Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-04-01 / 733. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1933 április 1. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2 00 Ope Year .....................$2.00 Félévre ......................... l.vO Six Months ................. 1.00 Egyes szám ára .......... 5e Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to; “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS__________OF THE WORLD Felre a nemtörődömséggel—Ki a gátra! A chicagói kerületi értekezlettől, már csak napok választanak el bennünket, mig a new yorki és a pittsburghi értekezleteknek már utánna vagyunk. Ezen tanácskozások hatáskörébe tartozik, hogy az országos értekezletek közötti idő munka- programját kidolgozzák és lefektessék. Ám lehetnek ezen programok, bármennyire aktuálisak és időszerűek, eredményes munkát igazán csak akkor végeztünk, ha azoknak érvényt szerzünk a gyakorlatban. Ellen esetben, a legjobb határozataink is meddők, érvénytelenek maradnak. Időszerű tehát, hogy áttekintést tegyünk, hogy önmagunkkal és mozgalmunkkal számot vessünk. Teljes tudatában a súlyos viszonyoknak, melyek között élünk, melyekkel számolnunk kell, változatlan ama meggyőződésünk, hogy minden határozatnak, a gyakorlati cselekvés a próba-köve. Ipari forradalmárok vagyunk. Vállainkon nyugszik a társadalom terhe, de ugyanakkor, önterhünket viselve együtt roskadozunk, úgy a kizsákmányolt, valamint a termelésből kitagadott embermilliókkal együtt. A jajjoknak, a panaszoknak nincsen, sohasem is volt értelme. Nem azon fajtákból valók vagyunk, kik ilyesmiben éljük ki magunkat. Mint mindenből kifosztottak, anyagiasságokban, bármennyire is egymásra vagyunk utalva, egymáson nem segíthetünk — magunknak sincsen. És mi mégis cselekedni, tenni akarunk, önmagunkért és egymásért. Akarunk. Ezt domborítja ki sarkalatosán, az IWW- hoz való csatlakozásunk puszta ténye. A mi szervezetünk, a cselekvők szervezete. Az ipari DIREKT AKCIÓ, a közvetlen cselekvés megtestesítője. önmagunkért és osztályunkért való cselekvésünk egyedüli és kizárólagos módja a szervezett cselekvés, szervezetünkön, az IWW-n keresztül. Már pedig, a szervezetünk, mindig csak olyan lesz, amilyenné, mi, a tagok tesszük. A mi cselekvésünk, szervezetünk erejének fokmérője. A kapitalista társadalom teljes lezüllése közepette, senki sem tűzhet kokárdát mellére: senki sem mondhatja, hogy erején felül tett önmagáért osztályáért. Tettünk — némelyek eleget, mások kevesebbet és sokan semmit. Pedig olyan világot élünk, melyben semmi néven nevezendő jogcímen senki nem vonhatja magát ki az építő munkából, ha a szervezkedés hívének vallja magát. A szervezet-disztagság ideje végleg lejárt. Volt idő, amikor ilyesmivel is megelégedtünk ideig-óráig. Amikor elfoglaltság és más indokokat is elfogadtunk, a tagsági dijjak mellett. Ám azok az idők elmúltak. A szobatudósok és a kritikusok, foglalkozást kell hogy cseréljenek. Mert ma már, nem elégséges, ha valaki szimpatizál, ha valaki — hogy úgy mondjuk — velünk érez. Ebből sem az egyén meg nem élhet sem a szervezet nem haladhat. A vitatkozások és elmélkedések, könnyebb emésztési időszakokban megfelelhettek, de a mostaniak nem ilyenek ám. Tennünk kell. Kilépnünk kell a cselekvés terére. Agitálni, szervezni, nevelni. Végezni azt a munkát, mely jól igazán csak akkor van elvégezve, eredményt csak akkor hoz, ha magán viseli a közös cselekvés bélyegét. A new yorki értekezlet, uj irodalom kiadását szorgalmazza. A lapbizottság ennek eleget kíván tenni. Megjelent első uj füzetünk, mely kivitelénél, tartalmánál és áránál fogvást, a lehető legrövidebb időn belül, az amerikai magyar dolgozók kezében kell hogy legyen. Ezen uj füzetünk sikeres elhelyezese fogja eldönteni, hogy mikor kerülhet forgalomba a másik es a többiek. , , , . A pittsburghi értekezlet a kerületi lapkezelok beállítását sürgeti, akiknek hivatása legyen a helyi Bérmunkásojvasók támogatásával a Bérmunkást minden magyar házba eljuttatni. Soha alkalmasabb idő még nem volt arra, hogy az Egy Nagy Szervezet eszméjét megismertessük a tömegekkel. Soha rosszabbul nem állott a központ anyagiakban, de jobb alkalom nem is volt azoknak leküzdésére, mint a mostani. Időnk van bőven és munkálkodhatunk, anélkül, hogy egyénileg ráfizessünk. Fogjunk hát hozzá, Félre a nemtörődömseggel! Félre a tétlenséggel! Félre a vitatkozással! Együttesen, valamennyien, mindazok álljunk munkába szervezetünkért, akik IWW-istáknak valljuk magunkat. Ki a gátra! Amit a munkásnak tudni kell AZ IWW SZEMÜVEGÉN NÉZVE AZ ESEMÉNYEKET A kissebbség és a többség osztályharca (Folytatás.) Eddig a többség sorsát a kisebbségek intézték. Az eddigi forradalmak is — melyek valamely osztályharc megnyilvánulásai voltak — mind kiesebb- ségek között folytak le. Legfeljebb egy kisebbség vezette a tömeget és használta ki a maga javára. Tehát az eddigi osztályharcok, ha a látszat ellene szól is, mindig egy kisebbség érdekét szolgáló mozgalmak voltak. E mozgalmak célkitűzéseiben sohasem szerepelt a magántulajdon megszün-' tetése. Mert az uj rendszert képviselő kisebb osztályok előbb vagyonilag megerősödve jutottak abba a helyzetbe, hogy valamely uj gazdaságirendszert uralkodóvá tehessenek. így a kisebbségek osztályharca, csak a magántulajdon fenntartása mellett vezethetett sikerre. Tehát a kisebbségek uralkodása, a magántulajdon fenntartásán nyugszik. A kisebbség érdeke az uralkodás, melyhez erőt a magántulajdon kölcsönöz; a többség érdeke a szabadság, mely az uralkodás7 ellentéte, igy ellentétes azon alap is, melyen e két érdek nyugszik. Tehát a szabadság alapja a köztulajdon. Úgy az ó, mint a közép és uj korban, voltak tömegmozgalmak is: mint az ókori rabszolgalázadások, a középkori parasztfelkelések, de ezek egyikét sem nevezhetjük forradalomnak, mert ezek csupán az akkori tűrhetetlen embertelenségek megboszulásának cédájából, lázadásokban nyilvánultak meg. Ezek egyikének sem volt a társadalmi fejlődést szolgáló alapjuk. A bennük résztvett tömegek cselekvése, csupán rombolásban és a rajtuk elkövetett kegyetlenségek megtorlásában nyilvánult meg. Társadalom átalakító céljuk nem volt. Erre nem is gondolhattak, gazdasági erejük hiányában. A magántulajdon megszüntetésére pedig se szellemi neveltségük, se céltudatosan előkészített egyesülési lehetőségük nem volt. így ezek csupán forrongások, nem forradalmak voltak. Bármilyen véleménye legyen is sokaknak a világháború utáni tömegfelkelésekről, ezek is inkább lázongások, mint forradalmak voltak. Akkor lettek volna forradalmak, ha először: uj, fejlődöttebb rendszert képviselő tömeg, vagy osztály, céltudatosan előkészítette volna ; másodszor: ha következményeiben a tömeg anyagi előnyökhöz jutna; harmadszor: ha nem politikai személyváltozást, hanem a tömeg óhajának megfelelő gazdasági rendszer- változást hozott volna; negyedszer: ha a magántulajdont megszüntette volna. Ez ne úgy tűnjön fel, mintha mi, az orosz munkásság teljesítményét lekicsinyelnénk. Csupán azt állapítjuk meg, hogy nevezett felkelések, nem társadalmi rendszert átformáló forradalmak voltak, mert hiszen részesei nem készíthették elő egy uj és jobb termelési rendszer kibontakozásának alapját. Ezt a forradalomnak hitt lázadást, a háború következtében jövő, gazdasági összeomlás váltotta ki. Oroszországban az igazi társadalom átalakító forradalom, még ezután lép kibontakozásának stádiumába. A többség forradalma ezután jön. Ez a forradalom csupán politikai felkelés volt, mely diktátori hatalomba jut- tatatta egy politikai párt kisebb csapatát. (Folytatjuk.) ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.’’ ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel 1” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom kertéin belül.
