Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-09-30 / 759. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1933 szeptember 30. Junior Column STRIKING FOR SECURITY Brr-rrng! Brr-ng! The alarm dock in Mrs. Murphy’s third floor, rear, was placed on the bare, loose floor boards and its ringing was of a decidedly noisy nature, However, it was just as well, for, to arouse two fast asleep young men it took quite a “bit of doing” as the English would say. John, now awake, yawned sleepily and reached under his cot, stilling the cause of disturbance. “Get up, lazy bones,” he called to Bill. That tousel-headed one turned, in acknowledgment of the call, and burrowed luxuriously into the hollow his young body had made ift the hard, worn matters. John was already splashing in the showers and singing “Lazy Bones” at the top of his voice. On completing his ablutions he emerged with a great towel draped around his glistening body and was making for the tiny kitchen where he soon had the coffee percolating. *1 “Hurry, Bill! There’s an important day ahead of us. Our fellow workers are waging a battle for bigger salaries, shorter hours and better working conditions.” “Jack, I don’t possess the spirit of your convictions. The very reason why the proletariats are so down-trodden is because they lack the initiative and the courage to force the capitalistic element to treat them fairly. You. really should not give up so easily.” “Nevertheless, ol’ by, you can count me out today.” “Just as you say.” was John’s retort in a slightly puzzled1 voice. He had breakfasted now; tidied up his portion of the room and was about to leave. “Oh, Bill! I completely forgot about my girl. She’s arriving today from the old home town. Will you meet the 8:10 train and bring her up here?” With these last requests he was on his way—taking - the steep narrow stairs at a run. “But,” sputtered Bill, “I can’t meet your girl; I don’t know what she looks like.” John paused for a moment in his descent—oh, she has brown hair, blue eyes, red lips, nice figure, and—but I’ll be late. The train had come into the big station: hundreds of people streamed from its doors. Bill eagerly scanned the faces of all young lady passengers. Many thought he was trying to flirt and resented it; others thought he was quite handsome and were not above a little “affair.” Bill realized very early in the game that there are many, many girls answering John’s description. Why couldn’t John have forgotten the strike long enough to come and meet his girl? The station was almost empty and the harrassed Bill was in despair. Suddenly he espied a girl, anxiously seeking someone. He accosted her and rather abruply inquired, “are you John’s girl?” It was an inconsistent query but she was evidently glad to hear it. “Why, yes. John was to meet me and I am at a loss to know why he failed to do so.” They were both so relieved at finding each other that they overlooked the formalities of proper introduction. Bill explained his friend’s absence and added; “I’m free for the day. If you care to go sightseeing I’d be very glad to show you the town.” This girl was a “konckout.” She was just as John had described her, but with a difference. Why had he omitted to mention the amazing fact that her hair was a shimmering golden brown; that the beauty of her gray eyes and black, upcurling lashes was breathtaking; that her lips were meant for kisses; that her small nose turned up adorably and that she was altogether desirable? This girl was a prize; John certainly knew how to pick them. Her reply broke him from la, deep reverie. “Oh, would you be so kind? I’ve always wanted to go to Central Park and to have tea in one of the lovely “tea rooms” John’s been writing about.” “Right,” spoke Bill. “That’s what we’ll do.” (Anything to keep this ravishing girl by his side, of only for a day.” The late morning and early afternoon hours sped by on wings. By tea time they were Bill and Jean to each other. As she sat opposite him during their simple lunch he pictured her sitting at the head of the table in their home. “Lucky John,” he thought, “to have the right to to 'adore such a girl as this. Kismet! It was written in the books that he would be too late to win such a, one as this.” He was already jealous of John. Jean thought — “what a wonderful day, and what company. I’ve never been thrilled. John’s friend is utterly charming.” They were at the boarding house when John arrived. He hugged Jean tightly and possessively ; kissed her tenderly. Bill looked on, feeling very lowly in spirits. After the first greetings were over, Jean perched on the arm of the big, comfortable chair which John was occupying. Bill shouched on a, stool in front of the fire place, staring moodily at the leaping flames. “What’s this John was saying.” “Well, Bill, how did you enjoy yourself today? Was my sister tiresome at all?” “Your sister?” “Why, yes! Jean! My sister; my girl!” “How odd of Bill” thought Jean, “that he had not marked the resemblance sooner.” She herself had been quite aware of the electric moments circling them all that enchanting afternoon. “Had a wonderful' time, Jack; your sister is a splendid A munkás és osztálytudat, a munkán való cselekvés és ipari cselekvés valamint a munkán való sztrájk és az Általános Sztrájk közötti különbségek csak méret különbözetek. Mert a modern ipari viszonyok közepette, minden sztrájk, az Általános Sztrájk embriója. Még az iparok decentralizálására történt ajánlat sem bir hatással az Általános Sztrájk ellen, legfeljebb a taktikák és stratégiák módosítását vonhatná maga után. A munkásság semmi körülmények között nem adhatja föl sztrájk-hajlamát, akaratát, sőt hatványozza, mint az egyetlen és elengedhetetlen eszközt, a mindig súlyosodé és szélesedő osztályharcban. Más szempontból bírálva a dolgot, a folyton megismétlődő sztrájkok azt is eredményezhetik, hogy a munkáltatók kényszerülnek egy gyár helyett, egész tucatot sztrájktörőkkel hozni üzembe és fegyveres bérencekkel védelmeztetni éppen akkor, mikor a nagy harc végre kibontakozik. Eltekintve attól, hogy milyen nagyarányú a politikai elégedetlenség a munkások között, a kapitalista rendszer ellenes panaszok bázisa, minden kétséget kizárva gazdasági jelleggel bir. A munkásság a termelés szinterén van megrabolva, munkája gyümölcsétől s ott kell harcoljon a kizsákmányolási folyamat ellen. Ha lehetséges volna annak bizonyítása, hogy politikai cselekvéssel bármit elérni, vagy a munkásharcokon könnyíteni lehet, úgy annál jobb. De nem szabad a munkásságnak önmagát ámítani és a politikai cselekvés hathatóságára bizni. Mert, szavazhatnak a választáson akármilyen vörösen és választhatnak . bárkit is a hivatalokba, ráfognak jönni, hogy politikai harcaik nem egyebek, mint ipari küzdelmeik árnyékai. A politikai akció fontosságának túlsúlyba helyezése veszélyt rejteget magában, mely által a munkásság azon tévhitbe esik, mintha mások is (rendszerint nem is a munkás osztály tagjai) tehetnének érte valamit, amit egy kis megértéssel és elhatározással önmaguk sokkal könnyebben elvégezhetnének, anélkül, hogy az elárulás, becsapás veszélyének magukat ki tennék. A politicompanion.” And now, he, Bili, would have a bit of say. “John, I’ll be down at the factory with you, tomorrow. I can well understand now why those strikers want so desperately to be the victors. They have loved ones to protect, as I shall have Jean. The miserly salaries those capitalists are doling out now create an insurmountable barrier to future success and happiness. The young men of today should fight for the security of their homes in the “morrow.” By—Anna Zsamar. kai akcióban való bizodalom megrabolja a munkásságot a kezdeményezés és független cselekvés jogától és olyan téves nézetet ültet agyába, mellyel egyik diktatúra helyébe egly másikat hajlandó elfogadni. Az Általános Sztrájk végcélja, nem abban nyilvánul meg, hogy a kapitalista járom helyett, vörös politikusok, fascisták, militaristák, vagy bárki más jármát akaszszuk nyakunkba. Ha az Általános Sztrájkot használja, felszabadítja magát a munkáság a jármok minden fajtája alól és tényleges ipari szabadságot, ipari demokráciát teremthet, mely alatt csak 'azon munkák elvégzésére köteles melyet mindenkinek el kell végezni, hogy a társadalommal szembeni kötelességét lerója. FELÜLFIZETÉSEK a bérmunkásra 1933 szept. 17—23-ig. Pika Ferenc, Pittsburgh.. 1.00 XEVELAND WEST SIDEON minden szerdán este összejövetel a csoport helyiségében 4153 Lorain Ave. (első emelet) Előadások, viták. Minden olvasónkat szívesen látunk. CLEVELAND EAST SIDEON minden pénteken este összejövetel a csoport 8622 Buckeye Road alatti helyiségében. Vita estélyek vagy előadások a munkásságot érdeklő eseményekről. Utcai gyűlés Cleveland East Sideon minden CSÜTÖRTÖK este a Buckeye Rd. és 121-ik utcánál. Magyar és angol előadok. Utcai Gyűlés A Burnsideon lakó magyar munkások figyelmét felhívjuk, hogy az IWW minden csütörtökön este 8 órai kezdettel a 93-ik és Cottage Grove Avenuen. utcai gyűlést tart. Kérjük a munkások tömeges megjelenését. Az osztálytudatosság és cselekvési hajlam
