Bérmunkás, 1933. július-december (21. évfolyam, 746-772. szám)
1933-09-23 / 758. szám
BÉRMUNKÁS 1933 szeptember 23. 6 oldal “Semmik voltunk s minden leszünk” “Az iparok lefoglalása” sokat jelentő jelszót, még a jelenben is gúnyolják, félre értik és főként félremagyarázzák oly annyira, hogy olyan téves beállításnak tüntetik fel, mintha e folyamatnak, a gyárakon kívül kellene végbe menni. De beszéljünk erről magyarul vagy ha kell magyarán: miért kellene a munkásoknak olyasmit “lefoglalniok” mely fölött ők rendelkeznek, ami a kezükbe van? Hiszen a hét minden munkanapjában, amikor dolgoznak; az iparok a munkások birtokában vannak. így tehát a nagy probléma nem abban rejlik, hogy miként kell az iparokat “lefoglalni,” hanem hogy hoSzerkesztői üzenetek Canadai Elvtárs. — A küldött lapokat úgyszintén levelét megkaptuk. Leveléből már nem is csöpög de ömlik a pártjában szerzett intelligencia. Egyebekben nem uj ez a hang előttünk, mert azon már hasonló forradalmi tevékenységet fejtettek ki mások is, többek között az ön Vezó elvtársa, aki szintén vértől csöpögő szózatokat tudott Írni a türelmes papirosra!. A belső értékhez amelyet egyenként és együttesen az ipari unionisták az ön és a Ve- zókról azonnal megállapítanak, elvtársainak azonban évek kellenek hozzá, hogy meglássák azt, hogy csak egy szakmának, kereseti alkalomnak tekintik a mozgalmukat. Mégcsak a neve elhallgatásának a bátorságával sem különböztethetjük meg a. többi hősöktől. így nem tudjuk, hogy a next leleplezett agent provokátor nem-e becses személye lesz. Az IWW helyességéről és munkás voltáról a canadai bérmunkásoktól lesz alkalma tanulságot szerezni, ha majd egyszer a kávéházi törzsasztal mellől a saját lábán kerülhet ki. Az Ipari Szervezet eszméje mind szükebbre szorítja a Ve- zók érvényesülését, A munkás mozgalomban csak azoknak lesz hangja, akik a job delegátus- ságra is alkalmasak. Ezzel az egy mondattal kifejeztük azt, hogy önnek is minden oka meg van arra, hogy az IWW-t helytelenítse. Annak a 28 esztendőnek, amely az IWW-t a térképen látja minden napja megerősíti a szervezet tagjait abban a felismerésükben, hogy a munkás- osztály szervezetének kizárólag bérmunkások lehessenek a tagjai. Ezzel csirájában tettük lehetetlenné az ön és hasonlók elhelyezkedését, amiért áll- juk a neheztelésüket. tartani. A tudományosan meg- gyan kell azt állandóan megszervezett és levezetett Általános Sztrájknak egyszerűbb és ésszerűbb jelszót, programot kell ajánlani a dolgozó munkásoknak: ‘Tartsátok birtokban az iparokat de úgy, hogy profitot ne termeljetek a munkáltatóknak.” Mig a munkanélkülieknek ugyanakkor azt javasolja, hogy: “Picketeljék (sztrájk őrszem) az iparokat, tagadják meg a sztrájktörést és gondosgod janak arról, hogy a sztrájktöréstől mindenkit visszatartsanak.” A nyersanyagok és gépek jelen “tulajdonosainak” szükségük van -a munkásságra, akik nélkül a termelés menete elképzelhetetlen. A forradalmi átalakulások időszakában, a munkások szerepe nem kevésbbé fontos s éppen ezért felkészülve kell legyenek, hogy a gépek fölötti kontrolt megtarthasák, a kezeikből ki ne adják sem a “tulajdonosnak,” de még a sztrájktörőknek, vagy a fegyveres bérenceknek sem. Mi nem kételkedünk abban, hogy a munkásság meg fogja védelmezni érdekeit. Az IWW harcolni tanította és tanítja a munkásságot ma is — nem könyörgésre, ó dehogy is — hanem arra, hogy követeljenek, hogy ne kérjenek, hanem vegyék el amit akarnak. S ahoz, hogy a társadalmat megszabadítsuk a parazitáktól, a küszöbön álló végső küzdelem megvívásához, félelmet nem-ismerő bátorságra tiszta öntudatra van szükség, melynek megszerzése és gyakorlása, sokkal kívánatosabb ma, mint bármikor ezelőtt. Tudatában annak, hogy az iparok fölötti kontrol megszerzésére és megtartására a termelő osztály csak akkor számíthat, ha erejét e célból kellőképpen megszervezte, az IWW egy olyan Általános Sztrájkot hirdet, melyben a munka színterén alkalmazott munkások táborát, a munkanélküliek szervezett, áttörhetetlen forradalmi picketvonala erősiti és alátámasztja. A magántulajdon rendszerének helyébe — minden kétséget kizárva — a köztulajdon rendszere fog lépni, mely átalakulási folyamat simán aligha mehet végbe. Ám hogy a pusztulás, pusztítás és vérontás veszélyét elhárítsuk, vagy minimálisra csökkentsük, ez valamennyiünknek érdeke és kötelessége. A munkásosztálynak mindent el kell követnie a cél megvalósítására. A forradalmi mozgalom erejét és hullámzását, minden igyekezetünkkel át terelnünk kell az utcáról, az iparokba. A forradalmi harc értelmezése, magyarázása és megvívása, ipari cselekvésben kell kidomborodjék — az iparok feletti kontrol megszerzése .... támadás és védekezés — valamint a termelés további folytatása, a forrongó osztályharcnak éppen úgy, mint a végső küzdelemnek minden fázisát felöleli, magában foglalja, mert a szállítás, szétosztás és a termelés feletti rendelkezés az osztályharc ütköző pontja. Minden valószínűség arra vall, hogy elkeseredett, nehéz küzdelem vár reánk, de végső kimenetele kétségenkivül a munkásság győzelmét eredményezi és a munkásságé lesz a világ ipara. Jöjjön hát, aminek jönni kell és ne számolgasa a munkás, hogy milyen lesz az ár, amit fizetni fog érte. Mert az Általános Sztrájk által okozta szenvedések és nélkülözések kilátásba helyezése, még a legrosz- szabb esetben sem kíván tőlünk olyan áldozatokat, mint a kapitalista rendszer által ránk zúdított és mind sűrűbben jelentkező depressziók. S ha az áldozatot, amit megkövetel az. 1914-ben kezdett halotti torral hasonlítsuk össze és az általunk adott drága emberi életet tesz- szük a mérleg serpenyőjébe, akkor egy kis ünnepnek tűnik fel az egész. Az Általános Sztrájk ésszerűbb a fegyveres felkelésnél és célszerűbb, biztosabb a pártpolitikai akcióknál. Végső kimenetelében pedig — miután a vihar elült — tudományosan tervezett, békére berendezett világrendhez jutattja, biztonságot és bőséget teremt a martiromság golgotáját bejárta emberiségnek. Lehet-e szebb nemesebb és érdemlegesebb célkitűzése a bátor és harcias férfiaknak és nőknek, mint az osztálynélküli társadalom ideálizmusa, az Ipari Demokrácia, melyért az IWW immár több, mint negyed századon át oly elszántan, hősiessen harcol és küzd? AZ ÉLVEBONCOLÁS A porosz miniszterelnök augusztus 6-án, rendeletet bocsátott ki, amelyben azonnali hatállyal megtiltotta a viviszek- ciót s a tilalom áthágóira internálást irt elő. Az egész világon feltűnést keltett ez a hir, amelyet tudomáyos körökben komoly fejcsóválással fogadtak. S valóban két nappal később pótrendelet jelent meg Poroszországban, amely szerint a tilalom semmiképpen sem kívánja befolyásolni az orvosi tudományos kutatást. A rendelet tehát alapjában véve csak állatvédelmi tüntetésnek minősíthető, mert hiszen manapság a tudomány és egészségügy szolgálóin kívül legfeljebb elmebetegek, a gyógykezelésre szoruló perverz emberek boncolnak élő állatokat. Az erkölcsi fejlődés mindenesetre elérte azt, hogy az emberi társadalom ma már kikényszeríti a humánus magatartást az állatvilággal szemben. A viviszekció megszűnt kedvtelés és tudományos sport lenni. Kezdő fokozataiban ugyanis sok volt benne mindkettőből. Amikor például a XVI. század közepetáján újból megindult a természettudományos kísérletezés, az akkori nevesebb orvosok szinte versenyeztek egymással a viviszekció terén. Látványosság gyanánt, nagy közönség előtt metszették ki brilliáns vágásokkal a kutya és macska szivét. Ennél kétségkívül sokkal komolyabb jellegű volt az a viviszekció, amelyet Krisztus előtt a IV.— III. században az alexandriai görög orvosok űztek. Az ő nyomdokaikban haladt a hires Galenus, aki különösen az idegenrendszer kutatásában több mint ezer esztendőn keresztül irányadó maradt. A kedvtelési és sportszerű viviszekció azonban, akárcsak az asztrológia a csillagászatot, rövidesen kiérlelte a fiziológiát, ezt a korszakalkotó tudományágat, amely az anatómia mellett nélkülözhetetlen az emberi szervezet, az emberi élet megértéséhez. Amint az anatómia a holttest felbonclásából, akként a fiziológia az élő állat boncolásából sarjadt. A modern orvosi tudományt épp úgy nem lehet elképzelni élő állatokkal végzett, sokszor bizony kegyetlen kísérletek nélkül, mint ahogy nem képzelhetjük el mikroszkóp és röntgenkészülék nélkül. Kiszorították, hogy az élettani tankönyvekben közölt ismeretek felerésze ismeretlen lenne a múlt század végén nagy arányban folytatott viviszekció nélkül. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az élveboncolásnál nem fordulnának elő felesleges kínzások. Egészen bizonyos, hogy a legtöbb esetben az emberi műtéteknél annyira bevált altatást és narkózist foganatosítani lehetne. Sokszor persze az anyagi eszközök elégtelenségén múlnak ezek a bajok. Ha tehát ilyen irányú állatvédelmi intézkedések történtek, azokat minden kulturembernek megelégedéssel kell fogadnia. Abszolút viviszekciós tilalom azonban végeredményében az ember szenvedéseit fokozná, minthogy előzetes állati kísérletek nélkül homályban tapogatóznék a tudomány. ELŐFIZETÉSEK NYUGTÁZÁSA. 1933 szept. 3—16-ig. J. Kovács, Cleveland........... 1 L. Gáncs, Cleveland............. 1 L. Ürge, Youngstown.......1 J. Miklós, Martins Ferry.... 1 St. Visi, Detroit................... 1 James Kovács, Clev............ 1 St. Szabady, Chicago........... 2 St. Szutorisz, Chicago......... 1 G. Sztana, Lodi................... 4 A. Laczkó, E. Saugatuck.... 1 St. Ehasz, N. Brunswick.... 3 M. Gyurkó, Elyria............... 2 Lépjen be az Akció Bizottságba ön is
