztrájk napirendre tűzését a 28 tagból álló bizottság 21 tagja az IWW indítványát kívánta a kongresszus elé terjeszteni tárgyalás és elfogadás véget. Miner és a többi hadúr késő éjjeli órákig szónokoltak és tanácsokat osztogattak a bizottságnak amely éj fél után egy órakor oszlott fel minden megállapodás nélkül. Másnap reggel a bizottság, 28 tagja 14 uj taggal egészit- tetett ki s igy a bizottság 42 tagra emeltetett, hogy hogyan az senkisem udja. így jutottak az indítványokat kidolgozó bizottságba a fővezérek valame- nyien, de még igy is nagy erőfeszítés mellett cselszövésekkel tudtak csak csorbát ütni az IWW indítványain, sikerült nekik az AFofL , a Progressive Miners és a többi Indenpendent Union küldötteit a bizottságba leszerelni és az IWW indítványait függőbe helyezték. így is került a kongresszus elé. A politikus kalózoknak szükségük volt rá, vigyáztak arra, hogy a munkásosztály direct akciója ne jusson érvényre. Ez volt a fő ok a bizottság önkényes kiegészítésére valamint az is, hogy a 28-as bizottság a scottboroi fiuk ügyét nem ös- merte el osztályharc ügynek. A választó 42-tős bizottság ezt is lehengerelte. A második nap első ülésszakán körülbelül a 20-ik szónok után, Hataway emelkedett újból szólásra és bejelenti, hogy napirend változtatás történt s az eredeti déli záróra helyet a kongresszus délután is gyülé- sezzen s lehetőleg fejezze be hivatását. Ajánlja a vezetőség részéről, hogy a délutáni ülésszakon fogadjuk el az előkészítő bizottság határozatát és az estén tartandó hatalmas demonstráció keretében a kongresszus oszoljon fel. Hatalmas zaj, ellenzés, minden oldalról kiabálás. Hengerelés, hengerelés, követelték az indítványokat előterjesztő bizottság jelentését. Végre sikerült helyreállítani a rendet s hosszú vita után az eredetileg meghatározott ülésszak lett elfogadva. Ettől rökönyödtek aztán meg a csalhatatlan pópák és mit volt tenniök, mit nem az indítványokat kidolgozó bizottságba választották magukat, hogy célt érjenek. Május elsején az egész napi konvenció tartását arra tervezték, hogy megszabaduljanak az IWW, a szocialista párt, a munkanélküli tanács és a radikális AFofL csoportok küldötteitől. Ezen szervezetek május elsején délután felvonulást rendeztek. Számítása volt a vezéreknek az is, hogy a kongresszus delegátusait elvonják, nemcsak a résztvételtől, hanem még annak inpozáns látványosságától is. Nem sikerült. A delegátusok és sok százezerre menő tömeg sorfala között vonult fel a tüntető tömeg. Az IWW csoportjai a menet 3-ik szakaszát töltötték be és folyton folyvást forradalmi dalokat énekelve s ezernyi torokból állandóan követelve Tom Mooney szabadon bocsájtását, a hatalmas sorfal között. Jövő lapszámunkban a harmadik nap eseményeivel foglalkozunk. Ezen nap a cselszövések gazdag tárháza volt. Nevetséges is meg bosszantó is, hogy az osztályharc áldozatainak keserves helyzetével miként packáznak a politikus szédelgők. Az osztálytudatos forradalmároknak ökölbe szorul a kezük, hogy lecsapjon az osztályharc soraiba vetődött judá- sokra. De ami nem múlott az sohasem késő. Köhler Sándor, a Mooney konvenció 253-as számú delegátusa. EGÉSZ NAPOS Piknik a kentucki bányászok védelmére rendezi a new yorki Védelmi bizottság JULIUS 9-ÉN, vasárnap az EDENWALD erdőben. Értékes és tréfás dijak a társasjátékoknál. Csomagot ne hozzon, mert szabadban lesz a főzés. Kitűnő hűsítők. A Bérmunkás olvasóit és barátaikat ezúton is meghívjuk. ÚTIRÁNY: A Lexington Ave E. 180th St. feliratú subway a 180-ik utcáig, ahol a Westchester Railroad veendő a Dyer Ave állomásig. Onnét jelző táblák mutatják az utat. Úgyszintén a 3rd Ave “L” vehető a 133-ik utcáig, ahonnét szintén a Westchester Railroad- on a Dyer Aveig jutunk. G IKY AS KIRÁNDULÁS New Yorkban julius 16-án, vasárnap az EDENWALD ERDŐBEN. A new yorki magyar csoport rendezésében. Kitűnő ételek és hűsítők. Vegyen részt az előfizetési kampányban!
